Blog >> q
Mi lehetne jobb egy túránál péntek 13-án? Ha az autón ott díszeleg a négylevelű, baj nem történhet.
Vágytam a hegyekbe, nekem ez a drogom. Egész héten naponta többször néztem az időjárást a rózsnyói térségben. A péntek ismét jónak ígérkezett. 22 fok, száraz.
Csütörtökön megvolt a kötelező szerviz, hadd lássa az új olaj, mi vár rá. Döntöttem, megyek.
A múlt pénteki túra legjavát szemeztem ki ez alkalommal. Szirk - Turcsok - kőbánya, Krasznahorkaváralja - Dénes - Szomolnok - Stósz.
Induláskor ismét időjárás szemle. Hoppá, éjszaka esett a hegyekben. Fenébe. Nem sok esett, de hiába a 22 fok az árnyékos helyeken bizony vizes lesz az út. Ha most mégsem megyek, talán idén már nem lesz alkalom. De ha vizes, fújhatom a tapadást. Sebaj, ideje szintet lépni. Lássuk, milyen kezes a Giulia!
Odafelé rövid úton, spórolósan. M5 - M31 - M3 - 21 - 23 - 25. Tarnalelesz után azért melegítésképpen kicsit nyomtam, de a fehér aszfalt a mumusom, ott csak óvatosan.
Ózdon tankolás (342 km, 32 l), ebéd. Bánréve - Tornalja utána ráhangolódás Gömörfalva - Deresk - Gömörrákos szakszon ezúttal D-ben. Ez nyitottabb táj, javarészt száraz volt az út, lehetett nyomni, de Race-t nem kapcsoltam.
Az 526-on Rákostól Szirkig túl kell élni. Olyan szar az út, mintha itthon mennék egy mellékúton. Na de az elágazás után kezdődik a móka. Bal jobb bal felfelé, be az erdőbe bukkanó, vizes, bassza meg, vissza a tempóból, de Race marad.
Út mellett lézengő emberek, faluban pár gyerek, integetnek. Száraz, nyomás fel a hegyre. Éles visszafordítók, pár egyenes szakasz, enyhe ívek, árnyék és napsütés váltja egymást. Ennek megfelelően vizes és száraz foltok az úton. Tapogatózom, hol a határ? A buszmegálló után széles aszfalt, van hely, nedves, ne szarakodj Laci, padlógáz. A balos visszafordítót úgy sikerült bevenni, mint a nagyoknak. 2-ben kanyar közepén nagy gáz, kitört jobbra, finom kormánymozdulat, tartva, kilinccsel előre, lágyan egyenesbe, 3, jön a jobbos az előző mintájára. Mire jó a vizes aszfalt :D
Turcsok után (keleti oldal) komolyabb víz volt az erdőben. Votl kanyar, ahol a lendülettől indult a fara. Az eleje viszont tapadt, az autó játékosabb lett, ficánkolt. A gázzal csínján kellett bánni. Kőbányánál fordultam vissza. Ott minden száraz, lehet gyakoroloni a gyorsulást.
Több autó volt, mint egy hete, kb. 4 :) Előztem egy nénit felfelé vizesen, riszált a segge. Kormánnyal lekövettem, de szerintem ez a difi beleszól. Nagyon kezes. Hajtűknél kilinccsel előre, nagyon adja.
3x tettem meg a szakaszt oda-vissza. Bal lábbal fékeztem legtöbbször, remekül irányítható az autó. Bal a féken, jobb a gázon, azonnali reakció. Azért a beszarásjelző villogott, amikor fejben összekevertem a lábaim és a gázt nyomtam fék helyett :S Ha a pedál fölött tartom a bal lábam, hamar elfárad. A hátsó combizmom be akart görcsölni párszor.
Közben Szirknél közönségem lett. A gyerekek kiültek az út mellé és integetve ugrálva üdvözöltek újra és újra. Az erdőben diót szedegető férfi is integetett, taposott a lábával, hogy nyomjam neki. Kapott is egy riszálást. Ácsi! Ne most dobjam el, közönség előtt. Közben száradt az aszfalt, fogyott a benzin, irány Rozsnyó.
526-on mentem tovább Csetnek irányába. A vonalvezetés kiváló, Rákos - Nandrás között az aszfalt lehetne jobb. Az egyik balosban valami leért.
Csetneknél Restér felé kerülve mentem Rozsnyóba. Tankolás (52 l) után a cél Stósz.
Dénes felé felfele egy Passat nem akart elengedni. A hanghatások és a közeledés nem győzte meg. Sajnos az út keskeny, balról szalagkorlát, ha nem húzodik le, nem férek el. Anyád. Hopp egy rés, megvagy! Dudál, villog, magában forrong. Mi szükség erre?
Szomolnok felett a kápolnánál megálltam egy pár kép erejéig. Utána tovább Stószra, majd onnan vissza Krasznahorkaváraljára. El is telt az erre szánt idő, de ha már itt vagyok még egy Dénes oda-visszát csak megyek.
Dénestől felfelé elképesztő. Amit a kocsi produkál, megunhatatlan. Bal hajtű 2-ben, nagygáz, kis risza után betapad, préselődsz az ülésbe, 3, fék, 2, jobb hajtű, nagygáz, kis risza után betapad, 3, 4, enyhe balos, fék 3, 2, jobb hajtű, nagygáz, kis risza után betapad, 3, 4, 5, fék, 4, 3, 2, bal hajtű, nagygáz, kis risza után betapad, 3, 4, 5, fék 4, jobb 3, átbuksz a gerincen. Favorit.
Gyorsan letelt az idő, minden pillanatát élveztem, sokat tanultam. 1113 km, több mint 13 óra mozgásban. Hazafelé Salgótarján felé (tankolás 36 l), 21-es után beszoptam az M3-ason, ott elment fél óra két lehajtó között. 3-ason folytattam az M31-ig. Tömeg.
Tavasszal 2-3 nap közelben alvás (sátorban) és azt a 800 km-t ami az oda-vissza utazással eltöltök, inkább a hegyen tolom el. 400 kijön belőle. Őrület.
Ja és kamera, kell egy kamera.
Szeptember után újra Szlovákia. Nyakamon az éves szerviz, még egy ezres belefér, már csak jó idő kell.
6. péntek jónak ígérkezett és mennyire az volt, nem tudok betelni. Basszus mennék újra.
Nem tudtam korán indulni, de hűvös is volt délelőtt. Ózdon még 12 fok volt 10 órakor. 21-esen mentem, utána 23 és Pétervására után Zabar felé. Domaháza és Hagony között volt csak kifogástalan minőségű de fehér aszfalt. Vonalvezetése olyan, mint Jósvafő - Szin között. Ózdon tankoltam (39 l / 335 km) és kajáltam.
11:30 körül értem Tornaljára. 14 fok volt, napsütés.
A Gömörfalva - Gömörrákos szakaszt A módban kézi váltással nyomtam végig. Így is elég élményt nyújtott, végig vigyorogtam.
Utána elmentem Nyustáig. Valóban több helyen vacak a burkolat, kihagyható. Melegebb volt már, Race-ben hajtottam. Nyustától vissza Szirk - Lubény. A kőbányánál visszafordultam, mentem az 526 elágazásig és újra Lubény felé. Kurvajó ez a szakasz. A falvakban integettek a gyerekek, kaptak műsort.
Ideje fejlődni, egy életem egy halálom, a ballábas fékezést kipróbálom. Hú, azért fostam, nehogy elbaltázzam és korlátot fogjak, de kár volt. A lábam jól elfér, a fék szépen adagolható és közben váltani is lehet. A jobb lábom a gázpedálon, semmi késlekedés, az autó mintha új fokozatra kapcsolt volna. Remek összhang, finom mozgás, egy tánc, profi.
Jolsva - Csetnek után Restér felé. Restér - Henckó szakaszt megjártam még oda-vissza, nagyon tetszett. Tankolás Rozsnyón (csak 20 l, hogy elég legyen Ózdig, 222 km eddig), vissza Veszverés - Nyilas - Szepespatak - Szomolnok - Stósz - Dénes - Krasznahorkaváralja.
Nyilasig több kanyarban is aszfaltoztak, sávszűkítés, felmart burkolat nehezítette a haladást. Nyilas után a hegyen több szakaszon teljes burkolatjavítás folyamatban. Lámpás irányítás, torlódás, aszfaltmorzsák. Tavaszra jó lesz.
A völgyben jót autóztam Szepesremete felé, haladós. Egy hatalmas szarvas állt az árokban az út szélén. Lefékeztem, megfordult és bement az erdőbe.
Szomolnok - Stósz szenzációs. Csak egy oda-visszát mentem, későre járt, néhány északi kanyarban páralecsapódás jelentkezett.
Dénes - Krasznahorkaváralja ütős. Egy autót értem utol, szembe 2 autó jött, 1 motoros és 1 bringás. Nem volt gond, de keskeny, nem lehet nyomni csak ha belátom a szakaszt. De akkor aztán hajrá. Lefele jövet egy visszafordító előtt hosszú egyenes enyhe ívekkel, a kanyarban egy faszi időzött az autója mellett. Felfigyelt a hangokra ahogy megérkezek féktávra és pakolom vissza a fokozatokat. Látva az arcát, nem hitte, hogy ott elfordulok :D
Nem maradt időm játékra, indultam haza. 16-os Tornaljáig, Ózdon tankolás (51 l ment bele/ 202 km Rozsnyó óta, vagyis 71 l / 424 km). 25-ösön mentem Bekölce felé. Hűvös volt, gumik hidegek, fehér aszfalt, alig volt tapadás. Nagy küzdelemmel megelőztem egy F Astrát és alig tudtam lehagyni :D
Bekölce - Egercsehi szuper. Utána 23, 21, M3 ...
Összesen 1103 km, 12:35 úton töltött idő, 14 óra indulástól érkezésig. Messze van, de nincs jobb.
u.i.: egy meleg helyzet volt Bátonyterenyén. Körforgalom épül, lámpás terelés. Állok a sorban másodikként, balra egy utca. Érkezik egy néni a 30 éves puntoval, mossa a szerintem tiszta szélvédőt. Gondoltam ez vaksi. Vált a lámpa indulunk. Erre a nyanya gázt ad és fordul balra, mintha ott sem lennék. Ez tényleg vaksi bazdmeg. Nyomom a dudát és közben kilövök amennyire lehet, mert ez telibever. Megúsztam.
Az előző blogbejegyzésemben röviden leírtam a kálváriám (aki belenéz, azt hiszi viccelek azzal, hogy "röviden", de az még sajnos mindig csak a rövid verzió...)
Ma volt a következő kör a szervizzel. Ezen hét kedden beszéltem velük, kiderült, másfél hónap után megérkezett a jó alkatrész (GPF nyomásszenzor). Péntekre, azaz a mai napra beszéltük meg a szervizelést.
Őszintén szólva, szkeptikusan vártam már a dolgot. Több, mint 7 hónapja vettem át az autót és már számtalanszor voltam vele a szervizben. Sokszor hittem már azt, hogy az lesz az utolsó, de mindig csalódtam.
Délelőtt 10 előtt érkeztem, soron kívül vették át az autót. Nem sokkal 11 után kész is volt. A munkafelvevő, aki az ügyet koordinálta és a kapcsolatot tartotta velem, mondta, hogy menjünk egy kört vele, beül mellém. Ő is szeretne most már megbizonyosodni arról, hogy minden rendben van.
Kihajtottam az M1-M7 bevezetőre befelé, aztán egy komolyabb gázadással kilőttem a felhajtóról. Kitartottam szépen, azon a tartományon, ahol a hibát produkálta... Semmi, csak eszeveszett gyorsulás.
Lehajtás, majd a vissza fel BP-ről kifelé irányba. Közepes gáz kitartva, gyorsulás 160-ig, fék, visszaváltás, majd padlógáz, gyorsulás 190-ig... Minden úgy történt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
Szürreális élmény volt. Bő 7 hónap után van egy rendesen működő Alfám!
Immáron fél éve van nálam az autó, megtettünk együtt közel 8300 km-t. Ennek túlnyomó részét november közepéig, onnantól már nagyobbrészt a garázsban pihent.
Az egyik elsők között lévő blogbejegyzésemben számoltam be arról a szomorú tényről, hogy az olaszok még arra is képtelenek, hogy leszállítsanak úgy egy 30+ milliós autót, hogy az hibátlan legyen. 0 km-es kora óta villogtatja a check engine-t a kocsi. Bár azt hittem, hogy 2022-re ez a dolog már rég a múlté lesz, emlékezni sem fogok rá, a valóság minden várakozást alulmúlt.
Volt itt minden, megpróbálom felsorolni, anélkül, hogy túlságosan a részletekbe mennék, mert ebből egy regényt is meg lehetne írni. Tehát körülbelül két hetente szervizbe járkáltam az autóval. És gyakorlatilag soha, semmi nem történt. 3 vagy 4 alkalommal csak azért kellett elmennem a szervizbe, hogy kiolvassák a hibakódot és továbbítsák az importőr felé. Az továbbította az olaszoknak... majd ennyi. Semmi nem történt. Hetek múlva reagáltak, hogy ők nem tudják, hogy mi ez... nem kommentálom.
Egyszer kivártam egy egész hónapot októbertől november elejéig, hogy majd keresnek, hisz biztos rajta vannak az ügyön, nagyon dolgoznak, hogy végre jó legyen az autóm. November elején már nem bírtam tovább, odatelefonáltam a szervizbe. Ott elkezdték nézegetni, hogy mi is a helyzet, majd kiderült, hogy az olaszok szó nélkül lezárták és törölték a ticketet úgy, hogy semmi megoldást nem adtak, nem is jeleztek vissza. Én meg ott állok és nézek, hogy mi van? Ez tényleg így megy ezeknél? Ennyit ér a garancia?
Aztán csak sikerült újraindítani az ügyet. Néhány dilettáns, teljesen fogalmatlan utasítást csípőből lőtt vissza a szerviz az olaszoknak, anélkül, hogy engem tovább idegesítettek volna vele. Pl. azt a megoldási javaslatot adták a gyártótól, hogy vegyék le a tankot és mossák át. Holott a problémának nyilvánvalóan nem volt köze az üzemanyaghoz.
Utána novemberben olyan kérés érkezett, hogy élő diaggal figyelni kellene a kocsit és közben beadatni a hibát. Na, végre, gondoltam, talán már közeledünk a megoldáshoz, még, ha baromi lassan is. Azt hiszem, kijelenthető, hogy tévedtem.
Az importőr mérnöke a gázpedál állás meg fordulatszám log-olását kérte. Beült mellém a szerelő srác, rácsatlakozott laptoppal a kocsira, majd telefonnal kezdte kamerázni a laptopon megjelenő értékeket, grafikonokat. Már akkor csodálkoztam, hogy mi van? 2021-ben telefonnal veszed a laptop képernyőjét? Nem tud ez a gagyi program log-olni?
Hát jó, ha ez így megy... Gurultunk pár kört, többször is beadattam a hibát, majd meg is voltunk. Amikor hazaértem, akkor felhív a munkafelvevő, hogy van egy kis gond, vissza kéne majd még jönni, mert belesütött a nap a képernyőbe, nem látszik semmi. Már nem is tudtam, hogy sírjak vagy röhögjek...
Szóval egy hét múlva mehettem vissza, ahol egy valamivel hozzáértőbb szerelő ült be az anyósülésre és ő már logolni is tudott a programmal. Mondtam neki, hogy azok mellé, amiket a mérnök kért, vegyük már még fel a részecskeszűrő nyomás szenzor értékét is. Ha egyszer az 1000 Ft-os kiolvasó progim azt a hibakódot dobja, csak nézzük már meg, hogy tényleg nem az-e a probléma. Elvégre már eltelt bő 4 hónap akkorra.
De a program nem tudta vagy csak a szerelő nem találta, hogy hol lehet hozzáadni annak a jelét, így kimaradt. De legalább a log-olás itt sikerült.
Újabb hetek teltek el, majd rácsörögtem a szervizre, hogy van-e már eredmény. Mint kiderült, azt mondták az olaszok, hogy a részecskeszűrő nyomásszenzor lesz a hibás, azt kellene kicserélni. Kérdeztem, hogy melyiket? Mert kettő van. "A B leömlőn lévőt".
Itt egy kicsit felkaptam a vizet. Az első nap óta mondtam, hogy kiolvastam a telefonos app-ommal (Torque Pro), részecskeszűrő hibát dob. A szerviz gyári kiolvasója nem dobott semmit arra a hibakódra, de még magasabb szinten sem tudtak hozzákonyítani. Most 5 hónap után benyögik nekem a "szakértők", hogy részecskeszűrő nyomásszenzor? Tényleg? Nem ezt magyarázom már 5 hónapja??? Ráadásul semmivel nem kaptak több releváns információt, mint előtte. Most meg hirtelen nem csak arra jöttek rá, hogy részecskeszűrő szenzor hiba, de még azt is meg tudják mondani ugyanannyi adatból, hogy melyik oldalon? Na ez mi??
Eddig végig azt mondták, hogy ilyen hibakódot nem is dobhat az autó, mert ez dízel hibakód. Meg hogy valószínűleg szoftveres hiba lesz, kéne egy szoftverfrissítés. De egyébként azt sem tudták megcsinálni...
Jelezték azért, hogy ennyire nem egyszerű a dolog, mert alvázszámra nem adja ki a programjuk, hogy melyik cikkszámú alkatrész kell az enyémhez és van 5 féle GPF nyomásszenzor. De konzultált a szerviz az importőrrel, kiderítették, hogy melyik lesz az. Január 11-ére találtunk időpontot az alkatrészcseréhez. Kissé szkeptikus voltam, hogy tényleg jó lesz-e ezután az autó. Eltelt fél év és már olyan szürreális az egész, már egész megszoktam, hogy az autózásom egy részét az teszi ki, hogy megállok hibakódot törölni. Mint egy lelakott romnál, amire nem hajlandó vagy nem tud költeni a gazdája, hogy megcsináltassa rendesen.
1-2 órásra saccolták a műveletet előzetesen. Végül kicsivel tovább tartott 2 óránál a dolog. Megjelent a munkafelvevő, majd közölte, hogy sajnos rossz híre van, nem jó az alkatrész, amit rendeltek. De ami benne volt kivették, tényleg látszik rajta a hiba, el van repedve, ezért szív falsot.
Itt megint csak több ponton kaptam majdnem agyvérzést.
Tehát 1: még a hozzávaló alkatrészt sem tudják megállapítani importőri szinten sem.
2: már július óta mondom nekik, hogy tekerjék már ki azt a nyamvadt nyomásszenzort, nézzenek már rá, hogy ha már arra dob hibakódot, akkor nem látszik-e rajta valami. Hátha látszik, hogy rossz és akkor már lehet is berendelni az újat. Mint most kiderült, igen, az a hibás és látszott is rajta. Csak ennyit kellett volna júliusban tenni és ezt az egész fél év szerencsétlenkedést meg lehetett volna spórolni... De persze nehogy már a hülye ügyfél mondja meg a szerviznek, hogy mit is kell csinálni...
Ami még megkoronázta a dolgot, hogy az alkatrész, amire szükség van, nem is elérhető és nem tudják, hogy egyáltalán mikor lesz az...
Sőt, dupla megkoronázás: Mivel kivették és hozzápiszkáltak a szenzorhoz, így annak az állapota is romolhatott. Az autó most már gyakrabban dob check engine-t és a kitartott nagy gázpedálállást sem bírja. Eddig azért volt elviselhető a helyzet, mert tudtam keményen hajtani az autót, azzal nem volt problémája. Erős gyorsításnál sosem dobott hibát. Most már tényleg csak gurulgathatok vele. Szóval ahelyett, hogy javulna, egyre csak rosszabb.
Folyamatosan azon gondolkodok, hogy meddig kellene ezt tűrnöm és mikor kellene ezt jogi útra terelni? Ki fogja nekem azt megfizetni, hogy már kb. 2000 km a kocsiban csak a szervizbe járkálásból adódik? Csak üzemanyag költségen kb. 150 ezer Ft, mindent beleszámolva a duplája is megvan. Aztán ott van még az időm, hogy ezzel eltölteni napokat, szabit kivenni, átszervezni a programokat... Senki nem fogja ezt nekem megtéríteni...
Fizetem az autóra a lízingdíjakat, a biztosítást, a casco-t, az adókat, mindent. És cserébe 0 km-es kora óta képtelenek megjavítani a hibásan átadott autót.
És a legszomorúbb, hogy tényleg csak egy egyszerű nyomásszenzort kéne kicserélni és minden tökéletes lenne, az autó kiváló. És ennyit képtelenek összehozni...
Így állunk tehát most. Ez a kis tanmesém arról, hogy milyen az manapság, ha új Alfa Romeo-t vesz az ember és mennyit ér a garancia...
Az előző bejegyzésben leírtam, hogy mennyi viszontagsággal járt, mire sikerült a "B" típusú rendszámra megszerezni az engedélyt. Ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogy mi minden történt még, mire eljutottam odáig, hogy a rendszám felkerült az autóra.
A történet tehát ott folytatódik, hogy a sikeres engedélyezési eljárás után a vizsgaállomásról egyből a kormányablakba mentünk, hogy a friss igazolásommal megigényelhessem az új, B formátumú rendszámomat.
Azonban nem csak B típusú rendszámot akartam - bár ez volt a legfontosabb - hanem egyénit is. Az egyéni rendszám ugyanolyan "3 betű -3 szám" formátumú, mint a szabványos magyar rendszám, azonban a karaktereket az igénylő választja meg. Ennek hatósági díja 112450 Ft. Az egyedi rendszám az 4-2 vagy 5-1 formátumú lehet, azonban annak díja már 435000 Ft. Úgy döntöttem, tehát, hogy bőven elég nekem az egyéni is.
Nagy agyalásokban voltam, hogy mi legyen az a 3-3-as kombináció, amit kikérek majd. Hosszas vajúdás után végül a VGQ-732 mellett döntöttem. VGQ, mint Verde (azaz zöld, ha már zöld az autó) Giulia Quadrifoglio. 732, mint a 7:32-es Nordschleife körrekord.
Az igazolásomat lobogtatva, ezt meg is kértem a kormányablakban, ahol az ügyintéző biztosított, hogy ez jó lesz így, még nincs kiadva ilyen rendszám Magyarországon. Ezután már csak egy kis várakozás következett... volna, de miért is mennének ilyen egyszerűen a dolgok.
Tapasztalatból kb. 2 hetet számoltam a rsz. táblák gyártására. A 2. hét végén már kissé furcsálltam, hogy még semmi hír, de vártam tovább türelmesen. A 3. hét közepén még mindig semmi hír nem érkezett. Majd a hét vége felé beesett egy levél a Fővárosi Kormányhivataltól (1-2. kép), melyben lényegében az állt, hogy válasszak gyorsan egy új karaktersort, mert olyan nem lehet, amiben szerepel a "Q" betű, mivel az nem engedélyezett.
Utánanéztem a levélben hivatkozott jogszabálynak. Valóban nem szerepel a "Q" azon karakterek között, ami a rendszámtáblán szerepelhet. Ez egész pontosan a 326/2011 (XII. 28.) kormányrendelet, 11. mellékletének 10. ábrája (3. kép). Én úgy gondolom, hogy ez nem mostanában változott, csak most kezdték el szigorúbban venni. Aki eddig ki tudott kérni Q-s rendszámot, annak szerencséje volt, ez után azonban valószínűleg már nem fog sikerülni.
Sokan kérdezik, hogy miért nem lehet a "Q"? Az automata rendszerek nem tudják felismerni? Én azt az információt hallottam fél füllel, hogy épp ellenkezőleg, azok simán azonosítják. Azonban szabad szemmel van esély arra, hogy összekeverik az O-val. Feltételezem, ez olyan esetben jöhet szóba, ha a rendőrnek messzebbről vagy gyorsabban haladó járműről kell leolvasnia a rendszámot a saját szemével.
Tehát ott álltam 3 hét után, rsz. nélkül és intézkedni kellett. Egyáltalán nem volt egyértelmű a levélből, hogy akkor mit is kell csinálni, kinél kell jelezni, hogy milyen új karaktersort kérek, stb. Egy napos telefonálgatás még erre is ráment, de végül azt az információt kaptam, hogy elég, ha még egyszer bemegyek a kormányablakba és jelzem, hogy mit kérek az elutasított karaktersor helyett.
Okulva az előzőekből, most is több ötlettel mentem. Az első a GIU-296 lett volna. a GIU-t, gondolom nem kell magyarázni. A 296 pedig Ferrari nómenklatúra. Az első két karakter a motor lökettérfogatra utal, az utolsó pedig a hengerek száma. Egész idáig nem volt egyébként ilyen jelzésű modellje a Maranello-iaknak, persze épp mostanában mutatták be a 296 GTB-t... De az ügyintéző jelezte, hogy ezt nem tudja kiadni.
Így tehát a második opció lett a befutó: VSX-510
Az 510 nem szokott kérdés lenni, de miért VSX? Azért mert ebben egy V6-os motor van: V-SiX ;)
Épp oroszországi kiküldetésemet töltöttem, mikor megérkeztek a rendszámok. Még egy 6000 Ft-os díjat le kellett leszurkolni az új forgalmi miatt. Amint hazajöttem, neki is láttam a felszerelés előkészületeinek.
Mivel az egész B-rendszámosdi arra ment ki, hogy elöl "minél kisebb, annál jobb", így szóba sem jöhetett, hogy kerettel rakjam fel. Olyan barbárságot meg nem csinálunk, hogy átfúrjuk a lökhárítót. Így tehát kétoldalú ragasztóval rögzítettem a lemezt egy kis hajtogatás után, ami a lökös különféle ívei miatt volt szükséges.
A végeredmény magáért beszél, nagyon elégedett vagyok. A rendszám nélküli, kompromisszum mentes kinézet után ez a legjobb megoldás, szerintem. Megérte a sok küzdés :)
4-5. kép: első képek a garázsban felhelyezés után
6-8. kép: további képek
A probléma, hogy milyen rendszámot tegyek majd a Q-ra elölre, már jóval az autó vásárlása előtt foglalkoztatott. Általános dilemma ez - főként a kinézete miatt - azoknál az Alfa típusoknál, melyeknél nem helyezhető el középre. Már a 159-nél is eszközöltem egy kis "esztétikai optimalizálást".
A D és a B típusú között vacilláltam. Az előbbi a matrica rendszám, mely formátumra egyébként megegyezik az A típusúval (azaz a normál rsz.-mal). Az utóbbi pedig a "motor rendszám", egy picivel magasabb az A-nál, de összességében jóval kisebb. Mivel a Q-n nincs annyi hely elöl, hogy a normál méret elférjen - meg egy ilyen összkép rontó kellék amúgy is annál jobb, minél kisebb -, a B típusú mellett döntöttem. És innen kezdődött a neheze.
Szerettem volna már a szalonból úgy elhozni, hogy a B van a kocsin elöl, de azt mondták, hogy akkor vagy 2 héttel később tudnám átvenni, ráadásul nem is biztos, hogy el tudnák intézni. Így nem kértem ennek az intézését, de az első rendszámot nem tetettem fel. A 159-cel szerzett tapasztalatok alapján ez igazából egyáltalán nem foglalkoztatta a rendőröket, de ez bizony egy sokkal feltűnőbb autó, a karhatalom is sokkal érdeklődőbb volt. Így már rögtön az autó átvételének másnapján kiszedtek AlfaCityre menet és megbüntettek. Arra a hétvégére átmenetileg feltettem a nagy lemezt, de borzasztóan csípte a szemem, úgyhogy hamar le is került.
Sajnos az A-tól eltérő típusú rendszám igénylése egyáltalán nem egy jól bejáratott folyamat. A jogértelmezés helyszínről helyszínre változik. Az optimális megoldás az lenne, ha az importőr a típusbizonyítvány igénylése során az A mellett a többi rendszám típust is engedélyeztette volna az autóra, de ezt az FCA Magyarország nem tette meg... Így, tehát marad a zavarosban halászás.
A rendszámot az okmányirodában lehet igényelni, de ott csak azt adják ki, ami benne van a típusbizonyítványban. Ettől akkor térnek el, ha egy megyei NKH vizsgaállomáson, egy műszaki szemle során kiállítanak egy igazolást arról, hogy az adott autóra indokolt az A-tól eltérő típus.
Először a szekszárdi vizsgaállomáson próbálkoztam. Emailben kértem tőlük időpontot a műszaki szemléhez, amire azt a választ kaptam, hogy a típusbizonyítványban az A szerepel elölre és hátulra is, nem tehetnek semmit. Ennek ellenére is elmentem oda időpont nélkül. Meglepő, de nem küldtek el azonnal. Elmondtam, hogy miért vagyok ott, beállítottak a sorba, majd nézegették az autót. Ott is elmondták a dilemmát a típusbizonyítvánnyal, de kihívták a nagyfőnököt, hogy nézze meg, majd ő mond rá valamit.
Persze, én sem érkeztem felkészületlenül. Vettem egy nagy, otromba rendszám keretet, amibe beletettem az első rendszámot, hogy még jobban ki tudjam hangsúlyozni, hogy mennyire nincs ott neki hely. Egész kiselőadásom volt, hogy hogy áll el a lökhárítótól, mennyire elfogadhatatlan ez gyalogosvédelmi szempontból, ráadásul zavarja a parkradart is, mert belelóg a látóterébe. Továbbá rátakar egy légátvezetésre is, ami az autót műszaki szempontból is hátrányosan érinti.
A vizsgaállomás főnöke nézegette, odaméregette a rendszámot többféle módon is. Láttam rajta, hogy ő is látja, hogy nem jó ez így. Reménykedtem kicsit, de ezek után széttette a kezét, hogy hát, ő nem adhat ki másról engedélyt, mint ami a típusbizonyítványban szerepel. Próbáljam meg ott, ahol forgalomba helyezték az autót.
Na kösz, akkor erről ennyit.
Azt a hasonló eljáráson átesett Alfás társaktól már tudtam, hogy Pest megyében nem nagyon érdemes ebbe belekezdeni, nem is akartam. Szolnokon folytattam tovább a próbálkozást. Augusztus 25-én személyesen kértem időpontot a szemlére, 31-ére kaptam. Az egy keddi nap lett volna, ami már másnap nyilvánvalóvá vált nekem, hogy nem lesz alkalmas. Fel is hívtam őket, hogy átrakassam az időpontot. Az ügyintéző csaj közölte, hogy telefonon nem lehet. Hát jó, akkor kérem email-en, küldöm az iratokat szkennelve. Az ügyintéző közli, hogy úgy sem lehet. Csak személyesen. Mondom mi van??? 21. század vagy mi a f...?
Hát jó, megkértem egy rokont, hogy kocogjon már be majd a forgalmi fénymásolatával egy időpontért. Ott közölték vele, hogy csak eredeti irattal lehet időpontot kérni... Kezdtem mélyen átérezni a bürokrácia nagyszerűségét. Fogtam tehát magam, egy fél munkanapot beáldozva, szeptember elején elrongyoltam Szolnokra és kikértem végre egy időpontot a következő hét péntekjére.
A sok macera után már nem nagyon bíztam abban, hogy ez tényleg sikerülni fog, de mindent meg kellett próbálnom. Amikor eljött a nap, ismét megjelentem Szolnokon, az Indóház utcában. Egyből azzal kezdte az ügyintéző, hogy problémázni kezdett azon, hogy ez lízinges autó és szerinte kell tulajdonosi hozzájárulás is. Aztán hosszas telefonálgatás után csak eldöntötték, hogy ahhoz, hogy ránézzenek a kocsi elejére, még nem kell egyből 50 féle igazolás...
Utána kiküldtek, hogy álljak előre a kocsival, mert jön majd az egyik vizsgáztató és megmondja, hogy egyáltalán érdemes-e kifizetni az eljárási díjat vagy egyébként sem kaphatnám meg a kis rendszámot. Kis várakozás után sem érkezett senki, úgyhogy megszólítottam egy épp arra járó NKH-s overálban mászkáló fazont, hogy mit gondol?
"Oh, hát nagy szerencséje van, épp tegnap néztem át az erre vonatkozó jogszabályt..." Na, mondom, ez már jól indul...
"Ha utólagos lókhárító lenne, akkor semmiképp sem lehetne megadni más rendszámot, mert gyalogosvédelmi szempontok, stb. Ha nem utólagos akkor... Hát, nem is tudom, beszélek a kollégáimmal. De álljon be a sorba". Rendben, akkor ezt úgy vettem, hogy csak ránéznek. Beballagtam az irodába, kifizettem a kőkemény 1770 Ft-os eljárási díjat, majd beálltam a többi ott lévő jármű (autó, traktor) mögé.
Ekkor következett egy jó 2 óra hosszás várakozás. Őszintén nem tudtam, hogy mit várjak. Ilyen messzire még sosem jutottam, de az előjelek azért messze voltak a bíztatótól. Fél 9-re volt időpontom, de még fél 11 után is azokat hívták be, akik utánam érkeztek. Aztán, egyszer csak nyílik a vizsgaállomás kapuja és intenek nekem, hogy menjek. Begurulok az autóval, kiszállok, veszem elő a rendszámot keretestől a csomagtartóból, majd bele is kezdtem a mondókámba. Odarakom a rendszámot az orrához, mutatva, hogy ez nem jó, B típusú kéne rá.
"És az elfér ott?" - kérdezi a vizsgáztató. Mondom, el, már odapróbáltam, pont éltől élig tart, mint ha oda találták volna ki. Azt mondja erre, hogy jól van. Menjek ki egy kicsit, még körbefényképezik.
Először nem is hittem a füleimnek. Kis műsoromat még elő sem adtam, de már rendben van? Most ez azt jelenti, hogy megkapom? 5 perc várakozás után visszahívtak, hogy kigurulhatok. Belépek, látom 5-en állják körül az ajtót, a motorháztető felnyitva. Először nem is értettem, mit kell a motortérben nézni a rendszámhoz? Aztán leesett. Nem láttak még ilyen autót, hát jól megmustrálják. Nem lepődik már meg ezen az ember egy ilyen autóval :D
Végül kiállították a papírt, amin rajta volt a csodamondat: "Elülső hatósági jelzés B típusú rendszámra történő cseréje indokolt."
Kálváriám aznap happy end-del véget ért, egész hétvégére megvolt a boldogságom :D
A történetnek még nincs teljesen vége, de azt majd egy következő bejegyzésben írom le, de szorosan kapcsolódik ehhez: egyéni rendszám igénylése ;)
1-2. kép: Kétoldalú ragasztóval, keret nélkül felhelyezett A rendszámmal.
3. kép: A típusú rendszám eltávolítása.
4. kép: Szekszárdon műszaki szemlére várakozva.
5-6. kép: Szolnokon műszaki szemlére várakozva.
7-8. kép: A jármű műszaki adatlap releváns részei
Már mikor tavaly megrendeltem az autót, akkor megkeresett Halesz, hogy szívesen lefilmezné ezt a színt. Persze, miért ne.
Aztán hosszabb szünet után, mikor júliusban megérkezett az autó a kereskedésbe, fel is vett pár vágóképet róla. Úgy volt, hogy lesz velem is egy kis beszélgetés ebben, de nem tudtunk megfelelő időpontot találni.
Úgy alakult, hogy a nyár folyamán Halesznek sem volt ideje a nyersanyagból összerakni a videót, így addig húzódott a dolog, hogy végül találtunk megfelelő időpontot az interjúra is. Így, tehát, szeptember elejére elkészült a videó, majdnem az eredeti elképzelés szerint.
Backstage extra - A Montreal zöld Giulia Quadrifoglio
Egyik legjobb barátomék felkértek, hogy legyen a Giulia a menyasszonyos autó. Jobb autót találni sem lehetett volna a feladatra ;)
2021. július 16. volt a nagy nap, mikor végre átvehettem az autót!
Sosem vezettem még előtte Giulia Q-t, hát ismerkedjünk... Nem mondom, hogy nem tudtam, hogy mit hol keressek, mert kb. minden videót megnéztem már a kocsiról a neten az elmúlt 2 évben. De benne ülni, persze egészen más. Beleülni a Sparco sportülésbe, ami olyan mélyen van, mintha a földre csüccsennék, érezni a háttámla fogását a latissimus dorsi-n, megmarkolni a kormányt, érezni, ahogy a motor megbillenti a kasztnit indításnál... Csöpögős élmény.
Az első km-ek budapesti gurulgatások voltak. Sikerült is kifogni a dugókat, szóval menni nem nagyon tudtam, de legalább kaptam egy kis ízelítőt abból, hogy mennyire megbámulják az autót az emberek.
Aztán kiértem az M0-ra. Na, akkor lépjünk oda kicsit, nézzük meg mit tud ez a Ferrari derivatíva motor. Lenyomtam a gázpedált, az automata hirtelen visszagangolt, elkezdett húzni... Majd sípolás, a műszerfalon a sárga tengeralattjáró, az óracsoport kijelzője pedig kiírja: "Have engine checked"
"Mi a f.sz???" - szaladt ki belőlem. Azzal a lendülettel fordultam is vissza a kereskedésbe. Figyeljetek már, most adtatok el nekem egy zsír új autót, ez meg már chek engine-ezik nekem. Valamit csináljatok már vele.
Hibakódokat kiolvasták, törölték, majd azt mondták, hogy biztos csak valami kezdeti apróság, most már jó lesz. Hát jó, gondoltam, ez csak ilyen emlékeztető volt az autó részéről, hogy ne felejtsem el, hogy olaszban ülök, az életérzés része.
Elindultam haza, M0 újra, nagyobb gáz... és paff: check engine. Na jó, ez már nem vicces. Mi a franc bajod van? Azt hittem a szeretőm leszel, ne legyél már ekkora ribanc!
Már péntek késő délután volt, úgyhogy elvittem haza az autót. Másnap Alfacity, de erről majd egy külön bejegyzésben.
Volt egy ELM327 kiolvasóm még régről (rutinos Alfás vagyok, mondhatni), a telefonomra meg letöltöttem a Torque Pro-t egy ezresért (köszi a tippet, Erhard), így én is tudtam törölni a hibakódokat átmeneti megoldásként. A hibakódok alapján nem igazán volt egyértelmű, hogy mi a gond, de gyanús volt, hogy egy részecskeszűrő nyomásszenzor rosszalkodik.
Következő hétfőn megbeszéltem a szervizzel, hogy felviszem azon a héten az autót. Gondoltam, berendelik az alkatrészt, cserélik és végre tényleg gondtalanul élvezhetem a régóta várt kocsimat. Naiv voltam. Digóéknál nem ilyen magától értetődően mennek a dolgok...
Pénteken tudtam csak menni, majd másfél óra várakozás után közölték, hogy diagolták a kocsit, sajnos a gépük nem ismeri a hibakódokat, amiket dob, úgyhogy nem tudják mit csináljanak vele, majd felveszik a kapcsolatot az importőrrel.
Hogy mi van??? Egy hete átadtatok nekem egy 0 km-esen is szar kocsit és egy hét alatt annyira jutottatok, hogy kiolvassátok aztán majd vagy lesz valami vagy nem?
Itt már kezdett eldurranni az agyam. Tényleg így megy ez digóéknál? Vesz az ember 30M-ért egy zsírúj autót, amit úgy adnak át, hogy hibás, aztán még meg sem tudják javítani? Na, ne szopassatok már, b.zdmeg...
Ennek azért nem úgy kéne működnie, mintha a tizenéves, 500 ezerről visszatekert, Németországból behozott romot vettem volna meg a józsefvárosi neppertől. Mellbevágó élmény volt, hogy ez egy új autónál is így működik és hogy milyen inkompetenciát és érdektelenséget tanúsít a gyártó, az importőr, a szakszerviz...
Közben azért beleszaladt az autóba az első 1000 km, szóval ideje lett volna elkezdeni hajtani. Úgy döntöttem, hogy ez nem ér meg több idegeskedést, mert nem fog tőle jobban menni semmi, de az egészségemnek nem tesz jót. Úgy voltam vele, hogy elkezdem taposni rendesebben, aztán ha hibakódot dob, megállok, törlöm és nyomom neki tovább. Ideje elkezdeni élvezni az autót.
Fuh, és élvezetből van rendesen. Ahogy ez belefekszik a kanyarba, amilyen könnyedséggel kezeli a nagy tempókat, az éles sávváltásokat, ahogy megindul egy nagyobb gázra, ahogy felhördül a visszaváltásra... Olyan könnyedséggel kapja fel a fordulatot, mint ha nem is másfél tonnát tolna előre a motor, hanem csak egy gyerekjáték lenne a fordulatszámmérő, ami ide-oda szaladgál. Észveszejtő... Remegve szállok ki belőle minden alkalommal.
A kinézete meg mindent visz. Sokat gondolkodtam mit mondjak, miután megrendeltem és kérdezték, hogy "jó, jó zöld, de milyen zöld? Mint a fű? Vagy sötétzöld?" Nem nagyon tudtam megfogalmazni. Smaragdzöldet mondtam jobb híján, de az nem pont ilyen. Aztán egy kolléganőm meglátta, egyből rávágta: hát ez olyan szentjánosbogár zöld. Én meg csak álltam ott tátott szájjal. Egy évig próbáltam rájönni, hogy milyen zöld ez, erre itt ez a csaj, ránéz és rávágja kapásból. Hát igen, vannak olyan dolgok, amikhez egyszerűen nők kellenek, és kész. A színek ilyenek.
A dugóban vagy lámpánál állva látom, hogy néznek át más kocsikból. Parkolóban, benzinkúton odajönnek, fényképezik. A gyerekek tátott szájjal szokták nézni, meg mutogatni rá. Hát, nem egy lopakodó autó, az biztos.
Jelen állás szerint kereken 3 hete van nálam az autó és 1700 km-t tettünk meg együtt. Imádom, de azért frusztrál is, hogy még mindig nem élvezhetem felhőtlenül.
Még mindig ott tartunk, hogy keresik a hibát. Most már nagyon remélem, hogy hamar megtalálják. Aztán lesz egy jó autóm jövő héten. Vagy szeptemberben? Decemberben? Jövőre? Ki tudja ezt digóéknál...
A felejthetetlen pillanat, mikor először látod meg a szerelmed... És hiába a hosszú várakozás és a magas elvárások, nem okoz csalódást...
