Blog >> sportwagon
Így, hogy elértük a 320 000 km-t, esedékessé vált az aktuális szerviz. Már rég beszereztem a szükséges alkatrészeket, így csak az időpontja volt kérdéses. Maradtam a már bevált márkáknál, így Bosch olajszűrő, és 5W-40-es Mobil Super 3000 olaj került a motorba egy új Febi leeresztőcsavar társaságában.
Az én fejemben kialakult karbantartási programja az autónak a tavaszi levegő, és pollenszűrő, valamint minden megtett 10 000 km után olaj, olajszűrő, és gázolajszűrő csere. Ez utóbbit biztos van aki feleslegesnek tartja, de nem egy nagy összeg, a cseréje sem tart 15 percnél tovább, s ismerve a magyar gázolaj nem létező minőségét inkább így, mint ritkábban. Természetesen ebből is Bosch-t kapott.
Aztán ha már csápon volt az autó, ismét elfújtam egy flakon alvázvédőt ügyelve a kényesebb pontokra, hisz idén kezdeti terveimmel ellentétben biztos nem fogok odaérni a lakatoshoz, így ki kéne bírja jelentősebb romlás nélkül a jövő tavasszal esedékes műszaki vizsgáig.
Bár mindig a tél a kérdéses, de egyáltalán nem romlott az állapota a legutóbbi beavatkozás óta.
320 000 km
Szóval úgy indult a dolog, hogy a verdában az eredeti gyári CD-s fej volt, minden jóságával együtt.
Írogattam is én a zenei cd-ket bőszen, de azért kb. tavaly őszre meguntam a banánt, és hirtelen felindulásból vásároltam egy Yatourt. De fillérb@szó voltam, ezért nem BT-set, hanem a sima kábeleset. Nem baj, jó lesz, "vele megelégszem" - ahogy az esküvőn mondják, és mégiscsak úgy néz ki, mintha gyári lenne...
Na azért idén már elindult a vezérhangya, ráadásul ugyan a gyári fej se szól jól, de a Yatour meg kifejezetten szarul, még nagyon a kábel sem befolyásolja, bár jobb minőségűvel azért a kásalevesből lett valami egész emészthető. A gyári, hozzá adott kábel egy dologra jó: eldobni jóóóó messzire. :) Azt hiszem, postaköltséggel együtt volt 17 ezer az ára, végülis el lehetett vele ketyegni, de néha pendriveról is hallgatnék zenét, meg mégiscsak gyári rádió...
Szóval kimunkálódott bennem az elhatározás: kell valami jobb prüntyögés.
A nézelődés végeredménye az lett, hogy vettem egy fejet meg egy jó minőségű komponens szettet az ajtókba...
A fej a kinézete miatt (sima egyszerű piros, normális tekerőgombbal) Kenwood KDC-BT520 lett, jókat olvastam róla, és most már egyre jobban tetszik. Tud BT-t, van rajta AUX, USB (tölt is), 1 pár RCA, CD-s (a mai világban ez is nagy szám :)), DSP is van benne, 4x50 Watt, lejátszik FLAC-et, Mp3-at, WMA-t, Spotify dedikált funkció... Szóval így nagyjából ez az ami a minimum egy fejegységnél manapság. (Mondjuk a Spotify helyett Deezert használok...)
Ez 31.880 Ft-ba került, jó pár ezressel olcsóbban hozták INNEN, mintha máshol rendeltem volna meg.
Na igen, a következő kérdés a kormánytávvezérlő problémaköre. Mint azt tudjuk, létezik adapter, de mindenki riogat huszonharminconezres árakkal, meg a szar kínai minőséggel (az egyik boltban legalábbis ezt mondták). Egyes vélemények szerint az autó sem indul be ha rossz a távvezérlő adaptere, és az olcsóbbak közül mindegyik rossz.
Na ez az elmélet, én viszont olvasgattam. Az általánosan bevett adapter gyártója a Connects2 nevű brit cég, általában mindenhol 20+ áron mérik. Néhány jó alapos google keresés azonban kiadta EZT a linket. Igen, jól látjátok, a gyártó ugyanaz, csak az ár 23.000 helyett (nagynevű bolt) 12.000, plusz az illesztő a fejhez. Azért az bőven nem mindegy. Az illesztőhöz ugyan a boltos megkérdezte, hogy milyen fejhez szeretném, de azért mégis a Multilead-et küldte, amivel pofonegyszerű a bekötés. Van elméleti lehetőség arra, hogy a fejegységhez való illesztőt kérjük, én mégis a CT MULTILEAD kábelt kaptam.
Ezt a Kenwood fejhez a következőképpen kell párosítani: A MULTILEAD kábelhez tartozó csatlakozón a szükséges "hurkokat" kell úgy hagyni, a szükségteleneket pedig átvágni egy szimpatikus fogóval, majd leszigetelni, hogy ne szaladgáljanak kóbor áramok. Esetemben ez a lila kábel egyedüliként, más fejegységekhez természetesen más szálakat kell meghagyni. A vezérlő kábelét simán rá kell kötni a fejegység távvezérlő kábelére, majd a hat tonna vezetéknek és izének meg bigyónak kell helyet találni valahol a műszerfal mögött. Minimális előképzettség nélkül is működik, tökéletesen vezérel és nem hagytuk veszni a gombjainkat sem.
A következő kérdés a komponens szett kérdése volt. Számomra szimpatikus volt a Hertz ESK 165.5 szett, viszont ebből nem volt a kevésbé mély verzió raktáron a Paradoxnál (mert ezt onnan rendeltem). Végül rábeszéltek egy Kicker CSS674 típusú komponens szettre, aminek utánanéztem, és teljesen meggyőzött, a külföldi tesztek ugyanúgy oda voltak érte meg vissza, mint a magyar vélemények és a specifikációk...
Beépítési átmérő (magas) 40mm
Beépítési átmérő (mélyközép) 140mm
Beépítési mélység (magas) 14,5mm
Beépítési mélység (mélyközép) 47mm
Érzékenység 90dB
Magassugárzó anyaga Titán
Impedancia 4Ohm
Mélyközép-sugárzó anyaga Polipropilén
RMS terhelhetőség 100W
Na mondom legyen, a garancia ugyanúgy 2 év volt rá, mint a Hertz-re, egy próbát megér. Ez a paradoxnál volt a legolcsóbb, 34.990-ért hozta a futár ingyenesen.
Igen, jól látod: Nem rendeltem kiemelőkeretet. Hogy miért? Úgy gondoltam, okosabb vagyok én ennél!
Eljött a kiszállítás napja, minden dobozkám megérkezett. Lementem behelyezni a kincseket...
(Amúgy a beszerelésnél semmi extra, a Kenwood fejhez kellett még egy antenna adapter és meg kellett cserélni a piros vezetéket a sárgával, amit a fejegységhez adott ISO csatin meg lehet csinálni minden gond nélkül)
És hát kiderült, hogy ez bizony baromi rosszul szól :)))
Az addig meglévő mélyhangok is szublimáltak, de ha ez nem lenne elég, még a magassugárzónak sem volt elég hely, ezért igénytelenül, de ideiglenesen szigetelőszalaggal rögzítettem a helyén, ezt a későbbiekben fogom módosítani, az eredeti magassugárzó helyeket fogom bővíteni, ugyanis kb. 5 mm hiányzik átmérőben.
Úgyhogy jó nagy csalódás lett a vége, mert én tényleg nem ilyen lovat akartam, pláne, hogy igyekeztem jól választani, minőségi komponensekből építkezni, satöbbik :)
Azért nem engedtem én ezt ilyen könnyen el: Egyrészt nekikezdtem játszani az EQ-val és a DSP-vel, ami azért azt eredményezte, hogy normális minőségű zenefájlok lejátszásakor simán jött valami kis mélyhang.
DE bőven nem annyi, amennyi akár minimálisan is elmaszkolta volna a középtartományt meg a magasakat
(Ja ezt elfelejtettem: Ha Kenwood vásárlásra adod a fejed, inkább hangszeres zenékre koncentrálj, mert a tucituci nem olyan benne, relatíve sok a középtartomány.)
Szóval hirtelen felindulásból vásároltam egy aktív mélyládát. Igen, tudom, aktív... de legalább Blaupunkt. Egy GTB 8200 A lett megrendelve, ez az Extreme Digitaltól, mert nagyon szeretem a változatosságot :))) (Ez is pár ezressel olcsóbb volt, mint máshol és az edigital legalább nagy üzlet, a garancia azért mégiscsak szempont...)
A következő sepcifikációkkal bír a dobozka:
Terhelhetőség: 75 W folyamatos (RMS)
Terhelhetőség: 200 W maximális
Frekvencia átvitel: 30-120 Hz
Kialakítás: Bass-Reflex
Mélysugárzó mérete: 20 cm
Membrán anyaga: SPC
Méretek: 250 x 272 x 260 mm (tehát pici, de nagyon!!!)
Na most a vásárlás szintén nem ment zökkenőmentesen.
Ugyanis bedobtam a kosárba mellé egy sima RCA kábelszettet, tekintettel arra, hogy a külföldi fórumok tapasztalatai alapján van hozzá tápkábel a dobozban.
Megjött. Kibontottam. NINCS hozzá tápkábel a dobozban, de legalább van már RCA kábelem :)
Oké, akkor kell egy teljes kábelszett... De ha már az Emag.hu-n járunk ( :DDD), megnézem én azt a hangszóró kiemelőkeretet, hátha ad valami mélyet az is... és amúgy jól döntöttem, mert a máshol 6-7.000 forintos kiemelőkeret az Emagnál (konkrétan itt) 3240 forintba fájt. Na mondom oké, legyen, megrendelem, meg mellé egy kábelszettet, mivel szimpatikus volt az M.N.C., ezért azt. Azaz ezt.
Tudom, nem felsőpolcos, de nem is hangszóróhoz kell, hanem mélyládához...
Ami rögtön feltűnt, az az, hogy a kiszállítást duplán számolták, mert hogy az két külön eladótól érkezik, ezért nem egy központi raktárból hozzák ki, hanem két külön futár, külön napokon.
Jól gondolod, kedves (igencsak türelmes) olvasó! Dupla áron :) Így lett ugyanannyi az ára a két cuccnak, mintha bementem volna a boltba. (Összesen 10.150,-)
Na akkor újabb feszült várakozás... Megérkezik először az egyik futár, másik nap a másik futár. És az a futár, aki a hangszóró kiemelő keretét hozta, nem azt hozott, hanem Alfa 147-be való műszerfali keretet. Itt picit azt hittem, hogy bekaphatja mindenki :))) Na sebaj, a cikkszám volt rossz, egy karakter a különbség, majd érkezik a cseredarab... pici bosszúság, de azért mégiscsak bosszúság :)
Eljött a nagy nap (június 12-én jött a fejegység amúgy.. július 15-éről beszélünk!!!:)), mélyláda beszerelés, mint délelőtti program indul :) Életemben először! Jöttek is sorra a meglepetések, de most az egyszer pozitív értelemben :) Azonnal megtaláltam a gumidugót a tűzfalon, aztán simán meglett a műszerfal mögött is a tápkábel, aztán simán át bírtam vezetni a küszöbborításokon (csak 1 patent tört, de ott se a patent, hanem a háza... de hát olasz autó na), aztán simán hátraértem az 5 méter kábelből... :)
Tényleg, őszintén meglepődtem. Azon is, hogy a kábelszetthez adott szerelékek bőségesen elegendőek voltak, mindenfélét adtak hozzá, még gyorskötözőt meg csavarokat is! A 0. lépés ugye az, hogy az akksiról levesszük a sarukat, nehogy bármi gond legyen. Én elölről indultam hátra, tehát beépítettem a biztosítékot és a tápkábel csatlakozóját is rögzítettem az akksisaruhoz, aztán ezt hagytam is, és vittem hátra a kábelt. Ezt követően találtam egy szimpatikus test pontot a hátsó ülés környékén, ahova rögzíteni tudtam a testkábel egyik végét (természetesen mindent tisztességesen, zsugorcsővel szigetelve, rendesen megszorítva a csatlakozókat).
Következhetett a másik oldal is, azaz az RCA- kábel plusz a Remote- szál. Ezt 10 centinként rögzítettem egymáshoz, hogy ne kelljen külön szórakázni vele, stílusosan fekete szigszalaggal, de ez szerintem nem sokat számít.
Ez a bal oldal tapasztalataival felvértezve konkrétan maximum 10 percig tartott, de ebben már benne volt az is, hogy kitaláljam, merre vezessem a csomagtartóban. Még hogy szerelhetetlen a szar olasz :) Egyáltalán nem :) Meglepődtem.
Már csak a mélyládához kötés volt hátra, amit szintén a kábelszetthez adott csatlakozókkal oldottam meg, szerintem elég stabilan és igényesen.
Őszintén meglepődtem a szerelés könnyűségén, szerintem az elmúlt években nem alakult semmi ilyen pozitívan, ha szerszámot fogtam a kezemben :)
Eredmény: magáért beszél. Ez ugyan nem rázza le a vesekövet, de mégis erőteljes, kellemes, normális mélyhangokat biztosít. Hangszeres zenéhez gyakorlatilag számomra hibátlan, tuccogáshoz meg még sok is, pedig nem tekertem még egyharmad fölé.
Engem meggyőzött.
Az meg pláne, hogy meg tudtam csinálni a beszerelést egyedül! Kb. 2 óra volt az egész cakk pakk.
Így lett az, hogy még ugyan várom a hangszóró kiemelőkeretet és egészen biztosan be fogom rakni, de már előtte is boldog vagyok a HIFI projektemmel és tudom, hogy ha vettem volna bontóban egy gyári BOSE-rendszert, az nem szólna ennyire jól. Legalábbis ezzel hitegetem magam, aztán persze... :))))
Mondhatnám, hogy nagyon laza menet volt, de annyira azért nem, mindenesetre mégiscsak sikerült abszolválni a kihívást. Kíváncsi leszek, hogy a kiemelőkeret mennyit változtat (változtat-e) a hangképen.
Így alakult, hogy van egy eladó Yatourom, meg egy eladó 5 méteres RCA-kábelem :))) Ha valakit érdekelne bármelyik :)))
Képek: under progress!
Közel két hónapja írtam utoljára bejegyzést - egész véletlenül szintén az Alfáról - viszont már annyi piszlicsáré apróság történt az autóval, amikért önmagukban külön posztot nem volt érdemes írni, hogy nem várok a közelgő olajcseréig, mert úgy már félő, hogy "Csikósi" méreteket öltene a hossza. A múltkori írásomból a kuplungozás grandiózus élménye miatt kifelejtettem, hogy áprilisban megejtettem a már szokásosnak mondható tavaszi légszűrő, valamint pollenszűrő cserét, összekötve egy klímatisztítással.
Szintén ekkor tettem két 17cm-es Blaupunkt hangszórót az első ajtóban levő gyáriak helyére, az utóbbiakat pedig elköltöztettem hátra. Már mindkét hátsónak szakadt volt a membrán része a peremén, így elmondható, hogy rájuk fért a nyugdíjazás. Nem mondom, hogy ezután autóhifi versenyre fogok vele járni, de a Blaupunktoknak köszönhetően kicsit teltebbek lettek a mély hangok, a selejtek kiiktatásával pedig megszűnt a recsegés. Már csak az első ajtókban levő kábelátvezetőkre kéne ránézni, mert azok miatt rossz úton néha elhallgat egyik egyik oldal.
Aztán időhiány, és egy hirtelen jött munkahelyváltás miatt sztornóztam az előző poszt végén idén nyárra betervezett karosszériát érintő munkálatokat, így szintén átmeneti jelleggel a múltkor már bevált módon ismét folytonossá tettem néhány lyukat az alján (így alulról már nem tud beázni, és talán tovább nem is romlik). A tartóelemek szerencsére hibátlanok, de a hátsó fenéklemezek - feltehetően még az előző tulajnál történt, és nem kezelt rendszeres beázások miatt küzdenek némi folytonossági hiánnyal. A tél előtt kapni fog még egy réteg alvázvédőt, aztán tavasszal a műszaki vizsga után majd úgyis kiderül hogyan tovább.
Egy már vásárlás óta fennálló apró, ám annál idegesítőbb apróságnak is sikerült pontot tenni a végére, miszerint ha mostam az első szélvédőt, úgy mindig csurgatott egy kis vizet a hátsóra is. Ez azért volt bosszantó, mert emiatt mindig moshattam - sok esetben tök feleslegesen - azt is. Mivel egy motor nyomja előre hátra egyaránt a vizet, világos volt, hogy az irányváltó szelepe nem tud zárni teljes mértékben. Rendeltem hát egy új komplett szivattyút, amit egy alapos tartálymosással összekötve be is építettem. Azóta csak ott, és az a szélvédő lesz vizes, amelyiket éppen mosni akarom.
Került új feszítőgörgő a hosszbordásszíjhoz - ez utóbbi is egy elmaradt tétel, még anno a vezérléscsere alkalmával sikerült úgy elbújnia az alkatrészes dobozban, hogy nem került beépítésre. Június elején aztán volt egy kis szabadidő, és pótoltuk a hiányosságot, így már ez sem lóg ki a sorból. Ugyanekkor - ha már úgyis csápon volt az autó - kiszúrtam, hogy igencsak repedezett az összes kipufogófüggesztő gumi. Filléres tétel, kapott újat ezekből is. Annyit tuti nem bírnak ki, mint a gyáriak, de egy pár évig talán jó lesz.
Tavaly felpolíroztam géppel a fényszórókat, de sajnos utókezelés híján elkezdtek visszamattulni. Gondolkoztam új utángyártott lámpatesteken, de szervizes pályafutásom alatt eddig csak elvétve sikerült olyat találni, aminek van valami értelmezhető vetítési képe is, így hamar elvetettem az ötletet. Vettem TurtleWax-os felújító szettet, és azokkal alaposan megdolgoztam a gyári Carello-kat. Az eredmény nagyon jó lett, de itt inkább az a kérdés, hogy vajon mennyire lesz tartós.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve még utolsó projektként a régi munkahelyemen lefestettem a rozsdás ütött-kopott ablaktörlő karokat matt feketére. Nem volt egyszerű lehúzni őket, pedig tavaly az esőcsatorna tisztításakor meg voltak bolygatva ezek is. Most kaptak rézpasztát, hogy ne rohadjanak ismét ennyire össze.
Ahogy hazaértem az utolsó munkanapomon, arra lettem figyelmes, hogy nem világít az üzemanyagszintjelző, és az óra alsó fele. Bár nem volt nehéz, de jól szét kellett bontani a műszerfalat az izzócseréhez. Természetesen kicseréltem mind a hatot, s az is csak ekkor tűnt fel, hogy a szegénységjelzőé már valamikor régebben kiégett, a hamutartóé pedig valószínűleg mióta nálam van soha nem is volt jó. Most ismét fényárban úszik a középkonzol.
Végül a napokban nekiláttam, hogy a denaturált szeszes módszerrel eltüntessem a kopott, ronda és mára már gusztustalanul ragadós "soft-touch" bevonatot az ajtóbehúzókról. A kiszerelés könnyen ment, s egyik este az oldalborda legnagyobb örömére a konyhaasztalon elkezdtem lemosni róluk ezt a maszatot. Ekkor szembesültem vele, hogy az Alfa esetében nem szép fényes fekete műanyag lakik a bevonat alatt, mint sok VW csoportos autó esetében, hanem egy porózus tapintású szürkésfehér rondaság. Ezek festés nélkül nem kerülhettek vissza (azt pedig mégsem vállalhattam be otthon), így jobb híján, hogy legyen valami kis sikerélményem, kivakartam az évtizedes mocsokból az ablakemelő kapcsolókat. Ma jutottam el addig, hogy lefújjam őket matt fekete festékkel, s újra elfogadható külsőt kapjanak. Szerencsére az időjárás is kegyeibe fogadott, pikk-pakk megszáradt mind a négy. Visszaszereltem a kapcsolókat, és mehetett vissza minden a helyére. Azon felül, hogy sokat dobott a beltér megjelenésén, végre nem azokhoz a ragacsos vackokhoz nyúl az ember, s ez az érzés megfizethetetlen...
Úgy alakult, hogy a büntetőjogi szakvizsgámat egy olaszországi túrával ünnepeltem :)
Firenzébe mentünk, ahol az általam még nem ismert város mellé egy hatalmas plusz is volt: a Firenze Rocks fesztivál. Ami 4 nap konstans 10/10-es nevű zenekart jelentett, a városnézést súlyosítva.
A nevek: Foo Fighters, Iron Maiden, Guns n' Roses, Ozzy Osbourne, Judas Priest, Avenged Sevenfold...
Mit mondjak, elég nívós kis lista... :) Ráadásul Firenzében, ráadásul autóval... :)
A gond csakcsupán annyi volt, hogy az odautazásra a Foo Fighters koncert napján került sor, mert egyrészt nem volt több szabadságom (így is kimaxolom magam év végére), másrészt a szállás így is komoly költségvetési lyukat alakított ki.
Na de a lényeg: reggel 9-kor indulás, az M7-es néhány ordenáré hatalmas vihartól eltekintve eseménytelenül telt, a szokásos INA kutas tankolás + szlovén matrica vásárlás, aztán gyí Szlovéniába. Százszor jobb idő volt, de az általam már sokszor megtapasztalt gyönyörű hegyeken átkelve nem pihenhettünk sokat, ezért egy újabb, már jól bevett megálló: OMV kút "a" hágó után, 50 km-rel Koper előtt. Most viszont nem arra mentünk, hanem egyenesen át Trieszt felé. Az olasz határon a vámosok megállítottak beszélgetni, nem akarták elhinni, hogy nincs nálam semmi érdekes, de szerintem szimpatikus volt nekik az, hogy - ugyan évek óta nem szólaltam meg, de a maradékból is megéltem - olaszul próbáltam kommunikálni.
Ez eddig egy tök eseménytelen út, nem? De. Csak azért amikor egy fenékkel levezetsz 800 km-t, majd az utolsó 100-at végigülöd egy helyben, mert akkora a dugó az autópályán, hogy azt menésnek bajos lenne nevezni, na akkor azért elfáradsz. Plusz nehezítésnek még a dugó előtt (de közvetlenül), mikor már bíztam benne, hogy nincs sok hátra, a Panoramica autópályán (a google szerint ez volt a leggyorsabb, pedig a Direttamente nevében is benne van, hogy közvetlen, no sebaj :)) összeakadtam egy B osztályos Mercivel, aki nyilván helyi volt, és nyomta mint a süket a csengőt. Egyébként semmiféle előzési manőver nem volt senki részéről, csak a kanyargós autópályán mentünk egymás mögött 140-150-nel (az olasz rendőrök úgyse olvassák :)), elöl a Mercivel, mögötte meg én. Ekkor jöttem rá, hogy kuurva jó futóműve van a 156-nak. Meg sem moccant az úton ugyanannál a tempónál, aminél a Merci hol le akart repülni, hol le akart sodródni, de az rohadt élet, hogy az ember belül úgy érezte, hogy ő a sumaher.
A fáradtságra visszatérve: velem is ez volt, a nap végére hiába értünk oda időben (kb este 8-ra), már nagyon feküdtem volna, pedig még csak akkor jött a lényeg: Foo Fighters koncert!!!
Előbb azonban parkolni kellett valahol, mert ugyan csábítóan hangzott az utcán hagyni az autót, de mégsem feltétlenül próbáltam volna ki. Lett a szállástól nem messze egy parkolóház, ahol iszonyatosan sok pénzért állhattam 4 napon keresztül (100 Euro), de az Alfi legalább feltöltődött olasz élményekkel, ugyanis egy régi szerviz volt a tetthely, tele Mille Migliás meg Alfás relikviákkal. Iszonyú szimpatikusak voltak egyébként a tulajék is, egy idős nénivel egyeztünk meg abban, hogy vigyáz az autóra.
A szállásunk megtalálása ugyan nem volt nagy feladat (a GPS-ek korában semmi sem az), viszont a félsz bennünk volt, ugyanis a booking.com-ról már levették, és előtte is 1.6-os (a 10-ből!!!) volt az értékelése... személy szerint én a pokol legmélyebb bugyrára számítottam, legalább 30 -40 üvöltő olasszal, akik belehánynak a fülembe, ezzel szemben abszolút pozitív meglepetésként ért az, hogy nagyon rendben volt minden szinten az egész. Nem csak tisztaság volt (minden nap takarítottak, ahogyan azt illik), de csend is (az ablakból legalábbis, az üvöltő olaszok ugyanis mégiscsak jelen voltak:)), az ágy pedig kényelmes volt.
A koncerttel kapcsolatban csak ódákat tudok zengeni, Dave Grohlék kitettek magukért, két és fél órát nyomták, koncert közben feljött a Guns (!!!), és úgy egyébként is... Dave Grohl egy zseniális frontember. Az látszik, hogy igazán szereti csinálni ezt az egészet, imád kommunikálni a közönséggel, és egy rossz pillanata sincsen.
Mondanom sem kell, hogy a 6 euros Heineken (0.33 ám!) nem lepett meg túlságosan :)
Első éjszaka tehát nem feltétlenül kellett altató, és állítólag egész éjjel randalíroztak az olaszok. Fogalmam sincs... :)
Mivel nem különösebben hajtott a tatár, az autóval pedig nem kellett foglalkozni (ilyen eseménytelen 900 km-t kívánok mindenkinek), úgyhogy másnap sokáig alvás után jöhetett a városnézés. Amit ugyan nem akarok letudni egy mondatban, de lehet, hogy nem lesz túl sok, ugyanis: Firenze csodálatos, mindenki menjen el, minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve. :) Nem csak a templomok gyönyörűek, de a sima lakóházak, vagy éppen az átlagos utcák is, az Arno teljes látképe, a százezer tetőterasz, a Ponte Vecchio...
A Dóm szerintem egészen elképesztő, nem véletlenül készült olyan sokáig a kupola... megérte a melót :)
És mindenkinek kell ennie legalább egyszer az életben olasz fagyit. Minden alkalommal összerosálom magam a gyönyörtől, a gyümölcsfagyi gyümölcsből van, a noccsola noccsolából :))) Lehet, hogy nem 150 forint egy gombóc, de ez megéri. Ahogyan egyébként minden amiért pénzt kérnek, van abban valami, hogy amiért az olaszok pénzt kérnek, azért adnak is cserébe valamit.
Az esti Guns n' Roses koncerten HÁROM ÉS FÉL ÓRÁBAN adták ki magukból a srácok, ami bennük volt, az én magánvéleményem szerint Axl kicsit többet is, mert sokszor volt túl sok a kiabálás, de tényleg mindent megtettek, amit tudtak. Slash szerintem nagyjából egyben le tudna szólózni egy hetet anélkül, hogy megunná, az egész zenekar pedig iszonyatosan profi. A háttérben futó animációkból egyben benne van annyi munka, mint a Halott Pénz összes dalszövegében ever, a többiről nem is beszélve. Tényleg vérprofik, és tényleg nem véletlenül keresnek annyi pénzt, amennyit elképzelni sem lehet.
Az Iron Maiden sem véletlenül lett az, ami. Ők nem ilyen monstre koncerttel készültek, de nem is bántam, hogy két óra után vége lett, már nagyon nehezen bírta a lábam a mókázást... és hiányoltam a Blood Brotherst :)
Ami hatalmas meglepetés volt, az az idén hetven (!!!) éves Ozzy Osbourne. Képzelj el egy nagypapát, aki nem a Vásárcsarnokba megy a 47-49-es villamossal reggel csirkefarhátért, hanem rohadt nagy hangulatot varázsolva többtízezer embert szórakoztat (mondjuk amikor a villamoson mindenkinek áthúzza a lábán a banyatankot, akkor is szórakoztatásról van szó), teljesen ritmusban és dallamban maradva, mozogva, önmagán és az egész sátánista kultuszon is rohadt jókat röhögve... Na ez az Ozzy. Persze hogy volt indokolatlanul hosszú gitár és dobszóló (az oxigénmaszk meg nyilván hátul várta a Mestert), de nem vette félvállról, nem szart rá, hogy kik ezek a hülye olaszok... Odatette magát, ahogyan kell, riszpekt! Aztán utána ingyen utazott a villamoson, hisz 65 év felett ez már jár :))) És elment olasz csirkefarhátért reggel :)
Minden napot városnézéssel töltöttünk, erre külön a fent említett ok miatt (MENJ FIRENZÉBE!!!!!!!!!) nem térek ki, csak arra, hogy végezetül sikerült baromi olcsón. olyan utazótáskára beruházni, amilyet igazán stílusosan csak egy Alfából lehet kivenni... De hát ha másért nem is, emiatt életem végéig Alfát kell használnom :)
Hazafelé abszolút eseménytelenül jöttünk újabb 900-at, ez az autó (és a tempomat) nagyon sokat hozzátesz ahhoz, hogy az ember ne fáradjon el szinte semennyire. Azért itthon már nem kicsit voltam készen, a fürdés is jól esett.
Az egész út margójára annyit tennék, hogy: szerettem én a 155-öst, de abban meghaltam volna, ha egyszerre ennyit kell menni. Egyben 600 is túl sok volt, (Koperig anno) nem hogy 900, dugóban ácsorogva...
Ebben meg a 22 fokra állított klímával csak azon kellett aggódni, hogy mi legyen a következő szám amit Bluetoothról bejátszok. (Lesz majd bejegyzés arról is)
És igen, emiatt kell mellé valami kevésbé eseménytelen hobbiautó is :)
A tükrös képen 1850 km bogárgyűjteménye található :)
Na szóval az van, hogy kellett 2 új hátsó kerékcsapágy, mert már búgott.
Ha már Csörinél volt az autó, kapott 2 új első alsó TRW lengőkart, egy vadonatúj stabilizátorrudat (nem pálcát, piha! Komplett rúd, az kell ide!), és ha már gágog, fogyasszon is alapon két első féktárcsát betétestül, hiszen miért is ne?
Fun fact: a stabrúd 2009-ben elvileg már volt cserélve, nem a gyári volt benne már. Ebből le lehet vonni a következtetést, miszerint a 156 7-8 évente igényel ilyen beavatkozást. Persze a futáshoz biztos semmi köze, meg ahhoz se, hogy egy ideje kishazánkban használják szegényt :)))
A lengőkarokban csúnyán koppant a gömbfej, időszerű volt már..
Mintha új autóm lenne, de tényleg. Minden nyeklésnyaklás eltűnt, marha jó!!!
Diagolás közben kiderült egy jó hír is, de erről majd egy új bejegyzésben... :)
Km. óra állás: 279.400
Már tényleg nem akartam tovább halogatni az egyre inkább gyengélkedő kuplung cseréjét, így a héten egy laza másfél napos körrel a szopórolleren sikerült abszolválni a dolgot. Már tavaly megvettem a komplett szettet, de tartva a cserével járó tortúrától halogattam amíg csak lehetett. Durván egy hónapja érte el azt az állapotot, hogy az egyre durvább induláskori remegés már elszakította a felső motorkitámasztót, s folyton érezhető volt a rezonancia a kuplungpedálon is.
Írnám, hogy pikk-pakk lejött a váltó, s megvolt a csere, de ezt csak egy masszív félnapos bontást követően sikerült elérni. A szétakasztott futóműben is mindjárt adta magát, hogy kell két új lengőkar a bal oldalra. Nem lepett meg a dolog, hisz a felsőt mindig csak szilentcserékkel javítgattuk - várható volt, hogy lassan a gömbfej is lógni kezd. Sebaj, kapott újat alul felül egyaránt.
Remek alkalom volt ez a futómű hibáinak feltárásán felül a motor és váltótartók cseréjére is (háromból kettő alsót cseréltünk) - ha már úgy is el volt választva a gépezet a kasznitól. Ezt követően már csak a felső motorkitámasztó, valamint egy futóműállítás volt hátra, hogy sikeresnek tekinthessük a beavatkozást. Most, hogy műszakilag egészen közel került a tökéleteshez, még rendbe kell tenni az ideiglenesen kókányolt fenéklemezt, s bár eredetileg nem terveztem, de kicsit próbálunk javítani az autó által nyújtott esztétikai élményen is. Tervbe van a küszöbökön levő horpadások javítása, valamint ezek, a motorháztető, és a lakkhibás tető újrafényezése, hogy ha hunyorítva is, de végre ki is nézzen valahogy. Ennek a fene nagy csinosítgatásnak előszeleként kaptam három egészen hibamentes dísztárcsát (Köszi Laci!), így végre ki tudtam válogatni négyet, amik tényleg jók.
Homlok egyenest szembe megy a sztereotípiákkal az én 156-osom is, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy nem szolgáltat kellő témát a blogra, s ilyen "alibi posztot" kell írjak tulajdonképp a semmiről...
Még a tél folyamán elcseréltem a lakásfelújításból megmaradt gázbojlert négy 15-ös tojástartó alufelnire, melyek se jók, sem pedig szépek nem voltak. Ki kellett görgőztetnem a négyből hármat, egynél pedig fel kellett hegeszteni a kitört peremet is. Megcsiszoltam, s lefújtam mind a négyet szórókittel, ezüst keréktárcsa festékkel, valamint lakkal is. Kerítettem hozzájuk négy új felniközepet, s felkerült rájuk a tavaly szerzett négy Pirelli nyárigumi. A dolog pikantériája, hogy alig elkészültek, el is adtam őket, így továbbra is az autóhoz kapott két garnitúra lemezfelnivel operálok.
Még szintén a télen egy hirtelen ötlettől vezérelve benéztem az összes 156-oson bénán álló légzsákfedél mögé, s lám, el volt törve a bal oldali rögzítőpatent. Felbuzdultam a dolgon, s rendeltem egy csomag új patentet. Valamit javult ugyan a helyzet a cserét követően, de úgy látszik a fedél önmagában is csálé gyárilag (plusz a 16 év napsütés és hőingadozás sem feltétlenül javított a helyzeten), így valószínűleg soha nem fog már tökéletesen állni.
Az eladott nyári kerekek helyett intéztem négy vadonat új Falken Ziex ZE914 nyárigumit a megmaradt lemezfelnikre, melyek tegnap fel is kerültek az autóra, bízva abban, hogy most már talán nem kell senki autójába átülni, mint anno 2013 március 15-én. Kerékcsere közben megállapítottam, hogy nem romlott az autó állapota számottevően a télen, így talán tényleg elég lesz a lakatosnak csak a múltkor ideiglenesen javított részeken dolgozni. Ezt követően végre megkaphatja a komplett alvázvédelmet, s szeretném legalább a két küszöböt újrafestetni, hisz ezeken itt ott - ahol a kerekek által felvert kavicsok érik - már a pőre lemez látszik. Ez utóbbi is inkább az állagmegőrzés, mint sem esztétikai szempontból lenne fontos. Ha időnk engedi, rá kell nézessek az ülésfűtésre is, mert idő közben mindkét oldalon megadta magát, valamint egy kuplungcsere is amolyan Damoklész kardjaként lebeg fejem felett. Ez már vásárlás óta hol jobb, hol rosszabb - ha megmelegedett, elkezdett rázni dobálni (valószínűleg a hőtől felhullámosodik a tárcsa). Télen egy Keszthely-Zalaegerszeg etapon a négysávos úton dombon felfelé már meg is csúszott néha, így látva szomorú sorsunkat, beszereztem hozzá egy új Valeo szettet. Legnagyobb meglepetésemre viszont, mióta ott a polcon az új kuplung, se nem csúszott, se nem rázott, egészen az utóbbi hetekig, mikor az induláskori remegés visszatért néha. Következő szerviznél nekiugrunk, és kicseréljük, nem idegesítem magam evvel tovább, s mivel már családi autóról beszélünk, műszakilag minden szempontból kifogástalan kell legyen. Így egy év, s kis híján 25 000 km távlatában is csak azt tudom mondani, hogy nagyon megszerettem, s teljesen magával ragadott az Alfa Romeo, így elég nagy esélyt látok rá, hogy a következő autóm orrán is a kígyós jelvény díszelegjen. Persze nem tervezem konkrétan a cserét, fiam születését követően millió egyéb értelmesebb dologra is el tudjuk költeni a család pénzét. Emiatt akarom olyan állapotba hozni, hogy egy pár évig még mindenképp problémamentesen szolgáljon minket. Persze ha szembe jönne a tuti vétel, s a feltételek is adottak lennének, nem mondnám, hogy ne ugorjunk bele, de az alapfelállás most az, hogy a tőlem megszokottnál hosszabb távra tervezek a 156-ossal...
315 000 km
Pár apróságot leszámítva töretlen lendülettel teszi a dolgát az Alfa. Pikk pakk eltelt 10 000 km az utolsó olajcserétől számítva, s ha emiatt úgyis műhelyben az autó, itt a lehetőség, hogy foglalkozzunk vele egy kicsit - de nézzük időrendben, mi történt október óta. Elsőként felkerültek az új első féktárcsák (Delphi), és fékbetétek (Ferodo). Ég és föld a különbség, pedig ezt megelőzően sem panaszkodtam a fékhatásra. Eddigi autóim közül, talán ennek a legjobbak a fékei. Mivel az Alfa Romeo futómű, és a magyar úthálózat még hellyel-közzel sem nevezhető egymással kompatibilisnek, rövid csendet követően mindig előjön valami újabb zirgés-zörgés, kopogás, mikor mi... Első körben kicseréltem a stabpálcákat, gondolván azok még a régiek, de maradt a kopogás, így azon kívül, hogy most már ezek is újak, nem hozták a várt eredményt. Úgy voltam vele, majd kiforrja magát, ha erősödik, talán könnyebben behatárolható lesz, hisz lógást ekkor még nem éreztünk sehol. Telt múlt az idő, november közepén sikerült szert tennem egy garnitúra új 15-ös Pirelli nyári gumira az idősödő Michelin-ek helyett, s valamikor ez idő tájt visszakerültek a Nokian téli kerekek, amikkel anno az autót vettem. Átlépve a 310 ezredik kilométert is, be kellett tervezni az esedékes olajcserét, melyhez tudtam be kell szerezzek egy pár futómű alkatrészt is, hisz ekkorra már egészen durva fémes csattanások is jöttek az autó bal elejéből (mondtam, hogy kiforrja magát). Most már érezhető volt a lógás is, s legnagyobb meglepetésemre ismét a vásárláskor már cserélt felső lengőkarok szilentjei adták meg magukat. Ennyit bírt a Meisterteile, most itt is Delphikkel próbálkozunk. Ezen felül ki lettek mosva az első biztonságiövek, kapott új Bosch olaj, és gázolajszűrőt a már bevált 5W40-es Mobil Super 3000 társaságában, valamint új váltóolajat (Tutela ZC75 Synt), egy bal alsó lengőkart (ha már a jobb úgyis új), jobb külső, és bal belső féltengely gumiharangot, valamint egy új Meat&Doria EGR szelepet. Ez eddig le volt húzva és dugózva, s bár nem vagyok a kipufogógáz visszavezetés nagy barátja, gondoltam ezekben a hideg időkben talán pozitívan fogja befolyásolni a motor hőháztartását, ha a bemelegedési fázisban az EGR hűtőn átáramló kipufogógázok is melegítik a vizet. ECU resetet nem csináltunk, így még tanulja a használatát, de így durván 100 km elteltével már sokkal ritkábban ránt be kettesben 2000-es fordulaton óvatos gyorsításnál. És akkor jött a feketeleves. Az volt a terv, hogy a fenéklemezen, és a rugótornyokon látható rozsdafoltokat megcsiszolom, Brunox-szal passziválom, majd saját kezűleg lefújom alvázvédővel. A csiszolás folyamán aztán a fenti kép tárult szemem elé (ezt leszámítva meglepően ép a kaszni). Egy körömnyi, s két kisebb tenyérnyi helyen viszont már átlyukadt a fenéklemez a hátsó részén. Mivel per pillanat millió egyéb hely van, ami pénzügyi fekete lyukként nyeli a családi kassza tartalmát, így olyan megoldást kellett találnom, amivel kibírja jövő nyárig, mikor remélhetőleg rendesen meg lesz csinálva. Szóval a megcsiszolt részeket lefújtam rozsdaátalakítóval, majd a lukakat - a címben is említett módon - karosszériatömítő, és egy nylon zsák darabjának segítségével eltüntettem, amit aztán jó vastagon betakartam még egy adag masszával és alvázvédővel . Ha megköt, jövő nyárig alkalmas lehet arra, hogy ne ázzon alulról az utastér, s talán nem is rohad már tovább. Erre az idő majd megadja a választ... Végezetül kifújtam a tornyokat is rücsivel, valamint a küszöbök belsejét üregvédővel. Nem vagyok rá büszke, de átmenetileg talán jó lesz...
