Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Immár 4000km-en is túl egy dolog nem stimmel még. Minden hosszabb utam után fáj a derekam. De nagyon. Már a három memória pozíción három különböző beállítás van, de egyik sem oldotta meg a gondot. Utazás közben nincs gond, nem tűnik kényelmetlennek. Kifejezetten kényelmesnek sem, valahogy túl kemény az egész ülés. Az igazi gond az. hogy 5-600km után kiszállok és beleáll a fájdalom a derekamba. Nekem, akinek ezelőtt soha, semmitől nem fájt a derekam.

Bárkit vittem, bárki vezette ezt az autót, csak dicsérte, hogy mennyire kényelmes. Úgyhogy a hiba biztosan az én készülékemben van. Viszont tény, hogy 2 napra megnyomorít. Utolsó ötletként ma fogtam és lemértem a 146 ülését. Magasságot, ülőlap és háttámla szögeket, majd átmásoltam a 159-be. A motorok elég fura helyeken érnek végállásba.
Végül az ülőlap és háttámla szögét teljesen sikerült lemásolnom, viszont az ülés magassága 5 cm-rel alacsonyabb legfelső állásban is.

Beülve ismerős az érzés, úgyhogy van remény, hogy jó lesz. Sokkal könnyebb kiszállni, nem kell kászálódni, mint eddig. Az is biztos, hogy érzésből nem állítottam volna ide, bármeddig próbálgatom, ezt le kellett mérni :-)

Most reménykedek hogy bejön, mert igen nagyon morcos lennék, ha ezen múlna egy ilyen jó autó használhatósága.

A felső vízcső légtelenítő csavar után, következő típushiba ellenőrzésként bekukkantottam a kipufogó tőcsavarokra. Már lélekben készültem egy lehetséges (drága és hosszadalmas) megelőző szervízre, de ismét kellemes meglepetés ért. Már előttem ezt orvosolták. Ez egyben magyarázat arra, hogy az autó orrában miért van zölddel összejelölgetve sok-sok alkatrész. A tőcsavar csere egy viszonylag nagy bontással járó művelet, ekkor kerülhettek oda a jelölések.

A fotón az olajos csőcsonk még mindig a szívócsonk tömítésnél kifolyt olaj nyoma, ide nem ért be a kezem kitakarítani, egyelőre így marad. A motormosásnak meg nem vagyok híve.

Itt nem úgy jött az összeszokás, mint anno a 146-nál. Abba, miután kifizettem, Siófokon beültem, 10 perc múlva előzgettem a sort, 170 fölé küldtem egyenesben. Beszippantott, átvette az uralmat és így is maradt 9 évig.

A 159 más. Amikor megláttam képekről, már éreztem, hogy kell. Ha ránézek, ha bele ülök, tudom, hogy nem cserélnék semmire. Ez a külső.. ez a belső... ilyen elegáns 159-et nem is láttam még. Mégis inkább féltem tőle...
Az első utamon egy tisztességes padlógázig sem jutottunk. Csendben, nyugodtan hazahozott. Az első budapesti utamon is addig jutottunk, hogy autópályán egyszer 170-ig felgyorsítottam, aztán visszaálltam az utazótempóra. Valahogy vegyes érzelmek kavarogtak:

Gurulok csendben az M3-mason. Hiszen pont erre vágytam. A pihentető, nyugis autózásra, hogy ne vigyen "bűnbe" az autóm. De hol az élmény? Megyek 150-nel a belsőben, hallgatom a zenét, nem fáradok. Tudom, ha letaposom, akkor elrugaszkodik. De minek? Jó így, csendben 150-nel. Mindenki kisorol, elengednek. Igazából jó. De...

Aztán jött egy utam Törökszentmiklósra, hazafelé hatalmas köd. Akkor először megéreztem a nyugalom mögött azt, hogy mit is nyújt ez az autó. A tejfel ködben pontosan tudtam, hogy még akár előzhetek is. Akkora ereje van, hogy pont ennyi látótávolság elég neki. És nem emelkedett a pulzusom, nem öntött el az adrenalin. Egy adódó vészhelyzetben sem. Az autó nem engem uralt, hanem a helyzetet. Mint egy higgadt profi, csinálta a dolgát én meg nem győztem ámulni. És otthon ismét pihenten, nyugodtan szálltam ki. Ekkor már úgy néztem rá vissza, ahogy egy Alfa megérdemli. Ez szép volt..

A második pesti utat már vártam. Akartam, hogy vigyen egy kicsit. És tudtam, hogy most Csobánka fele kell mennünk. 2009-ben vezettem egy gyönyörű piros Ti-t a Zemplénben és jól emlékszem, hogy akkor ott azt mondtam, hogy egyszer kell egy. 7 évre rá itt ülök a sajátomban és várom a pillanatot ami emlékeztet hogy miért is akartam én Ti-t. Csak a lelkesedés volt akkor túl nagy? Aztán elértünk Csobánkáig, elhagytuk a falut, finoman megnyomtam a "sport" gombot és jött aminek jönni kellett.

Egész elképesztő. Így már rémlik, hogy miért is akartam én Ti-t. Továbbra is minden pillanatban a biztonságérzet a meghatározó, nincs az a brutális adrenalin fröccs. De minden megvan ami egy irreális, fizika határait feszegető autózáshoz kell. És bármeddig. Nincs fáradás, nincs olyan, hogy jó, elég volt ez a pár kanyar nehogy baj legyen. Ezt érezni kell mindenkinek aki kicsit is szeret vezetni. Azt, hogy ez az autó mennyire tudja, mennyire ki vannak tolva a határai. Egy pillanatra sem rémít meg, úgy sodródik, gyorsít, fékez a vizes kanyargós aszfalton, hogy közben nincs dráma.. csak elképesztő tempó.

Az autót elhozva az első hideg reggelen szembesültem azzal a fura hanggal. Elsőre azt gondoltam, hogy a váltótól jön. Aztán felnyitva a motorháztetőt egyértelmű lett, hogy a hosszbordás szíj felől jön. Ahogy egyre hidegebbek lettek, az is feltűnt, hogy kormányzásra hangosodik. Vagyis: szervo pumpa
Azzal a lendülettel meg is néztem a folyadék szintet. És igen, a MIN jelzésen volt éppen.

A váltó olajcserekor átnézték nekem a kormányművet is, nem találtak szivárgás nyomot. Reméltem, mert a szerviz történet szerint pár tízezerrel ezelőtt cseréltek benne kormányművet, tartályt, pumpát. A folyadék feltöltése után a hang egyelőre eltűnt.

Update : Megelőzésképpen a korábbi bejegyzésben említett LubeGuard-ból töltöttem bele egy kis adagot.

Végre. Már 3-szor álltam neki, kétféle laptoppal, hogy csatlakozzak az ECU-hoz. Nem sikerült. Aztán leesett a tantusz, nem állítottam át az interfész típust a MES-ben VAG-COM-ról, ezért nem jött össze.
Banális hiba, ez van, ha az ember 5 perces időosztásban csinálja a dolgait. Ma volt normálisan időm, beállítottam, és működik.
Egyúttal nulláztam az olajcsere számlálót és saját megnyugtatásomra az ECU-ban is megnéztem a km óra állást. Ami természetesen stimmel.

Mindenképp megnyugtató, hogy tudtam csatlakozni. Egyúttal megvettem a MES 3.3 regisztrált verzióját. A funkciók miatt is, ennyit meg is ér, és azt mondom, hogy egy ilyen komoly fejlesztést ennyivel támogatni, ez a minimum. Hasznomra lesz ez még biztos.

Ma végre a nagyobb beavatkozásokon végig értünk. Megtörtént a váltó olaj cseréje. A szerelő szerint igen időszerű volt, ezt valószínűleg sosem cserélték még, a szerviz előírásban nincs is benne. Ronda fekete lötty jött le az biztos.
A cserét átmosással végezte, vagyis az egyik csövön ment be az olaj, a másikon ki, egész addig, amíg tiszta olaj nem jött a kifolyó ágon.

11l Tutela GI/VI olajat használt el a művelethez. Nem egy olcsó játék, de érezhető eredménye van már most, használatban is.

Eddig sem volt (nekem) lassú a váltó, de most észrevétlenebb, gyorsabb lett a váltás.

A szerelő, Zoli erősen javasol egy hasonló átalakítást: AJÁNLOTT OLVASMÁNY minden automata váltós 159 tulajának.

Ezen kívül javasolt egy LubeGuard nevű adalékot is, amit saját maga kipróbált az autójában.

Nem vagyok adalék párti (sőt) de a LubeGuard-ról egyéb vonatkozásban is olvastam pozitívumot. Nevezetesen a hidegben hangos szervopumpa jelenséget oldotta meg vele az illető sikeresen.

Ma a debreceni Pilkington AGR Ablaküveg centrumban kicserélték a repedt első szélvédőt, természetesen a gyárinak megfelelő Pilkington üvegre.

Kifogástalan munkát végeztek, nincs nyoma a cserének, még az alsó sarkokban lévő műanyag takarók is szépen állnak a helyükön.
Külön köszönet a segítőkészségükért, beállhattam felragasztani a matrica rendszámot, illetve segített az egyik kolléga zsírtalanítani, kicsit megmelegíteni.
A kinti -5 fokban nem sok esélyem lett volna.

Volt pár dolog ami zavart az autón, nyilván a márkaszervizek csak leszervizelik az autót, de apróságokkal nem foglalkoznak.

- a zárhídról a baloldalt le volt ütve a festék (vagy az alapozásával volt valami). Törésre utaló nyomot egyelőre továbbra sem találtunk. Nem tudom hogy egy 5 éves autón ez hogy és miért... Amit házi szinten meg lehet tenni az állagmegóvásért, azt megtettem, később majd alaposabban is foglalkozok vele.

-olajfolyást találtam a felső turbócső csatlakozásnál. Alapos tisztítás és O gyűrű csere.

- a baloldali xenon már rózsaszín volt mikor hazahoztam. Még egy hetet bírt, csere.

- a szélvédőn lévő, már javított(?) kavicsfelverődés is csak az első fagyokig bírta. A szélvédőjavítóhoz már nem jutottunk el, felrepedt. Jövőhéten ablak csere.

Az eredetileg utólagos xenon trafónak nézett dobozkáról is kiderült hogy mi. Nem remap van az autón, hanem egy Nerpel féle tuningbox van felcsatlakoztatva az injektorokra. A hozzáértők szerint (és szerintem is) ez különösebb gondot nem okozhat, ez egy injektornyitási időkkel operáló nem gagyi kategóriás box. Így benne is hagyom.
Aztán később meglátjuk. Ha igazán megszeretem a gépet, akkor írok neki is egy egyedi és megismételhetetlen remapot :-) Viszont ez nálam kb egy éves munka, szóval majd.. egyszer.

Több helyen olvastam, hogy a motor elejénél lévő vízcsőben a záró dugó (és szelep) típushibás. Ha fekete műanyag csavart találok benne, akkor azt mihamarabb fémre kell cserélni. Úgyhogy ma ellenőriztem, de szerencsémre fém csavar van benne.

A legjobban ez zavart az autón. Az eleganciáját lerombolta az a karbonfóliára ráapplikált jelvény, ami mellesleg 90 fokkal elfordítva volt felragasztva. Ez, így, a cseppet sem helytálló Pininfarina felirattal inkább gúny.
A fólia alatt kicsit megkopva, lepattogzott fedőlakkal ugyan, de ott az eredeti büszke címer. Most visszakapta. Aztán ha nyáron kiszívja a nap a színeket és még jóban leszünk, akkor kap szép újat.