Az autó új tulaja felkeresett a mai napon és a lejjebb látható fotókat küldte.
Az alany 2019 májusában vásárolt Novitec futómű szett (gátló + rugó) része. Senkinek nem tudom ezután ajánlani, hogy berakja az autója alá az alfisti.net-től rendelhető szettet. Én nem figyeltem meg beépítéskor, viszont a jelenlegi tulaja igen, a Novitec matrica alatt AL-KO Sport felirat látható.
Egy jó hosszú időszak lezárása ez. 10 év Alfázás, 5,5 év ezzel a 156-tal. Minden jónak egyszer vége szakad, ez idáig tartott. Voltak jó pillanatok, rosszabb percek/órák/napok/hetek/.. de összességében nem bánom, hogy minden úgy történt, ahogy. Rengeteg emberrel találkoztam, rengeteg élményt köszönhetek annak, amit az Alfával megéltem, maradok olaszautós, viszont a márkától egy picit most elköszönök.... Aztán ki tudja ;)
Visszaraktam az autó alá a gyári fékeit. Hű. Nem emlékeztem, hogy ennek a kocsinak valaha is lett volna ilyen gyenge féke :) 2 légtelenítés után elkezdett tökéletesen dolgozni. Sírás volt miatta, de nehéz idék nehéz döntést szülnek.
Miután elcseréltem a GTA szettet, a "kedves" cartárs egy hónapig ígérgette, hogy megkapom az első ajtókárpitokat. Miután semmi eredménye nem volt annak, hogy megkerestem, vettem 2 db első ajtókárpitot az Alfa Depotól. A kolléga nálam hagyott 10e-t pont az ajtókárpitok miatt, erre szükségem is volt, annyiba kerültek a kék betéttel szerelt FL kárpitok. Miután sikerült megvennem azokat a kárpitokat, el kellett mennem még Velencére azokért a kárpitokért, amik bár ki voltak lyukasztva több helyen, a betét színe megfelelő volt. Ma sikerült darabokra szedni mind a 4 kárpitot, majd összeragasztottam a megfelelő keretet a megfelelő betéttel. már csak a takarítás van hátra.
Megkezdődött az autó visszaalakulása, első lépésként a GTA belső távozott, helyére kapott gyári TI ülést. A következő projekt a fék.
Ahogy korábban írtam, a jobb féltengely még cserére várt, ezt ma sikeresen meg is ejtettem, minden könnyen ment. Mi is akadályozhatott volna, hisz minden csavar alaposan meg van járatva minden szerviz alkalmával.
A sofőrajtó belső kilincsét is kicseréltem, illetve megjavítottam a kulccsal csukás-nyitást, ugyanis a fényezés után rosszul raktam össze és a pálca kicsúszott a furatból, de ma sikerült normálisan összeszerelni.
Az autó a szerviz zárásaként kapott egy mosást és egy kis porszívózást is, csak hogy érezze a törődést.
Azt hiszem már tényleg kimaxoltam azokat a dolgokat, amiket akartam eladás előtt, jöhet az új tulaj.
Van pár nagyobb és pár kisebb hiányosság az autón. A legnagyobbakat már megcsináltam, attól kisebbeket pedig a következő tulajra hagynám, nehogy unalmas legyen az Alfa birtoklása. A legkisebb számomra zavaró apróságokkal viszont még foglalkozom.
Az egyik ilyen kis dolog a lyukas csomagtartó borításom. Sajnos ez a törés az én két kezem műve, ügyesen koppintottam oda, ahova nem kellett volna. Nem újat kapott, hanem egy 2 fokkal jobbat, ami nem bontja meg a hátsó műanyagok összképét.
A másik kisebb probléma a sofőr ajtó belső kilincse. 2 hónapja egy forró napon nyitás közben pattant benne valami, majd onnantól kezdve lógott. Megvan a cseredarab, a héten ez is be lesz szerelve. Még két tétel a listáról.
Miután kicseréltem a kerékcsapágyakat, dukált egy próbaút. Épp tervben volt egy út haza, Kelet-Szlovákiára, pont kapóra jött ez a kis táv. Odafelé kb minden rendben volt, valamiért hangosabban búgott a kipufogó, mint amire emlékeztem korábbról, de azon kívül ment minden simán. Megérkezve gondoltam felkapom a barátokat és elmegyünk lazítani péntek este. A terv addig jól is működött, míg beültek, majd az első pár száz méteren sikerült egy hatalmas pofont adni a jobb kerekeknek. Padka, ez király. 2 db Dunlop SportMaxx kuka, hát csak ez hiányzott eladás előtt. Szerencsére a felni szerkezetileg nem sérült, futása egyenletes maradt (gumis mondta), csak a festéket kapta le a gumi. Nem örültem neki, de ez van... .Murphy. Még szombat reggel sikerült kölcsön gumikat szereznem, pár óra alatt újra működőképes volt az autó. Vasárnap visszafelé pedig elhagyta az autó az erősebben búgó kipufogóhangot, a fogyasztás pedig kifejezetten csökkent.
Ismét szervizpost, ouyeah, annyira vártam már, úgyis keveset szereltem mostanában ezt a szépséget.
Szombaton volt az első normális próbaútja a kocsinak, el is csúszott pár dolgon, ahogy illett. A kerekek felől irdatlan morgás és darálás hallatszott, illetve az egész kocsit rázta, mintha a féltengely lógott volna. Finom jobbra-balra mozdításoknál abbahagyta ezt a hangot, majd egy kis idő után újra kezdte. Hamar összeraktam a fejemben, hogy a novemberben vásárolt és januárban (vagy februárban?) beépített SKF kerékcsapágy lesz a hunyó. Szinte használhatatlannak éreztem az autót, mivel nem volt elég a kellemetlen érzés a kezeimben, még a fejem is fájt a búgó hangtól.
Hétfőn felemeltem hát az autót, megmozgattam a kerekeket, majd jött az "ajjajjajj"... a kerekek kb 3-4 mm-t billegtek, na ez fasza.
Máig vártam a cserével, addig "B" vágányra állítottam az Alfát. 2 óra alatt megtörtént a csere öröm-bódottááááá.
Most már se hang, se kellemetlen gördülés, csak suhan.
Másrészt úgy éreztem, hogy a fék még mindig nem az igazi, mintha még mindig picit fogna. Főleg a jobb eleje volt gyanús nekem, így kiszedtem a betéteket meglesni mi a fene folyik ott. Nem is jött ki könnyedén a betét, így egy picit meg lettek köszörülve az érintkező felületek, majd megkentem azokat rézpasztával. Vissza már marha könnyen mentek a betétek, azóta nem is érzem, hogy fogna a fék. Ha még egyszer befog én biztosan felgyújtom ezt a szutykot :)
Nem volt tervben 2019-ben AlfaCityre menni. A folyamatos pénznyelése a kocsinak kicsit elvette a kedvem a márkától, de csak nem maradt ki.
Szombaton reggel korán útnak indultam, méghozzá Miskolc irányába. Az a csapat, akinek standján 2 éven keresztül voltam kiállító, pont Július 13-ra hozott össze egy jó kis hangulatú találkozót. Nehéz volt eldöntenem hova menjek, AC-t nem hagytam ki 2009-től egyet sem, viszont azzal a csapattal is jó volt a kapcsolatom. Hm, nehéz döntés volt, de a Muhi találkozót választottam. 10 óra után pár perccel oda is értem a találkozóra, pacsiztam a rég látott ismerősökkel, majd úgy éreztem nekem nem ott van a helyem. Szerintem tudat alatt már indulás előtt tudtam, hogy Zánkán kell lennem, de dacoltam magammal.
12:30 sem volt, mikor beindítottam a JTD-t és a naviba bepötyögtem az úticélt.
Kalandos utam volt ismét, mivel frissen volt összerakva a kocsi és még nem voltam értékelhető tesztúton, így kiderült megint 1-2 apróság az autóról, még mindig van vele meló....
16:30 előtt értem Zánkára, kaptam matricát, karszalagot, programfüzetet, meg a szokásos cuccokat. Gondoltam keresek hátul valahol valami eldugott helyet, úgysem kíváncsi senki az autóra, de az ismerősök jöttek minden irányból, fel is ajánlották, hogy csinálnak helyet mellettük. Szuper élmény és érzés, hogy ennyi ismerőssel lehet egy helyen találkozni. Mindenhol mosolygó, jókedvű embereket, ismerősöket láttam. Órákon keresztül mást sem csináltam, mint az "öreg" Alfás ismerősökkel pacsiztam és dumáltam.
Sajnos Vályi Pistáról lecsúsztam, épp akkor búcsúzott, mikor elgurultam a betoncsíkon a parkolók felé, vele szerettem volna egy szelfit lőni, mivel ez AMTS-en sem jött össze.
A hangulat jó volt, baráti körben mulattuk az időt, buliztunk, na meg a többi. Végre úgy éreztem, hogy megérkeztem AC-re, végre el tudtam magam este is engedni és nem az járt a fejemben, hogy "bakker, holnap 500+ km vár rám". A csapat valami hihetetlen jó volt, remélem sikerül több ilyen bulit összehozni, ahol így összejövünk.
A vasárnap húzósan indult. Az 56 SW mennyei kényelmet nyújtó csomagtartóméretének ellenére is összetörve ébredtem, pedig igyekeztem már matraccal is komfortosabbá tenni, de hát ilyen ez, ha valaki bódéban alszik. A reggeli elpusztítása után pár órás tisztulás következett, majd 1 óra magasságában mindenki elindult hazafelé. Jó volt.... úgy érzem, hogyha elhagyom a márkát egy nagyobb pihenő erejéig, akkor sem szeretnék ezekből az élményekből sem kimaradni a jövőben.
