Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

A műszaki vizsga közeledtével kicsit túlszervizeljük az autót. Ennyit tényleg megérdemel, illetve azt hiszem mi is megérdemeljük, hogy végre rendes fék legyen rajta. Két éve centrírozták a dobokat, ragasztották a hátsó fékpofákat, és nem lett jó. Félrefog, egyre durvábban. A teli első tárcsák pedig nincs mit szépíteni, harmat gyengék. Műszakin biztos átküldtük volna nagyjából úgy, ahogy van. Én viszont rendes féket szeretnék, úgyhogy most ennek is eljött az ideje.És pár egyéb beavatkozásnak is.
Úgyhogy holnap nagyszervíz.

Ez egy élmény, komolyan. Azon túl, hogy az autó mint autó is szórakoztat, külön élmény a youngtimer volta. És mivel nem egy felkapott divat youngtimer, lehet hozzá meglepő dolgokat találni. Hogy milyen kibontani egy eredeti dobozában ki tudja mióta pihengető Ricambi Originali fékbetét szettet? Nagyon jó. Hogy vajon fog is majd? Reméljük :-)
A doboz bontás élménye már megérte. Mellé rendeltem egy előtét ellenállást a hűtőventilátorhoz, nem árt az sem, ha működik.

Kazes barátom még szeptemberben felajánlotta nekem, hogy segít. Egy pár féknyerget kiválasztani Marklarnál, majd rendbe rakni, hogy műszakira feltehessem az autóra.
Én addig jutottam a történetben, hogy Marklartól eljutottak a féknyergek (és egy utastér lámpa) Zolihoz. Nem szokásom feleslegesen kérdezni, pláne másokat noszogatni, amikor nekem segítenek, így Zolit sem háborgattam ezzel. Majd lesz valahogy.
Ma vártam pár kisebb küldeményt, csupa elektronikai alkatrészeket, hozta a GLS. Plusz a kezembe nyomott egy nagyobb, nehezebb dobozt, hogy még ez is.. Ez nem fizetős. No..mondom ez mi lehet.
Elolvastam a címzést, és elakadt a szavam :-)
Most is csak keresem őket, nem is tudom hogy írjam le az érzést ami rám tört. Nagyon jól esett. Kibontottam a gondos alapos csomagolást, kézbe vettem a féknyergeket.
Egy cartárs, egy jóbarát fordította rá az idejét, hogy ezt elkészítse nekem. Nem beszéltünk anyagiakról, mi mennyi hozzá, posta hogy lesz. Nem kérdezett, nem kérdeztem. És most itt egy garnitúra gyönyörűen felújított féknyereg, ami innentől számomra többet ér mint egy szett gyári új alkatrész.
Én akartam Suzukit a 146 helyett? KIA-t a 159 helyett? Egy dolgot azt hiszem szem elől tévesztettem. A barátaim ITT vannak.
Köszi Kazes :-D

Minden hétvégén felnyitom az orrát, ellenőrzöm a folyadékszinteket. Elindult az újabb "szezon", ilyenkor ez jár neki. Inkább csodálkozni nyitom fel, mint bármit csinálni. Mindene működik, porszáraz a 23 éves motortér. Iskolaszezonban néha kér egy kis olajat, de ennyi. Kicsit nézegetem, aztán lezárom. Ma már érdekes látvány egy ilyen robusztus, egyszerű motortér. Nem régi japán benzinesen kifinomultan szép, inkább kicsit munkagépesen szögegyszerű.

Ha már munkagép, az előfűtése is kapott egy kis okosítást pár hete, így még kényelmesebb a használata.
Nem nagy dolog, a régi időkapcsoló órát lecseréltem egy Sonoff s20 wifis okos aljzatra. A lényege annyi, hogy az okos konnektor a wifi hálózatunkra rácsatlakozik és mobil applikációval érem el. Bárhonnan, akár külső hálózatról is. Az időzítéseket is az app-ban tudom állítani, illetve onnan ki-be tudom kapcsolni. így nem kell majd a -15 fokos reggelekre készülve kisétálni a garázsba átállítani az időkapcsolót. Az autó persze minden reggel előfűtve indul, nagyon bevált.

Két éve a Glavoi völgy volt az utolsó hosszabb útja az autónak. Aztán hengerfej tömítés cserét kért. Egy kicsit most izgultam emiatt. Újabb hengerfejezésre sem vágytam, és igazából két éve csak városban megy az autó. A kaszni felújításon kívül semmit nem csináltunk vele. Elindul, megy, kanyarodik, megáll. Igen ám, de a Bihar hegység nem alföldi város. Pádis 1300m-en van fent (a környéken jóval magasabbra is felmegyünk, mert szép), és ide a tengerszint környékéről egy 20km-es szakaszon jutunk fel. Álom szép szerpentin, nagyon jó út, 10-20% közti emelkedőkkel, elképesztően szűk hajtűkanyarokkal. A mi konvojunkból is állt meg már itt autó..
Hát mit mondjak. Nagyon jót szórakoztam, igazi vezetési élmény volt. Kicsi küzdelem a technikával belefért, ott derült ki a hegyen, hogy hiába javítottam meg a hűtőventilátor csatlakozásait, mégsem indult el. Sebaj, ablak le, fűtést ráhúztam és fűztem a kanyarokat. Mivel tudom, hogy akkor melegszik legjobban, ha 2000 alá engedem és befullad, nincs turbónyomás, igyekeztem végig 2000 fölött forgatni. A vízpumpa is jobban keringet így. Kanyarokban amennyivel bírtam átfűztem, hogy ne padlógázon kelljen gyorsítani, hanem szépen, közepesen taposva, keveset lassítva.
Egyszer sem érte el a 80-as utáni pöcköt a hőfok, bőven alatta tudtam így tartani. Aztán megláttam, hogy hol találtak sátorhelyet... Ó te jó ég, ha én a 159-cel jövök. Az ott le sem megy, nem hogy aztán fel. Meredek, sziklás, hepehupás, és a végén út sem volt, csak legurultunk a hegyoldalban óvatosan.
És megint feltűnt ami mindig ilyen terepen. A 146 TD-nek valamiért ez nagyon fekszik. Áthintázik mindenen, szinte nem is döccen. Bólogat fel-le, de nem koppan, semmi Alfás kemény futóműre utaló reakció. Inkább mint egy hintaágy. Nagyon élvezem, hogy ezt is tudja. Szerpentinen a Vitara-t magunk mögött hagytuk rendesen, olyan kanyartempóban toltam. Aztán pár kilométerrel arrébb a sziklákon is kiderül, hogy az öreg technika milyen jó.
Egy szó mint száz, a bizalmam visszajött. A vízcsövek puhák maradtak, az autó gyönyörűen működött. Szebben mint két éve. Az adagoló is a helyén lehet most, mert simábban járt, szebben reagált, jól is ment, nagyon jó volt vezetni.
És igen, ahova vitt minket, az még mindig az a hely, ahova visszamegyünk. Annyira szép, annyira miénk :-)

Nem tudom adódik e még ilyen helyzet az életben. Két Alfa, azonos kilométer. Pár utcányi kerülőt beiktattam, de összejött. Se lemosva, se rákészülve, de együtt a két kedvenc paripa az udvaron.

A forma ami 25 éve nem unalmas, nem avul el. Szerethető, szép, és ugyanúgy kilóg az átlagautók szürke tömegéből mint 25 éve. És hogy emellett praktikus és funkcionális, ez teszi igazán jó használati tárggyá. Akkor kicsi prémiumszerűség volt, sokaknak újonnan elérhetetlen álom. Ma egy különc megoldás a napi közlekedésre az átlagba belesimulni képteleneknek. Akik szívük mélyén tiltakoznak az ellen amivé az autózás lett és akik nem tudják elengedni az érzést amit egy öreg olasz autó adni tud. A régi harc pora már elült, Fiat éra előtt, vagy után? Ahogy haladunk az időben, úgy kopik, vész el állandóan valami. Jön helyére valami új, amit vagy befogad az ember vagy idegenkedve kerülgeti. Így volt ez akkor, így van most is. Ezeknek a műalkotásoknak a szépsége, hogy ha valamelyik egyszer rabul ejt, nem ereszt. Éveken, évtizedeken keresztül . Mindegy, hogy egy Alfetta, egy 75, vagy 155. Amelyik belopta magát a szívedbe, az meghatároz onnantól mindent amit az autókról gondolsz. Egy viszonyítási pont, amin semmi nem változtat. Ha egyszer az ablakon kikönyökölve a virágzó gesztenyefák illatában szabadon autózva megérintett a gép ember összhangja akkor az ott beléd ég. Nem akarsz elszigetelt bunkert, suv-ot, dodzsemet, repülőt, semmit. Csak egy igazi Alfát.

Az előfűtő beépítésekor két éve még egy időzített bombát hagytam. Az egyik aljzat nem vízmentes házú, hanem én tömítettem ipari gumival és zsugorcsővel (mivel nem volt raktáron vízmentes Weipu aljzat akkor). Időnként ránéztem, de alapvetően nem volt gond vele. Most is széthúztam, megnéztem, és ahogy vettem ki, magával hozott a motortérből egy szabadon lógó vezeték véget...
A hűtőventilátor előtét-ellenállásáról simán csak leporladt a csatlakozó. Így a 30+ fokok közeledtével jobb ha működik az a ventilátor, szóval kicuccoltam a forrasztós szerszámaimat. Itt most nem törekedtem a veterános szintű gyárias megoldásra, inkább két rendes csúszósarut alaposan körbezsugorozva felforrasztottam. A levett alkatrészeket pedig eltettem a "146 cuccok" dobozba :-)
Ha meg már ott matattam, a bombát is megszüntettem, épp jókor. Az ipari gumi feladta, a forrasztások el voltak már oxidálva, víz jutott be. A következő télen ez már csapkodta volna a kismegszakítót.

Plusz tanulság: az előfűtő kábel egy szakasza kültéri "gumikábel". Ez jól hangzik, kültéren és ipari berendezéshez használom rendszeresen, viszont motortérben kiegészítő védelem nélkül alkalmatlan.
A rezgések, mozgások nagyon könnyen kidörzsölik. Érdemes tehát egy műanyag védőcsövet még rátenni, ami a mechanikai hatásoktól megvédi.

Sok? Nem sok? Havi 700km-t megyünk az autóval mostanában. Ez mind városban szaladgálás. A kaput szinte be sem csukjuk a zöld autó mögött. Jön-megy, használjuk, nem panaszkodik. A 160 ezres fotót nem tudom hova tettem, de azóta lett 161 és már a következő ezrest is félig legurultuk. Hétvégente átnézem a motorteret, olajszint, vízszint ellenőrzés, ennyit kér. Már közel az iskolaév vége, le merem írni, újabb "szezont" dolgozott végig nulla meghibásodással. Kapott a télből, az esőből, a kikátyúsodott, gödrös utakból naponta. És a gyári lengőkarokon szalad még most is. Nem kopog, nem lóg, nehéz elhinni, hogy mennyire tartós konstrukció ez.. A stabilizátor szilenteket hallom nyöszörögni nagy melegben, de mivel nagy meleg mostanában nincs, bőven ráér ezzel foglalkozni.
A nyári szünetben majd sort kerítünk egy alapos átnézésre.

zivatar