Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Még a VTT-re hozott nekem "Coyote" Sanyi egy szép új kiegyenlítő tartályt és kupakot. Ugyanis a Selénia Rallyról hazafelé, ha gyorsan mentem az autóval, fogyott a víz. Kazes tapasztalatai nyomán az első gyanúsított a kiegyenlítő tartály volt.
Aztán pont a napokban olvastam a blogját, a csere darab nála nem sokat bírt, úgyhogy óvatosabb lettem. A tartály megy a lassan gyűlő tartalék alkatrészek közé...

Első lépésben levettem a kupakot és szétszereltem. Majd szétszedtem az újat is és ha jól sejtem meg is lett a hiba. A pici rugó, ami a gumi szelepet nyomja a nyíláshoz igen összement az évek során, nyilván nem tartott megfelelő túlnyomást, illetve kifújt.
A szétszerelt új kupakból felújítottam a gyárit, így szép eredeti pajzsos alkatrész maradt ez is.

Körbenézve a motortérben kicsit váratlanul ért, hogy a hűtő ventillátora le van billenve. A vízcsövek fogták, hogy ne essen ki. Két kis gyenge patent és az abba beletekert lemezcsavar fogja gyárilag. Az egyik kis patent egyik füle elporladt, és műanyagostól, csavarostól kidőlt. A túloldalt egy lemezbe tekeredik a csavar, de ez a kis lemez is el volt törve.

Kapott egy kicsit tartósabbnak ígérkező megoldást, kerámia távtartókkal (ha már épp a kezembe akadt).

Bár klubos esemény, ide írom le, itt van alkalmas blogmotor. Szóval a verseny... Nagyon vártuk, a gyerekek is nagy izgalommal készültek, híresztelték az óvodában, iskolában, hogy autóversenyre megyünk :-)

A rajt Várpalotán a Thury várban volt, a szállásunktól egy szűk órányi autózásra. Kicsit késve szedtük össze magunkat, úgyhogy elég tempósan száguldottunk a helyszínre. Nem is maradt sok időnk tenni-venni, már indulhattunk is a Selénia állomásra.
Idén először nem én vezettem. Még annak idején a Hercegkúton az én vezetési stílusom a haradik helyre volt jó, aztán pár évre rá egy 7. majd egy 10. hely is összejött, de egyre csak hátrébb kerülünk. Úgyhogy idén taktikát váltottunk, Kinga vezet. Nem volt önbizalma, már a Selénia ponton át akarta adni nekem az ügyességi feladatot. Na mondom ne már... aki szebben parkol nálam, az simán megold egy ilyen kötél körbevezetős feladatot. És így is lett, szerintem életünk legjobb Selénia állomásos pontszámát hoztuk össze. Beleszámolva az egész jól sikerült Selénia totót is Csöriéknél.

Az itinert az első kanyarnál elrontottuk, de sebaj, mert aztán helyre került minden. Később már csak apróbb malőrök csúsztak be, a mi számlálónkhoz képest nagyon csúszkáltak az itiner szerinti jelzések. Forgalom alig volt, Kinga szépen vitte a kis autót, bár utólag kiderült, hogy ennyire nem kellett volna szigorúan értelmezni a KRESZ szabályokat :-) A kanyarokat fűzte rendesen, gyorsak is lettünk idén is.

Gyönyörű utakat jártunk be, szokatlan kényelemben. A kis TD szinte meg sem érezte a patchwork szerű bakonyi utakat. Meglátogattuk Öskün a kerektemplomot, Zircen az apátságot, Bakonybélen a kálváriát, testközelből megnéztünk egy hatalmas szélturbinát... szép volt és érdekes

A Thury várban is könnyen telt a beérkezés után az idő. Mindig mondogatjuk, hogy "idén megnyerjük", pedig igazából nem is a nyerés hajt minket. Ez egy igazi örömautózás, egy jó kaland. Volt már jobb helyezésünk, de jobb kalandunk talán még nem. Nagyon jó választás volt az öreg 21 éves autó, ez így nagyon kerek volt, kicsit kiszakított a mindennapokból. Köszönjük a szervezőknek a rengeteg munkát amit beletettek. Ha lesz jövőre is Selénia Rally, mi biztosan ott leszünk!

Megtettük az első 400km-t. Az M3-mason 110-120 körül autóztunk. Eleinte csak tapasztalgattam, hogy hogy bírja. Melegszik e, vagy bármi jelét adja e, hogy nincs inyére az autópálya. Szépen jött, duruzsolt, erő is volt benne. Hatalmas szél volt, amit érezhetően rosszabbul viselt, mint régen a jtd. Kicsit kóválygott, de tartható volt. Mások sem siettek, most legalább átéltük az átlag autós kínjait.
Budapesten pihentünk, olajszintet ellenőriztem, motorteret pásztáztam. Minden tökéletes. Az M7-esen már bátrabban nyomtam neki, szépen jött 130-cal, egyszer egyszer megnéztük a 150-et is. Gond nélkül elhozott minket, és a legjobb, hogy el sem fáradtunk. Sima ügy volt. Holnap verseny.. :-)

Ha semmi nem jön közbe, az öreglány lesz idén a versenyautónk. Kicsit fájó szívvel hagyom itthon a gyönyörűséges 159-et, de ez a verseny így lesz az igazi.

Holnap indulunk a Selénia Rallyra. Rengeteg munkám, tennivalóm volt, így ma késő délutánra maradt a felkészítés. Tegnap megejtettük az olajcserét, szűrők cseréjét, folyadékszintek ellenőrzését. Ma kipucoltuk kívül, belül, guminyomások beállítva, minden alaposan átnézve. Nem a mienk lesz a Rally legszebb autója, de remélem mienk lesz a legjobb kaland.. és talán a győzelem is :-)

Ekkora utat még soha nem tettünk meg ezzel az autóval, nagyjából 1000km lesz.

Ahogy jönnek a melegek, a TD füstös. 5 éve ilyen, mégis valahogy most jött rám, hogy zavarjon. Gondoltam nem nagy ügy, tekerek a füst csavaron. Na igen. Azt tudom melyik, de nem értettem, hogy mi teker mit.
A képen ott a csavar. Van egy csavarhúzóval tekerhető része, egy 13-mas kulccsal tekerhető és egy fura bilincs.

A csavarhúzó meg sem moccantotta. No akkor legyen 13-mas dugókulcs. Rátettem, kilazítottam és a 13-mas anyánál fogva tekeredett kifele az egész szelep. A csavarhúzóval is jött az egész szelep, de a 13-as anyához képest a csavarhúzós rész nem mozdult...
Őszintén nem értettem, hogy akkor itt minek mihez képest kellene mozdulni.
Kitekertem az egész mindenséget, amikor egyszer csak megindult a gázolaj. Na észbe kaptam, basszus, nem kéne beleszaladni egy adagoló légtelenítős sztoriba.
Visszatekertem az egészet a 13-mas anyánál fogva és úgy döntöttem, hogy nem piszkálom.

Vasárnap mentünk volna ebédelni. A TD nem indul. Na fene.. Levegős lett? Vagy eltekertem valamit mégis?

Átszaladtam Józsibához, pont a műhelyében sertepertélt. Adagoló guru, kértem, hogy mutasson már nekem egy ilyen adagolót, és magyarázza el, hogy hogy kell légtelenítetni. Mutatott. És rájöttem mi van...
A 13-mas anya egy kontra anya. A csavarhúzóval az egész szelepet lehet ki-be tekerni és a 13-mas anya fixálja a beállított pozícióban. Csak nekem valamiért felragadt az anya, és együtt tekeredett minden. Kivéve amikor visszahúztam :-)

Amikor erővel meghúztam a kontra anyánál fogva, végül elengedte és már csak az anya tekeredett, a szelep nem. A dugókulcs takarásában pont nem látszott. Így jól kitekerve maradt a füstcsavar, ami azt jelenti, hogy elvettem az anyagot tőle. De nagyon. Nem kapott gázolajat. Szóval nem kellett légtelenítenem szerencsére.

A kis bilincs valamiféle jelzés lehet, ha a bilincsig betekerem, akkor vagyok a jó beállítás környékén. Szóval visszatekertem teljesen. Na így beindult az autó, és füstölt mint korábban.
Csaptam egy kört a környéken, autóztam is egy jót... Néha megálltam és hangyányi piciket kifelé tekertem a csavaron, míg el nem ment a füstje, épp csak padlógázra dobott egy kis pamacsot, mint régen a jtd.
Azt hiszem most jó. Nem füstöl, erőben semmivel nem érzem kevesebbnek, meglepően jól húz az öreg gép.

Mire ezzel készen lettem, megnyugodam, meglepett egy kerek ezressel a műszerfalon :-)

Ma lecseréltük a váltóban az olajat. Nagy hidegben kicsit akadósan vált, gondoltam kezdjük ezzel. Nem variáltam Tutela beszerzéssel, kapott Fina olajat. Ez volt polcon.
144060km- nél történt a csere. Nem volt vészes ami benne volt az sem, de ártani nem fog neki.
Az akadós váltás pedig nem ettől van. Valószínűleg a rudazat kopott meg, inkább az okozza. Nem vészes, úgyhogy nem piszkálom.

Ritka zord egy tél az idei, jókor cseréltem izzító gyertyát, az az igazság. Tavaly kihúztuk szívócső melengetéssel, idén gondok lettek volna.
Ma reggel -17.5 fokot mutatott a hőmérő. Erre nem számítottunk, azt hittük hétvégén túl voltunk a nehezén. Erre még egy fokkal hidegebb lett. Mindenre felkészülve kimentem indítani. Arra az egyre nem készültem, hogy a kapu kinyitása lesz a neheze. Annyira összement a hidegben a vaskapu, hogy befeszült a zárnyelv. Alig bírtam kinyitni. :-)

Aztán beültem a kis TD-be. Gondoltam két izzítás azért nem árt... Aztán elfordítottam a kulcsot, vidáman tekert egyet és már járt is a motor. Semmi csörrenés, semmi köhögés, semmi szenvedés. Csak úgy beindult és járt, mintha plusz 17 lenne. El se hiszem. Jó kis autó még mindig :-)

Tapasztalatok a négy évszakos Vredestein Quatrac 5 -ről. Megvolt az első havas, jeges városi teszt. Kifogástalan. Csak annyira kell óvatosnak lenni vele, mint amúgy bármilyen gumival.

Hóban: Szépen irányítható az autó, nem éreztem egy pillanatra sem kompromisszumosnak. Jót autóztam vele.

Jégen: Teljesen jeges útra futva érezni különbséget, valamivel később csúszik meg fékezésnél a téli gumi. Ezt konkrétan össze is hasonlítottam, másnap ugyanott mentem a 159-el (Vredestein Wintrac Xtreme). Érezhetően jobban tudtam jégen lassulni, még az abs ropogás előtt (a TD-n nincs ABS, onnantól nem ér :-)). Viszont teljesen elfogadhatóan működött a Quatrac is jégen. Forszíroztam jobbra, balra, szépen tartott, kezelhető maradt, nem dobta el magát.

Eddig igazán hátrányát nem tapasztaltam, nem bántam meg és pláne nem érzem azt, hogy a mindenre jó az semmire se volna jó. Városi autóra nem vennék többet külön téli és külön nyári gumit.

Van egy hangulata két egyforma autóval vonulni a városban. Főleg, ha az a két egyforma autó feltűnően ritka. Hogy megnézik e a két öreg olasz vasat amit gurulnak hazafelé? Igen. Vasárnap a legjobb.
Olyankor nem olyan nagy a forgalom, mások akadályozása nélkül ténylegesen formációban lehet autózni. Szépen, dinamikusan. Ahol kiadja egymás mellett. Nem kell hozzá 2x2 sáv sem... Ha nem jönnek szemben, elő-elő fordul hogy csak a feeling kedvéért kisorolok és a két 146-os vidáman gurul fej fej mellett. Na ezt meg szokták nézni erősen. És érdekes, de ez még sosem zavart senkit. Inkább csak rácsodálkoznak, nem gyakori látvány.

Még tavaly ősszel vizsga előtt észrevettük, hogy a féltengely külső gumiharang szakadt a baloldalon. Akkor nem lazult a csavar egyszerűen sehogy sem.,
Nem rizikóztunk vizsga előtt, hogy esetleg melegítve jön le és viszi magával a csapágyat is, ment úgy vizsgára. Valamint halálra ítéltük azt a féltengely csuklót, úgy hagytuk. Bírja amíg bírja. Egy évig tűrte a kínzást, az utóbbi hetekben már nagyon kerregett kattogott.

Vettem hát bele egy újat. És itt kezdődött a bonyodalom. Az autó szétszedve, Sanyi hív, hogy nem jó az alkatrész. Mert ebből is kétféle van, hála az égnek. A "belső felütésű", ami ránézésre kívül egy zégergyűrűvel rögzül. Ilyet kapni mindenféle márkában. Na ez pont nem jó.
A mi kis TD-nkbe olyan kell, ami a kerék felőli oldalon rögzül egy kis rugós karikával. A harmadik alkatrész lett jó. Kép alapján én szúrtam ki, hogy mintha ott rugós gyűrű lenne, nem zéger. És yess. Persze a leírás szerint ez is belső felütésű. Bármit is jelentsen.
A rögzítő csavar külön tanulságos eset volt. Kb 2m erőkarral sem mozdult. A szerelőm végül kis flexet használt, azzal szabályosan leműtötte a csavart. Hiába, még ez is gyári darab volt, 20 év alatt úgy összeállt a csukló a csavarral, mintha egybe öntötték volna.
Végül sok rohangálás és kemény küzdelem árán, de felkerült az új csukló, friss zsírral, új porvédővel.
Ha a túloldal kiszakad, már tudjuk... flexet neki. Ha menthető a csukló, nem sérül a menet, akkor jó. Ha nem, akkor a cikkszám már örökre feljegyezve...