A reggel nyugisan telt. Mindent, ami szükséges előző nap előkészítettünk, így végre csúszás nélkül, nyugodtan tudtunk a kissé szomorkás időben, ellenben fülig érő mosollyal nekivágni az utunknak. Sajnos a gondmentes utazásunk nem több mint pár kilométerig tartott. Két faluval odébb jöttünk rá, hogy a khmm...khmm... na, akarom mondani COVID-Pass-os nyomtatványunk otthon maradt. Több sem kellett, hogy a szomorkás, borús időjárás hangulatát mi is felvegyük egy kis morgással és egy leheletnyi veszekedéssel fűszerezve.
A gyors otthoni látogatást egy még gyorsabb "érjük magunkat utol" stílusú vezetés vette kezdetét - nem szerettem volna a csomagtartóban lévő tárgyak valamelyike is lenni. Igyekeznünk kellett, mert konvojban szerettünk volna érkezni a City-re. Néhány perc és egy csomó falu után meg is érkeztünk a megbeszélt helyre - még éppen időben, majd innen csoportosan nekivágtunk az útnak.
Sajnos sem az út minősége sem az időjárás nem kedvezett nekünk. A magyar veseverős mellékutak mellé kaptunk egy laza felhőszakadást is a nyakunkba, de mindezt leküzdve sikeresen megérkeztünk Dunaújvárosba. A belépéshez még kellett pár percet várni - kicsit korábban érkeztünk - de szerencsére minden zökkenőmentesen ment. Csomó fotó készült a konvojról, rólunk és a kocsikról is (később még híressé is vált a mi kis Giunk). A szemerkélő eső ellenére is csak mosolygós arcokkal találkoztunk. A karszalag megszerzése után leraktuk a kocsit és körbenéztünk a sok szebbnél-szebb Alfa között.
Az egész esemény hangulata a korlátozások mellett is nagyon jó volt. A programok mellett a kaja is mennyei volt, sajnos a tombolán nem sikerült nyerni semmit. A napot egy közepes csomagos tisztítással fejeztük be, melyet ott helyben végeztek a srácok.
Nagyon király volt és remélem jövőre is részt tudunk venni.
Minden kapcsolatban eljön az az idő, mikor eltűnik a rózsaszín köd és alábbhagy a szerelem. Itt sem maradt el, sőt egyre hangosabban kiált egy új szerelem iránt.
Ahogy már az előző postom alatt is említettem szeretett nagyvadam egyre több és komolyabb gondot küzd le az utóbbi időben, ami igencsak könnyűvé teszi a pénztárcám.
Szeretnék a márkánál maradni ezért két lehetőségem adódott - Giulietta vagy 159.
Mindenképpen olyan típus kellene, ami kevésbé szervizigényes. Így esett a választás a 2.0JTDM-re illetve 1.4T változatokra, Turpi a szerelőm tanácsára. Mivel ő foglalkozik az autók behozatalával és honosításával, ezért valószínűleg tőle lesz majd a kiválasztott darab. Adódott egy alkalom, hogy kipróbálhattam egy 1.9 TI 159 SW-t. Nagyon tetszett, de valahogy úgy éreztem, hogy ez nem lenne az a megfelelő lépés, amit tennem kellene. Sok a 159 gyerekbetegsége, ami ugyan nem a motorhoz köthető. Talán majd egy Giulietta helyre hozza a gondolataimat...