Blog >> super
A motor bejáratását a kézikönyv (121.oldal) szerint végeztem, igyekeztem erre odafigyelni, pláne, hogy hihető, logikus amit ír. Valóban 2500km megtétele után kezdtem terhelgetni az autót. Annak nem vagyok híve, hogy a végletekig óvatoskodjunk a bejáratós autóval, és meglepetésemre a kézikönyv is javasolja a teljes fordulatszám tartomány kihasználását.
Külföldi fórumokon is nagy téma ez, külön probléma, hogy kell e, és mikor kell időszakos olajcserét végezni. Szerintem a kézikönyv erre is választ ad, bár kicsit sután fogalmaz. A bejáratás az első 800km-en történik meg, DE az első olajcseréig tart.
Vagyis ha az első 800-on nagyjából betartottuk amit ír, akkor készen vagyunk. Viszont amíg le nem cseréltük az olajat, addig tartósan ne terheljük. Lehet kicsit kóstolgatni, nagyobbakat előzni vele, dinamikusan használgatni, sőt, szerintem kifejezetten nem előnyös nyugger módon bejáratni.
Aztán amikor az első olajcsere megtörtént, mehet a menet. Legyen az , 2500km, 5000km vagy 15e után. Sőt, értelmezésem szerint simán 800km-nél le lehet dobni a gyári töltetet és onnatól bejáratottnak tekinthető a motor.
Én igazodtam a több helyen is javasolt 5000km-hez. Ehhez közeledve elvittem Budaörsre, ahol elvégezték a cserét.
Amikor Giuliát vettem, tudtam, hogy minden évben lesz egy utam a szerviz miatt, Debrecenben nincs hova hordani. Ez akkor problémának tűnt, most inkább örülök neki. Köszönöm ezt az Alfás barátoknak, Levinek, aki már ott várt mire odaértem. Rászánta a napjából azt a két órát (vagy több volt?), hogy dumáljuk egyet, közben nézegessük az Alfákat.. miközben kint szakad az eső. És köszi Kazesnak, aki szintén arra kanyarodott, tudtunk kicsit találkozni, beszélgetni.
A szerviz is korrekt volt, jól tettem, hogy ide jöttem. Eleinte kicsit bizalmatlankodtam, aggódtam, de lényegében egy üvegkalitkában szervizelték az autót, láthattam mit csinálnak, mit töltenek bele. Megnyugtató volt, és a művelet ára is kifizethető.
A színnel tudtam mit vállatam be. Könnyebb ügy, mint a fekete, de épp csak kicsivel. A 146 esetében sem volt könnyű tisztán tartani, de egy-egy mosás, áttörölgetés után az esztétikai élmény megérte a fáradozást. Ez olyan kis öncélú öröm, de felfogható műélvezetnek. A Giulia megrendelése előtt sosem láttam élőben a Visconti Verde színt, csak reméltem, hogy hasonlítani fog a 146 Verde Bottiglia színére. És szerencsére igen. Picit más árnyalat, de nagyon hasonló élmény ránézni. Úgyhogy újra örömmel vállalom a küzdelmet, mert az lesz vele.
A K2 gyors waxot ezen is kipróbáltam, és sokat javított itt is a mosás utáni nyers állapoton. Viszont minden apró törlésnyom megmarad, a mikroszálas kendő amilyen könnyen működik a piroson, annyira nem jó ezen a sötét fényezésen.
Attila erre is ajánlott eszközt, szintén K2 termék, egy szintetikus törlő. Ma elvittem lemosni, majd itthon direkt nem waxot, hanem sima üvegtisztítót használtam a foltok letörlésére. Ez gyorsan megvan, kb 5 perc áttörölni az autót. Ha nem süt a nap, akkor ennyi meg is teszi. Ha süt, akkor egy maszatos, foltos fényezés az eredmény.
Úgyhogy kimosott, nedves mikroszálas törlővel az egyik kezemben, a K2 törlővel a másikban, nekiálltam áttörölni az autót. A mikroszálas törlőt többször kiöblítettem közben. Ez így egy jó negyed óra munka, de tényleg eltűnik a maszatos kinézet. Ezt a fura maszatosságot nyilván az okozza, hogy a wax réteget kenem ide-oda, ez a gyors wax hátránya (?).
Az eredmény ha nem is tökéletes, de tényleg szép, öröm ránézni. És pont azt az esztétikai élményt adja, amit a zöld 146 adott.
Tudom, hogy még több fáradozással, még több munkával akár tökéletesre is tisztítható, de én megállok ezen a szinten, úgyis koszos lesz :-)
Nem tudom ki hogy van ezzel, a legtöbb ismerős új autó vásárlás után elmerül a funkciók tengerében. Hetekig boldoggá teszi őket a rengeteg kütyü, az érintőképernyőn elérhető beállítások.. és piszkálják, matatják unásig. Én eljutottam addig, hogy a ráfutás megelőző érzékenységét sikerült "Low"-ra tenni. Két hónap alatt kb. 7db ujjlenyomat került a matt képernyőre. Persze, kényelmes dolgokat tud, a telefontükrözést hasznosnak is tartom, de nem ez tesz boldoggá.
A második napon már alatta feküdtem és a karbon kardánt akartam látni. A harmadikon zsebkendőbe csomagolt mágnessel álltam neki, akartam tudni, hogy mi van alumíniumból. Később megint azon kaptam magam, hogy az autó alatt fetrengek, és a futóművét nézegetem. Mi hova van bekötve. A hátsó futóművön valami szenzor rozsdamentes hengeres fejű torx csavarral van feltéve? Ilyet se láttam még. Csupa szép, igényes megoldás. Mindenhol ipari "rend". És rengeteg alumínium. A motortér is csupa műszaki csemege. A futómű tornyok, a merevítések, a külön vizes intercooler, a hatalmas méretű turbó. Komolyan, mintha egy versenyautót nézegetnék.
A hátsó acél futóműkeret kicsit nem illett a képbe számomra. Aztán nem várt helyről, BMW-s drift őrültektől kaptam meg a választ. Az alu törik ha inzultálják, az f10-es 5-ösnek pont ez a baja. És hát kell egy kicsit nehezíteni a farán, aluból lehet már nem volna jó a tömegeloszlás. Ez az autó ennyire ki van találva. Minden részlete az autózásért van. És engem ez tud lenyűgözni. Álló helyben is, ha ránézek, a gyönyörű formán kívül látok egy műszaki tárgyat ami tele van különleges megoldásokkal, anyagokkal. Az autóipar néha váratlanul kiköhint egy-egy különleges autót. Ez egy olyan.
Vezetve érezni is lehet. A kicsit kavicsos úton alászedett kormánnyal óvatosan megfordulva érezni ahogy az autó könnyű eleje és a nem lassú tempóhoz beállított kormányzás geometria egyessével küzdenek a kavicsokkal. Pattog, elugrik, mintha szétfelé állnának a kerekek (és valóban úgy is van). És ez is egy jó érzés. Meg sem tudom fogalmazni miért, de érződik a lassú tempón elpattogós orrán, hogy csak egy gyors kanyarra vár. A gyors kanyarban pedig hogy még gyorsabbra.
200 ló? Kiváncsi voltam, hogy elég lesz e nekem. A 159 2.4 közel 230 lóerő volt, nem ment rosszul. Aztán jött a Giulietta a pici morcos motorjával és megmutatta, hogy ő is tudja szedni a lábát közel ugyanúgy. Nem is tudtam mire számítsak. Erre a rugalmasságra őszintén nem számítottam. A számokat felejtsük el. A kilókat, a lóerőket hagyjuk. Odalépek neki és ahogy nő a tempó, úgy lesz egyre lelkesebb a motor, és valahol 170 körül elkezdenek olyan autók is tisztelettel félreugrani amiket nem nagyon volt szokásom piszkálni. És ekkor sem az okoz örömöt, hogy milyen autót toltunk le. Dehogyis! Az, ahogy az egyre nagyobb tempón szinte keresi az ívet az autó. Egy enyhe kanyar, vagy akár egy sávváltás és az autós énem boldog.
Más autóimról ennyi idő után már írtam valamit, első benyomásokat, bármit. Hát most szóhoz sem jutok. Valamit írnom kéne, repesni az örömtől, rajongani, hiszen egy nem akármilyen új autó áll itt. Szinte elhinni is nehéz, hogy ez az autó itt állhat a beállómban. És mit érzek? Mintha mindig is ez lett volna az autóm. Rajongás és örömmámor helyett egy megnyugvást érzek. Kicsit benne van az eddigi összes Alfánkból valami, és kicsit benne van minden ami eddig hiányzott. Kicsit benne van a Maseratiság ami miatt állandóan öreg olasz luxuslimuzinokat nézegettem, kicsit benne van az Alfa Romeo verseny öröksége, kicsit benne van a hagyományos autózás minden értéke, és kicsit benne van a mai modern technika , anyagtudomány minden trükkje. És az egész így ahogy van olyan nekem, mint egy régi ismerős. Csak tudnám honnan.
Olyan, mint egy szabott öltöny. Pont olyan, amilyennek lennie kell. Viselem és természetes érzés. Pont olyan hosszú, pont ott gombolódik, pont jó a válla, és nincs mit róla áradozni. Hiszen méretre készült. Na ez az autó ilyen. Beülök, megnyomom a gombot, finoman megbillen oldalra ahogy beindul, elfog az érzés, hogy itt nagyon jó helyen vagyok. Jók a hangjai, jók a reakciói. Mintha az Alfa Romeo mérnökei munkaórák ezreit töltötték volna az én megfigyelésemmel, vagy a gondolataim kiolvasásával. Aztán még ezer órákat azzal, hogy azt a sok igényt egy autóvá gyúrják. Hogy legyen utazóautó, de legyen könnyed. Legyen halk, de legyen hangja. Legyen versenyautó és legyen luxus limuzin. Legyen alacsony, de legyen kényelmes. Legyen benzines, de fogyasszon keveset. Legyen automata, de ne legyen unalmas és kompromisszumos miatta. Legyen különleges, de ne ordítson az emberek arcába a design, legyen visszafogott is.
Nos, szóhoz sem jutok. Itt van, és pont olyan. 1073km-rel az órájában azt érzem, mintha 1073 éve az enyém lenne, és ez így is maradna a világ végezetéig.
Hol is kezdjem... a 159-et elengedtem, nem az én autóm volt. Megbecsültem, szerettem, de az autózás élménye, az autózni akarás szépen elsüllyedt alattunk. A végén már tényleg csak betettem a kisebbik beállóba és ott állt. De ez nem én vagyok, nekem az autózás eddig örömöt okozott, egy jó élmény egy géppel összhangban kommunikálva száguldani. Sok fejtörést okozott ez nekem. Szükségem van még erre egyáltalán? Vagy pont megvagyok nélküle? Azt kell mondjam, hogy Giulietta visszarángatott a Start mezőre. Ugorjunk neki mégegyszer. Unod az autózást? Biztos??? Na akkor szaladjunk egy kört. És valamiért a kis Chili kulcsa rendszeresen nálam kötött ki.
Úgyhogy megérett lassan a gondolat, hogy most, vagy soha. Ami az autóiparban történik, ami az Alfa Romeoval történik, az nem hagy több időt gondolkodni. Ha kell csináljuk, ha nem, akkor ne, de ne bánjam meg a döntésemet.
Az utolsó autó az én szememben a Giulia.
Nem könnyítette meg a dolgomat az Alfa Romeo, mert hónapról hónapra változtak, szűkültek az opciós lehetőségek. Viszont 2020 októberben az árlistán megjelent a Super felszereltséghez a hátul szélesebb Sport felni. Semmi mással nem tudtam elképzelni az autómat. És megjött a lehetőség.
A maradék probléma a beltér volt. Nem szerettem volna egyszínű feketét. De a barna bőrbelsőhöz szerelt barna műanyag betétek nagyon nem tetszettek. Legalábbis az általam választott színhez nagyon disszonáns. Sehogy nem tudtam elképzelni sem a feketét, sem a barnát. A pirossal varrott szövet ülés tűnt a legizgalmasabb variációnak, pláne, hogy 2020-ban még piros ajtópanellel szerelték. Aztán 2021-re befeketedett ez is. Nem tudtam mi legyen.
Aztán eljött a március, közben a Stellantis rátette a kezét a dolgokra, elkezdték racionalizálni az Alfa Romeot. Ekkor hívott fel Bársony István a Pappastól. Emlékezett, hogy érdeklődtem, és ő volt az egyetlen, aki jó kereskedőként felhívott és elmondta mi várható. Drasztikus áremelés, kevesebb adható kedvezmény, és az opciók további szűkülése. Ha tényleg Giuliát szeretnék, akkor árkorrekció előtt tegyem meg, jól járok vele, az árak nagyon nem 360-as Eur-hoz voltak belőve. Itt is köszönöm neki, ha nem hív fel, valószínűleg lemaradok, és soha nem lett volna ilyen autóm.
A beltér továbbra is nagy kín volt nekem, nem tudtam mi legyen. Beletörődtem egy fél műbőrös változatba, jó lesz az, csak legyen.
Azért kínomban az Internet összes beltér fotóját lementettem, kategorizáltam, és szépen rendezve megmutattam a lányoknak. Én nem tudtam elszakadni a 159 belterének hangulatától. Nekik ez jóval kevesebb fejtörést okozott. Kinga belsőépítész, olyan egyszerűen választotta ki a jót, hogy még most sem értem. Hogy nem jutott ez nekem eszembe? :-)
És valójában másnak sem nagyon, pedig ott van a konfigurátorban 2019 óta. Soha, sehol nem láttam még black-ice belsős Giuliát, egyetlen Ron's Rides videót találtam róla, illetve pár képet a neten (pl Millermotorcars.com). Az Alfások vakok erre az opcióra valahogy, engem is beleértve. Aztán miután jobban megnéztem a videón, képeken már tudtam, hogy EZ AZ. Nekem ilyen kell. A csajok még opcióztak nekem egy sárga féknyerget, mert nehogy már fehér legyen. És így megszületett a konfiguráció.
Istvánnak átküldtem, még aznap hívott. Ha tényleg ilyet szeretnék, akkor csináljuk MOST. Mert másnapig rendelhető a black-ice belső, aztán megszüntetik.
Nos így lett, hogy aznap megrendeltem az Alfa Romeo manufaktúrától egy egyedi autót. Ilyen nem sok lesz, sőt kicsit reménykedek, hogy talán ez az egyetlen egy.
Három hónap várakozás, titkolózás, izgalom után most itt áll. És tökéletes. Ez pont olyan, ez az én autóm. :-)
Én nem tudom, hova autóztam el idén ennyit, de már a második olajcserét tolom idén :)
40.000 után most 50.197-nél ejtettem meg, kicsit túlléptem a 10 ezret. Pollenszűrőt is cseréltettem, illetve ellenőriztettem a folyadékok szintjét és a hűtő állapotát, mert a hátsó kiegyenlítő tartályban nálam is minimum felett volt a szint. Egyébként a hűtő rendben van.
Kis extraként pirosra cseréltettem az indítógombot, ez volt a karácsonyi extra ajándékom a Giuliának :)
Az igazi szerencsétlen Halesz sztorija kövekezik. Csak 3 óra telt el, miután elhoztam a Giuliát a fullos polírozásról + kerámiabevonatról, amikor sikerült az autóm jobb oldalát lezúznom egy parkoló autóval. Kicsit rossz ívben álltam félre egy szemből érkező autó elől egy szűk utcában, és végighúztam a hátsó ajtót és a sárvédőt egy ott parkoló autó sarkán... Természetesen hagytam betétlapot. A Ford Focuson annyi sérülés volt, hogy jobbnak láttam ráírni a baleseti bejelentő lapra, hogy az nem mind én voltam... :)
Ami kiderült, hogy ilyen fokú sérülések ellen nem véd a kerámiabevonat :)
Az autómat Casco-ra javíttattam az Olasz Autók Házában. Horváth Laci pedig azért van rajta az egyik fotón, mert írtam, neki, hogy "Küldj valami fotót!". Ezt küldte :)
Az autót 34.000 km-rel fogom átvenni, de igazából ebből összesen 3500-at én tettem bele. Ugyanis ebben a másfél évben kétszer is járt nálam ez a demoautó.
Az első alkalom az volt, amikor amikor összehasonlító tesztet készítettem róla, 2018 novemberében. Akkor egy dízel Giuliával hasonlítottam össze. Már akkor beleszerethettem, mert nagyon pozitívan beszéltem róla :) Mindkét autó hátsókerekes és automata váltós volt, a dízel 180, a benzines pedig 200 lóerős, szóval nagyjából azonos teljesítményű Giuliákat hasonlítottam össze.
Ha kíváncsi vagy a tesztre, itt nézheted meg: Alfa Amore Dízel vs. Benzin Giulia teszt. Egyébként az is elég beszédes, hogy a benzines Giulia tesztet már több mint 10 ezren, míg a dízelt 5800-an nézték meg.
A Giulia ekkor viszonylag kevés kilométerrel került hozzám, 4600 km körül és nagyjából 1500 km-t tettem bele.
A második alkalom 2019 júniusában volt, amikor az erdélyi AlfaFest-re autóztunk el vele Gyopival. Ekkor kb 14.000 km-rel hoztam el, és nagyjából 2000 km-t tettünk bele összesen. Megjártuk vele a Transalpinát is, ekkor győzött meg véglegesen az autó arról, hogy a 200 lóerő, hátsó kerékkel teljesen jó, elegendő teljesítmény nekem.
Az erről készült videót itt találod: AlfaFest + Transalpina
Mondhatjátok, hogy 30 ezer kilométerről még mindig nem tudni, hogy hogyan használták, mennyire nyúzták, hajtották szét. Biztosan kapott, de ez az autó kevésszer került újságírókhoz, inkább lehetséges flottavásárlások döntéshozóihoz került.
Mindössze ezeket a cikkeket találtam róla, szóval túl sok újságírónál nem járt.
Vezess.hu: Hátul hajt, de minek
Player.hu Hátsókerekes, olasz, és nem rajta múlik, olasz is marad-e
Autoaddikt.hu Telve lényegiséggel és klasszikus hangulattal
Formula.hu Menetpróba - Alfa Romeo Giulia 2.0i
Szeretnék majd részletesen beszámolni a közös kalandokról és történésekről, hogy talán az is kiderülhessen számotokra, érdemes-e használt Giuliát vásárolni.
Tervezek némi változtatást is, ezeket is majd megörökítem, nemcsak itt a blogon, hanem videóban is.
Mielőtt átveszem, alaposan átnézetem az Autóház Budaörsnél, ha szükség van bármi javításra, esetleg garanciális szervizre megcsinálják. Az autóban 15 ezernél, majd 30 ezernél cseréltek utoljára olajat, ezentúl 10 ezrenként kap majd olajat nálam.
Most már csak ki kell bírnom, hogy végre átvehessem.
Olaj+olajszűrő.
Óraállás: 111500km
Mivel a csak fél elektromos ülések voltak a vasban és Andy már régóta szívta a vérem hogy nem rendes autó ez így! Múlthéten hirdetek ocsóért (ingyen) elektromos ülést gyorsan le is csaptam rá! Volt némi szépség hiba is a tervben még hozzá hogy szövet volt ráadásul szürke ehez még hozzá jön hogy az egyik ülésfűtés kapcsoló hiányzott a másik pedig rossz volt! Tehát nem passzolt a bézs belső térhez és keltetek hozzá alkatrészek is! De leleményes a magyar alapon először szét szedtem a plüss üléseket ezzel némi rutint szerezve a kárpitos szakmában hogy a bőrössel még véletlenül se történjen semmi baj! Előtte persze ki lettek próbálva a motorok és az ülésfűtés is! Minden működik! Sikeres volt a bőr átültetés!De itt ugye még nincsen vége a műanyagok ugye szürke színűek és a kapcsolókat is felkel hajtani ebben Rohodi Misi volt nagy segítségemre ez úton is köszi neki! Ezek a héten meg is jönnek egy része egyenesen Torinóból! Kellet némi elektromos melót is végezni szerencsére csak a fűtésnek kellet delejt szerezni mivel gyárilag fél elektromos ülés lévén a mozgatás hogy ott volt a csati. Helyükre kerültek az ülések! És ha meg jöttek a rendelt cucok akkor a hétvégén teljesen készen lesznek!
