Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

A sofőroldali zár egy éve rossz. Zár. De nem nyit. Így aztán lehet kerülgetni az autót. Beledugod, elfordítod.. á tényleg, ez nem jó. Átmész, túloldalról nyitod, visszajössz, beülsz. Sportos, de nem túl kényelmes :-)
Most, hogy úgyis ki kellett vennem, szétszedtem és belenéztem. Érteni még nem értem, hogy pontosan miért is nem működik, de tény, hogy a két kis spiáter pöcökből az egyik letört. A műanyagban úgy van kiképezve a helyük, hogy elvileg ettől még működnie kéne, és mégsem.
Jobb ötletem nem volt, elsőre pótoltam a letört pöcköt egy implantátummal, ami soha az életben le nem törik onnan.
Ehhez egy elektronika panel távtartót használtam fel. A letört pöcök helyére a "tuningolt" precíziós akkus fúrómmal készítettem egy M3-mas menetes furatot. Aztán a távtartót nagyjából méretre vágtam, majd gravír gép mini vágó/csiszoló korongjával formára csiszoltam. Végül beragasztottam. Egy bő óra precíziós munka pár mondatban. A zárat összeraktam, majd az autó összeépítésekor kiderül, hogy feleslegesen dolgoztam e.

Youngtimerre vágysz? Felújítanád? Ne Tedd!
Olyan, mint egy örvény, beszippant, aztán csak arra eszmélsz, hogy szervezel, alkatrészeket vásárolsz, logisztikázod a ki-be szerelendő ócska lomokat. Hogy mindenből az a számodra gyönyörű ócska lom kerüljön a számodra gyönyörű ócska autóba, amit a képzeletedben élő végeredményben látni vélsz.
Úgy indul, hogy javítsuk meg szegényt. Úgy folytatódik, hogy hú de szépen fiatalodik, legyen teljes fényezés.
És ekkor válik a kasznis megrendelője projekt gazdává. Amikor rájön, hogy az ő vízióját csak ő tudja olyanná tenni, ahogy a fejében él. Rájön, hogy a "teljes fényezés" nem azt jelenti, hogy odaviszem az autót lyukasan, és visszakapok egy újat. Van ilyen, és van olyan autó ahol jobb ülni és várni néhány évet, mire a hozzáértők újjáépítik.
De ez egy értéktelen youngtimer, egy kopott öreg autó, aminek legnagyobb értéke, hogy szeretik.

Beleestem szépen ebbe a csapdába, naponta rontom a levegőt a Robi műhelyében. Ha fél órám van annyit, ha kettő, annyit. A munkáimat csúsztatom ide-oda, reggelre, estére, annak rovására nem mehet. Így a szabadidőére megy...
Le kell fúrni a jelet hátul? Csavar megrendelve! A kilincs törött? Ugyan, van otthon másik. Rossz a zár? Hát oké, valahogy megjavítom. Á és tényleg.. jut eszembe. Mit is mondott Kingám amikor lecseréltem a gyári rozsdás ajtókat a bontottakra?
"De ez nem az én ablakom!"
Hát jó. Cseréljük csak vissza azt is eredetire. Áhh és koszosak az ajtó borítások, jöjjenek csak haza, ha lesz időm letakarítom. És áll halomban a sok apró alkatrész, fejben már tudom, hogy mi hova kerül. És azt is, hogy mennem kell és szervezni, csinálni, hogy minden oda kerüljön.
Megéri? :-)

Már rég az autónak kellene gurulnia, de nem. Két ember találkozott, akik nem szeretik a félmunkát, úgyhogy be lesz fejezve úgy ahogy kell. Nem lesz romantikusan kopottas, itt ott javított. Tudtam rá időt is szakítani, úgyhogy beletettem én is jópár óra munkát, nekiálltunk szétszedni és előkészíteni az autó elemeit a teljes fényezéshez.

És igen, az ott egy Alfetta ami várja majd a sorát, talán egyszer elkészül.

...

A jtd eredeti kormánya 7 éve alussza csipkerózsika álmát a garázs polcon. Egyszer fel akartam már tenni a TD-re, de le lettem szavazva, kopások és gyűrűnyomok voltak rajta, nem volt az igazi. Valahogy eladni sosem volt szívem. Amíg megvolt a jtd azért, miután eladtam, legalább ennyi emlék megmaradt belőle :-D
Most viszont... nem tudom mi lett velem, de lassan 3 hónappal azután, hogy a kasznisnak azt mondtam, hogy "Robi, hagyjuk ezt a kocsit", pont az ellenkezője történik.
Egy darabig a fakormányok piszkálták a fantáziámat, aztán lemondtam róla, ahogy az autóról is. Nem sokon múlt, hogy egy Giulietta-t anyagiakkal felszerelkezve elmenjek megnézni helyette.
Az Alfák viszont maguk választanak gazdát, ezt sokszor megtapasztaltam már. A Giulietta lelépett az orrom elöl, a kis 146 viszont maradni akart. És lassan minden alkatrész amit valamiért megőriztem, megvettem, helyre talál benne.

A kormány is. Ebay-en találtam valami érdekeset. Egy világos cérnával varrt 146 kormány NOS (New Old Stock) cimkével, gyári cikkszámmal borzasztóan drágán. MOMO utólag rendelhető "lineaccessori" lehetett. Végre valami ami tetszik, ritka és elérhető közelségbe hozható. No nem úgy, hogy megveszem 90e-ért.

Annyit már tudtam, hogy Rendes József az akit kormánybőrözés ügyben érdemes megkeresni. Azt is tudtam róla, hogy a Momo-nak dolgozott nagyon sokáig. Talán ő még készített ebből eredetit. Elküldtem neki a képeket és megkértem, hogy alkosson nekem egy ilyet. Ténylegesen egy műalkotás lett, öröm kézbe venni.

Voltam kint ma Robinál, már a fényező kamrában pihent az autó. Csak annyit tudtam mondani rá, hogy hűha... Már most nagyon jól néz ki. Ez a szín, így frissen és ilyen mesterien fújva brutál szép.

Az autót két hónapja adtam oda Robinak, a karosszériás mesternek. A képeken csak a lényeg nem látszik, azt már fedi az alvázvédő. A kívülről alig problémásnak kinéző autó elnyelt egy tábla lemezt végül. 2mm-es lemezből készült a belső küszöb, az oszlopok alja, az emelőpontok, ülés alatti tartók, a padló egy része és még sorolhatnám. A lemezt kézzel megkopogtatva is érződik, hogy ez igen masszívra sikerült.
Egy tankajtót szereznem kell, de mondhatni "több is veszett Mohácsnál" :-)

A hátsó lökös tartóján a jobboldalon még elkél egy kis igazítás (ez is újra lett építve), amúgy így festetlenül, nyersen is az a benyomásom, hogy az autó vonala szépen megmaradt, minden masszív és nagyon egyben van.

Innen még sok munka, az látszik, mire minden egyenes lesz, sima és zöld. Robira bíztam, hogy hol és mennyire fúj bele, jó kezekben van az öreg autó. A kaszni munka a teljes restaurálás szintjét súrolja.

Update: tankajtó már lett is, véletlenül pont zöld

Ma megtörtént az éves olaj és szűrők cseréje. Aknán átnéztük az autót, mint minden ilyen alkalommal. Futómű rendben, motortartók, kormány összekötők okés, semmi rendelleneset nem találtunk. A légszűrőt magam cseréltem itthon, közben a motorteret is átnéztem, pótoltam végre a hiányzó műanyagot, ahova a motorháztető kitámasztót kell beakasztani. Műszakilag még mindig top, szaladhat tovább az öreg szekér.

Mivel esőt is mond holnapra, kelleni is fog az autó (ha már van, inkább ezzel rohangálok a városban holnap), úgy döntöttem nem húzom halasztom, összerakom.
Lent volt a lökös, láttam mi van alatta. A két oldalsó "létra" szokásos módon rozsdásodik, de nincs atomjaira rohadva.
Kapott a legyezőkoronggal ahol elértem és egyelőre levédtem rozsdagátló festékel a lecsiszolt helyeken.
Gondolkoztam, hogy mi legyen a sárvédőkkel, de egyelőre nem álltam neki. Annyira nem vészes még egyik sem, ezt inkább majd kasznisra bízom.
A lökhárítót feltettem, ami csavart kellett cseréltem.

Az eredmény? Gyönyörűen fut az autó vonala, minden mindennel passzol. A lökhárító is, sárvédők eleje, motorháztető, ajtók-sárvédők találkozása.
146-nál ezt az állapotot nem könnyű elérni az a tapasztalatom, de ez most tökéletes. Az eddigi legszebb vonalú 146-om ez most így.

Pont ez az egyik ami miatt megálltam, és nem rántottam le a sárvédőt. Az a gondolatom, hogy a két rozsdamentesnek le kéne vágni csak az alját, és rátoldani a gyári sárvédőkre. Így tuti megmarad az eredeti szép vonala az autónak, és megszabadulok a rozsdától is. Mellesleg csak alul kell belefújni. Nem új autó már, nem szabad a makulátlanságra törekedni.

Erre jutottam. Legyen az autó vonala tökéletes, nézzen ki igényesen, normálisan, rozsda ne legyen rajta, de belefújás lehet, kicsi karc, épp észrevehető színeltérés lehet. Lassan 22 éves autó, gyári fényezéssel, nekem ez így "romantikusabb", mint egy csitt-fittire restaurált autó. Lehet hogy nincs igazam persze.

De most örülök, mert jól néz ki :-)

Örömömben a váltógombot és bőr szoknyákat is feltettem, hiszen nem azért vettem, hogy majd eladjam. Fogni akarom, kapcsolni vele a sebességet. Egy élmény :-)

Az autó most vállalható, ha így marad is jó. Nyilván nem tökéletes, pár dolgot, apró rozsdát majd kasznisnál orvosolunk. Csak módjával, ésszel, amennyi kell ahhoz, hogy szép is legyen és el se porladjon.

Ma autószétszedős lábbal keltem. Délelőtt még visszafogtam magam, nem kell az, hagyjuk, majd... Az ebéd utáni kávé begyújtotta a kályhát, szanaszét rámoltam az autót.
Ajtók le, rozsdátlan ajtók fel, összes csatlakozó kontakt sprayzve, minden apróság a helyére pakolva, új patentok a kárpitba, zárszerkezet tisztítva, zsírozva. Volt üregvédve az ajtó ami felment, ez látszik, azért megkínáltam egy kis zsírspray-vel, ha már fújkáltam a zárakat, zsanérokat. Ezt most úgy rendbe pakoltam, ahogy illik.
És egy élmény volt, ugyanis a 21 éves gyári ajtók még nem voltak szétszedve SOHA!
Ilyet még nem láttam. A kilincs mögötti kis műanyag takaró még soha sem volt kipattintva a helyéről. Ez tartott legtovább, hogy úgy szedjem ki, hogy minimálisan sérüljön.
A hangszórók mintha újak lennének, nincsenek elázva, megrozsdásodva.
A hangszóró rácsok füle megvan, és minden, minden teljesen újszerű. Hihetetlen.

A szerencse, hogy amit Dávid küldött ajtók, azok is gyáriak, bennük a védő fólia és minden apróság. Mindenből a jobbat építettem be, egyedül az ablakemelőkkel nem jógáztam. Működik az újban is, bár talán hangyányit lassabb.

És a vonala tökéletes, a záródás tökéletes. A szín erős napsütésben látszik, hogy nem pontosan illeszkedik, nagyon kicsi különbség van, de erre számítottam. Hiába azonos a színkód, ahhoz nagy mázli kell, hogy semennyire ne látszódjon a különbség.

A lököst is lerobbantottam, majd itt folytatom a munkát. A neheze megvolt, a látszó rozsda ezennel eltűnt, ajtók alja "javítva".

A sárvédőkkel várok, azzal még nem végleges a terv.