Újra megmakacsolta magát a klíma és persze megint akkor, mikor a legnagyobb meleg van és persze a kocsiban még maga az ördög is izzadna. Sajnos a hagyományos trükkök sem váltak be, mint a klímával való játszás és a kocsi újraindítása sem oldotta meg a problémát, így maradt a paraszt klíma. Az egészben a legrosszabb az, hogy pár hónapja volt a kocsi egy klímásnál, aki átnézte és feltöltötte gázzal és festékkel is az esetleges szivárgás észrevételéhez. Ezért is gondoltam, hogy biztosan van benne anyag, mivel sehol nem hagyott nyomot maga után, sem a motortérben. Persze megint Mikihez került a kocsi megvizsgálásra és érthetetlenül álltunk ott, mikor közölte, hogy nincs baja a kocsinak és még a gázból sem hiányzik szinte semmi. Ami viszont aggasztóbb, hogy ő egy kezdődő radiátor cserére gyanakszik, ami viszont hatalmas szívás, mert ki kell borítani szinte az egész műszerfalat. Mivel csak ritkán fordul elő, hogy nem megy, így pihentetjük a dolgot...
Szegény Bella festését már az idő vas foga, de főleg az UV tépázza rendesen. A csillaggarázs még mindig az otthona és a fő oka ennek. Idén már a vállalhatatlan kategóriát érte el a festék hámlása pár helyen, így úgy döntöttem ideje kicsit rendbedobni. Volt már régről egy cserelökösöm is - mert a mostani már be volt hasadva és overal nem volt éppen a legjobb passzban, illetve a csomagtérajtó is büszkélkedett egy macipuszival, amit szégyenszemre én hoztam össze a nagy kapkodás közepette...
Sikerült hosszú idő után találnom egy egész korrekt fiatal srácot, akinek éppen volt már dolga egy 166-tal is, így bátran mertem hozzá vinni Bellát is.
Telefonos egyeztetés után le is adtam a Bellát és reménykedtem, hogy az én kocsim is legalább annyira jól sikerül majd, mint a 66-os, amit fent láttam az oldalán. Pár nap múlva kaptam is az üzenetet fényképekkel, hogy a macipuszit teljesen nem lehetett eltüntetni, de már szinte alig látni, így már neki is fog a festésnek. Két napra rá már kaptam is az üzit, hogy a következő hét elején mehetek is a kocsiért, aztán másnap indult a sz@rlavina...
A srác teljesen kétségbeesve magyarázta nekem, hogy ő kikeverte a színt a színkód alapján a festéket ami mindaddig jól is mutatott, amíg fel nem rakták vissza az alkatrészeket. Ő azt mondta, hogy ezt így nem adhatja ki és holnap kikeveri még 1x a színt és lefesti újra, de ha tudta volna, hogy ez ennyire macera, akkor inkább el sem vállalja. Ekkora már kezdtem kételkedni mind a srácban, mind a tudásában és már ő is érezte, hogy nem ez lesz élete munkája, így adott egy vissza nem térő ajánlatot. Felkínálta a többi "eredeti" fényezéssel bíró elemeket szinte fele áron lefújja, csak hogy ne üssenek el a mostanitól. Mondani sem kell, hogy ekkor már nagyon féltem a végeredménytől, mert azóta még nem láttam a kocsit.
Végül eljött a pillanat, mikor átvehettem a kocsit. Izgultam mint kiselsős a sulikapuban, vegyes érzelmekkel. a Srác hátravitt a a műhelybe, majd mikor láttam, hogy nem kék-zöld lett a kocsi meg is nyugodtam. Nappali fényben szinte észre sem vehető a két árnyalat közti különbség, inkább csak neon fény alatt. A srác bocsánatot kért, hogy eddig tartott és megígérte, hogy ha úgy gondolom a többi elem festését a megegyezett összegért szívesen lefújja. Annyiban maradtunk, hogy még mindenképpen keresni fogom, mert van még pár esztétikai hibája, amit illene helyrerakni.
Tavaly decemberben volt 1 éve, hogy a Giu olajcserén esett át. Szigorúan betartjuk a 10K vagy 1év csereperiódus, de idén sajnos annyira kitolódott az időpont foglalás miatt, hogy 3hónappal túl is léptük. A kötelező olaj (most Eni került bele), összes filter mellé még volt pár elengedhetetlen dolog, ami cserére szorult. A listát egy termosztát és egy szűrőház bővítette, amiből az előző olajcsere óta hiányzott egy aprócska rugó, ami nagyon sok kérdőjelet vetett fel és szinte senki sem tudott konkrét választ adni rá, hogy mi célt szolgált és hogy biztonságos -e így használni a kocsit. A választ pedig a legváratlanabb helyről kaptam, a bátyámtól, aki motoros és ezen szervizelésével foglalkozik. Szinte azonnal rávágta, hogy ez a kis rugócska nyitja és zárja a csatornákat a szűrőházban, hogy az olaj és a hűtővíz egymást melegítve hamarabb elérjék az üzemhőt.
Így, hogy már tudjuk mire van és szerencsére a Mo-i QV-s csoportnak köszönhetően már a cikkszámát is tudtam az adott alkatrésznek, így már csak az alkatrész árát kellett valahogy lenyelni. Sajnos magát a rugócskát nem lehet cserélni, ezért az egész szűrőházat meg kell venni, borsos áron - 208€... A többi kocsival ellentétben már a termosztát sem volt olcsó - 163€, de hát akinek telik majomra, ugye...
Turpi mindent lerendelt, a szűrőházat Mikitől hoztam majd pár napon belül mehettem is a kész kocsiért. Pár bilincsre volt még szükség a hűtő körül és fagyállóra. Átvételkor még említett pár dolgot, ami cserére szorulna, ez majd orvosolva is lesz a közeljövőben.
Az egész egy pillanatnyi hibaüzenettel kezdődött, ami elsőre minden mellékes hibával távozott is pár percen belül. Ekkor az "Air condition faulty please contact workshop" hibaüzenet jelent meg, de maga a klíma gond nélkül működött, így nem nagyon szenteltem neki a figyelmem.
Pár héttel később a hibaüzenet visszajött, de más üzenettel - "Momentary connection to air conditioner faulty". Most már sem a hőfokot, sem a befújt levegő erősségét nem lehetett állítani. Pár fórumot körbebújva arra jutottam, hogy maga a fűtőventilátor mondta be az unalmasat. Sikerült is szereznem egy cseredarabot, majd ezt lepróbálva megpróbáltam otthon kicserélni, de sajnos idő és garázs híján ez kudarcba fulladt. Nem maradt más, mint hogy újra felhívjam Mikit és kérjek egy időpontot ennek a cseréjére.
Meg is történt az alkatrész cseréje és ahogy sejtettem a ventilátorhoz vezető kábel is sérült volt. Forrasztás és a ventilátor csere után minden tökéletesen működött. A beszerelés során a klímagázt le kellett engedni, így ennek a feltöltése is megtörtént. Amióta megvan a kocsi, azóta nem volt a klímához nyúlva - nem is volt rá panasz soha - viszont amikor megtudtam, hogy 50g volt a 600g helyett a kocsiba, nagyon meglepődtem. Most már jöhet hideg-meleg a kocsiban mindig kellemes idő lesz.
Eljött az új év és ezzel együtt a már megszokott potyogós kuplung pedál is bejelentkezett az év elején. Még használható a kocsi, jön-megy, de már tapasztalatból tudom, hogy egy pár hét és a pedált már a padlóról fog lehetni felkapargatni.
Kértem is időpontot Mikitől, de sajnos ő is időszűkében volt, ezért csak január végén tudott foglalkozni vele. Mint ahogy már sokadszorra, most is a kuplung pedál feletti munkahenger mondta be az unalmasat. Volt már benne nagyon olcsó és nagyon drága is, de nagyjából az összes kb másfél évet bírt. Most sem volt másképp, ezért most egy viszonylag olcsóbb darabot kapott. Figyelni fogom és csak remélem, hogy az olcsóbb darabbal is legalább ennyit fog bírni.
Már elég régóta hajtogatom, hogy ezzel a kopottas belsővel már igazán kellene valamit kezdeni, így hát ennek is eljött az ideje, hogy megszépüljön.
Elsőnek kipakoltunk a kocsiból mindent amit mozdítani lehet - mivel két elem a középkonzol körül csak teljes bontással kivehető - hogy tudjunk a beltérben is fújni.
Következett a gondos takarítás és előkészítés a festésre.
Hideg zsíroldó (márka: Very Well), egy csomag kesztyű és rengeteg szivacs meleg vízzel. Első sorban erre volt szüksége minden elemnek ami a kocsiból kikerül. Festékként a MONTANA Black széria színei közül választottam egy csontfehéres-szürkés árnyalatot - ez hasonlított a színskála alapján az ajtókárpithoz a leginkább ...plot twist: sajnos mégsem, mert túl világos lett. Minden elem kapott 3 réteg matt színt, majd 2-3 réteg matt lakkot. Sajnos ez a folyamat elég sokáig tartott, mivel csak esténként tudtam dolgozni vele és a harmat elég hamar utolért, így napi 1 réteget tudtam fújni.
A beltérben sem volt könnyebb dolgom, mivel mindent ki kellett maszkolni majd míg száradtak itt is a dolgok, addig a szőnyeg is kapott egy kis törődést.
A középkonzolt leemelve rengeteg szivacs törmelék fogadott a váltó körül. Ez mind el lett távolítva ill. a kilazult váltókaron is lett húzva, így már az is sokkal pontosabban jár.
Míg az elemek száradtak úgy döntöttem hasznosan töltöm a várakozási időt és megjavítom az ősidők óta lógó-lötyögő fejtámlákat. Bontást követve már nem is csodálkoztam, hogy ez ennyire lógott. Konkrétan a tartókonzolból ki volt törve a műanyag, csavarostul. Kapott egy kis kókler drótozást, majd két csavarral és egy lemez lappal rögzítettük. Mint az új, úgy mozog. Ez is pipa !
Jöhettek a króm díszlécek a sorra. Az eredeti tervem a benne lévő Alfa Romeo felirat piros színnel való feldobása volt. Sajnos a kivitelezés nem úgy sikerült, mint ahogy én azt elképzeltem, ezért ezen elemek felpolírozása lett a cél, ami kifejezetten jól sikerült.
Mikor már az összes elem megkapta a végleges lakk réteget és száradt vagy még egy napig, jöhetett az összeszerelési fázis. A könyöklő részén lévő szivargyújtó is le lett cserélve egy dupla USB-s 12V dugóra. Semmi csicsa, szolid fekete gumis védő takarja. Pikk-pakk minden elem visszakerül az eredeti helyére, sőt még a Loudlink is kapott egy tökéletesen passzoló új helyet. Sajnos mivel az én elképzelésemtől kissé világosabbak lettek a festett elemek így a belső bőr borítás esetleges cseréjét fontolgatom. Az összkép javítása érdekében pedig nekiállok vadászni egy fekete szőnyegre.
Hosszú folyamat volt, de minden egyes percét élveztem !
A májusi futóműben csérélt egy-egy szilent nem volt elegendő a probléma megszüntetésére, így egy második fordulóban a teljes hátsó futómű felújításon fog majd átesni. A kocsi felemelése után szinte magától hullottak ki az alkatrészek, így teljesen jogos volt a már "használt, de jó állapotú" hátsó híd és társai felújítása.
Ha már Bella a magasban Miki szólt, hogy elöl is kellene szilentet cserélni az első lengőkarban, így ennek a cseréje is megtörtént. Az egész műveletet egy futómű beállítás koronázta meg és már vihettem is a vastagabbik pénztárcám. Remélem így már pár évre a futóművet letudhatom.
Idén is már elővételben vettük a jegyet a Mekkába és már számoltuk vissza a hónapokat, heteket, napokat míg végre újra találkozhatunk a régi ismerős arcokkal és persze kíváncsian várom a QV csoportból a rengetek jófej tagot is.
A kötelező matrica felrakása és a kocsi puccba vágása sem maradhatott el. A Giunkat az Alfamania helyi klub tagjai kísérték fel egészen Szalki-szigetre, ahová megérkezve az ország legnagyobb Alfás dugója fogadott. Az elején még mókás volt, de a borzasztó meleg és a 2:30 perc dugózás (különböző okok miatt) már eléggé lefárasztott. Sajnos így a programok nagy részéről is lemaradtunk és a büféknél kígyózó sorok láttán örülök, hogy hoztunk magunkkal egy kis ropit otthonról.
Szerencsére a hangulat és a sok gyönyörű kocsi gyorsan el tudta feledtetni ezeket a hiányosságokat. Idén is sikerült új arcokkal megismerkednem, akikkel csomó hasznos infót is sikerült cserélnünk.
Ahogy a nap is már egyre inkább húzta magát a horizontra, úgy mi is lassan kocsiba ülve céloztuk meg a hazautat.
Szuper élmények, hangos autók, kedves emberek ezek jellemzik az AlfaCityt. Jövőre pedig remélem ezt a pár kis hibát is sikerül kijavítaniuk a szervezőknek és így mindenki teljes egészében élvezheti majd ezt a csodás eseményt!
A meleg nyári napokon kocsiba ülni klíma nélkül az maga az öngyilkosság. Sajnos Giu-nak is maradt a manuál klíma, így az első utunk rögtön Mikihez ment. Egy gyors mérés után máris megtudtuk, hogy a rendszer kopp üres, így elég sok anyag ment bele. Nem tudtuk, hogy milyen állapotba van jelenleg a klíma, így kapott festéket is töltés mellé.
Az egész alig tartott pár percig és még egy ingyenes utánvizsgálatot is kaptunk.