Történt, hogy április elsején dolgozni kellett menni...No comment...
A reggel egy madár halálával kezdődött, aki a motorháztetőn szánkózott végig, ennek következményei szerencsére nincsenek. Munkából hazaértem Pécsről...Még mindig semmi különös jele a "tréfának". Estére azonban céges ivászatra voltam hivatalos, jómagam ugyan kóláztam volna, de azért mégis. A céges buli az céges buli. Itthonról elindulok (még mindig nem történt semmi különös), kanyarodok ki az utcából a hatosra, látom nagyon jönnek mögöttem, gondoltam kigyorsítok akkor én is... Na most jön a csattanó, nem hogy gyorsítani nem tudtam, hanem menni se...Motor leállt, befecskendezős ikon világít...Semmi para, a múltkor is volt már ilyen...Újraindul...Persze, csak most nem indult újra, akksi lemerült. Telefon a pajtiknak, valaki vigyen haza. Egy lőrinci alfáspajtás hazahúzott, ezer köszönet innen is Koko! (szerettem volna már konvojozni, na de nem így...) Gépre dugtuk, hogy mégis mi a hiszti tárgya. Üzemanyag rendeszer gebasz. Nyomásszabályzó szelep. Talán. Ki tudja? Eddig még nem sikerült életet lehelni a drágaszágba...de nem nyugszom.
Kocsimosással egybekötve lecseréltem a lemez rendszámomat a Dé típusú matricára, ami 2011 októbere óta várta hogy felsimuljon a lökhárítóra. Kicsit bubis, kicsit redős, de az enyém! És még a keigyóót is felnyomtam a jobb index fölé.
Megszületett a döntés: Le kell cserélni a vátóba a zolajat! Saját kezűleg meg is történt. Aknára fel, mérőpálca, leeresztő csavarok ki, és már folyt is ki a régi olaj. Kicsit megijedtem, mondjuk, ugyanis nem számítottam ekkora sugárra! :D Aztán kábé 1-1,5 m hosszi tömlő plusz tölcsér segítségéve úgy egy óra alatt bele is töltöttem az új olajat. A lefolyási sebessége lehetett vagy egy deci per öt perc! Nagyon lassú. 2 liter ment bele. Az eredmény magáért beszél. Azóta mint forró kés a vajban, úgy lehet váltani, finoman, nem mint azelőtt markolva, erőlködve.
Felkerültek a nyári gurulók. Szevasz tavasz!!!, jön a nyár, remélem :)
Mielőtt elgurulok Egerbe, meg vissza, gondoltam lecserélem az olajat. Ma meg is történt a vérfrissítés, mondjuk már ideje volt :S.
6 liter belement, cseréltem olajszűrőt, üzemanyagszűrőt, meg légszűrőt is. A pollenszűrő még vissza van.
Km: 262500.
Igaz, hogy nem ma volt, de a közelmúltban. Átléptük a 260 000 kilométert, a közösen elautózott kilométerek száma pedig közelít a 20 000-hez. Szeressük egymást! :D
Gyönyörű téli nap volt ma, itt a piszkos délen. Elugrottunk hát Eszékre. Az Alfinak és nekem is ez volt az első közös külföldi utunk. :) 230 km oda vissza kb 14 liter üzemanyagból (halkan jegyzem meg ez 6,08-as átlagfogyasztást jelent :) -nem teljesen pontos érték) Drávaszabolcsi határátkelő horvát oldalán a határőr csak annyit kérdezett perfekt angol nyelvtudásával: Turiszt? Biznisz? :D Mondtuk: Da, turiszt!! :D
Nem volt útközben semmi gond, kivéve, hogy megint megbüntettek a parkolóőrök :S 75 kuna. Köszi. Hogy kell egyáltalán kitölteni a csekket? És hol adom fel? Meg amúgy, zašto? Szombat délután háromkor?
Ezt leszámítva gyönyörű város a Dráva partján. Szerintem nem ez volt az utolsó utam ide!!!
Jaa, hazafelé a határon meg majdnem áthajtottam a horvát oldalon. Nem mondták, hogy kétszer kérik el a papírjaimat. Az első a vám és a második a policija. Legközelebb ezt is tudni fogom! :)
A szép idő kihozta belőlem az állatot.
Szentlőrinc. Víz a vödörbe. Szánsájn, 4-5 celsius, enyhe szél. Több hetes mocskot mostam le az autóról. Végre csillog-villog a szentem-lelkem-kincsem :)
A történet úgy kezdődött, hogy csütörtökön egy pécsi kávézóban irigykedve hallgattam egy barátom, hogy másnap pénteken megy Budapestre, és hogy mennyire izgatott tőle.
Erre én: Oké, akkor én is megyek, ott majd találkozunk. :) Hívtam magammal még pár barátot, mégse egyedül kelljen utaznom.
Pénteken délelőtt még beültünk kávézni a törzshelyünkre, aztán el is indultunk. Nem éreztem semmi problémát, gondot, Lysa rendesen viselkedett. Tette a dolgát. Egészen Szekszárd utánig, amikor is előzés közben megmakacsolta magát, (vagy félrenyelt- :) nem tudom) és a motor, mint olyan megszűnt repíteni minket a főváros felé. Szervó nélkül lekevertem valahogy a padkára, még szerencse, hogy nyílegyenes szakaszon voltunk. Első gondolatom az volt, hogy b@szki a vezérműszíj. Heves szívverések között bekukucskáltam a motortérbe... Nem, nem az. Hála az égnek. Na de akkor WTF? Második, vagy harmadik próbálkozásra be is indult, szerencsére. Konzultálva a többiekkel úgy döntöttünk, hogy nem folytatjuk utazásunk. Hazafelé vettük az irányt, csak lightosan, nagy bánatomra. Elég rossz érzés volt, hogy mindenki leelőzött, de nem akartam neki tolni. Jelzett, hogy nincs jól a Drágám! :)
Aztán elgurult a gyógyszerem, én is előzni kezdtem. Nem kellett volna, ugyanis megint megállt. Többet hazáig nem is előztem :(
Szerencsésen hazahozott minket. Vezműszíj után, a lehetséges bajforrás listán az eltömődött üzemanyag szűrő/rendszer következett. Kicsréltem, bízva abban, hogy most a tuti. Az új szűrővel be sem indult. Következő gyanús elem a listán az üz.a. szivattyú (vagy annak a mikroszűrője) vagy a rajta található nyomásszabályzó szelep. Mindezeket szétkaptam, megtisztogattam, majd összeraktam. Próba következett. Beröffent, végre. Csak fura hanja van, ingadozik az alapjárat (gondolom én). A munka közben még meg is sebeztem magam összevéreztem a motort. Életemet és véremet az Alfáért!
Tegnap már nem nyitotta a központi zárat a kulcs. Beugrottam hát az órásMesteremhez a pécsi Konzumba. Ki is cserélte nekem egy ropogósMátyásért.