Ellátogattunk Pirkával és a cartársakkal a Magyar Köztársaság egyetlen formula egyes versenypályájára. A hőmérsékletet, a páratartalmat és a pálya minőségét megfelelőnek minősítettük, így beiratkoztunk nagyképűen a II. kategóriába. Ez a 150 Le felettieké, Piri meg pont ennyi ugyebár, még befért volna az I.-be is, de pár matricával a seggén már simán megvan plusz egy két tudományos lóerő.
Bár nem ijesztettünk rá egy Porschéra, Evora vagy Subira sem, de kellemeset csalódtam az autóban. Az elvárt 3.00.00 időt is 2.38.0x alatt teljesítettük.
További kellemes meglepetés volt, hogy a előző és azelőtti M3as BMW-k csak az egyenesekben tudtak elnyúlni, kanyarban tartottuk őket. Persze, lehet a sofőrre fogni, de én sem vagyok sumakker.
A három futam összesen cirka 80 km-t jelentett, a gumikon és a fékeken jól meg is látszik, egyébként jól viselte az autó. Megérdemel egy wanderbaumot, és egy olajcserét.. :)
Fotókat köszi, Halesz és Ravlikné!
Kaptam egy kavicsot a szélvédőbe, az utas előtti részen, felül. Berepedt egy körömnyi helyen. Megálltam egy szélvédősnél, javítás közben továbbrepedt. Így szerencsére már kilátszik a visszapillantó mögül egy repedés. Szóval a fűzfánfütyülő rézangyalát neki, most cserélhetem ki a szélvédőt valamikor. Merhogy a kamionosra esélytelen rábizonyítani, cascoval nem megyek sokra. A teremtésit.
És mikor máskor, mint pár nappal a nyaralás előtt. Most nézegethetek repedést a olasz szerpentineken..
Most nagyon pipa vagyok.
Igazából 31.500 km-nél.
Nem bírták sokáig..
Garanciális volt ez is.
Az autó egyszer csak elkezdett hullámosan fékezni. Eleinte csak nagy tempónál, a végére már finom megállásoknál is. A márkakereskedés persze elhajtott vele, ám kiderült, hogy nem elfékezéstől lett ilyen a tárcsa. A belső hűtés lamellái repedtek meg, ami viszont garanciális probléma. Így némi utánajárással kicserélték és megspóroltam kb 80.000 Ft-ot.
Nem nevezném magam éppenségel női sofőrnek, de a felnik az elmult egy év alatt annyi padkázást szenvedtek el, mintha anyám használná a kocsit. A sunyin megbúvó parkolósorompó szigete, a parkolás közben megcsörrenő telefon, a hajnali órákban csipás szemmel való parkolás csúnya nyomokat hagyott mind a négy keréken, így már ideje olt egy felniperem javításnak. És ha már lent vannak a kerekek, legyenek kigörgőzve (a 4ből csak egyet kellett, ami meglepett, rosszabbra számítottam) és kapjon fém szelepet.
A Lariva végezte a munkát, szerencsére tudtak adni csere lemezfelnit is a javítás idejére. Ilyen csúnyának még nem láttam a kocsit :) De a végeredmény négy nullkilométeres felni lett.
És eljött a nap, mikor végre a basszus testet ad a meztelen hangoknak - beépítésre került a mélyláda is.
Ez egy másfél napos művelet volt, mert a szerkezet a gyári mélyláda helyére lett installálva, és ehhez műgyanta formát készítettek. Mivel nem túl nagy ott a hely, ezért egy lapos mélynyomót ajánlottak (Clarion PFW1051), 13 literrel beéri. Sajnos pont olyan kárpit nem volt nekik, mint a csomagtér kárpitozása, anyagban és egy-két árnyalattal elüt tőle. De ezt más úgysem látja.. :)
Az autó az igért határidőre kész lett.
Összefoglalva a hangzással nagyon elégedett vagyok, a gyári Böse rendszert simán lekőrözi. A Paradox is jól teljesített. A szakemberei szimpatikusak, nem gányolnak, a főnök pedig maximalista. És nem ijednek meg az olasz elektronikától :)
Két kicsi karcot ejtettek összesen, de külső szemlélő nem hiszem, hogy észre veszi. Én is csak azért teszem szóvá, mert a belső tér állapotára annyira allergiás vagyok, hogy minden nyomot nyilvántartok.. :)
Hifi upgradeltem a megfelelő szakemberekkel.
Alapvetően nem akartam nagyon belenyúlni a gyári hifi lelkébe, de végül szinte minden ki lett cserélve. Alapvető elvárásom volt, hogy minden gyárinak kell hogy tűnjön. Tehát fejegység marad, mégha ez a leggyengébb része is az egésznek, hangfalborítás marad, ledek, uv és ormótlan mélyláda kizárva. Valamint karcolás nem eset sehol a kárpitbontás folyamatában.
Így aztán neki láttak a Paradox szakemberei, "heggesztettek" egy RCA kimenetet a fejegységre, kiszedték az első hangszórókat és az összes kábelt. A helyére tettek egy Mac Audio Mobile Excusive 16.2 szettet és egy csomó olyan dolgot szereltek még be ami nekem kínai (jelátalakító, táp+test, ilyen kábel, olyan kábel a Connectiontól). A csomagtartó balhátsó ficakjába egy Audison SRx4 erősítő fért be, ami meglepően jól passzol a gyári müanyag elemekhez, nem is lett leburkolva.
Ezután egy hétre elköszöntünk egymástól.
Most hogy a végére érünk az Alfa Amore eddigi legteljesebb tesztjének írásához, kirázom a maradék grafomániát az ujjaimból és összefoglalom, hogy:
jó móka volt versenypályán csapatni. Igaz, az autót nem erre találták ki. Két nézőponton gondolkozom. Az egyik, hogy a dízelel versenypályázni eléggé sótlan. A másik szerint, ha már dízellel kell versenypályáznod, akkor a Q2 meglepően jó társ.
A pár órás teszt alatt elradíroztunk 'vagy 5000 km-t a gumikból, de mind megérte. Az viszont nem tetszett, hogy az ülés elkezdett sámlihoz hasonlóan nyikorogni a kanyarokban.
Vendégek is voltak, nekik külön köszönet: Blacky és dyRo. El kell ismernünk Halesszal, hogy mindketten jobb sofőrök nálunk, ezért kissé keresztülhúzták a várakozásunkat :)
Cikk hamarosan!
Az erdőt frissen áztatta az eső, de a fák között már a nap sütött a párán át. A falu végéből egysávos út visz föl a dombtetőn lévő átjátszó állomáshoz. A 10 perc / gombaszedő népsűrűség ideális terepet ad, hogy kipróbáljuk az első diffit.
Sok helyen pocsolya, sárátfolyás és apró szemű zuzalék tarkította az utat, meglepetés kátyú azonban sehol. A jelőlt útvonalat 30-120 közötti tempóval sikerült abszolválni. Szűk visszafordítók kettesben rükverchanggal, közepes ívek hármasban kavicssercegéssel. Közös bennük a nagy gáz, ugyanis ekkor úgy tépi be maga alá az aszfaltot az autó, mintha nem érdekelné, hogy éppen jobbról, vagy netán balról jön a ív - kiegyenesíti. Az ASR bekapcsolva maradt, de az erőltetett hegymenet alatt egyszer sem szólt be, mindent megoldott nélküle a futómű és a torsen.
Egy benzin motor üvöltése és egy hosszabb kettes erősen hiányzott, de így is jött az adrenalin - hang nélkül. Mintegy tájfutó fujtatása és kavicscsikorgása a hajrában.
