Tagok >> WarbiRunner (Gyuri) >> Blog
Közeledik a vezérlés csere, pár ezer km-en belül illene megejteni. Már nézegettem, hogy miből milyet kellene rendelni, de úgy tűnik a szerencse 🍀 üldöz. A fiatalkatreszek.hu-n akcióba tették a gyári szettet vízpumpával. Egyet el kellett hoznom ennyiért. Ugyanitt gázolajszűrőt is rendeltem, illetve a pollenszűrő is onnan van, még korábban betároltam hármat. Bónusz vettem egy hátsó nyitógombos emblémát, mert a mostanin megpattant a lakk. Ezt majd kicserélem ha melegebb lesz.
.. és picit le is hagytuk. Mármint kilométer futásban most érte utol a 159 a TD-t. Picit túl is szaladt. Pár napig most úgyis pihen, hátha összejön egy azonos állás.
Addig is pár fotó. Szépen megy, gyorsan szalad, halkan suhan, nincs vele gond. Elég jól bevált végül ez az autó, egyetlen félelmemet (=fórum para) sem igazolta. Az apró nyűgjei is elkoptak, most csak úgy... jó.
Végre jó helyre vittem az autót. Olyan szerelőhöz, aki hamar fogad, gyorsan és korrektül megoldja a dolgokat. Az autó sikeresen levizsgázott, hibátlan állapotban találták.
Én azért tudtam egy halk kopogó hangról, ezt meg is említettem Zolinak, a szerelőnek. A vizsga után átnézte, meg is találta a kopogás okát. Az volt amit én is sejtettem, a jobb hátsó stabilizátor bekötés pici gömbfeje. A csere megtörtént, tényleg hibátlan a vas :-)
Régóta előjön döcögős rossz úton, hogy reccsen egyet a hangszóró a bal hátsó ajtóban. Mostanában már gyakrabban csinálta, úgyhogy egyszerűen kihúztam az ajtó csatlakozóját. A recsegést megszünteti ugyan, viszont a központi zár sem zárja le azt az ajtót. Mindegy, apróságokon nem akadunk fenn, így közlekedek egy ideje. Itt "falun" nem nyitogatnak autókat :-) Ha Budapesten jártam, olyankor a parkolóban bedugtam a csatlakozót és kész. Más morál van itt és ott...
Végre ma rászántam egy órát, hogy leveszem a kárpitot és megnézem, hogy hol a gond. Lelkileg forrasztásra készültem megint.
Nos semmit nem találtam, csak egy a helyéről kipottyant magas sugárzót. Ott lógott a vezetékén. Bármit bárhova mozgattam, onnantól hogy levettem a kárpitot, nem recsegett többé. A csatlakozókat azért megigazítottam, a mélyközép késes csatija olyan formán volt laza, ahogy az injektor csatlakozóknál már megismerhettem. Szorítottam rajtuk. És ennyi. Összeraktam, a csipogót beraktam a helyére és kész, jó, nem recseg.
Az egy órába így belefért az is, hogy a felső fekete bőröket leápoltam. Azt szívja legjobban a nap, azt fogdossuk legtöbbet. És olyan szép, érdemes vigyázni rá.
Még a mai napra egy mosás is jutott, egyúttal megvan a módszer a fekete fényezés foltmentes tisztítására:
1- kézi mosóban mosás, öblítés
2- menetszéllel szárítás
3- ablaktisztítóval folyamatosan fújkálva egy mikroszálas törlővel való áttörlés
Így kevesebb és könnyebb a munka mint vödörből kézzel mosni, és sokkal szebb is
az eredmény.
Idén volt a XX. Selénia Rally. A kis családias találkozó egy hihetetlen színvonalas eseménnyé nőtte magát, a kerek évfordulót pedig sikerült igazán exkluzívan megünnepelni. Hollókő, Hotel Castellum. Egy négycsillagos szálloda, csak Alfásokkal teli. Eddig a fűben heverészős piknik hangulat volt A Selénia Rally, és úgy érzem a jövőben is efelé fog visszakanyarodni. De ezt kár lett volna kihagyni. Sokak ingerküszöbét karcolta a szállásdíj, tudom. A valóság valahol félúton. A szervezők idén egy luxus rendezvényt varázsoltak elérhetővé nekünk, Alfásoknak. És ez is a Selénia Rally. És idén volt az, amikor úgy éreztem, hogy igen, itt a 159 kellett. A 159 pont olyan kicsit puccos, nagyon elegáns, és nem látszik rajta, hogy a kor már sokunk számára elérhetővé tette. Gyönyörű volt a sok Alfa a hotel parkolóban. A márka megítélését biztosan emelte mindazok szemében akik látták a vadiúj épület előtt sorakozni az olasz remekműveket.
A többi már praktikum. Kellett a 159, mert tavaly óta többen lettünk, a nagyobb autó kellett. Ugyanezért a csendesebb és gyorsabb autó kellett, amivel egy szundítás alatt célbaérünk.
A verseny szokás szerint nagyon szervezett, nagyon ötletes volt. Idén két itiner volt, egymással szemben indított autókkal. Nagy ötlet :-) A szervezők is tudják, érzik, hogy mennyire jó amikor fél napon keresztül jönnek szemben az Alfások, köszönnek, villantanak, örülünk egymásnak. A két lányom idén az eddigieknél is jobban kivette a részét a feladatmegoldásban, hiszen sokszor a kicsi az autóban aludt, valakinek maradni kellett. Idén először úgy indultunk el reggel 9 után néhány perccel, hogy a cél most csak végigmenni. Egy 10 hónapossal a hátsó ülésen ez volt a reális.
Végigcsináltuk, igazi családi csapatmunka volt. Éppen belefértünk a fél óra időlevonásba is. Sőt, mint kiderült, a végén még lazíthattam volna, ugyanis 3 perccel gyorsabbak voltunk a szintidőnél.
Hogy mennyire volt szervező munka végigcsinálni, jól mutatja, hogy kb fogalmam sincs, hogy hol jártunk. A Bánki tóra, Szécsényre emlékszem, ezeken kívül csak az adott pillanat adott feladataira. Ki éhes, ki szomjas, ki marad a parkolóban, ki sétál a kicsivel :-) Sebaj, ez is más volt mint eddig, és így is jó volt.
Az igazi meglepetés pedig akkor ért, amikor épp visszaértem a boltból (elfogyott a vizünk) és a nevemet hallottam.
Kilencedik hely. Ez idén nekünk felért a dobogó tetejével, nagyon jó érzés volt :-)
Köszönjük az élményt a szervezőknek, hatalmas munka áll emögött. Remélem kitart még a lelkesedésük, ez az a találkozó, amit piros betűvel vések a naptárba, ez a fix pont. Sokakkal itt, évente egyszer találkozok, mégis úgy, mintha csak tegnap búcsúztunk volna.
Még Karácsony előtt volt egy üzleti utam Krakkóba. Majdnem egy Mazdával mentünk, de végül csak úgy alakult, hogy a 159 vitt minket. Az utitársam közel 7 órát tervezett be a 445km-re, a google 5ó55p-et. Korán, még sötétben és ködben indultunk. Az autópálya ködben kicsit olyan élmény volt mint egy repülővel a felhők között. Suhantunk, faltuk a métereket, gyűrtük a kanyarokat. A Tátrában jeges havas út fogadott minket. Manuál módban, fülekkel váltogatva zseniális élmény. A teljes kontroll érzése, ahogy a kormányt végig fogva pöccintem a havas hajtűkanyar előtt 2-esbe. Átfűzöm a kanyaron és a kormány elengedése nélkül dobom feljebb egyel ahogy kigyorsítok. Ez nagyon tetszett. A menetidőnk pedig.. 5ó30p. Nem tudom hogy, csak haladtunk, közben beszélgettünk. Néha voltak rövid feszült csendek, amikor az utitársam megjegyezte, hogy "itt felesleges előz..."
de már ekkor 450Nm lapított minket a bőrfotelekbe és komplett kocsisorok tűntek el a visszapillantóban.
Egyik nap szólt az autó, hogy nyitva maradt a csomagtartó. Megálltam, megnéztem, de zárva volt. Hurrá, valamelyik típushiba utolért. Vagy mikrokapcsoló, vagy kábelköteg. Elsőre kivettem a zárat, leforrasztottam és szétszedtem a mikrokapcsolót. Láthatóan semmi baja nem volt, és leforrasztva is 'trunk open' jelzés volt, vagyis valahol a két vezeték összeér.
De össze ám! Számomra hihetetlen és érthetetlen, hogy egy 7 éves autón hogy nézhet ki az a kábelköteg így. Nem vagyok lenyűgözve. Ott a város másik végén épül a véleményem tárgyi kifejezése. Nem mondom, hogy régen minden jobb volt, de kevésbé volt spórolós az autóipar. Ott hever a műhelyem közepén két 146 ajtóba való kábelkorbács. Nem nehéz azonnal megállapítani, hogy melyik a tartósabb anyag. És melyikben vastagabbak a vezetékek, jobb anyagúak a szigetelések.
A teljes kábelköteget nem volt időm csatlakozótól csatlakozóig újrahúzni, úgyhogy kivágtam a kritikus szakaszt és kicseréltem a vezetékeket. Csoda hogy bármi működött ott hátul. Lámpák, csomagtérnyitás, nem is értem...
Mondjuk gyanús volt, villogott a km számláló , ami CAN bus bolondságot jelez. Volt rá oka.
Eltelt egy év, nem jött össze 15e km sem. Az olaj és szűrők cseréje megtörtént, ráadásként most a bal felső lengőkart is cserélték, mert elkezte a 'zsugor ásványvizes palack' nyöszörgést. Az autó átnézve alul-felül, pecsét a szervizkönyvben, szaladhat tovább.
Szerdán volt pár elintéznivalóm itt helyben, a TD most nincs itthon, amúgy is 36 fok volt kint, hát mentem a feketével. Átértem a városon amikor egy rántással jelezte, hogy valami nem oké. Aztán vészmódba tette magát, és az összes hárombetűs kikapcsolása mellett bevágta a durcát. Leálltam, újraindítottam, ugyanez. Egy henger nem megy (cylinder 1 no signal). Alapvetően nem tragikus, pont olyan hangja van mint egy 1.9-nek :-) Viszont rángatott és nem váltott. 300mre voltam a könyvelőirodától, gondoltam ha már elindultam, el is visz odáig, nem adjuk fel :-)
Ott ügyek elintézve, hazafelé pedig próbáltam okosan útvonalat választani, ahol nem nagy gond, hogy 2-esben tudok csak menni. Közben betértem egy benzinkútra, két okból. Másnap 500km várt ránk, és hirtelen alsó osztás helyett üreset kezdett jelezni a szintmérő is. Na mondom nehogy ez szívasson meg, teletankolom.
Volt benne még 10 liter, akkor innentől tuti hogy injektor csatlakozó.
Hazaszenvedtem a dögöt, nagy nehezen beálltam a védőtető alá. Tudni kell, hogy vészmódban minden váltó üzemmód váltásra (N-D-R között) akkora ütéssel vált módot, hogy szinte fáj. Van egy módszer amivel ezt ki lehet cselezni:
Autó leállít. Újra beindít, és még mielőtt rájön, hogy hoppá vészmódba kell kapcsolni, gyorsan módot kell váltani. Izgalmas így 2 leállítással betolatni a beállóba. :-)
A megoldás persze hogy az injektor csatlakozó volt. Tavaly szenvedtem már elég sokat vele, aztán úgy gondoltam, hogy megjavítottam az érintkezők megtisztításával és összenyomkodásával. Azért sejtettem hogy nem, csak lusta voltam...
De rendes volt az autóm, hogy időben szólt, nem az M3-mason döglöttünk le másnap 35 fokban.
Szóval nekiálltam és a rég kiszerelt boxról levagdostam a régi típusú csatlakozókat. Ilyen volt a 105 lovastól kezdve az összes jtd-n 2005-ig, soha egyikkel sem volt gond. Egy óra alatt szépen gondosan zsugorcsövezve, csavart érpárként a vezetékeket rendesen megtekerve, védőcsövezve feltettem az új csatlakozókat. Látványra is szebb mint volt, és tudom, hogy ezzel soha az életben nem lesz többet gond. Ismét ingyen javítottam, úgy tűnik ez az autó már csak ilyen, szereti ha kicsit barkácsolok rajta.
Mikor kész lett, csaptam egy próbakört. Érdekes, de finomabb lett a váltó. Ezt már akkor is megállapítottam, amikor csak összenyomkodtam az érintkezőket tavaly. D-ben fékkel állva is simább a motor járása, nem kezd el finoman remegni.
Az 500km-t azóta gond nélkül letudta meglehetősen gyorsan, kényelmesen, szóval minden újra rendben. Csak egy kis gondoskodást kért, megkapta :-D
Ezzel az autóval megkaptam a számomra tökéletes belteret. Ritka kombináció, nagyon szeretem. Igazi olaszos burjánzó luxus érzet. Hálából a szépségéért idén is megkapta az ápolást. AutoGlym tisztítóval és balzsammal gondosan megtisztítottam az amúgy még mindig újszerű bőrfelületeket. Van belőle bőven, eltartott egy darabig.
A fekete bőrpanelek mellesleg fel is fényesednek, ez tavaly, első alkalommal ijesztő volt. Kicsit meg is bántam, hogy rákentem a balzsamot. Aztán a mikroszálas törlővel áttörölve (mégegyszer kb a 100nm-nyi felületet :-) )picit már felmattul. Majd nagyjából 2 nap múlva beszívódik az anyagba, és újra szürkés matt lesz a bőr felülete.
