Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Egy hónap után újra menni kellett. Ezúttal az egész családot becsomagoltam, hogy ne legyen taxis érzésem. Matyi vette a lapot, egyet dumált és csicsergett, majd elaludt. Az éves szlovák matricát persze eladtam, így vehettem újra 7 naposat, 7€-ért. Remek üzletember vagyok... Nagyszombatig majdnem megszültem, hogy járjon élete végéig 30 km/h-val, aki a 3 sávos üres pályán bevezette a 110-es maximumot. Szerencsére 20 km után újra 130 lett a limit, így egy ideig az volt a fő téma, hogy hova a fenébe megy ennyi Ford. A Fordosok éppen ezt az esős, nyálkás, undorító napot választották ki, hogy ritka és kirívó csodaautójuk rendez vous-t adjon 500 másik ritka csodaeskortnak és szürkemondeónak. Ennek ellenére pici csodálatot odacsempésztem a szívembe, már csak az eső miatt is.

A múltkor Nemsova felé vettem az irányt, hogy faluzva araszoljak Jicin felé, de a csehek fetise, hogy minden falu 20 km hosszú, így most próbálkoztam. Ha már matricát vettem, egész Púchovig mentem a szlovák oldalon és meglepően jó és élvezetes úton kapcsolódtam rá a faluzós útra. Ami a vicc, hogy a GPS szerint kilométerre ugyanannyi a két út, ami első körben hihetetetlen, másodikban meg még inkább, hiszen faluzás helyett autópályáztam, mégis veszítettem jó 10 percet. Vagy csak simán túlzásban vittem a szabályok betartását? Egyszer kiszámolom, ha gazdag leszek és hülyeségekre is lesz időm.

Odaértünk. Az gázolaj mutatója fél tanknál járt, a hólyagom az utolsó vörös csíknál. Ez csak akkor volt érdekes, mikor kiderült, hogy nincsenek kulcsok és világvége falu név nélküli utcájának mézeskalács házikója a cél, mert ha azt megtaláljuk, a nyereményünk a KULCS. Két sávos útra kerültünk, ami Ostrava felé vezetett és csendben imádkoztam, nehogy autópálya legyen ez, vagy ha mégis, ne állítsanak meg. Rekordidő alatt szlalomoztam a lengyel kamionok között, de hiába, mert a mézeskalácsot hó borította, nem leltük. A hatodik érzékem kétszer elindult a helyes irányba, de a telefonon át navigáló fiatalasszony mindig visszatérített. Büntetésből őt is magunkkal vittük. Aki látott már a 156 hátsó ülésén gyerekülést, megtermett anyóst és 180 centis fiatalasszonyt, tudja, miről beszélek. Alacsonyan szálltunk visszafele az úttalan utakon.

A kötelesség letudva, de mit tovább. Jön a betonbiztos tipp: Ostraván van gyerekcentrum a helyi üzletközpontban, ott tölthetünk 1-2 órát, addigra az okosok eldöntik, hogy jönnek velünk haza, vagy maradnak. Az előbb már majdnem Ostraván voltunk, így ismerős volt már az út, toltam is rendesen a kétsávoson. Egész könnyen megtaláltuk az Aviont is, persze a város másik végében volt az Opava felé vezető út mentén.

Ekkor már olyan éhes voltam, hogy rágcsálni kezdtem a bőrkormányt. Az Avion persze messziről reklámozza, milyen szuper szabadidőközpont, erre mi derül ki: a csehek szuper választéka a hülyére szétfőtt IKEI zaba, a Kikas akcios kirantott hus 39 koronáért, ahova nem engednem be, mert telt ház van sic! vagy a jó öreg zsírban hentergetett mekdonaldsz. Micsoda minőségi ételválaszték... Nem reméltem argentin steakhúst, na de... Hagyjuk. Mert a lényeg most jön: a gyerekcentrum csak a reklámokban létezik, úgy igazándiból még elfelejtették megnyitni. De szerencsére a parkolás fél órás aktus volt, így az idő telt rendesen. Az IKEI mellett döntöttünk, hatalmas lélekjelenléttel benyomtam azt az izét, hátha a gyomrom megbékél. Ha rossz volt, legalább nem túl drága, 250 cseh pénz, ami kb. 10 euro.

Hívtunk a parancsnokságra, hogy mehetünk-e haza, vagy mi a téma. Mehetünk. Próbáltam a lehető legrosszabb utat választani haza és sikerült is. Zsolnának irányítottam a lovakat. Az út minőségére nem lehetett panasz, arra annál inkább, hogy az előző éjjeli 20 centi hó nem volt eltakarítva. A végtelenségig nyúlt szerpentin, kanyar, kanyar, kanyar. És még kanyar. Még 20 km. Még 7 km. Kanyar. Hó. -1 fok. Makov - köd, 30 centi hó. Aztán végre Bytca és nemsokára az autópálya: a következő 280 km már gyerekjáték. Szombat este lévén teljesen üres pálya, vénemberes, tempomatos 140 és este 8-ra haza is értünk.

630 km-t tettünk meg (az autó szerint 650-et) 3/4 tank gázolajjal ezen az újabb, gyorsan feledhető napon, amit ismét csak a fiunk volt képes bearanyozni.

A képek:
1 Üdvözöljük Csehországban
2 Havas utakon
3 Havas utakon 2
4 Makov - határátkelő térdig hóban
5 nem, a maximumot nem most futottuk, hanem 3 éve Münchenben.