Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Eltelt egy év, nem jött össze 15e km sem. Az olaj és szűrők cseréje megtörtént, ráadásként most a bal felső lengőkart is cserélték, mert elkezte a 'zsugor ásványvizes palack' nyöszörgést. Az autó átnézve alul-felül, pecsét a szervizkönyvben, szaladhat tovább.

Hogy ne az apró nyűgök uralják a blogot, írok pár sort, mert így fair. Csatlakozó, vagy szenzor gond? Ugyan... Június óta egy autóval oldjuk meg a hétköznapokat, nincs tartalék, nincs rohangálós. És meglepő módon nem érezzük a hiányát. Három hónapja nem volt olyan helyzet, hogy kellett volna a két autó.
Egy hónapja az iskola is elkezdődött. Tartottam tőle, hogy alkalmatlan lesz erre a feladatra ez a mozdony, szenvedés lesz vele közlekedni, nyűglődik majd, hibakód tengerrel áraszt el. De nem. Teszi a dolgát, mégpedig felettébb úriasan. Innen lesz igazán nehéz visszaülni a "rohangálósba".
Más lett a reggeli rutin vele. A gyerekek valamiért a cuccaikat nem az első ülésre hányják, mindent bepakolnak a csomagtartóba. Nem tudnám megmondani miért. Érzik, hogy így elegáns? :-) Beülünk, beindítom, bekapcsolom az ülésfűtést és lenémítom a rádiót. Minden reggel így megyünk csendben, nyugalomban. Az automata dolgozik helyettem. A külvilág szokásos reggeli őrülete is sokkal barátságosabbnak és távolibbnak tűnik. Beszélgetünk, közben az autó visz minket. Araszolás közben Emil hasonlatával élve hallgatjuk a "Nohab hangot". Épp beszűrődik, és kellemes. Ha kicsit haladni tudunk, felváltja az 5 henger duruzsolása ami már inkább szép. 22 perc az út a belvárosba, 22 perc relax. A végén a parkolóházban felfelé már előre lehúzom az ablakot, hogy halljam azt az eszelős fújtatást amit ott művel, mikor elengedi a felesleges levegőt a turbó. Egy reggeli élménynappali ez az autó. Fogyasztás? Van neki. Megéri? Meg. Bírja? Simán :-)

Múlthéten megviccelt egy újabb hibakóddal a jármű. "DPF szenzor hibás jel". Közben, mivel egy hétre itt hagytam a családnak városozni az autót (amíg külföldön volt dolgom), telis-tele volt a DPF. 105%-on állt a telítettség, és persze szenzor nélkül nem feltétlen indul el a regeneráció. Patt helyzet, az autót így nem lehetett használni.

Elsőre kimértem a szenzort, ami jónak is tűnt, kompresszorral adtam neki kalibrált nyomásokat, szépen jelezte MES-ben. Arra következtettem, hogy akkor a cső lyukas, mert más alkatrész itt nincs. Egy cső a kipufogóból bele a nyomásszenzorba.

Aknám nincs, úgyhogy elgurultam a közeli szerelőig, hogy cseréljen csövet. 3 nap alatt megjött az alkatrész, aknára állt, leszedte a régi csövet.... aminek semmi baja. Ó hogyaza....

Gyors döntés, rakja vissza a csövet, elhozom az autót, rendeljenek nekem egy szenzort. Másnapra meg is érkezett az alkatrész. Elgyalogoltam érte, hazahoztam, beépítettem és rá is jöttem, hogy mi baja volt a réginek. Az érzékenysége volt lecsökkenve! A régi is mérte a 100mBar és feletti értékeket stabilan és pontosan, de alapjáraton ennek 3-4mBar-t kell megmérnie. Na ezt nem tudta már a régi alkatrész.

Az ügy végül megoldódott, sok szerelés sem volt vele, csak várni kellett az alkatrészekre sokat.

Szerdán volt pár elintéznivalóm itt helyben, a TD most nincs itthon, amúgy is 36 fok volt kint, hát mentem a feketével. Átértem a városon amikor egy rántással jelezte, hogy valami nem oké. Aztán vészmódba tette magát, és az összes hárombetűs kikapcsolása mellett bevágta a durcát. Leálltam, újraindítottam, ugyanez. Egy henger nem megy (cylinder 1 no signal). Alapvetően nem tragikus, pont olyan hangja van mint egy 1.9-nek :-) Viszont rángatott és nem váltott. 300mre voltam a könyvelőirodától, gondoltam ha már elindultam, el is visz odáig, nem adjuk fel :-)

Ott ügyek elintézve, hazafelé pedig próbáltam okosan útvonalat választani, ahol nem nagy gond, hogy 2-esben tudok csak menni. Közben betértem egy benzinkútra, két okból. Másnap 500km várt ránk, és hirtelen alsó osztás helyett üreset kezdett jelezni a szintmérő is. Na mondom nehogy ez szívasson meg, teletankolom.
Volt benne még 10 liter, akkor innentől tuti hogy injektor csatlakozó.

Hazaszenvedtem a dögöt, nagy nehezen beálltam a védőtető alá. Tudni kell, hogy vészmódban minden váltó üzemmód váltásra (N-D-R között) akkora ütéssel vált módot, hogy szinte fáj. Van egy módszer amivel ezt ki lehet cselezni:
Autó leállít. Újra beindít, és még mielőtt rájön, hogy hoppá vészmódba kell kapcsolni, gyorsan módot kell váltani. Izgalmas így 2 leállítással betolatni a beállóba. :-)

A megoldás persze hogy az injektor csatlakozó volt. Tavaly szenvedtem már elég sokat vele, aztán úgy gondoltam, hogy megjavítottam az érintkezők megtisztításával és összenyomkodásával. Azért sejtettem hogy nem, csak lusta voltam...
De rendes volt az autóm, hogy időben szólt, nem az M3-mason döglöttünk le másnap 35 fokban.

Szóval nekiálltam és a rég kiszerelt boxról levagdostam a régi típusú csatlakozókat. Ilyen volt a 105 lovastól kezdve az összes jtd-n 2005-ig, soha egyikkel sem volt gond. Egy óra alatt szépen gondosan zsugorcsövezve, csavart érpárként a vezetékeket rendesen megtekerve, védőcsövezve feltettem az új csatlakozókat. Látványra is szebb mint volt, és tudom, hogy ezzel soha az életben nem lesz többet gond. Ismét ingyen javítottam, úgy tűnik ez az autó már csak ilyen, szereti ha kicsit barkácsolok rajta.

Mikor kész lett, csaptam egy próbakört. Érdekes, de finomabb lett a váltó. Ezt már akkor is megállapítottam, amikor csak összenyomkodtam az érintkezőket tavaly. D-ben fékkel állva is simább a motor járása, nem kezd el finoman remegni.
Az 500km-t azóta gond nélkül letudta meglehetősen gyorsan, kényelmesen, szóval minden újra rendben. Csak egy kis gondoskodást kért, megkapta :-D

Ezzel az autóval megkaptam a számomra tökéletes belteret. Ritka kombináció, nagyon szeretem. Igazi olaszos burjánzó luxus érzet. Hálából a szépségéért idén is megkapta az ápolást. AutoGlym tisztítóval és balzsammal gondosan megtisztítottam az amúgy még mindig újszerű bőrfelületeket. Van belőle bőven, eltartott egy darabig.

A fekete bőrpanelek mellesleg fel is fényesednek, ez tavaly, első alkalommal ijesztő volt. Kicsit meg is bántam, hogy rákentem a balzsamot. Aztán a mikroszálas törlővel áttörölve (mégegyszer kb a 100nm-nyi felületet :-) )picit már felmattul. Majd nagyjából 2 nap múlva beszívódik az anyagba, és újra szürkés matt lesz a bőr felülete.

A Selénia Rallyn véletlenül vettem észre, hogy törött a bal hátsó rugó. Egy típushiba utolért, valahol számítottam is rá, nem hangolt le különösebben.
Megrendeltem egy gyári rugót, egyelőre csak a töröttet cseréljük. Ha látok eltérést a két oldal között, akkor rendelek mégegyet, egyébként felesleges. Majd ha eltört az is.
Ha már szervizre vittem, rendeltem 5db izzítógyertyát is, tél óta panaszkodik az izzításra.

Tegnap megtörtént a csere. A kárpitok kipakolását a csomagtérből én vállaltam, a többit egy igen ügyes szerelőre bíztam. Eleinte kapták az ívet az olasz mérnökök a furán, látszólag fordítva bedugott alsó lengéscsillapító csavar miatt, de aztán megenyhült. Jól szerelhető autónak bizonyult a 159. A kárpitoknál meglepett, hogy milyen kevés patent rögzíti, és mennyire könnyű kivenni. A 146-ban van vagy 5-ször ennyi patent.
A kárpitok alatt viszont nagyon rendezett, szép, szinte ipari látvány fogadott. Ez az autó nagyon meg van építve.

Hogy haszna is legyen a blognak, a rugó így jön ki:

1. A kerék levétele után az alsó lengéscsillapító rögzítő csavar anyáját le kell venni.
2. A teljes teleszkóp egységet a kasznihoz rögzítő 4 csavart ki kell venni (kerékdob felől), ekkor már érdemes a rugóösszehúzóval a rugót összehúzni.
3. ülést előre hajtani, kárpitokat, szigetelő szivacsokat kirámolni. Ezen kár spórolni, tényleg pár perc, egy kis odafigyeléssel szépen kijönnek a patentok, nem törnek.
4. a lengéscsillapító tetején lévő anyát és gumírozott leszorítót le kel venni.
5. a lengéscsillapító egység ezután kifordul annyira (ha összehúztuk a rugót), hogy az alsó anya kihúzható!
6. alkatrészek összejelölése, mi merre nézett
7. rugó csere, lengéscsillapító egység összerakása
8. rugóösszehúzóval ismét húzzuk össze a rugót, így fog visszamenni a helyére.
9-10... rakjuk össze amit szétszedtünk

Elsőre nagyobb szívásnak tűnik, mint amekkora valójában. Megfelelő szerszámokkal nem bonyolult művelet.

Ami még a szerelőt is meglepte, hogy az izzítógyertyákat mennyire könnyű cserélni. Semmit nem kell bontani, semmi nem volt felkokszolódva, csak simán ki kellett tekerni a régit, be az újat.
Én még itthon, mivel gázolajszagot éreztem hazafelé, kicseréltem egy résolajcsövet. Az izzítógyertya cserekor kapott annyi stresszt, hogy megadta magát. Hála az égnek, hogy így. Azt a csövet valaki már cserélte, de olyan rossz minőségűre, hogy tört a kezemben, mint a ropi.

Az autó rendben, alul, felül átnézve, még mindig olyan élmény, mint egy új autó. Nincs egy rozsdapötty, mindenhol tiszta és könnyen engedő csavarok, minden apró patent, kötegelő, műanyag a helyén.

km állás: 149070 (a fotót elfelejtettem)

Az év fénypontja ez az Alfás találkozó. Csodás kirándulás, jó játék, és élvezetes verseny. Idén úgy alakult, hogy lejjebb adtunk a kalandvágyból, a kényelmes, csendes 159-et választottuk "versenyautónak". A helyszín ezúttal az Őrség gyönyörű hegyvidéke volt. Már előző nap odautaztunk, hogy letudjuk az 550km autózást keresztül az országon. Több megállóval, kényelmesen szinte észre sem vettük ezt a távot. A marcona fekete autó átrepített minket keletről nyugatra.
Még aznap este elgurultunk Hegyhátszentjakabra a kempingbe regisztrálni, barátokkal, ismerősökkel pár szót váltani, kicsit hangolódni. A hangulat már ott volt a levegőben, de másnap reggel volt az igazi. A helyszínt nagyon jól sikerült megválasztani, családias hangulata volt az Alfás nyüzsgésnek. Mégis volt minden. Színpad, étel, ital, gyerekeknek játszótér, és mindenhol Alfák.
Minden évben hamar szeretünk indulni, hogy a gyerekekkel még ésszerű időben visszaérjünk ebédelni. Másként meg kéne állnunk valahol egy ebédre, ami nem fér bele sehogy a verseny időbe.
Idén ügyes volt a csapatom, a gyerekek sok feladatnál meglepően figyelmesnek bizonyultak, jópár pontot szereztek. A navigátorom pedig már nagyon profi, nem első versenyünk :-)
A hangulat végig tökéletes volt, a feladatok nagyon ötletesek voltak, a "Vasvári templomot" kerestük egy darabig. hol lehet, hisz Rönökön vagyunk? Es szerzett pár vidám percet, mikor az egyik Alfás csendben kilopódzva a rönöki templomban zajló esküvőről a társának odaszólt:" most épp 48-an vannak bent". Később vidáman számolgattuk az életfa ágait (rosszul), kerestük a fűben, QV felniben, fal tetején elrejtett logókat, és útközben villogtunk intettünk a sok ismerős és ismeretlen Alfásnak. Az állomásokon is jó volt összefutni azzal a pár ismerőssel, akikkel sokszor csak itt, évente egyszer tudunk pár szót váltani.
A kempingbe úgy gurultunk be, hogy "vége? de kár.." Nagyon hamar elrepült az a majd 4 óra, de örök élmény. Mondanom sem kell, hiába vittünk sok lóerőt, sikerült verseny pályafutásunkban először lassúnak lennünk.
Ez volt a 9. rally amin résztvettem, és talán az eddigi legjobban sikerült. Eddig is a kedvenc Alfás eseményem volt, de most valahogy sikerült a családias légkört összehozni a profi szervezéssel. Az eredményhirdetésig is repült az idő, nem vártuk tűkön ülve, kellemesen el lehetett tölteni azt a pár órahosszát.
Másnap pedig, ahogy ez szokott lenni, visszamentünk olyan helyekre, amit a verseny kötött ideje alatt nem tudtunk megnézni.
Jó volt, nagyon jó, köszönjük mindenkinek, aki szervezte, vagy bármit hozzátett ahhoz, hogy ez megvalósulhasson!

A nyári gumikban nem kevés kilométer lehet, láthatóan még a FAM-tól származtak. Én még egy szezonnal megkínáltam tavaly, de ennyi, itt a vége. Egy szezont még ki lehetett volna szenvedni belőle. Viszont az autó bevált, pontosan tudom mi a tervem vele, kár ezt halogatni. Az én biztonságom minden méter amit jó gumikon gurulok.
Nem mellesleg hangja is volt már a Conti garnitúrának. Hogy anyagából adódóan, vagy már fűrészfogasra kopott kicsit, nem tudom. Az biztos, hogy az új Vredestein Ultrac Satin-ok kézzel tapogatva sokkal puhábbak.
A méret ugyanaz (235/40 zr19) mégis a Contik valahogy jobban összefeszültek rajta. Az új normálisabban áll a felnin. Eddig ennyi.
Remélem a puha párductappancsok autópályán is csendben suhannak majd.

A saját programommal immár több, mint 1000km-t megtettem, minden tökéletesen üzemel, tökéletesebben mint valaha. Így elérkezettnek láttam az időt, hogy kiköltözzön a tuning-box a motortérből. Nem szerettem azt a kusza kábelhalmazt...
Egyúttal kikötöttem a nyestriasztót is, mert olyan állat nálunk nem lakik. Viszont az akksit lassan, de biztosan szívta, feleslegesen.

Jó érzés volt kifűzni az összes utólagos kábelt a motortérből, számomra megnyugtatóbb látvány ez így :-)

Közben ránéztem a dpf státuszra is, az is egy visszajelzés a programomról, hogy jó irányba módosítgattam e.
Itt volt meglepetés. 550km-t autóztam a legutóbbi regenerálás óta, ebből 450km autópálya, 100km város, rövid távok. Az egr kiküszöbölése óta megszoktam, hogy kb ennyit bír, érdemes keresni az alkalmat, hogy egy kicsit kivigyem a városból.

Most viszont a szokásos 94-97% helyett 82%-os tömődöttség érték fogadott. Szóval nem csak hogy kevesebbet fogyaszt az autó, de kevesebbet is kormol. A vételkori állapothoz képest a különbség még drasztikusabb. Akkor Átlag 380km-t tudtam megtenni két regenerálás között. Most látszik, hogy a 600km-hez nagyon erőlködni sem kell.

UPD. visszanéztem a korábbi, EGR off utáni kiolvasás fotóit. Tisztán autópályás menetek után már akkor is viszonylag alacsony volt az dpf tömődöttség (akár 60%@430km). Viszont innen városban kb. 100km alatt elérte a telített állapotot. Majd ha lesz türelmem/kedvem, megnézem, hogy pályán kormol e még sokkal kevesebbet, vagy városban közelít sokkal lassabban a 100%-hoz.

Szerintem igen. Csak két kép. Az első 2017.9.27-én készült, a másik az új programmal tegnap.
A kép kicsit hatásvadász, de tény hogy 150-nél nem hogy 8 alatti kijelzés nem volt eddig, de még téli kerékkel is inkább 8.7-8.9 volt a kijelzőn. A tegnapi hosszabb autópályás autózás átlaga az autó szerint 8l-re jött ki úgy, hogy 40 percet araszoltam az M3-mason egy baleset miatt.

A vezetési élmény is változott. Eddig sem volt egy kultúrálatlan szerkezet, de tovább finomodott. 100-110km/h-ról volt korábban legjobban érezhető, ahogy az automata váltó próbálja a turbólyukat befoltozni. Ilyenkor a kuplung old, és a konverter segítségével plusz nyomatékot csalogat elő. Aztán zár a kuplung. Most vagy nem is old, vagy csak nem érzem, de így jobb, nincs az a fura megcsúszás érzet.

Finom gázadásra érzékenyebben, jobban reagál, jobban érezhető, hogy mi fog történni. A box nem volt következetes.

Nem kapcsol vissza olyan hamar,szépen lehet nyomatékból autózni félgázon, ami nekem hiányzott. A legtöbb előzésnél felesleges a nagyzenekar.

A váltóval jobban összhangba került, a Csobánka utáni szerpentint most automata módban autóztam végig, és teljesen jó volt. Sokkal jobb ritmusban váltott vissza és felfele is.

Pálya tempón is végre érzem, hogy szabadon dolgozik a motor. Az egérírtás után azt éreztem, mintha ólmokat vettem volna ki a csomagtartóból, de maradt egy olyan mindig szembe szél van érzés. :-) Most ez nincs, szabadon nyargalnak a vadlovak. Nincs overboost, nincs állandóan felfelé araszolgató fogyasztás kijelzés, nincs motorhang.

És... lehet hogy a motor hőstabilitásával függ össze, de sokkal normálisabban működik a fűtés! Nincsenek akkora ingadozások, nem kellett tekergetnem útközben.

UPDATE. 2018.01.15.
Múlthéten megvolt az első tankolás is az új programmal. Egy kevés városi szaladgálással 8.5l/100km-re növeltem a budapest környéki utam átlagfogyasztását.

Azóta volt még egy utam a Liszt F. reptérre és vissza. Odafelé ideális idő volt, szélcsend, száraz út, visszafelé pedig az ellenkezője. Erős szél, hóesés, vizes aszfalt. A teljes átlag 7.8l lett, ami szinte hihetetlen ettől az autótól.
Egy éve 10l-ről kezdtük, minden tankolásom eredménye kb itt mozgott. Az egr elfelejtése már hozott javulást, de ez a 8l körüli érték ez már az, amit szerettem volna látni. Most értünk el oda, hogy nincs az a TBi amiért odaadnám :-D