Szegény Bella festését már az idő vas foga, de főleg az UV tépázza rendesen. A csillaggarázs még mindig az otthona és a fő oka ennek. Idén már a vállalhatatlan kategóriát érte el a festék hámlása pár helyen, így úgy döntöttem ideje kicsit rendbedobni. Volt már régről egy cserelökösöm is - mert a mostani már be volt hasadva és overal nem volt éppen a legjobb passzban, illetve a csomagtérajtó is büszkélkedett egy macipuszival, amit szégyenszemre én hoztam össze a nagy kapkodás közepette...
Sikerült hosszú idő után találnom egy egész korrekt fiatal srácot, akinek éppen volt már dolga egy 166-tal is, így bátran mertem hozzá vinni Bellát is.
Telefonos egyeztetés után le is adtam a Bellát és reménykedtem, hogy az én kocsim is legalább annyira jól sikerül majd, mint a 66-os, amit fent láttam az oldalán. Pár nap múlva kaptam is az üzenetet fényképekkel, hogy a macipuszit teljesen nem lehetett eltüntetni, de már szinte alig látni, így már neki is fog a festésnek. Két napra rá már kaptam is az üzit, hogy a következő hét elején mehetek is a kocsiért, aztán másnap indult a sz@rlavina...
A srác teljesen kétségbeesve magyarázta nekem, hogy ő kikeverte a színt a színkód alapján a festéket ami mindaddig jól is mutatott, amíg fel nem rakták vissza az alkatrészeket. Ő azt mondta, hogy ezt így nem adhatja ki és holnap kikeveri még 1x a színt és lefesti újra, de ha tudta volna, hogy ez ennyire macera, akkor inkább el sem vállalja. Ekkora már kezdtem kételkedni mind a srácban, mind a tudásában és már ő is érezte, hogy nem ez lesz élete munkája, így adott egy vissza nem térő ajánlatot. Felkínálta a többi "eredeti" fényezéssel bíró elemeket szinte fele áron lefújja, csak hogy ne üssenek el a mostanitól. Mondani sem kell, hogy ekkor már nagyon féltem a végeredménytől, mert azóta még nem láttam a kocsit.
Végül eljött a pillanat, mikor átvehettem a kocsit. Izgultam mint kiselsős a sulikapuban, vegyes érzelmekkel. a Srác hátravitt a a műhelybe, majd mikor láttam, hogy nem kék-zöld lett a kocsi meg is nyugodtam. Nappali fényben szinte észre sem vehető a két árnyalat közti különbség, inkább csak neon fény alatt. A srác bocsánatot kért, hogy eddig tartott és megígérte, hogy ha úgy gondolom a többi elem festését a megegyezett összegért szívesen lefújja. Annyiban maradtunk, hogy még mindenképpen keresni fogom, mert van még pár esztétikai hibája, amit illene helyrerakni.
Már viszketett a tenyerem, hogy írjak végre valamit a blogra, de szerencsére nem sok minden történt a kocsi életében ez idő alatt. Akadtak ugyan gondok a szellőztetéssel, de hála a 166-os csoportnak gyorsan sikerült korrigálni, ámbár csak ideiglenesen.
Megvétel óta szegény Bellám optikai hiányosságokkal küszköd, na ez a story éppen ennek a csökkentéséről szól. Úgy adódott, hogy maradt egy kis többlet a pénztárcámban mivel (szerencsére) éppen nem kellett az adott hónapban szervizelni a kicsikét, ezért rászántam az ebből fennmaradt pénzösszeget a legkritikusabb pontok fényezésére. Bogyó barátom adott telószámot egy remek szakemberre. Felhívtam, egyeztettünk időpontot, amely megint csak csúszott (ekkor már kezdtem azt hinni, hogy az ablakos storymat élem újra) majd végre-valahára meglátogattam és megbeszéltük a részleteket. Na és hogy mit is kellett fényeznie? Egy nagyon ocsmányra lehámlott tetőt és egy szemnek nem kellemes motorháztetőt. Főként a téli zord időktől féltem, hogy felzabálják a maradék festéket is.
Hétfő este parkoltam be az udvarjukba és vasárnap este (csak mert kirándulni voltam) már el is hozhattam a placcról. Egyszerűen gyönyörű látvány fogadott...Megkönnyeztem. Végre kezdi elnyerni dicső formáját. Sosem feledem a frissen festett elemek puha érintését, ez valami csodálatos volt.
Még pár helyen ütött kopott szegényke, de jó kezekben van és megkapja ami neki jár ! ;)
