Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

2008. június 11-15.
Végre eljött a várva várt szerdai nap. Kedden nagyon későig dolgoztunk, így a korai indulásból nem lett semmi - Éva még ingeket vasalt, én meg rájöttem, hogy a rosszul visszacsavart szűrő miatt 50 cm víz áll az öntözés szerelőaknájában. 9 óra elmúlt, mire összeszedtük magunkat, telecsomagoltuk a 156-ot és kigurultunk a garázsból.

Aztán már jöttünk is vissza, mert az Éva nem volt biztos benne, hogy a vasalót kikapcsolta-e.

Kikapcsolta. Ezt a kirándulást négyes kirándulásnak terveztük, ezúttal Éva anyukája és egy éves szünet után Corina is velünk tartott.

Mivel a Magas Tátrát az utóbbi pár héltben már kétszer megjártuk az autópályán Zsolnán keresztül, ezúttal úgy döntöttem, hogy másik utat választunk. Az autópályán Szenc (Senec), Nagyszombat (Trnava) után letértünk Nyitra (Nitra) irányába. Ez nem autópálya, hanem autóút, amin soha nem tudom, mennyi a megengedett sebesség, de a többség 130 körül ment, úgyhogy beálltunk 140-re és lassan döcögtünk. Az első gond akkor jött, mikor kifogtunk egy alsó kategóriás seggfejet. A seggfejsége abban nyilvánult meg, hogy a RAV4-es 4 kerekűjét hülye játékokra használta. A játék lényege az volt, hogy a gyors sávban 120-as tempóval előzött, majd a jobb sávba visszaérve nagyon rálépett és elhúzott, majd a következő kamionnál ismét kijött és 120-al ballagott. Jobb dolog nincs is, főleg annak, aki tempomattal próbál 140-el haladni. Mikor eltakarodott előlem, én persze szintén odaléptem, de szinte egyszerre gyorsultunk és annyi plusz erőm soha nem volt, hogy lehagyjam, illetve eléggé féltem, mert nem szórakozott és 180-190-es sebességnél képes volt elém vágni. Mondom ez már veszélyes, inkább hagyom elmenni. Lelassítottam, erre ő is lassított. Mikor 90-re lassított, hogy egymás mellett haladjunk, egy nagy gázzal kilőttem és sikerült egy autónyival megelőznöm 170-ig, így nem tudott elém vágni és végre elhagytam. Amíg vacakoltunk, meg is érkeztünk Nyitrára.

Sajnos az autóút még mindig úgy van megépítve, hogy a várost érinti és 2x is pirosat kaptunk, mire a kedvenc szakaszom elértük. Azért kedvenc a szakasz, mert itt lehet leginkább megőszülni. Dimbes dombos a szakasz, évente 4-5 halottal. Pedig lehetne normális út, ha valaki nagyon akarná. Sokszor elég lenne, ha a domb tetejére nem lassulna vissza pár autó 40-50-re, ill. a mögötte lévő nem akarna a tele csíkon át előzni. Mikor a Felicia a kettős záróvonalon 50-el előzte felfele a 40-el haladó valamit (a füsttől nem lehetett látni mi az), égnek állt az összes hajszálam. Megúszta. Legközelebb nem fogja.

Ez a pár tíz kilométer lassabban telt, majd újra autóút következett és Zólyom (Zvolen) érintésével megérkeztünk Besztercebányára (Banská Bystrica). Itt már kezdődnek a hegyes-völgyes szerpentinek egészen a Tále nevezetű síparadicsomig. Szeretem ezt az utat, de sajnos lezárták, így jókora kerülővel, Brezno városán keresztül érkeztünk meg. A Hotel Partizán (www.partizan.sk) éttermét tippeltem ki ebédre, mióta megkapták a 4. csillagot, eszméletlenül jól főznek. A lányok levest rendeltek, én nem szeretek degeszre tömve vezetni, ezért Cézár salátát.

Sztori: evés közben kétségbesett gázolás-fékezésre lettem figyelmes. Egy ötvenes hölgy igyekezett a Mercijével kitolatni (a Partizán parkolója a domboldalban áll, ha az autó nincs lefékezve, a 2 méteres holttér után menthetetlenül leesik a golfpályára). A harmadik próbálkozással elérte, hogy már csak 60 centi választotta el az autó elejét a lezuhanástól. Természetesen felajánlottam a segítségem, nem árt egy kis adrenalin. A kín akkor jött, mikor észbe kaptam, hogy ez Merci, nincs kézifék, csak lábfék, nincs mibe kapaszkodnom. Ezt valahogy megemésztettem, a elmagyaráztattam, hogyan startolni, hogyan kiengedni a lábféket. Aztán jó harminc centit megindultam előre. A hölgy sikított egyet és megkért, hogy távozzak :) Én viszont nem adtam fel, és nézem mint csinált a hölgy - egész idő alatt a 6. fokozatban a váltó. Mikor látta, hogy a váltót piszkálom, majdnem szívrohamot kapott, miért rakom 1-be. Megnyugtattam, megtaláltam a hátramenetet és szépen kitolattam. Azóta is ott hálálkodik valahol :)

Az utat a Čertica hágón keresztül folytattuk a lányok szeme kocsányon lógott a kanyaroktól, pedig esküszöm lassan mentem :) Poprad alatt újra autópálya, ill. félkész, egyedül Svit városa átkozttul unalmas és lassú, itt még virágzik a szocializmus, brrr. Poprad után Kežmarok következett, majd pár elaludt falvacskán keresztül megérkeztünk Vyšné Ružbachyba.

Távolság: 400,6 km
Fogyasztás: 4,8 liter/100 km
Átlagsebesség: 76 km/h
Idő: 5:13 óra
Hőmérséklet: 21 fok