Az égőcsere hallatán mindenkinek egy gyors, pár perces művelet fut végig az agyán, csak nem a Giu tulajoknak...
Nyaralásunk előtti napon vettem észre, hogy Giun nem ég a jobb első lámpa. Próbáltam a varázstenyér gyógyítást egyszer, kétszer, háromszor is, de nem segített, így megrendeltem a hozzá való égőt.
Visszatérve a nyaralásunkból neki is ugortam az égőcserének, persze előtte azért bekérdeztem a csoportban, hogy mennyire szívás és hát sajnos ez sem a két perces műveletek közé tartozik. Lökös körbe megenged-->jobb oldali kerék koppig kicsavar (bár kevésbé szopás ha le van kapva)-->dobbetét kicsavar és eltart-->majd meglazít egy lámpát tartó csavart-->motortérben is egy csavart és ki lehet emelni az egész lámpatestet, mert máshogy nem nagyon lehet. Finoman is szólva nem az az árokparti égőcsere az "ezeröcsin"...
Na de szerencsére minden nehézség és probléma nélkül megment a művelet. Került bele egy Hella DS1 85V 35W égő, majd visszaszereléskor észrevettem, hogy a filterháztól felfele vezető cső enyhén szólva kuka állapotban van, így ez is felkerült a cserelistára. A visszaszerelést követően egy gyors próba, majd mehet minden csavar a helyére. Újra nyúzhatja az esti kilométereket a Giu!
Sajnos és egyben szerencsére is, a jobbos indexem burkolata úgy gondolta, hogy távozik a kocsi életéből így szerencsére volt indokom beújítani és modernizálni a mindenki által áhitatott "futó" ledes indexre. Egy gyors E-bay keresgélés és már ment is a kosárba a sötétített verzió.
Pár hét elteltével meg is jött a csomag. Maga a beszerelése minden túlzás nélkül egy óvodás csukott szemes reggeli rutinja. Minden bontás nélkül a motortérből elvégezhető. Csak le kell húzni a csatit, kipattintani a régit és mehet is be a helyére az új. A végeredmény pedig nagyot dob a kocsi megjelenésén, egy kicsit modernebbé téve a Giuliettát.
Idén is már elővételben vettük a jegyet a Mekkába és már számoltuk vissza a hónapokat, heteket, napokat míg végre újra találkozhatunk a régi ismerős arcokkal és persze kíváncsian várom a QV csoportból a rengetek jófej tagot is.
A kötelező matrica felrakása és a kocsi puccba vágása sem maradhatott el. A Giunkat az Alfamania helyi klub tagjai kísérték fel egészen Szalki-szigetre, ahová megérkezve az ország legnagyobb Alfás dugója fogadott. Az elején még mókás volt, de a borzasztó meleg és a 2:30 perc dugózás (különböző okok miatt) már eléggé lefárasztott. Sajnos így a programok nagy részéről is lemaradtunk és a büféknél kígyózó sorok láttán örülök, hogy hoztunk magunkkal egy kis ropit otthonról.
Szerencsére a hangulat és a sok gyönyörű kocsi gyorsan el tudta feledtetni ezeket a hiányosságokat. Idén is sikerült új arcokkal megismerkednem, akikkel csomó hasznos infót is sikerült cserélnünk.
Ahogy a nap is már egyre inkább húzta magát a horizontra, úgy mi is lassan kocsiba ülve céloztuk meg a hazautat.
Szuper élmények, hangos autók, kedves emberek ezek jellemzik az AlfaCityt. Jövőre pedig remélem ezt a pár kis hibát is sikerül kijavítaniuk a szervezőknek és így mindenki teljes egészében élvezheti majd ezt a csodás eseményt!
Nem volt egy könnyű döntés, de úgy érzem most helyesen döntöttem. Ugyan nem egy makulátlan példány és már 11 éves is sőt az ára egyenesen horribilis, de valószínűleg ez volt a legjobb példány, amit lehetett kapni. Nagy elvárásaim vannak a szervizigényesség szempontjából, ugyanis Giu-nak enyhítenie kellene a szervizre kidobott összeget, amit sajnos a Bálnánál nem lehet csökkenteni.
Ezen felül ez maga az álom.... Egy szempillantás alatt a 235 csikó úgy veti meg lábát, hogy testem belepréselődik az ülésbe, pupillám a kétszeresére tágul és agyamat elönti az adrenalin. Bele sem merek gondolni mit tartogat még a Dynamic mód a maga +35lovával amit hozzátereltek. Na majd egyszer, ha nem fogom úgy érezni, hogy ez a ménes minden alkalommal agyon akar taposni. Egy igazi sleeper a kocsi. Szolid külső alatt ott lapul egy kövér gázfröccs mögött a pokol tüze, amit csak egy quadrifoglio verde sejtet. Imádom és igazából már nem is bánom azt a nagy teret és formát amit a 159-es kínál.
Remélem sokáig rójuk együtt az utakat és kíváncsian várom mit hoz a jövő e remekmű volánja mögött.
Még mindig a kocsi varázsa alatt vagyok. Teljesen más világ mint a 66-os, minden téren.
A kocsi teljesítménye egy teljesen más világ, bolygó, sőt... univerzum ! Szokni kell, mert harap és még a Dynamic mód az ujjam közelében sem volt. Nem akarom rögtön a pokol összes haragját magamra zúdítani zöldfülűként.
A Giu kapott egy finom kis Lotus-os gyorswaxot és este még a szokásos újautós bemutató köröket le kellett tudni a haverokkal. Na és itt jött az első kis bökkenő. A kocsi este szinte használhatatlan. A fényszórók vetítési szöge valahol Elon Musk roadsterjét pásztázták a csillagos égen, és én csak próbáltam refivel közölni a szembejövő húszezer fényszóróval felszerelt kamionnak, hogy bocsi de ez ilyen, nem én vagyok a paraszt refis. Na de egy szó mint száz, ez nem maradhat így. Sürgősen kell állítani a fényszórókon. Kerestem is a műszerfalon, a menüben a kapcsolót vagy valamit, amivel lejjebb lehetne állítani, de sehol semmi. Na igen, Bi-xenon, ez nem lesz egy 5 perces meló és sajnos az AlfaCity csak még jobban sürgeti a dolgokat. Marad a jó öreg otthoni beállítás.
Mivel a Google a barátunk ezért gyorsan sikerült orvosolni a hibát és nagyjából belőni a magasságot úgy, hogy az ne legyen zavaró a forgalom többi tagjára. Ezt követte pár nappal később egy szakszervizes fényszóró állítás. Az otthoni beállítás annyira jól sikerült, hogy az egyik fényszóró vetítési szöge szinte hibátlan volt. Most már úgy hiszem készen állunk az AlfaCity-re.