Blog >> ring
Már tavaly is tervezgettük denpet-tel, hogy el kéne menni egy rendes pályaoktatásra, ahol nem csak úgy magunktól próbálgatjuk az autót, hanem instrukciókat is kapunk, hogyan is kéne csinálni. A tavalyi Tempo Tréning egy jó tapasztalat volt, de az inkább vezetéstechnikai gyakorlatokról szólt, nem a hegyes menés mikéntjéről.
Ezért, amikor Zselé jelezte, hogy lesz tavasszal egy Giulia pályatréning, gyorsan lecsaptunk a szabad helyekre.
Itt is vezetéstechnikai gyakorlatokkal kezdődött a nap: vészfékezés (már halál unalmas), valamint a jávorszarvas teszt, amit hivatalosan kettős elkerülésnek neveznek. Az utóbbi során már komolyabb tempónál kellett megrángatni az autót, ami fontos tanulságokkal bírt a határhelyzetben való viselkedésről. Két lényeges dolgot tanulhattunk:
1. Gázt ne vedd el, mert elmászik a súlyeloszlás (előre terhel) és nem fog olyan stabilan manőverezni.
2. Oda nézz, ahova menni akarsz. Ergo ne megúszni, elkerülni akarj valamit, mint mikor próbálsz valamit ellökni magadtól, amihez hozzáérni sem nagyon akarsz. Hanem azon legyél fejben, hogy hova akarsz menekülni, hova akarsz érkezni és akkor eleve aszerint irányítod az autót, hogy az általad elképzelt nyomvonalon haladjon. Előbbi esetben lehet, hogy elkerülöd azt, amit megúszni akarsz, cserébe belecsattansz majd másba, amire addig nem figyeltél.
Ezek viszont nem tartottak sokáig. Utána egyből következett egy kis elméleti oktatás ideális ívről, kanyarvételről, fékezésről, stb. Ezt demostrálandó, az oktató mögött mentünk pár kört, aki mutatta az elmélet gyakorlati megvalósítását. Itt be tudtuk gyakorolni a dolgokat.
Ez után következett a szabad pályázás, ahol összerakhattuk az addig tanultakat, meghajthattuk rendesen az autót az új tudással felvértezve. Ez a része volt szerintem a csúcsa a dolognak. A "kiképzés" után ugyanis bátran, a határáin autózva hajthattuk a gépet és magabiztosan próbálgathattuk mit tud. Anélkül, hogy attól kellene rettegni, hogy mi van, ha elmérek valamit. Közúton biztos nem mertem volna ezt gyakorolni. Így viszont ezt a tudást már a napi vezetésbe is át tudom vinni, sokkal jobban ismerem az autó viselkedését és határait. Amit közúton nem mertem volna magamtól próbálgatni, tesztelgetni, azt itt megtehettem és most már magambiztosabban hajthatom a gépet máshol is.
Így utólag visszanézve, talán egy ilyen tréninggel kellett volna kezdeni. Voltam már néhány vezetéstechnikai tréningen, de magasan ez volt a leghasznosabb.
A napot egy köridő méréses versennyel zártuk. Álló rajtból indultunk, ami kicsit furcsa volt, hisz azt nem gyakoroltuk. De azért sikerült megcsípni a 3. helyet.
Még márciusban foglaltam időpontot a márkaszervizbe, hogy ha bármi probléma előjön az autóval kapcsolatban, akkor azonnal tudjak menni. Érzetre végül semmi gond nem volt, de ha már megvolt az időpont begurultam egy átnézésre. A kedvenc szerelőm, Csaba, át is vette az autót és együtt megnéztük. Örömmel konstatáltam, hogy még egy pici olajfolyást sem találtunk sehol.
Ezen is kicseréltem az O-gyűrűt a kilincsen. A vezető oldali mindig beragadt és csak a kulccsal tudtam visszahúzni. El volt szakadva az O-gyűrű. Most már remekül működik.
Páromtól kaptam ajándékba 🙂
Az a korai indulás elég gyilkos volt. Akkor még nem tudtam, hogy megérte felkelni 5:00-kor:). A slovakiaringre 9:15-kor értünk ahol a kapuban szlovák akcentussal magyarul megszólaló srác mosolyogva és viccesen közölte: "Zoltán, nem siettük el az érkezést..?:D" Jó kezdet, a kapuban a nevem szólítanak! A regisztráció után volt egy bő órám, hogy szétnézzek milyen autók érkeztek. Rengeteg csodabogár volt kint,pl traileren érkezett Alfa Romeo, Radical, japán és német csodák, OT-s rendszámú versenyautók lábon, vagy rendszám nélküli ugyan ilyen versenytársaik szintén utánfutón.
11:00-kor kezdődött az első futamunk, sisak fel és irány a pálya. Mivel sosem jártam a pályán, az első kőrben a pálya buktatóit kerestem, de mindenhol annyira széles, hogy ahogy nézegettem, nagyon el kell szúrni ma hogy itt eldobjam a technikát. A második kőrben elengedtek, a gumik nagyon gyorsan használható állapotba kerültek, és elég gyorsan otthagytunk pár autót majd minket is otthagytak a gyorsabb járművek. A kanyarokban minden rendben volt, viszont kigyorsításoknál fent nagyon gatya volt a teljesítmény... A katalizátor annyira visszafogja a teljesítményt a felső régiókban, hogy 6000/6500-nál muszáj elváltanom, mert csak bőg, mint egy tehén. A váltás kabaré, a kettes és a hármas szinkron félig elköszönt, 4500 felett hangosan tiltakozik minden váltás ellen. Váltani kell, a fordulat nem nagyon eshet 4000 alá, úgyhogy tőlem recseghet. A fék viszont kiválóan fogott! Örömmel vettem észre néha, hogy itt-ott rövidebbet is fékezhetek, és a negyedik kőrben is ugyan olyan hatékonyan fékezhettem bármelyik kanyar előtt. A futómű/gumi kombó nagyon jó, kontrollálható tapadást ad forszírozott helyzetben is. Ha tehetem újra michelin pilot sportot veszek! A piros zászló a pálya felénél intett le minket, szépen bekocsikáztunk a boxba. Az időnk 3:06 volt, ami állítólag elsőre teljesen jó. Én élveztem a pályát. A másodikra egyedül mentem ki, kiszedtük a táskákat, ruhát és a pótkereket is, de a gyerekülést kabalából bent hagytam hátul:). Már tudtam hol lehet eggyel magasabb sebességi fokozatban keresni az íveket, viszont így sokkal szélesebben kell már közlekedni. A motor elkezdett egy idő után hullámzani, amit padló gázos gyorsításnál érezni a magasabb fordulatszámon(hőmérséklet jeladó vagy a katalizátor). A harmadik menetben Szilárd is érezte... A futamot 15 perc után félbe szakították egy baleset miatt, pár perc boxban állás után vissza engedtek a pályára, de két kőrt lehetett még menni és vége is lett. Volt 3-4 kőröm kitapasztalni melyik kanyart honnan kezdjek, hova érkezzek, melyik sebességi fokozatban, stb. Az időm 3:01. Nagyon tetszik a kettes kanyar. Oda 4.padlógázzal érkezek és ha jól találom el a kanyar ívét, akkor teli gázzal végig lehet menni rajta: közben nyik-nyik-nyik (by Ollah:) . A harmadikban ismét Szilárddal mentünk, itt 3:03-at gurultunk, ami elfogadható volt a körülmények tükrében. Tudtam a negyedik menetben én már úton akarok lenni hazafelé. A reggel öt órás kelés kezdett kijönni rajtam, nem segített volna már semennyi koffein. A renault balesete után indultunk haza, a GPS szerint 170km Budapest.
A pálya fantasztikus, nagyon élvezetes rajta vezetni! Jó a vonal vezetése, széles, mint egy autópálya, és jó az aszfaltja. Ha lesz lehetőségem vissza fogok jönni ide. Az időmet sem kifogásolom, bár tudom jobb lett volna kicsit több lóerő, de így legalább nem hajtottam szét a kocsit:). Jövőre bemegyek három perc alá. Feltéve ha lesz megfelelő áramlás a kipufogómban... ;-)
Videó nem sok készült, azt is megvágtam. Egy kényelmes kőröm van Blade-del az előtérben, meg a mazda mikor lemegy a porosba:).
Fotók is készültek, megörökítették persze mikor a lexus kiterel a pálya szélére.
egy kőr
a mazda hibája
Az első találkozó, amin ezzel az autóval részt vettem. Hatalmas élmény volt a ring! A kaja Péren fincsi volt! :-)
Itt kerültek fel a kígyók az oldalindexek fölé.
Hazafelé meg vánszorgás volt az autópályán... :-)
