Blog >> festés
Ez egy irreálisan hosszú folyamat lett a júniusi baleset után.
Sajnos ajánlásra elcsábultam és belenyúltam egy olyan "szakiba", akitől olyan állapotban kaptam vissza az "elkészült" autót (karosszériázás és fényezés), hogy sírhatnékom támadt. A fényezést végül abszolút nem fizettem ki.
A teljes folyamat újraindult, de tanulva az esetből már abszolút kontroll alatt tartva a folyamatot: több fényező személyes felkeresése, szakvélemény és árajánlat kérése, új karosszériás megkeresése, stb.
Mivel van másik Alfánk, ezért az időtényező már nem számított, de végül csak kiegyenesedett a dolog.
Baleset utáni és egyéb kisebb sérülések miatti karosszériás munkák:
- sérült motorháztető;
- anyagában két helyen törött és csúnyán összehorzsolt első lökhárító;
- enyhén horpadt és horzsolt bal első ajtó és bal első sárvédő elemek
szétszerelése, javítása-helyreállítása,
+ a baleset miatt felső részén benyomódott lökhárító igazítása (szerencsére a homlokfal nem ment el),
és mindezek fényezésre előkészítése.
Sérült elemek fényezése:
- motorháztető,
- első lökhárító,
- bal első sárvédő,
- bal első ajtó
teljes elemek fényezése +
- jobb hátsó ajtó,
- jobb hátsó sárvédőn keresztben végigfutó csikarás
miatt ezen elemek részleges fényezése.
Picit megkapta a felületi rozsda a nyergeket, így egy ideje tervben volt egy tisztító fesés, de akkor már legyen valami izgalmasabb szín.
Nem szerettem volna semmi olyat ami merőben elüt a sportos gyárias megjelenéstől, így 4 szín maradt a listán.
(Racing Rosso, Performance Yellow, Midnight Black és Stratos Silver)
Fekete autón szerintem nagyot mutat a sárga, sok Yellow Racing Pack Giulietta fotót nézegettem és engem nagyon megfogott, így a Foliatec márka Performance Yellow féknyereg festéke lett a befutó.
Sok jó tapasztalatot olvastam a Foliatec festékekről, remélhetőleg tartós marad a felületen és jól bírja a hőterhelést is.
Alábakolást követően minden nyereg szépen vissza lett csiszolva majd fétisztító és sűrített levegő segítségével portalanítva és tisztítva, ezután már jöhetett is a pingálás.
Videót is csináltam róla belinkelem ide a Youtube videóm linkjét a féknyereg festés teljes menetéről!
Hogyan fess féknyereget otthon - Alfa Romeo Brera/159 Brembo 305 mm
Mivel Bella faceliftes így a kisebbik nagyfék van rajta a 305 mm 4 dugattyús Brembo.
Eszméletlenül jól fog de mindig is pirosra akartam festeni. Mert ez az óriási nyereg szürkén nem az igazi azt meghagyom a szürke német autóknak, ez pirosban néz ki igazán jól :))
Beszéltem előtte Shadin cartárssal, hogy mi a pontos menete majd Liquid cartárssal is a színről.
Végül RAL 3003 lett, és kellett hozzá még átlátszó lakk is illetve ugye a matrica a gyári helyére is. Ha valakinek kéne utólag nálam lehet kapni hozzá.
Minden ami a festéshez kell valamint használtunk azt videó leírásába tettem.
Nagyon szépen köszönöm Kertész Dániel barátomnak hogy segített a festésben igazából az ő érdeme én inkább csak videóztam 😅🤣🤣
Szerintem ég és a föld a különbség a szürke és a piros között 😍😍
Videót belinkeltem szokás szerint 😁🍀
Before after képeket is tettem fel azért 😁😉🍀
Már a megvételkor elhatároztam, hogy nem maradhat a gyári színű fék, TI-sítem.
Némi utánajárás (Shadin, leopop3) után a Motip RAL 3003 + Motip Clear Varnish Glossy + GT-féle matricák lett a nyerő. Nagy nehezen nekiálltam és megcsináltam 3 nap alatt. A 2. flakon festék gyári hibás volt, nem lehetett felrázni, persze hétvége volt így elhúzódott hétfőre, amikor ki tudtam cserélni. Sok molyolással lemaszkoltam, szerintem egész jól sikerült. A helyén festettem, szétszedni nem akartam. Ahhoz nem volt elég bátorságom, meg célszerszámom...
6 réteg festék aztán matrica majd 3 réteg lakk.
A 2. flakon festékből kevés kellett, a lakkból egy flakon is bőven elég.
A 233 ezer kilométer sajnos már meglátszott a váltogombon is, így elhatároztam magam a felújításra. Lehetne új kupakot venni 5 ezer Ft körüli összegért és alsó részt 18 körül, de alapvetően nem volt szimpatikus számomra a színe és a minősége a gyári gombnak.
Az egész műveletben a váltógomb leszedése volt a legnehezebb. Ezt sikerült megoldani úgy, hogy az összes pöcök túlélte az operációt. A három pöcök mellett, 3 pötty ragasztó is fogta a felső fedelet. Ezt 3 lapos csavarhúzóval sikerült sérülésmentesen leműteni, kb 15 perc alatt.
Ezután kapott egy alapos csiszolást, három szinten, a végén pedig egy vizes 1500-ast.
A szín RAL9006 lett plusz fényes lakk, 3-3 rétegben. A végén pedig a kis fűszer, a számok és a kiosztást jelölő csíkok piros színre lettek festve, így passzol a varrásokhoz és az autóhoz is.
Kíváncsi leszek, hogy mennyire lesz tartós a festés. Az idő majd eldönti.
...annál lényegesen jobb, mint volt. Nem véletlen, hogy március óta nem született egyetlen egy poszt sem, hisz a nálam töltött három év alatt amolyan "tojotává" forrta ki magát a 156-os. Még mielőtt vendettába kezdenek a valódi hithű Toyotások leszögezem, hogy nem véletlen az idézőjel. Csak amolyan "azéntojotám" lett a szarolasz. Jön, megy, dudál, világít, teszi a dolgát ahogy kell, de azért akadt egy pár apróság amitől egy igazi Corolla tulajdonos eret vágott volna, én viszont örömmel nyugtáztam: "ja csak ennyi"? Feltűnt például, hogy egyre kelletlenebbül dolgozik a hátsó ablaktörlőmotor, míg végül egy esős áprilisi estén úgy nem gondolta, hogy csigatempóval elvánszorog a 12 órás pozícióig, majd megáll teljesen függőlegesen. Onnan pedig se jobbra, se balra nem volt többet hajlandó kitérni.
Mivel egész jól megvagyok nélküle, így az EGR eltávolításhoz hasonlatosan ismét az autóiparban oly divatos irányzat, a súlycsökkentés áldozata lett az ehhez kapcsolódó alkatrészkupac. Kibontottam az egész miskulanciát a csomagtérajtóból, majd egy 35mm-es gumidugóval beragasztottam a helyén tátongó lyukat. Nem utolsó sorban sokkal jobban is tetszik így...
Aztán a pandémia közepén (igaz már egész régóta gyanús volt) feltűnt, hogy a McDrive-ban állva (a nagy #maradjotthon ideje alatt szinte semmi más opció nem állt rendelkezésre a szép kártya felhasználására, így be kell vallanom, hogy bizony áldoztunk néha ily módon - szigorúan este 21 óra után - az "egészséges életmód" oltárán) felmegy a vízhőfok egészen a 100-as jelig, anélkül, hogy a hűtőventillátor bekapcsolna. Másnap kiszereltem az ellenállást, s a fenti képen is látható nem túl bizalomgerjesztő látvány fogadott. Rendeltem egy újat, kicseréltem, s visszatért az 1-es fokozat - azóta klímázás közben sem ordít állandó jelleggel ki-be kapcsolgatva a 2-es fokozat.
Mivel ezeket leszámítva tényleg semmi nem jött elő a Toy...akarom mondani az Alfán, így rászántam magam egy az E39-en annó elvégzett low budget állagmegóvásra, immár tanulva az akkor elkövetett hibákból is. Leginkább a küszöbökön, és a motorháztetőn levő festékfolytonossági hiányoktól akartam megszabadulni, de elkapott a gépszíj, és festegettem még imitt-amott, amitől a végeredmény meg olyan lett, amilyen...
Első körben kaptak a rozsdás részek Brunox rozsdaátalakítót, majd cinkes rozsdagátló alapozót és jó vastagon alvázvédőt. Egy hét száradást követően erre fújtam a színt, és a lakkot. Sajnos a rücsi azon egyenetlenségeit, amiket a fekete szín jótékonyan elrejtett, azt a csillogó ezüst most kiemeli, de kellő távolságból és hunyorítva azért elfogadható. Ami viszont sokkal fontosabb, hogy van rajta anyag rendesen, s már nem a pőre lemez kapja a külső behatásokat.
A motorháztetőn kicsit fillerezni és csiszolgatni is kellett, hogy a körülményekhez képest sima legyen a fényezendő felület, ami a legvégén össze is lett polírozva, így a színeltérést leszámítva egész egységes lett a végeredmény. Szép ugyan nem lett, hisz ahhoz telibe kellett volna fényezni az egész motorháztetőt, de annál jobb, mint volt, s remélhetőleg rozsdásodni sem fog.
Mivel facelift-es modell (még ha csak másfeles is), színrefújtam az eddig fekete ködlámpakereteket, majd hogy jól megzavarjam a díszléctrollokat (az igazság persze az, hogy így sokkal jobban elrejti a felületi hibákat), az eddig színrefújt díszléceket feketére festettem, mint ahogy az a ráncfelvarrás előtti példányok esetében volt. Tartottam tőle, hogy vállalhatatlan lesz, ha az olasz designerek által megálmodott konzisztenciát megbontom, de a végeredmény meglepően jó lett.
Valahol itt kapott el a gépszíj, s ha már lúd, legyen kövér alapon lefújtam a tető első, mára teljesen lepattogzott, lakkhiányos részét is. A végeredmény annál lényegesen jobb, mint volt, de erre is igaz, ami a motorháztetőre - így részben javítva azért látszik az eltérés...
Végül előkerestem a még annak idején a Suzukira vett (hú te jó ég milyen régen volt az) kipufogóvéget. Anno túl nagy lett, de a Toyot...akarom mondani az Alfára pont passzol a 60-as vég. Kicsit kellett ugyan vágni a gyári végből, hogy kellően beüljön a lökhárító alá, de megérte, mert a végeredmény kimondottan tetszetős lett.
Ha így folytatja, akkor csak a jövő áprilisban esedékes műszaki előtt kellene a két hátsó lengéscsillapítót kicserélni - mielőtt még leszakad róluk a rugótányér - mert elég rozsdásak a kényes részen. Ettől függetlenül tudom, hogy előbb-utóbb kigyógyul a skizofréniából, s újra Alfaként fog viselkedni, kiharcolva a neki járó figyelmet...
Az ajtó behúzók gyárilag valami gumiszerű bevonattal voltak ellátva ami 15 év után már egy máló ragacsos masszává alakult át.
Denaturált szesszel könnyedén eltávolítható. Mivel én sikeresen összekaristoltam, ezért kapott egy pár réteg festéket.
Elég rozsdás volt már a fékárcsa középső része ami sokat rontott az összképen.
Az első tárcsák lassan cserések lesznek...