Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Kapott tőlem ajiba egy új fejegységet. Valami Panasonic cucc, nekem az volt a lényeg, hogy fekete legyen, mert az illik a fekete középkonzolhoz :)

Most, hogy 4 hónapja van nálam az autó, kicsit elgondolkodtam. Úgy tűnik nem tudtam felnőni ehhez az autóhoz csak 4 hónapi birtoklás után. Most kezdtem el csak szeretni, de úgy isten igazából.
Amikor megvettem, a barátaim gratuláltak hozzá és mondták, hogy most biztos örülök. Mondtam, hogy boldog vagyok, hogy végre egy QV-m lehet, de nem tudok neki örülni. Ennek az volt az oka többek között, hogy féltem az átiratástól. Kettős átiratást kellett csinálnom és semmit nem tudtam róla, féltem, hogy valami baj lesz. Hiába nyugtatgattak többen is, hogy semmi gond nem lesz, mégsem hittem el. Aztán szerencsére mindenfélre kérdezősködés nélkül átírták az autót. De ekkor már túl késő volt és amikor kiléptem az Okmányiroda ajtaján és beültem Alfonzóba, még akkor sem tudtam igazán örülni neki. Jó volt ránézni, büszke voltam rá, de valahogy mintha csak egy autó lett volna. Megaztán a többiek hipe-olása is némileg elmaradt, sőt, volt aki azt mondta, hogy meg fogom még bánni, hogy QV-t vettem. Kezdtem azt hinni, pontosabban elhinni, hogy szar autót vettem.
Pár hete sikerült úgy igazán beleszeretni. A formájába, a bőr üléseibe, a hangjába, mindenébe. A Rábaringen az ovál pályán megmutatta, hogy mit tud és nagyon elégedett voltam. Nem hittem el róla, hogy képes lesz 170-nel bevenni a kanyart és sikerült neki.
Most érzem úgy, mintha tegnap hoztam volna el Remeteszőlősről az előző gazdájától. Most örülök neki annyira, mint amennyire akkor, abban a másodpercben, vagy attól a másodperctől kellett volna, hogy kezembe adták a kulcsait. Holott ez már négy hónapja volt. Mintha kiesett volna négy hónap.

Különösebb apropója nincs ennek a blogbejegyzésnek. Illetve csak annyi, hogy amióta Alfonz nálam van, ez volt az első, huzamosabb autópályás kruzingolásom vele. Bodajk-Székesfehérvár-Balatonszentgyörgy-Székesfehérvár-Bodajk útvonalom 310 km-t tettünk meg együtt és olyan szépen duruzsolta végig, mint az álom :) Rájöttem, hogy a kedvence az a 150-160-as tempó. Innen még vígan gyorsít, 150-nél 4500-at forog a főtengely. Aztán sikerült megfutnom az eddig legnagyobb tempót is vele. Óra szerint kerek 200-zal hasítottunk a pályán. Ő még ment volna sokkal többet is, 200-nál 6000-et forog a moci, tiltás 7200-nél van. Csak nyuszi voltam egy kicsit.
Ez volt az ő szülinapi ajándéka nekem :) Szebbet nem adhatott volna.

Szegény kicsit el volt kámpicsorodva, mert azidőtájt a barátok GT-iben elég sok időt töltöttem, őt pedig egy benzinkúton hagytam. Hiába, ha új autót vesz az ember barátja, illik megnézni :) És nagy örömmel meg is néztem. De azért sajnáltam Alfonzt. Mondtam neki, hogy ne félj Alfonz, Te jobb vagy. Egészen konkrétan azt mondtam, hogy jobban szeretem őt. De ez ugye félreérthető, mivel Alfonz fiú, na mindegy :) Megígértem neki, hogy ha alkalom adódik rá, akkor bebizonyíthatja.
A Rábaringen jött el az alkalom. Odaálltam a rajthoz, a jobb oldalon egy Q2-es GT. Mondtam Alfonzónak, hogy "Na Tes', mutasd meg neki, hogy mit tudsz!" És ő megmutatta. Egy GT a kettőből kipipálva. Aztán jött a következő, egy színtársa. A fekete GT még többet kapott, mint a piros. Mondta is nekem a gazdija, hogy visszavágót akar. Bár ne akart volna, mert másodszorra is elkente Alfonz a száját :) Elérte, amit akart. Legyorsulta a két GT-t és begyűjtött pár elismerő pillantást a nézőktől. Miután visszaértünk a rajthoz megsimogattam Alfonzt és gratuláltam neki. Szép munka volt. Jutalmul ment három kört az oválon. A legizgalmasabb három köre volt, amit teljesített azóta, hogy meglátta az aszfaltot. Meg a gazdájának is.

Ma végre rászántam magam, hogy Alfonso piros féknyergeket kapjon. Több órányi csiszolás, fújás, száradás után, a végeredményt nézve azt hiszem megérte a fáradságot :) Pedig nem volt egyszerű, mivel az összes kerék összes csavarja olyan szinten be volt szorulva, hogy az erőkar megtoldásával is (frankó vas cső) összecsináltam magam, mire lejöttek. Az ezt követő csiszolás már gyerekmunka volt, a fújás úgyszintén. Amit használtam: Motip féknyeregfesték, avagy bremsstachtellack. 2500 Ft egy flakon, de megéri szvsz.
Képek hamarosan.

Mint ahogy a 146-nak, ennek sem működik a hátsó ablakspricnije. Azért nekiálltam lebontani a műanyag borítást, hátha szerencsével járok.
A műanyag borítást két sima csavar, illetve a ködlámpa és tolatólámpa burkolója alatt két hatlapfejű csavar tartja. Ezt leszedve csak le kell rántani a cuccot, hogy a hat műanyag fog, ami fent tartja, elengedjen.
A lapátot tartó anya, majd a lapát eltávolítása után a motort kell leszerelni, amit három, belső kulcsnyílású csavar tart. Leszedésnél vigyázni kell, nehogy az alátétek odavesszenek :) Szóval ezek után kiszedtem a motorba becsatlakoztatott "vízvezetéket", majd a vízszivattyú járatásával kinyomtam belőle a levegőt, meg a koszt. Utóbbiból volt rendesen. Ezek után vezeték vissza, tű előkap és a szórófejeket tűvel jó mélyen kitisztítottam. Mindent visszacsavaroztam és lám, működik a rendszer. Igaz nem tökéletesen, némi nyomás még elkéne a rendszerbe, de így is jobb, mint a semmi :)

Megvétel után pár nappal kerítettem sort a kötelező olajcserére 149.000 km-nél. Természetesen Selénia olajat kapott, egészen pontosan Selénia 20K for Alfa Romeo SAE10W-40-et, és egy gyári olajszűrőt horror áron.

Bár nem az autómhoz tartozik, hanem hozzám, de azért ide írom :)
Szóval végre elkészült a bőr autós kesztyűm, ami sokak szerint fölösleges dolog, szerintem meg nagyon nagy királyság :) Báránynappából készült, nagyon finom, mustár színű bőr. Kényelmes, nem szorít, jól szellőzik, tehát nem izzad bele a kezem, nem tapad a bőr kormányhoz csak akkor, ha pici nedvesség éri (némi izzadság, ha sokáig fogom ugyanott a kormányt) és vezetni is nagyon jó benne.
Egy köméti (gy.k. kecskeméti) bőrdíszművestől rendeltem interneten ezen a címen. http://kesztyu.fw.hu. Ott választottam ki a színt és a fazont is.

Elérkezett az idő, hogy az autó komplett vezérlését kicseréltessem. Eredetileg csak egy vezmód és vezszíj lett volna cserélve, de minek utána a vízpumpa is kezdett már elfáradni, a vezető és feszítőgörgő pedig épp, hogy egyben voltak, nem volt más választásom. Szóval egy az egyben minden új.
Oltári szerencsém volt, hogy egy műanyag csavaralátétet, amit Piriék az egyik görgő mellöl szedtek ki, nem darálta be a szíj, mert akkor cudar világot rendezett volna...