Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Megvan az autós kártyából a Lola T-163? A Ferrari 512 S? A DeTomaso Pantera ? 30 éve a koszos papírlapokon csodáltuk, most megérinthettem. Megszagolhattam, beszakította a dobhártyámat. Nem AlfaCity-n voltunk, nézze el ezt nekem most minden Alfás. Valami olyan helyen voltunk, amitől könny szökik az ember szemébe, amit nem bír feldolgozni az agy. Miközben az M1-es BMW-t csodálom, ahogy versenyautóhoz mérten finom hangon gurgulázva kigördül a szerviz sátrából, és azon merengek, hogy volt egy ilyen citromsárga "medzsóm", hátbavágás-szerűen térít magához ahogy a hátam mögül rámhördül egy Lola nyolc hengere. Ezen a ponton voltam kész teljesen. Először.. Amikor azt hittem, ez a nap fénypontja, innen nincs hova, mindig volt még, mindig volt több. Az autózás tökéletes ünnepe volt a tegnapi nap. A célegyenes lelátónál érkeztünk be, fentről. És így volt tökéletes. A célegyenesben ordító nyolchengeresek voltak az első inger amit kaptunk. A két lányom ámulattal nézte a száguldó műszaki csodákat, a futam végéig nem is mozdultak onnan. Aztán látva, hogy mások is...mi is átsétáltunk a hídon. És nem hittem el amit látok. Erre nem számítottam. Az még hagyján, hogy minden ott volt, amit el lehet képzelni, és még több. De semmi nem volt elkordonozva, lezárva. Az autók kis fehér szervizsátrakban, műhelykocsikkal, gumiállványokkal, ott álltak. Mellette a szervizcsapat, csinálták a dolgukat, készültek a különböző futamokra. Mi pedig ott voltunk köztük időben és térben teljesen elveszve. Ha odamentünk egy szétszedett versenyautóhoz, bár biztosan akadályoztuk a versenycsapatot, mosolyogva szólítottak meg, válaszoltak a kérdéseinkre. Nem az az elképesztő társadalmi különbség érződött ami itt egy versenyző és látogató közt egész nyilvánvaló. Nem.. az autók, a benzingőz szeretete, az érződött. Köszi mindenkinek egyenként, akinek az autóját megnézhettem, megérinthettem. Köszi az utolsó sátor versenycsapatának, hogy egy szót nem szóltak, mikor a lányom felmászott a kerekeket tartó állványra, és egy versenyautó keréken ülve nézte az épp folyó versenyt.
Neki, nekem, örök élmény. Egy olyan tömény élmény, amit még napokig tart mire felfogok. És külön örömöm volt, hogy a lányaim nem csak vakon lelkesedtek, ott, akkor minden érdekelte őket, mindent látni akartak, és nagyon élvezték. Kicsit megértették apa bolondériáját is :-) És köszi az időjárásnak azt a 10 perc esőt. Egy újabb olyan csúcspontot hozott el, amire nem számítottunk. A nedves poros aszfalton elképesztő látvány volt a pilóták küzdelme az öreg gépekkel. Csúsztak, pördültek, harcoltak a technikával. Ennyi, nem fokozom, nem lehet leírni.

Egy fájdalmam volt. A klubparkolók sorai közt sétálva nekem azért fájt, hogy az Alfások épp a Balatonon lángosoznak. Ne vegyétek rossz néven, de az oldtimereknek és a youngtimereknek minimum itt lett volna a helyük. Kb száz Mini össze tudott gyűlni évfordulót ünnepelni, kicsit reklámozni, menni pár kört a pályán. Mini. Az a kicsi dobozka. Az olasz mesterek ceruzavonásai pedig sehol. Kár ezért.


(autóskártyás kép:cink.hu)

Végre jó helyre vittem az autót. Olyan szerelőhöz, aki hamar fogad, gyorsan és korrektül megoldja a dolgokat. Az autó sikeresen levizsgázott, hibátlan állapotban találták.
Én azért tudtam egy halk kopogó hangról, ezt meg is említettem Zolinak, a szerelőnek. A vizsga után átnézte, meg is találta a kopogás okát. Az volt amit én is sejtettem, a jobb hátsó stabilizátor bekötés pici gömbfeje. A csere megtörtént, tényleg hibátlan a vas :-)

Régóta előjön döcögős rossz úton, hogy reccsen egyet a hangszóró a bal hátsó ajtóban. Mostanában már gyakrabban csinálta, úgyhogy egyszerűen kihúztam az ajtó csatlakozóját. A recsegést megszünteti ugyan, viszont a központi zár sem zárja le azt az ajtót. Mindegy, apróságokon nem akadunk fenn, így közlekedek egy ideje. Itt "falun" nem nyitogatnak autókat :-) Ha Budapesten jártam, olyankor a parkolóban bedugtam a csatlakozót és kész. Más morál van itt és ott...
Végre ma rászántam egy órát, hogy leveszem a kárpitot és megnézem, hogy hol a gond. Lelkileg forrasztásra készültem megint.
Nos semmit nem találtam, csak egy a helyéről kipottyant magas sugárzót. Ott lógott a vezetékén. Bármit bárhova mozgattam, onnantól hogy levettem a kárpitot, nem recsegett többé. A csatlakozókat azért megigazítottam, a mélyközép késes csatija olyan formán volt laza, ahogy az injektor csatlakozóknál már megismerhettem. Szorítottam rajtuk. És ennyi. Összeraktam, a csipogót beraktam a helyére és kész, jó, nem recseg.
Az egy órába így belefért az is, hogy a felső fekete bőröket leápoltam. Azt szívja legjobban a nap, azt fogdossuk legtöbbet. És olyan szép, érdemes vigyázni rá.

Még a mai napra egy mosás is jutott, egyúttal megvan a módszer a fekete fényezés foltmentes tisztítására:
1- kézi mosóban mosás, öblítés
2- menetszéllel szárítás
3- ablaktisztítóval folyamatosan fújkálva egy mikroszálas törlővel való áttörlés

Így kevesebb és könnyebb a munka mint vödörből kézzel mosni, és sokkal szebb is
az eredmény.

Vredestein Ultrac Satin

Idén volt a XX. Selénia Rally. A kis családias találkozó egy hihetetlen színvonalas eseménnyé nőtte magát, a kerek évfordulót pedig sikerült igazán exkluzívan megünnepelni. Hollókő, Hotel Castellum. Egy négycsillagos szálloda, csak Alfásokkal teli. Eddig a fűben heverészős piknik hangulat volt A Selénia Rally, és úgy érzem a jövőben is efelé fog visszakanyarodni. De ezt kár lett volna kihagyni. Sokak ingerküszöbét karcolta a szállásdíj, tudom. A valóság valahol félúton. A szervezők idén egy luxus rendezvényt varázsoltak elérhetővé nekünk, Alfásoknak. És ez is a Selénia Rally. És idén volt az, amikor úgy éreztem, hogy igen, itt a 159 kellett. A 159 pont olyan kicsit puccos, nagyon elegáns, és nem látszik rajta, hogy a kor már sokunk számára elérhetővé tette. Gyönyörű volt a sok Alfa a hotel parkolóban. A márka megítélését biztosan emelte mindazok szemében akik látták a vadiúj épület előtt sorakozni az olasz remekműveket.
A többi már praktikum. Kellett a 159, mert tavaly óta többen lettünk, a nagyobb autó kellett. Ugyanezért a csendesebb és gyorsabb autó kellett, amivel egy szundítás alatt célbaérünk.
A verseny szokás szerint nagyon szervezett, nagyon ötletes volt. Idén két itiner volt, egymással szemben indított autókkal. Nagy ötlet :-) A szervezők is tudják, érzik, hogy mennyire jó amikor fél napon keresztül jönnek szemben az Alfások, köszönnek, villantanak, örülünk egymásnak. A két lányom idén az eddigieknél is jobban kivette a részét a feladatmegoldásban, hiszen sokszor a kicsi az autóban aludt, valakinek maradni kellett. Idén először úgy indultunk el reggel 9 után néhány perccel, hogy a cél most csak végigmenni. Egy 10 hónapossal a hátsó ülésen ez volt a reális.
Végigcsináltuk, igazi családi csapatmunka volt. Éppen belefértünk a fél óra időlevonásba is. Sőt, mint kiderült, a végén még lazíthattam volna, ugyanis 3 perccel gyorsabbak voltunk a szintidőnél.
Hogy mennyire volt szervező munka végigcsinálni, jól mutatja, hogy kb fogalmam sincs, hogy hol jártunk. A Bánki tóra, Szécsényre emlékszem, ezeken kívül csak az adott pillanat adott feladataira. Ki éhes, ki szomjas, ki marad a parkolóban, ki sétál a kicsivel :-) Sebaj, ez is más volt mint eddig, és így is jó volt.
Az igazi meglepetés pedig akkor ért, amikor épp visszaértem a boltból (elfogyott a vizünk) és a nevemet hallottam.
Kilencedik hely. Ez idén nekünk felért a dobogó tetejével, nagyon jó érzés volt :-)
Köszönjük az élményt a szervezőknek, hatalmas munka áll emögött. Remélem kitart még a lelkesedésük, ez az a találkozó, amit piros betűvel vések a naptárba, ez a fix pont. Sokakkal itt, évente egyszer találkozok, mégis úgy, mintha csak tegnap búcsúztunk volna.

Az autó két és fél éve van nálam, komoly gondokat nem produkált. Ahogy általában az autóimnál, nála is igyekszem apró lépésenként az állagmegőrzésen túl is hozzátenni valamit. A 159-ezt egy profi fényezés korrekció/polírozás formájában kapta meg. Nem volt nagyon rossz állapotban, de az előző gazdi kutyusainak a nyomát is viselte itt ott, és nálam is került rá pár apró karc. Egy jégkáros szakemberrel a motorháztetőből anno kivetettem egy kis horpadást, akörül is látszottak halvány karcok. És úgy egyáltalán, nem tündökölt már a gyári fényében, volt egy fura opálos réteg rajta.

Egy ideje keresgélem, hogy hova vigyem, kire bízzam, aki profi munkát végez. Budapesten van egy-két híres neves műhely, de az nekem nem megoldható, hogy oda vigyem, napokra otthagyjam. Valamiért most év elején találtam rá egy debreceni mosóra, akik polírozást is hirdetnek. Gondoltam ha más nem, egy átlag polír is megteszi elsőre, rákeérdezek. És szerencsém volt, duplán. A hölgy akivel beszéltem, azzal kezdte, hogy persze, vállalnak, de nem 20-30e lesz. És 2 nap legalább. Két ember nyúlhat polírgéphez náluk, a hely tulajdonosa és a fényező szakembere. Na innentől tudtam, hogy jó helyre jöttem. Hétfő reggelre várták az autót, itt ért a másik meglepetés. A tulajdonos egy volt osztálytársam. :-) Így aztán végképp bátran hagytam ott nekik a gépet.

Két és fél nap, két ember fejenként 20 óra munkája. Külön helyiséget tartanak fenn polírozásra. Nagy üvegajtók, tükrök és mobil led munkalámpák. Végre végre, nem az udvaron "flexelik" körbe. Pont ezt kerestem. Az autóban bent hagytam a javító stiftet, használták is.

Ma mentem érte, az utolsó simításokat végignézhettem. K2 Gravon réteggel fejezték be a műveletet ahogy figyeltem. Négyzetcentinként. A srácok szerintem szerették az autót, láthatóan gyönyörködtek a formájában. Én leesett állal sétálgattam körülötte. Most ahogy kinéz, az egész fantasztikus. Hogy hónapok múlva is egy hologram mentes fényezésű autó lesz e azt csak remélem, de a hozzáállást és alaposságot látva, nem hiszem, hogy gond lesz. Most egy hatalmas tükörfelület az egész. Sehol egy karc, lett egy közel hibátlan fényezésű autóm. Illetve mostmár kettő :-)

A képek polír előtt és után készültek. Közben a bőrápolást is megcsináltam a szokásos AutoGlym ápolókkal.

Képek még. Hogy ide is szövegeljek: Droberto blogja alapján lelkileg rozsdakupacra készültem a lökhárító alatt. Kellemes meglepetés volt, sehol semmi rozsda az alsó merevítőn és környékén. Egyedül a zárhídról szedi le a gumitömítés pár évenként a festéket, de ehhez nem kell lökhárító leszedés, majd nyáron megint lekezelem.

Történt, hogy a reptérről sötétben hazafelé száguldván egy autóról leesett átlátszó(?) műanyag valami eltalálta az autó elejét. Kiálltam, körbenéztem, minden működött, a sötétben nagy gond nem látszott. Másnap délelőtt itthon, a legrosszabbra felkészülve kijöttem megnézni. És semmi nem látszott. Nem találtam nyomát a találatnak sehol. Viszont a parkradar egyik szeme hibás lett. Vagyis eszméletlen hatalmas mákom volt, a parkoló szenzort találta telibe az a valami. Az pedig épp akciós volt a fiatalkatreszek.hu-n.
Mivel lökhárító leszedős a dolog, készültem rá lelkileg pár hetet :-)
És persze rendeltem egy új pajzsot és jelet is mintegy motiváció képpen, különben jövő ilyenkor se lesz leszedve az a lökhárító. Egy parkoló szenzorért minek XD

Szóval lökös le, de lehetőleg emelés és kerék levétel nélkül. Megoldható simán, egy kis krova készlet kell hozzá.
A kereszt fejű csavarokat 7-es dugókulcsba lazán behelyezett bitfejjel vettem ki (ronda megoldás, de hatásos).
A torxokat TH30-as torx fejjel, valamint kell még a sárvédőnél belül 8-as dugókulcs és alul a lökhárító elejénél 6-os imbusz.
Amikor a csavarok kint vannak, viszonylag erővel a kerék felől ki kell pattintani a lökhárító szélét. De nem szabad erőltetni! A lámpánál elöl nem fog kijönni. Amikor a két széle már kiszabadult és csak a lámpáknál fogja a patent, oldalanként előre irányban kell meghúzni a lökhárítót, közvetlenül a sárvédő-lökhárító találkozásnál fogva.
Egy óra alatt megvoltam úgy, hogy a legnehezebb rész a jel leszedése volt, a csavarját le kellett fúrni, úgy rárohadt. Kapott egyet a 146 nagy becsben tartott kadmiumos tartalék csavarjai közül ajándékba, remélem rászolgál ezentúl is :-D

Ha meg már így belekezdtem, a szélvédő aljánál a levélfogó két szélső idomát is cseréltem. Az egyik feljött, nyilván szélvédő cserekor eltörték és csak visszaragasztották. Úgy voltam vele, ha az egyik tört, a másik is biztosan, felépítéséből adódóan szinte lehetetlen épen kivenni. Így is volt, az is csak ragasztva volt. Most mindkettő gyári új ebből is.

Még Karácsony előtt volt egy üzleti utam Krakkóba. Majdnem egy Mazdával mentünk, de végül csak úgy alakult, hogy a 159 vitt minket. Az utitársam közel 7 órát tervezett be a 445km-re, a google 5ó55p-et. Korán, még sötétben és ködben indultunk. Az autópálya ködben kicsit olyan élmény volt mint egy repülővel a felhők között. Suhantunk, faltuk a métereket, gyűrtük a kanyarokat. A Tátrában jeges havas út fogadott minket. Manuál módban, fülekkel váltogatva zseniális élmény. A teljes kontroll érzése, ahogy a kormányt végig fogva pöccintem a havas hajtűkanyar előtt 2-esbe. Átfűzöm a kanyaron és a kormány elengedése nélkül dobom feljebb egyel ahogy kigyorsítok. Ez nagyon tetszett. A menetidőnk pedig.. 5ó30p. Nem tudom hogy, csak haladtunk, közben beszélgettünk. Néha voltak rövid feszült csendek, amikor az utitársam megjegyezte, hogy "itt felesleges előz..."
de már ekkor 450Nm lapított minket a bőrfotelekbe és komplett kocsisorok tűntek el a visszapillantóban.

Egyik nap szólt az autó, hogy nyitva maradt a csomagtartó. Megálltam, megnéztem, de zárva volt. Hurrá, valamelyik típushiba utolért. Vagy mikrokapcsoló, vagy kábelköteg. Elsőre kivettem a zárat, leforrasztottam és szétszedtem a mikrokapcsolót. Láthatóan semmi baja nem volt, és leforrasztva is 'trunk open' jelzés volt, vagyis valahol a két vezeték összeér.
De össze ám! Számomra hihetetlen és érthetetlen, hogy egy 7 éves autón hogy nézhet ki az a kábelköteg így. Nem vagyok lenyűgözve. Ott a város másik végén épül a véleményem tárgyi kifejezése. Nem mondom, hogy régen minden jobb volt, de kevésbé volt spórolós az autóipar. Ott hever a műhelyem közepén két 146 ajtóba való kábelkorbács. Nem nehéz azonnal megállapítani, hogy melyik a tartósabb anyag. És melyikben vastagabbak a vezetékek, jobb anyagúak a szigetelések.
A teljes kábelköteget nem volt időm csatlakozótól csatlakozóig újrahúzni, úgyhogy kivágtam a kritikus szakaszt és kicseréltem a vezetékeket. Csoda hogy bármi működött ott hátul. Lámpák, csomagtérnyitás, nem is értem...
Mondjuk gyanús volt, villogott a km számláló , ami CAN bus bolondságot jelez. Volt rá oka.