Úgy alakultak a dolgok az autóval kapcsolatban, hogy a Januárban vásárolt állítható futómű nem maradhatott tovább. Nem ismerem a budapesti utakat, Pest megyében sem rózsás a helyzet az útminőséget illetően, nem tudom mèg hol merre lehet kerülni. Sorra repültem rosszabbnál rosszabb szakaszokra, utcákba, egyirányú részekre a belvárosban, ahol nem elég, hogy nem tudtam megfordulni, de fel is akadtam a cooleron elég szépen. Hogy kevésbé legyen kínos a turistákat is megszégyenítő közlekedésem BP-n, úgy döntöttem emelem az autót kb gyári "ti" magasságra. Az alfisti.net-ről rendeltem egy szett Novitec futóművet, amiben benne van a kb. 40 mm-t ültető rugószett, illetve a rövidített/keményített gátló szett.
Gyorsan ki is cseréltem, hát fura a magassága az autónak. Rég láttam már így, viszont első pár száz méteren előjöttek a pozitívumok, az autó használható lett, komfortos, nem remeg (gondolom nem tetszett a féltengelynek, hogy állandóan nagy szögben meg van törve), nem pattog el a kerék a földtől, visszakaptam a fordulókörből egy kicsit, a lengőkarok is normálisan állnak végre.
Vegyes érzelmekkel távoztam az alfától, mert a szemnek kevésbé kellemes, viszont az autó használhatósága annyival jobb, hogy szerintem megérte ezt a kompromisszumot megkötni.
Remélem újra gyűlhetnek a km-k a számlálón.
Az utolsó két képen látható, hogy a vásárolt ütközőgumi átmérője nem lett jó. Nem volt kedvem szórakozni a cserével, így megkértem esztergályos kollégámat, hogy csináljon nekem egy központosítót, megfelelő méretekkel, így az lett ráhúzva a gátló szárára és arra ment az ütköző.
Na ez megint egy csodálatos szervizelés lett :) Az egész úgy kezdődött, hogy beletört 1 darab tőcsavar a fejbe, a leömlő leszerelésekor. Nem pánikoltam, volt már ilyen, gondoltam belefúrok, majd csavarkiszedővel kihajtom, mint anno. Hát az égieknek valami más tervük volt velem, de az fix, hogy nekik összejött. Megfúrtam a beszakadt csavart, szépen sikerült is 2,5-ös fúróval átszaladni rajta, majd emeltem a méretet lassan, majd oda jutottam, hogy 6,5 mm.... na itt lett egy aprócska probléma. Ahogy kivettem volna a fúrót megnézni, hogy mit csinálok, megfeszítettem a furatban és beletört. Itt kezdődött a szentségelés és minden égi hatalmasság emlegetése. Szünetelnem is kellett a munkát egy éjszakára, úgy eldurrant az agyam.
Másnap szépen leengedtem a hűtővizet, levettem a csövet a kipufogó nyílások felől, csináltam még egy kis helyet. 1,5--2 óra szórakozás után mindenféle eszközzel sikerült kivarázsolnom a beletört fúrófejet és a csavar maradékát.
Ismét egy jóbaráthoz fordultam, HeliCoil-nak nevezik. Mivel nem sikerült teljesen középre fúrnom, így 2 választásom volt: vagy felfúrom a menetet M10-re, de akkor megakadok a melóval, mivel csak sima M8-as tőcsavarom van, vagy menetjavítót alkalmazok és újra M8-as menetet varázsolok a fejbe. A második lehetőségnél maradtam, felfúrtam a javítókészletben lévő fúróval, majd belevágtam a menetet, majd menetrögzítővel beletekertem a betétet a fejbe. Annyira gázos volt a menet első 2-3 mm-re, hogy nem mertem ragasztó nélkül alkalmazni a betétet. A biztonság kedvéért még M8-as menetfúróval átszaladtam a javított részen, de fasza lett.
A leömlő kegyetlenül deformált volt. Meg is lett csiszolva síkra, maradt még kb 1-2 tized mm a két végén, lehetett volna jobb is a csiszolgatás. Ezután minden faszán ment, ahova kellett oda tömítőt kapott, ahova zsír kellett, azt kapott. Indításnál érdekes volt, hogy egyre kevesebb zavaró hangot hallok a motortérből és füst sem lebben ki a motortér szellőzőnyílásain. Egyébként nem készültem régóta erre a történetre, 2016 decemberétől várt a polcon az új leömlő sortömítés :D
A következő projekt a kipufogórendszer átdolgozása lesz.
Az autó számára. Kedden nekiestem a szelepfedél-tömítés cseréjének. A szétszedés zökkenőmentesen ment, szerencsére Bognár Zoli barátom kölcsönzött egy-két szerszámot, hogy megkönnyítse a dolgom. Mikor levettem a szelepfedelet (vagy vezérműtengely-házat) kicsit meghűlt bennem a vér. Az egyik kipufogószelep himbája le volt esve a helyéről és a nyomai tisztán látszottak a hengerfejben. Kellemetlen látvány, csodálom, hogy a motor nem akadt meg. Szétszedéskor egyáltalán nem csodálkoztam, hogy nem tömített már semmit és orrán-száján folyt az olaj. A vezérlés melletti rögzítő csavar menete nem létezett, csak a helyén volt a csavar, illetve a többi csavar se volt igazán meghúzva.
Másnap az előkészítéssel kezdtem a dolgokat, minden menetet zsírtalanítottam, átfúrtam, újra zsírtalanítottam. Kivéve azt az egyet, ahol már nem létezett a menet. Ott a bevált HeliCoil menetjavítót használtam, imádom ezt a cuccot. A csavarokon is ugyanilyen módszerrel végigszaladtam, majd ment a helyére a himba, tömítés és a szelepfedél. Most minden egyes csavart menetrögzítővel kentem meg és úgy lettek nyomatékra meghúzva. Miután összeraktam mindent, kapott a motortér egy Brigéciolos, magasnyomású meleg vizes mosást, majd nagynyomású levegős szárítást.
Mióta nálam az autó sosem volt ennyire tiszta a motortere (valószínűleg fejlődöm). A porlasztók tűzkarikáit is kicseréltem, a fészkeket óvatosan felmartam, a teljes biztonság érdekében pedig ki lettek lágyítva a tömítések, hogy biztosan tegyék a dolgukat.
Tök jó lett a motor most, hogy végre dolgozik 20 szelep, könnyebben forgatja a motort az önindító, illetve mintha több kedve lenne pörögni.
Próbaút, Várpalota.
Mivel az autót Április 11.-én sikerült összerakni és 12-én már nem tudtam elvinni futóműállításra, így gondoltam valahogy óvatosan elsurranok Várpalotára, hátha nem lesz olyan szar.
De az volt. A kerékösszetartásnak köszönhetően fura zajok jöttek elölről, majd az M7 után a 8-as főúton elkezdett kicsit rázni a kocsi. Mivel már nem volt sok hátra, nem fordultam meg, elértünk az Alfa Romeo Club Magyarország évadnyitó találkozójára. Visszafelé keményebb utam volt. Már indulástól fogva ütött/rázott az első tengely, a km-k szaporodásával pedig csak rosszabb és rosszabb volt. Élmény volt így 110 km-t megtenni. A városon keresztülvágni pedig egyenesen imádtam, alig volt necces.
Este még ellátogattam egy kisebb találkozóra, amit a fóti Auchan parkolójában rendeztek meg, de ide már kb 70-80 km/h volt a csúcssebességem.
Mivel nem hagyott nyugodni a dolog, így ma begurultam munkahelyemre és nekiláttam a vergődő közlekedés oka után kutatni. Nem tartott sokáig, hamar megtaláltam a probléma forrását. A két első gumim szálszakadt lett a belső oldalon. 195/35 ZR18 vs. magyar utak 0:1. Ha már úgyis ott jártam, feljebb tekertem a futóművet, meg kellett húzni a jobb külső csukló anyáját, mert nem volt teljesen meghúzva, észrevettem pár apróságot, de aránylag jól ment a munka. A kerékösszetartáson annyit tudtam segíteni, hogy 3-3 menetet tekertem az összekötőkön, bár ott is észrevettem egy kisebb-nagyobb problémát, így ennek a korrigálása is felkerült a teendők listájára. Amúgy motorikusan nagyon jól teljesített az autó, a hangja jó, teljesítménye megvan és még mindig rendesen suhan. Miután sikerül a futóművet gatyába rázni, nem lesz akadálya a napi szintű használatnak.
Csak 1 hétvégét kértem az Alfától, hogy ne szopasson meg. Csak annyit kértem, hogy vigyen a XV. kerületből Dunakeszire, majd Kesziről a Hungexpoba, de amit kaptam sokkal több volt annál, mint az igényem. Mit is kaptam? 4 darab befogó féket, fél óra álldogálást az út szélén, egy autómentős segítőkészségét (ami a 4 km-ért amit vitt 20 ezrembe került), illetve a szomszédok mosolyát az arcukon, ahogy a lakás előtt lepakoljuk a trailerről az autót. Csodálatos. A fékrásegítő elromlott, ez okozta a hibát, de már nem érkezem megcsinálni, holnap el kell foglalnom a helyem a B pavilonban AMTS-re. Köszi Alfa, én így szeretlek :*.
Nem lehet túl sokat várni a pár száz forintos ebay-es vagy épp aliexpress-es dolgoktól. 2015 nyarától 2018 nyaráig bírták az emblémák, majd a színük egyik pillanatról a másikra lekopott. Rendeltem idén szintén aliról 1,40€-ért 2 darab emblémát, de hogy ne járjak úgy, mint eddig vagy azért, hogy különbözzek másoktól, matt lakkal fújtam le az emblémákat. Apró változtatás, de mégis érdekessé teszi (számomra) az összképet! Kíváncsi vagyok mennyi ideig fogja így bírni az embléma.
2 év után elköszöntem a vérvörös tetőtől. Több oka is volt, sajnos nem sikerült túl jól az előkészítése sem a fújása 2017-ben, illetve szerettem volna ha egy kicsit jobban beolvad az autók közé, piros tetővel eléggé egyénre szabott volt. Nem volt kis munka lekaparni a festéket a tetőről, mivel előző munkáim csiszolásának nyomai látszottak mindenhol, így úgy döntöttem, hogy fémig csiszolom, minden szart leszedek a tetőről, amit eddig ráfújtam. 10 réteg anyagot szedtem le róla... 10-et! Nem is volt hozzá elegendő a P80-as csiszoló korong :D Egy hétvégém ment erre a munkára. Majd következett az előkészítés... egy kis gitt, majd csiszolás csiszolás csiszolás, majd wash primer és 2 réteg 4:1 filler. A fényező kollégám mondta, hogy ne siettessem nagyon a filler visszacsiszolását, mert egy ideig eltart neki, amíg beül rendesen, így egy hét pihenés után sikerült visszacsiszolnom és előkészítenem a fényezéshez. Jobb lett, mint volt, teljesen más élmény fényezőkamrában fújni, mint otthon a garázsban. Hátra van még egy polír és az összeszerelés, illetve a két küszöb javítása, de egyre közelebb vagyok a célhoz.
Úgy gondoltam, hogy a leendő tulajnak ne legyen túl sok gondja a hátsó felfüggesztéssel sem, kicserélem a keresztlengőkarokat tartó csavarokat. Az egyik oldalt már nem lehetett állítani az összetartást, ezért estem neki ennek a procedúrának is. Beszereztem 4 darab csavart, majd gondoltam fél óra alatt végzek, mi baj történhet... 4-ből 1 csavar beszakadt, ezzel vette kezdetét a pechszéria. Bár miért is lenne ez meglepő ezzel az alfával :)... Két szilent darabokra hullva jött le a csavarokról, a két hosszlengőkar olyan állapotban volt, hogy nem bírtam ki csere nélkül, a hosszlengőkarok agynál lévő szilentjeit is kicseréltem, ugyanis az egyik teljesen át volt már szakadva. Szombaton megrendelem az alkatrészeket, hogy legalább annyira össze tudjam rakni az autót, hogy ne foglalja az aknát a munkahelyen. Amilyen mázlim volt, nem szállították ki szombaton a cuccokat, így a széthullott szilentekkel raktam össze az autót. Másnap megjöttek a cuccok, de mivel a beszakadt csavarral nem lett csinálva semmi, így hétfőn nem is foglalkoztam az autóval. Kedden egy lakatos kolléga segítségével sikerült megoldani a csavar problémát, majd este 10-re össze is lett szerelve a felfüggesztés 90%-a. Azért csak ennyi, mert hiába ugyanaz a cikkszám, hiába ugyanaz a csomagolás, a rendelt hátsó szilentből az egyik 1,5 mm-vel nagyobb volt átmérőben. Ezt a problémát ma sikerült orvosolni és végre sikerült 100%-ban összerakni a hátulját. Cserébe felvillant az ABS visszajelző, de ez már egy másik történet.
Sikerült ezt is megoldani, ki lett cserélve a főfékhenger. Első körben (hozzám hűen) sikerült rosszul összeszerelni, így végül a fékrásegítőt is ki kellett kapnom, sebaj. A nagyobb dugattyúátmérőjű főfékhenger került bele, a fékszervó kiszedéséhez a motort/váltót le is kellett engednem amennyire lehetett, csak akkor jött ki. Az első körben figyelmetlenségnek hála elcseszett felhelyezés miatt a rásegítő rúdját tartó lemeze elhajlott, ezt kellett a szerelőasztalon visszaállítani eredeti pozíciójába. Szerencsémre más nem sérült, így összeszerelhettem az autót. Miközben összeállt a motortér, igyekeztem minden apró hibát javítani, minden csavart/anyát pótolni, minden vezetéket és csövet rendesen a helyére rakni. Most sokkal kulturáltabbnak néz ki minden a fedél alatt, kár, hogy ezt nem látja senki :)
Miután úgy tűnik, hogy megoldódott a fék-futómű probléma az autón, tovább haladtam a teendőkkel.
Amit pár éve sikeresen hanyag ember módjára oldottam meg, azokat most igyekszem sorra venni és mindent kijavítani, ami akkor még elfogadható volt számomra, most viszont már nagyon bántja a szemem.
Először, a szívócsövet tettem rendbe. A turbo hideg oldalán 4 db M7 menet tartja a Brerán a szívócsövet. Mivel ez nem szokványos méret, sehol nem volt kapható, így anno 4 db hosszabb M6 csavarral rögzítettem a szívócső talpát a turbohoz. Hétvégén úgy döntöttem, ez így nem működik tovább, átfúrtam hát a meneteket M8-ra. A szívócsövön elég sokat kellett alakítani. A felfekvő részt egyenesre csiszoltam, ahol kellett megvágtam és tekertem a csövön, mivel összeért minden mindennel, nem akartam már ezt. Miután elkészült a cső, kapott 2 réteg matt fekete festéket is, sokkal jobban néz ki, mint eddig.
Pár éve futóművesnél derült ki, hogy a hátsó keresztlengőkarok egyik állító csavarja nem teszi a dolgát, elforgott a csavar, viszont nem állította a kerékdőlést. Ma úgy döntöttem kicserélem ezt a 4 db csavart, szépen be is voltak rohadva. Mivel a művelethez le kell engedni a bölcsőt, a 4 tartó csavart is kihajtottam - volna, mivel az utolsó csodálatosan beletört a vázba, ennek kifúrása még hátra van.
Hogy a hátsó futómű se maradjon nálam érintetlen, kiszakadt 2 db szilent a keresztlengőkarból, illetve a hosszlengőkarok is nagyon csúnyán néznek ki, így majdnem minden eleme cserélve lesz a hátsó futóműnek. De jó is lesz az új tulajnak.
Ha nem fogom tudni eladni az autót a közeljövőben, akkor a kipufogórendszert fogom darabokra vágni, majd újra építeni, mivel az elvégzett munka nagyon nem tetszik már.
Egyelőre ennyi, folyamatosan működök a kocsival, lassan kész az eladásra.
Szépen lassan gyűlnek az alkatrészek, első körben a fék-futómű páros lesz összerakva. A fékrendszeren nem lesz sok extra cucc, amiket vettem hozzá:
1 db főfékhenger, nagyobb dugattyúátmérővel
4 db gumifékcső (fémből akartam, de olyan árakat mondtak, hogy letettem róla)
2 garnitúra Textar betét
1 pár hátsó Textar féktárcsa
1 teljes hátsó féknyereg felújítókészlet
A futómű a hátsó tengelyen be lett építve, viszont azzal a problémával szembesültem, hogy a hosszlengőkar illetve szilentje megadták magukat, a lengőkar csupa rozsda, nincs kedvem átélni azt, amit mások, hogy menet közben eltörik, ezt is cserélni fogom.
A féknyergeket elvittem szemcseszórásra, majd megkapták a Candy Blood Red színt, a Textar tárcsák pedig 3 réteg hőállót kaptak, hogy majd azokon a részeken, ahol nem érintkezik a betéttel ne rozsdásodjon fél év után (bár a fene tudja mennyit fog kibírni).
