Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Péntek, 15:00
Sikerült egy időben kiérni a DJ Team csapatával, akik a helyszín teljes hangosításáért felelősek. Első napirendi pontunk a köszönés és a gyors egyeztetés után a turista látványosságnak is elsőrendű lángosos felkeresése volt. Zárva volt, ezért átmentünk a szomszéd vegyesboltba, de megbeszéltük, hogy következőkor nem só lesz, amit a szökőkútra viszünk. Mire Rambo szabadul, lesz lángos.

Eddig nem fordítottunk elég figyelmet az esemény dokumentálásával, így idén elhatároztuk, hogy saját operatőrt alkalmazunk. A választás a lelkesen jelentkező Carlosra (idei kártyanaptár megalkotója) esett. Még nem tudtuk eldönteni, hogy mi nagyobb, az Amore Team képernyő kompatibilitása, vagy Carlos kameraforgatói tehetsége. A gyanúm az, hogy egyenlően alacsony szinten van, de nem mi lennénk, ha nem akarnánk mindenből a legjobbat kihozni - ez esetben meg se próbálnánk 450 férőhelyre 550 autót leparkoltatni.

Péntek, 12:00
Idén fél nappal jobbak voltunk, mint tavaly. Pénteken már délben elindultunk a tett helyszínére, hogy organizáljuk a kitelepülés aznapra tervezett részeit.
Kis rendezői konvojunk plusz a stábautó csurig megpakolva holmikkal az egyik legszebb, Dobogókő felé vezető úton érte el Esztergomot.
A nyugalom vihar előtti. Ablak lent, Jovanotti cd forog, nyugdíjasok néznek utánunk a távolsági buszmegállóból, Teddy kaszkadőrmutatványokat gyakorol, Carlos a buja növényzetet vizsgálja önfeledten.

Nyakunkon a tavasz, nyakunkon az AlfaCity, és itt az ideje kicsit "kulisszatitkokról" is írni.

Idén a rendezvény körítését a nyolcvanas évek hangulata adja meg. Tudományos indoklása a következő; ez a 8. szezonnyitó alfás találkozó, és ha elé írsz egy 0-ást, és megfordítod, akkor 80 lesz belőle. És ez azért jó, mert most kiélhetjük minden gagyiba hajló ötletünket, mondván, hogy akkor ez volt a divat.

Idén harmadjára öltöztetjük harci cicomába a szervezők autóit. Ezt a szokást az a kezdeti szerény méretű matrica alapozta meg, mely mára a tagok számára is kérhető reklám matricává avanzsált.
A mostani dizájn már nem használja az eddigi Safety Car feliratot, mert már nem találtuk viccesnek, és valójában nem is azt a célt töltik be az autók. Tehát most csak a logo elemeiből építkezik a dizájn - rajtszám jellegű 08 és egy összecsukodó versenycsík, mely húsvéti tojáshoz hasonlóan becsomagolja az autót.
A nagy durranásnak a fluoreszkáló feliratot szántuk, ám a fólia nem hozta gyakorlatban azt a hatást, amit laboratóriumi tesztelése alatt - a városban nincs olyan kontraszt, mint egy irodában, ahol leoltod a villanyt és töksötét van.

Ezt leszámítva az idei cicoma sikerült a legjobban az eddigiek közül.

Ideje volt, vittem. Az átnézés mellett volt pár kérésem még.

BG: Állítsák be a jobb oldali ajtót, mert nehezen csukódik és be is ázik.
CSB: Újraprogramoztuk az ablakot, mostmár jobban zár, de a gumikédereknek még be kell járódniuk. Egyébként jó hogy beázik, ugyanis keretnélküli az ajtó.

BG: Nyiszorog a vezetőülés kanyarokban.
CSB: Nálunk nem jelentkezett.

BG: Ha már úgyis lent van a kerék, cseréljék fel az első és a hátsókat egymással.
CSB: Oké, ezért felszámolunk 4500 Ft-t.

BG: Remeg a fék, nagy tempónál durván, lassú haladásnál finoman hullámzik.
CSB: Ránézésre a fék 20.000es állapotnak megfelelő. Importőri utasításra nem cserélhetjük ki garanciában, mert ez kopo forgó alkatrész és Te vezetsz szarul. Tehát az új tárcsa 26.000 Ft / db, a betét 26.000 Ft / gar, összesen cca 75.000 Ft + munkadíj. Hoznál féket, nem kell ennyiért ez a szar gyári? Ja, hát azt az importőrnek kell jóváhagynia, mert nem szereti az ilyet.

Azt hiszem hülyének néznek mindenkit itten..

A napok mostanában nem kimondott kabriónak való időjárást produkáltak, mégis csütörtökön, mikor elhoztam a következő tesztalanyunkat - Spider - kimondottan szép nap volt. Sál, sapka, de tető le, fűtés 28 fokon. Aznapra lemondtam a fontos éles munkákat, így elindultam Visegrád felé, hogy átautózzak a dombok között Szentendrére. Mikor rákanyarodtam az útra, gyönyörű táj fogadott - színes őszi erdő, jó minőségű út, izgalmasan kavargó avar.

És egy mohás, ufó-szikla a nyomvonalon...

Azért ufó, mert csak nyomokat találtam, hogy mire mehettem rá - nem tudom, hogy milyen formájú, mekkora, miért volt pont ott. De a pusztítás amit véghez vitt, az autóban, az sokkoló.
A képeken egy hosszában szétnyílt felnit láthattok, amiből két tenyérnyi darab hiányzik. valamint 2 defektes gumit, egy benyomódott küszöböt és egy megtört sárvédőburkot. Az út további részét tréllerrel tettük meg.

Szörnyen érzem magam. Más autóját (FAM tesztautó) leamortizálni, úgy hogy egy egész stábot hoztunk össze a hétvégi forgatáshoz, fotózáshoz, elég nyomasztó. Még akkor is, ha véletlen műve volt a baleset.

Így elnézést kéréssel tartozom felétek, amiért kimarad idén a Spider teszt. Továbbá a stáb többi tagjától, amiért keresztülhuztam a számítást. ..és nem utolsó sorban az autótól és tulajdonosától.

Most hogy a végére érünk az Alfa Amore eddigi legteljesebb tesztjének írásához, kirázom a maradék grafomániát az ujjaimból és összefoglalom, hogy:
jó móka volt versenypályán csapatni. Igaz, az autót nem erre találták ki. Két nézőponton gondolkozom. Az egyik, hogy a dízelel versenypályázni eléggé sótlan. A másik szerint, ha már dízellel kell versenypályáznod, akkor a Q2 meglepően jó társ.
A pár órás teszt alatt elradíroztunk 'vagy 5000 km-t a gumikból, de mind megérte. Az viszont nem tetszett, hogy az ülés elkezdett sámlihoz hasonlóan nyikorogni a kanyarokban.
Vendégek is voltak, nekik külön köszönet: Blacky és dyRo. El kell ismernünk Halesszal, hogy mindketten jobb sofőrök nálunk, ezért kissé keresztülhúzták a várakozásunkat :)
Cikk hamarosan!

A következő történt:
Este visszagurultam otthonról az irodába. Ilyenkor jó dolog, ha Alfája van az embernek, mert kellemessé teszi az utat. Gondolatban eljátszhatja, hogy ő a világ királya, gondtalan az élete, mindent megtehet, és a többi hiú gondolatok.
Én is így tettem, miközen lassan, lehúzott ablakokkal, chillezve haladtam a rakparton. Petőfi hídra fordulva azért csak eltoltam a 3-ast és a 4-est - legalább ez jó a dizelben.

Node.. bejött a képbe egy hátulró támadó sunyi passat, ami csaknem körbeautózott!! Az arcomról eltünt a mosoly.

1) nem elég, hogy beleköpött a fílingelős levesembe
2) az egy családi autó

Kérdem én:
Miért lett ilyen kurva beteg és hálátlan az autóipar? Minek kell mindenkinek mindent tudnia? Nem egy hétköznapi bevásárló autó megalázhatna Egy családi autónak miért kell 9 mp alatt százon lennie? És ezek még csak az egyszerübb esetek. Miért kell egy népautónak versenyautót gyártania? Miért kell egy skodának luxusautót csinálnia? Miért kell egy sportautóból terepjárót csinálni? Te akartad? Én akartam? Nem. Miért kurvult be az egész világ a marketingeseknek, akik kitalálták ezt az egész baromságot? És az Alfa sem kivétel.

Ezek után vagy:
a) veszek egy biciklit és azzal járok megdobálni az autógyárakat.
b) veszek egy szigonyost, mert azzal már aztán tényleg nem érdekelne semmi.
c) ezt még magam sem tudom.

Az erdőt frissen áztatta az eső, de a fák között már a nap sütött a párán át. A falu végéből egysávos út visz föl a dombtetőn lévő átjátszó állomáshoz. A 10 perc / gombaszedő népsűrűség ideális terepet ad, hogy kipróbáljuk az első diffit.

Sok helyen pocsolya, sárátfolyás és apró szemű zuzalék tarkította az utat, meglepetés kátyú azonban sehol. A jelőlt útvonalat 30-120 közötti tempóval sikerült abszolválni. Szűk visszafordítók kettesben rükverchanggal, közepes ívek hármasban kavicssercegéssel. Közös bennük a nagy gáz, ugyanis ekkor úgy tépi be maga alá az aszfaltot az autó, mintha nem érdekelné, hogy éppen jobbról, vagy netán balról jön a ív - kiegyenesíti. Az ASR bekapcsolva maradt, de az erőltetett hegymenet alatt egyszer sem szólt be, mindent megoldott nélküle a futómű és a torsen.
Egy benzin motor üvöltése és egy hosszabb kettes erősen hiányzott, de így is jött az adrenalin - hang nélkül. Mintegy tájfutó fujtatása és kavicscsikorgása a hajrában.

Kb két éve, mikor először huzamosabb ideig (értsd. 3 napig) jártam egy jóbarátom V6 TB GTV-jével, maradandó élményeket okozott. Két napja felfrissültek az emlékek. Egy másik jóbarátom vett ugyanattól egy újabb GTV-t. Kétliteres-turbós véhatos aresi blokkal.

Utolsó emlékeim szerint a GTV egy tepsi seggü hatalmas tank, amiből alig látni ki, de szupersportautókat idézően üvölt. Annyira "szarok-a-világra" autó, hogy nem lehet mást, csak rajongani érte. Az ülés rámkényszeríti a nyegle, kényelmetlen pozíciót. A kormányt az ölembe húzom. 100-al csorogva karomat a felhúzott bal lábamra téve lógatom ki az ablakon.
Ez az autó szellős. Ki lehet belőle látni. Vékonyak az oszlopok, hátranyúlva elérem a tető végét. Méghogy tank.. Minden emberléptékű. Az ülés, a műszerfal. Az illatok, a zajok. Természetes. Tudod, hogy Te vezetsz.

Mintha Bruce Willist kérnéd meg, hogy csapja le a legyet.

count M barátom, gratulálok! Vigyázz rá, mert ez az autó védett faj, a kihalás szélén..

Kicserélték a benzines műszerfalat a belevaló dízelesre. Garanciális, természetesen.
Km-óra állás maradt, de akármennyit beleírhattak volna.

Az utolsó benzines emlékeim is hamarosan szertefoszlanak.. :)