Még Karácsony előtt volt egy üzleti utam Krakkóba. Majdnem egy Mazdával mentünk, de végül csak úgy alakult, hogy a 159 vitt minket. Az utitársam közel 7 órát tervezett be a 445km-re, a google 5ó55p-et. Korán, még sötétben és ködben indultunk. Az autópálya ködben kicsit olyan élmény volt mint egy repülővel a felhők között. Suhantunk, faltuk a métereket, gyűrtük a kanyarokat. A Tátrában jeges havas út fogadott minket. Manuál módban, fülekkel váltogatva zseniális élmény. A teljes kontroll érzése, ahogy a kormányt végig fogva pöccintem a havas hajtűkanyar előtt 2-esbe. Átfűzöm a kanyaron és a kormány elengedése nélkül dobom feljebb egyel ahogy kigyorsítok. Ez nagyon tetszett. A menetidőnk pedig.. 5ó30p. Nem tudom hogy, csak haladtunk, közben beszélgettünk. Néha voltak rövid feszült csendek, amikor az utitársam megjegyezte, hogy "itt felesleges előz..."
de már ekkor 450Nm lapított minket a bőrfotelekbe és komplett kocsisorok tűntek el a visszapillantóban.
Egyik nap szólt az autó, hogy nyitva maradt a csomagtartó. Megálltam, megnéztem, de zárva volt. Hurrá, valamelyik típushiba utolért. Vagy mikrokapcsoló, vagy kábelköteg. Elsőre kivettem a zárat, leforrasztottam és szétszedtem a mikrokapcsolót. Láthatóan semmi baja nem volt, és leforrasztva is 'trunk open' jelzés volt, vagyis valahol a két vezeték összeér.
De össze ám! Számomra hihetetlen és érthetetlen, hogy egy 7 éves autón hogy nézhet ki az a kábelköteg így. Nem vagyok lenyűgözve. Ott a város másik végén épül a véleményem tárgyi kifejezése. Nem mondom, hogy régen minden jobb volt, de kevésbé volt spórolós az autóipar. Ott hever a műhelyem közepén két 146 ajtóba való kábelkorbács. Nem nehéz azonnal megállapítani, hogy melyik a tartósabb anyag. És melyikben vastagabbak a vezetékek, jobb anyagúak a szigetelések.
A teljes kábelköteget nem volt időm csatlakozótól csatlakozóig újrahúzni, úgyhogy kivágtam a kritikus szakaszt és kicseréltem a vezetékeket. Csoda hogy bármi működött ott hátul. Lámpák, csomagtérnyitás, nem is értem...
Mondjuk gyanús volt, villogott a km számláló , ami CAN bus bolondságot jelez. Volt rá oka.
Eltelt egy év, nem jött össze 15e km sem. Az olaj és szűrők cseréje megtörtént, ráadásként most a bal felső lengőkart is cserélték, mert elkezte a 'zsugor ásványvizes palack' nyöszörgést. Az autó átnézve alul-felül, pecsét a szervizkönyvben, szaladhat tovább.
Hogy ne az apró nyűgök uralják a blogot, írok pár sort, mert így fair. Csatlakozó, vagy szenzor gond? Ugyan... Június óta egy autóval oldjuk meg a hétköznapokat, nincs tartalék, nincs rohangálós. És meglepő módon nem érezzük a hiányát. Három hónapja nem volt olyan helyzet, hogy kellett volna a két autó.
Egy hónapja az iskola is elkezdődött. Tartottam tőle, hogy alkalmatlan lesz erre a feladatra ez a mozdony, szenvedés lesz vele közlekedni, nyűglődik majd, hibakód tengerrel áraszt el. De nem. Teszi a dolgát, mégpedig felettébb úriasan. Innen lesz igazán nehéz visszaülni a "rohangálósba".
Más lett a reggeli rutin vele. A gyerekek valamiért a cuccaikat nem az első ülésre hányják, mindent bepakolnak a csomagtartóba. Nem tudnám megmondani miért. Érzik, hogy így elegáns? :-) Beülünk, beindítom, bekapcsolom az ülésfűtést és lenémítom a rádiót. Minden reggel így megyünk csendben, nyugalomban. Az automata dolgozik helyettem. A külvilág szokásos reggeli őrülete is sokkal barátságosabbnak és távolibbnak tűnik. Beszélgetünk, közben az autó visz minket. Araszolás közben Emil hasonlatával élve hallgatjuk a "Nohab hangot". Épp beszűrődik, és kellemes. Ha kicsit haladni tudunk, felváltja az 5 henger duruzsolása ami már inkább szép. 22 perc az út a belvárosba, 22 perc relax. A végén a parkolóházban felfelé már előre lehúzom az ablakot, hogy halljam azt az eszelős fújtatást amit ott művel, mikor elengedi a felesleges levegőt a turbó. Egy reggeli élménynappali ez az autó. Fogyasztás? Van neki. Megéri? Meg. Bírja? Simán :-)
Múlthéten megviccelt egy újabb hibakóddal a jármű. "DPF szenzor hibás jel". Közben, mivel egy hétre itt hagytam a családnak városozni az autót (amíg külföldön volt dolgom), telis-tele volt a DPF. 105%-on állt a telítettség, és persze szenzor nélkül nem feltétlen indul el a regeneráció. Patt helyzet, az autót így nem lehetett használni.
Elsőre kimértem a szenzort, ami jónak is tűnt, kompresszorral adtam neki kalibrált nyomásokat, szépen jelezte MES-ben. Arra következtettem, hogy akkor a cső lyukas, mert más alkatrész itt nincs. Egy cső a kipufogóból bele a nyomásszenzorba.
Aknám nincs, úgyhogy elgurultam a közeli szerelőig, hogy cseréljen csövet. 3 nap alatt megjött az alkatrész, aknára állt, leszedte a régi csövet.... aminek semmi baja. Ó hogyaza....
Gyors döntés, rakja vissza a csövet, elhozom az autót, rendeljenek nekem egy szenzort. Másnapra meg is érkezett az alkatrész. Elgyalogoltam érte, hazahoztam, beépítettem és rá is jöttem, hogy mi baja volt a réginek. Az érzékenysége volt lecsökkenve! A régi is mérte a 100mBar és feletti értékeket stabilan és pontosan, de alapjáraton ennek 3-4mBar-t kell megmérnie. Na ezt nem tudta már a régi alkatrész.
Az ügy végül megoldódott, sok szerelés sem volt vele, csak várni kellett az alkatrészekre sokat.
Szerdán volt pár elintéznivalóm itt helyben, a TD most nincs itthon, amúgy is 36 fok volt kint, hát mentem a feketével. Átértem a városon amikor egy rántással jelezte, hogy valami nem oké. Aztán vészmódba tette magát, és az összes hárombetűs kikapcsolása mellett bevágta a durcát. Leálltam, újraindítottam, ugyanez. Egy henger nem megy (cylinder 1 no signal). Alapvetően nem tragikus, pont olyan hangja van mint egy 1.9-nek :-) Viszont rángatott és nem váltott. 300mre voltam a könyvelőirodától, gondoltam ha már elindultam, el is visz odáig, nem adjuk fel :-)
Ott ügyek elintézve, hazafelé pedig próbáltam okosan útvonalat választani, ahol nem nagy gond, hogy 2-esben tudok csak menni. Közben betértem egy benzinkútra, két okból. Másnap 500km várt ránk, és hirtelen alsó osztás helyett üreset kezdett jelezni a szintmérő is. Na mondom nehogy ez szívasson meg, teletankolom.
Volt benne még 10 liter, akkor innentől tuti hogy injektor csatlakozó.
Hazaszenvedtem a dögöt, nagy nehezen beálltam a védőtető alá. Tudni kell, hogy vészmódban minden váltó üzemmód váltásra (N-D-R között) akkora ütéssel vált módot, hogy szinte fáj. Van egy módszer amivel ezt ki lehet cselezni:
Autó leállít. Újra beindít, és még mielőtt rájön, hogy hoppá vészmódba kell kapcsolni, gyorsan módot kell váltani. Izgalmas így 2 leállítással betolatni a beállóba. :-)
A megoldás persze hogy az injektor csatlakozó volt. Tavaly szenvedtem már elég sokat vele, aztán úgy gondoltam, hogy megjavítottam az érintkezők megtisztításával és összenyomkodásával. Azért sejtettem hogy nem, csak lusta voltam...
De rendes volt az autóm, hogy időben szólt, nem az M3-mason döglöttünk le másnap 35 fokban.
Szóval nekiálltam és a rég kiszerelt boxról levagdostam a régi típusú csatlakozókat. Ilyen volt a 105 lovastól kezdve az összes jtd-n 2005-ig, soha egyikkel sem volt gond. Egy óra alatt szépen gondosan zsugorcsövezve, csavart érpárként a vezetékeket rendesen megtekerve, védőcsövezve feltettem az új csatlakozókat. Látványra is szebb mint volt, és tudom, hogy ezzel soha az életben nem lesz többet gond. Ismét ingyen javítottam, úgy tűnik ez az autó már csak ilyen, szereti ha kicsit barkácsolok rajta.
Mikor kész lett, csaptam egy próbakört. Érdekes, de finomabb lett a váltó. Ezt már akkor is megállapítottam, amikor csak összenyomkodtam az érintkezőket tavaly. D-ben fékkel állva is simább a motor járása, nem kezd el finoman remegni.
Az 500km-t azóta gond nélkül letudta meglehetősen gyorsan, kényelmesen, szóval minden újra rendben. Csak egy kis gondoskodást kért, megkapta :-D
Ezzel az autóval megkaptam a számomra tökéletes belteret. Ritka kombináció, nagyon szeretem. Igazi olaszos burjánzó luxus érzet. Hálából a szépségéért idén is megkapta az ápolást. AutoGlym tisztítóval és balzsammal gondosan megtisztítottam az amúgy még mindig újszerű bőrfelületeket. Van belőle bőven, eltartott egy darabig.
A fekete bőrpanelek mellesleg fel is fényesednek, ez tavaly, első alkalommal ijesztő volt. Kicsit meg is bántam, hogy rákentem a balzsamot. Aztán a mikroszálas törlővel áttörölve (mégegyszer kb a 100nm-nyi felületet :-) )picit már felmattul. Majd nagyjából 2 nap múlva beszívódik az anyagba, és újra szürkés matt lesz a bőr felülete.
A Selénia Rallyn véletlenül vettem észre, hogy törött a bal hátsó rugó. Egy típushiba utolért, valahol számítottam is rá, nem hangolt le különösebben.
Megrendeltem egy gyári rugót, egyelőre csak a töröttet cseréljük. Ha látok eltérést a két oldal között, akkor rendelek mégegyet, egyébként felesleges. Majd ha eltört az is.
Ha már szervizre vittem, rendeltem 5db izzítógyertyát is, tél óta panaszkodik az izzításra.
Tegnap megtörtént a csere. A kárpitok kipakolását a csomagtérből én vállaltam, a többit egy igen ügyes szerelőre bíztam. Eleinte kapták az ívet az olasz mérnökök a furán, látszólag fordítva bedugott alsó lengéscsillapító csavar miatt, de aztán megenyhült. Jól szerelhető autónak bizonyult a 159. A kárpitoknál meglepett, hogy milyen kevés patent rögzíti, és mennyire könnyű kivenni. A 146-ban van vagy 5-ször ennyi patent.
A kárpitok alatt viszont nagyon rendezett, szép, szinte ipari látvány fogadott. Ez az autó nagyon meg van építve.
Hogy haszna is legyen a blognak, a rugó így jön ki:
1. A kerék levétele után az alsó lengéscsillapító rögzítő csavar anyáját le kell venni.
2. A teljes teleszkóp egységet a kasznihoz rögzítő 4 csavart ki kell venni (kerékdob felől), ekkor már érdemes a rugóösszehúzóval a rugót összehúzni.
3. ülést előre hajtani, kárpitokat, szigetelő szivacsokat kirámolni. Ezen kár spórolni, tényleg pár perc, egy kis odafigyeléssel szépen kijönnek a patentok, nem törnek.
4. a lengéscsillapító tetején lévő anyát és gumírozott leszorítót le kel venni.
5. a lengéscsillapító egység ezután kifordul annyira (ha összehúztuk a rugót), hogy az alsó anya kihúzható!
6. alkatrészek összejelölése, mi merre nézett
7. rugó csere, lengéscsillapító egység összerakása
8. rugóösszehúzóval ismét húzzuk össze a rugót, így fog visszamenni a helyére.
9-10... rakjuk össze amit szétszedtünk
Elsőre nagyobb szívásnak tűnik, mint amekkora valójában. Megfelelő szerszámokkal nem bonyolult művelet.
Ami még a szerelőt is meglepte, hogy az izzítógyertyákat mennyire könnyű cserélni. Semmit nem kell bontani, semmi nem volt felkokszolódva, csak simán ki kellett tekerni a régit, be az újat.
Én még itthon, mivel gázolajszagot éreztem hazafelé, kicseréltem egy résolajcsövet. Az izzítógyertya cserekor kapott annyi stresszt, hogy megadta magát. Hála az égnek, hogy így. Azt a csövet valaki már cserélte, de olyan rossz minőségűre, hogy tört a kezemben, mint a ropi.
Az autó rendben, alul, felül átnézve, még mindig olyan élmény, mint egy új autó. Nincs egy rozsdapötty, mindenhol tiszta és könnyen engedő csavarok, minden apró patent, kötegelő, műanyag a helyén.
km állás: 149070 (a fotót elfelejtettem)
A saját programommal immár több, mint 1000km-t megtettem, minden tökéletesen üzemel, tökéletesebben mint valaha. Így elérkezettnek láttam az időt, hogy kiköltözzön a tuning-box a motortérből. Nem szerettem azt a kusza kábelhalmazt...
Egyúttal kikötöttem a nyestriasztót is, mert olyan állat nálunk nem lakik. Viszont az akksit lassan, de biztosan szívta, feleslegesen.
Jó érzés volt kifűzni az összes utólagos kábelt a motortérből, számomra megnyugtatóbb látvány ez így :-)
Közben ránéztem a dpf státuszra is, az is egy visszajelzés a programomról, hogy jó irányba módosítgattam e.
Itt volt meglepetés. 550km-t autóztam a legutóbbi regenerálás óta, ebből 450km autópálya, 100km város, rövid távok. Az egr kiküszöbölése óta megszoktam, hogy kb ennyit bír, érdemes keresni az alkalmat, hogy egy kicsit kivigyem a városból.
Most viszont a szokásos 94-97% helyett 82%-os tömődöttség érték fogadott. Szóval nem csak hogy kevesebbet fogyaszt az autó, de kevesebbet is kormol. A vételkori állapothoz képest a különbség még drasztikusabb. Akkor Átlag 380km-t tudtam megtenni két regenerálás között. Most látszik, hogy a 600km-hez nagyon erőlködni sem kell.
UPD. visszanéztem a korábbi, EGR off utáni kiolvasás fotóit. Tisztán autópályás menetek után már akkor is viszonylag alacsony volt az dpf tömődöttség (akár 60%@430km). Viszont innen városban kb. 100km alatt elérte a telített állapotot. Majd ha lesz türelmem/kedvem, megnézem, hogy pályán kormol e még sokkal kevesebbet, vagy városban közelít sokkal lassabban a 100%-hoz.
Tavaly novemberben elhoztam. Örültem és rettegtem egyszerre. A fórum másról sem szól, mint szerelésről. Szétszedett műszerfalak, felújított porlasztók, tréleres hazautak, elkopott turbók. Nem túl biztató. De úgy kell nekem, prémium. Aztán jött a rángatás, kénytelen voltam ismerkedni a motortérrel én is. Forrasztgattam, injektor csatlakozót tisztogattam, egr-t pucoltam, lemezeltem.
Igen...és ha belegondolok, csak időmbe került. És egy fillérembe sem. Azóta nyoma sincs rántásnak, minden finoman, tökéletesen működik. Ahogy még soha egyik autómon sem.
Ha visszagondolok az elmúlt 12e km-re, ez az autó semmi extrát nem kért. A vételkor fennálló dolgait rendbe tettem (szélvédő, olajcserék) és ennyi. Műszakira fékbetétet cseréltünk. Fékbetétet, amit kaptam hozzá.
Hogy is volt ez 2007-ben? Akkor félelmek nélkül ültem be a 146 jtd-be. Nem volt rossz autó, mégis első évben 250e Ft maradt ott szervizre. Akkor fel se tűnt. Fékgenerál, vezérlés csere, termosztát, apróságok.
A 159-cel most járunk 210e Ft környékén, 10 évvel későbbi Ft értéken. Tényleg kell ettől félni? Majd az idő és a km-ek megmondják.
Most mit gondolok? Örülök, hogy ilyen autóm lett. Mást ad, mint az az előző autóm. Olyat, amit nem lehet elmesélni, fórumon átadni. A 146 az egyedi élménye mellett határtalan szabadságot adott. Alig fogyasztott, a sarki fűszeresig se érte meg gyalog menni.
A 159 más. A sarki fűszeresig gyalog megyek. Viszont nincsenek távolságok. Sosem gondoltam, hogy egy 16 órás repülőút után bevállalom, hogy autóval Budapestről Csengerbe "leugrok". Vagy hogy egyáltalán autóba ülök. Most meg azon kapom magam, hogy bevállalom, és mire ott vagyok, egész kipihenem magam. Hogy? Miért?
És amikor ránézek az órára, simán csak nem értem, hogy miért vagyok már itt?
Nem jöttem gyorsan, nem vadultam, csak úgy jöttem. Zenét hallgattam, eszegettem. És csak utólag ért le, hogy sötétben esőben máskor mintha Mátészalkáról nem lenne ilyen vidám, laza az út. Pár autó elenged, nem hajtok. Szerintem...
A xenon szépen bevilágítja a máskor matt fekete utat, a nehéz kaszniban nem érződik soknak a sebesség, nem tűnik csúszósnak a nedves út. Csend van, szól a zene, váltogat az automata, néha hallani, ahogy purrog az 5 henger.
És kiszállok kipihenten, azzal az érzéssel, hogy igazából tökmindegy, hogy hova el bírnék még menni ezzel a döggel.
Más szemszögből szabadság :-)
