Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

A több héten át tartó dilemma első állomásán túl voltam, eldöntöttem, hogy a 156-tól elbúcsúzok még azelőtt, hogy az eléri azt a pontot, amikor elégedetlen leszek vele, vagy egyszerűen szétporlad alattam. Ennek több oka is volt, nem csak a pénz. Nagyon szerettem volna, ha a 156 mítosz illetve az Alfa mítosz úgy marad meg bennem örökre, ahogy az fel van építve, megbízható, gyönyörű társként, nem pedig halottaiból vissza-visszarángatott roncsként, mint azt a politikában naponta láthatjuk. Az utolsó nehéz momentum a meghirdetés volt, minden energiámmal a jövendő gondokra kellett koncentrálnom, hogy a szívemet összeszorító furcsa érzés ellenére megnyomjam a Hirdetés feladása gombot. Érthetetlen, hogy egy pléhdoboz mennyire ki tud kezdeni egy racionális embert :)

Sokkal nehezebbnek bizonyult a második rész, az utód kiválasztása. Az igények ismertek: a napi ingázásra szükségem van egy "tool" kategóriájú autóra. Napi 60-90 perc a minimum, amit benne töltenék, vagyis a nap 6-9%-a nyolc órás alvással számolva. Elég sok arra, hogy ne Daewoo Ticot keressek. Mivel a fővárosban dolgozom, a bevásárlások nagy része az ingázás közben zajlik, így az autó nem lehet túl kicsi, az alsó középkategória alá nem is nézelődök. Aztán a másik világom a család, ide már az középkategória kicsi, vagy egy felső-közép kombi vagy egy felfújt akármi, amire szükségem van. És itt jön a nagy gond, akár robogó-Landcruiser, akár DS3-Insignia kombi, Bravo-159 SW kombinációt választok, egy autó mindig a szabad ég alatt lesz. Már ősz közepén 10 fokot mutat a kinn hagyott autó hőmérője, ablakot kell pucolni, fűteni, vacogni - ezért raktam milliókat a saját házba két garázzsal? Vagy a "tool" kategóriájú álljon garázsban és a családi kedvenc az udvaron?

Summa summárum, megszületett a döntés: a családban maximum 2 autó lesz, amiből az egyik a feleségem Bravoja, ami egyelőre biztos marad, a másik autónak pedig egyszerre kell "tool"-nak és családi kedvencnek lenni. Nehéz futam lesz.