Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

rendezgettem a képeket. És megtaláltam az első "tekercset" az autómról. A kép, amit csatoltam most elég fájdalmas. Büszke voltam az autómra és nagyon örültem neki. Leültem az aszfaltra és csak néztem. Ma napig emlékszem arra az érzésre. Meg arra a napra, amikor hazahoztam. 2007. április 24-e volt.

Ma (10.25) tényleg véget ért. Eladtam. Röszkére vitték. Megkértem az új gazdáját, hogy nagyon figyeljen rá és szeresse.
Majd hátat fordítottam és sírva fakadtam.

Szeptember 15-én valami véget ért és valami teljesen más kezdődött el. Bár Fonzi még megvan és fáradtságot nem ismerve keresem új gazdáját, nem tudtam tovább várni és elindultam egy másik úton.
Ezt az utat egy Fiat Barchetta jelenti, aki a Massimo névre hallgat. Kicsi, számomra is fenntartható, és kicsivel nagyobb élményautó, mint Alfonz volt. Pont olyan autó, amilyet kerestem. Joggal merül fel a kérdés, miért nem Spider, vagy GTV? Egyáltalán, miért nem Alfa? Egyrészt azért, mert a Spidert nem kabriónak tervezték, hanem egy lecsapott tetejű GTV, az autó egy tank, a 2literes TS motor nem viszi, V6TB-vel ha lenne se vennék, a 3 literes pedig számomra nem megfizethető. Másrészt a Barchetta nekem sokkal jobban tetszik. Így inkább a hűtlenség mellett döntöttem, legalább is egy időre. És hogy miért nem Alfa? Mert az Alfának nincs olyan, számomra megfizethető modellje, amilyet kerestem. "Shit" happens...
Azonban csak a ruha változott meg, és, mint tudjuk, nem a ruha teszi az embert. Ott, bent még mindig alfás vagyok és az is maradok.

Elég slendrián volt már a klíma. Most megint 8 fokos levegőt fúj ki. Újratöltés, nyomáspróba, minden frankó.

És egy kis mellékes: Konrád Péternél csináltattam Budafokon, 200 százalékig meg voltam elégedve vele, no1 szakember. Én önnek csak ajánlani tudom :)

A milánói túrára készülve elvittem Csörihez az autót az esedékes olajcserére (Selénia 20K for AR), illetve futómű átnézésre. Gumiharangok, csapágyak, hátsó futómű fele cserélve, plusz egy pár csomagtér ajtóba való teleszkóp behelyezve, futóműállítás megvolt.

Elkoptak a régiek, kellett az új.
Pirelli P Zero Nerók kerültek újra Alfonzra, 205/40 ZR 17-es méretben.
A felniket a felniklinikán kigörgőzték.

A kedves 145/6 tulajoknak a címben szereplő szó egyet jelent a konstans epeömléssel. Merthogy Giovanni egy ótvaros műanyag konzollal oldotta meg a fényszóró magasságállítását, ami nagyon könnyen eltörik. 10-ből 10 autón ziher, hogy cserélni kéne. De ugyanarra a szarra nem érdemes, jobbat meg nem kapni hozzá a piacon. Illetve mégis!

TZoli155 találta ki, hogy egy bizonyos anyagból (ami jóval strapabíróbb, mint a műanyag) tökéletes másolat készíthető a gyári tartozékról. Csak vinni kell a lámpatestet, cserébe kapsz egy másikat, amiben már az új, strapabíró konzol van, ami nem esik szét attól, ha kicsit magasabbra akarod állítani, mint kéne. És mindez 5 ezer forintért, azt hiszem abszolút jutányos ár!

A cserének immáron másfél hónapja, kicsit állítgatni kellett a lámpán, meg vártam, hogyan bírja a strapát, jelentem tökéletesen működik és mindenkinek csak ajánlani tudom.

Eltelt újabb csodálatos 2 év, így ismét az NKH színe elé járultam, hogy megadják Alfonznak az újabb 2 évnyi szabad rohangálás lehetőségét. Természetesen megkapta, most 2012. január 6-ig újra szabad a pálya. Ződkártya bevonva, viszont így is kevesebbet fizettem a mutatványért, mint két éve.
Köszönöm a segítséget Attilának!

Miután jól elterveztük, hogy meglátogatjuk a svájciak egyik találkozóját vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Szerettem volna Alfonzzal menni, de kicsit féltem is. Bár amióta nálam van a motorral nem voltak gondok, leszámítva a görgőket, mégis volt bennem egy kicsi félsz, hogy valami baja lesz az úton. 13 éves, emiatt talán jogos volt a para.
Aztán szerdán, két nappal indulás előtt már nem bírtam magammal, annyira vártam az indulást. Kapott előtte friss olajat, átnézték a futóművet, motort, szóval felbátorodtam. Pénteken reggel már indulásnál kicsit finomabban járt a motor, mint szokott. Felkaptam Zsoltit és húzás a MOL kútra találkozni a többiekkel, 9-kor pedig indulás.
Az első megálló Hegyeshalomnál volt, pénzváltás, ürítés és mehetünk tovább. Egészen Kufsteinig nem történt semmi említésre méltó, Alfonz csak ment ment, falta a kilométereket, közben 8.2 litert fogyasztott. Már itt éreztem, hogy nem lesz semmi gond.
Az addig unalmas út Kufsteintől aztán nagyon izgalmassá vált. Nem Alfonz miatt, hanem az Alpok miatt. Ahogy áthaladtunk a többezer méter magas hegyek között, az fantasztikus élmény volt. Alagútba be, alagútból ki, aztán egyszercsak ott álltunk egy kis faluban, ahol az úton kívül minden havas volt. Hülyék lettünk volna nem megállni. Szóval leraktuk az autókat és pólóban/pulcsiban elkezdtünk hógolyózni :)
Az I-re a pontot azt ezt követő mintegy 30-40 km tette fel. Szűk hegyi szerpentineket autóztunk, szerencsére nagyon jó tempóban, ilyen vezetési élmény egy olyan sínautóval, mint a QV...erre vágytam nagyon nagyon régóta. Zsoltit meg lehet kérdezni, úgy vigyorogtam végig, mint aki eltekert pár spanglit.
Átértünk Lichtensteinbe, ahol is azon agyaltam, hogy hol vannak azok a bizonyos cégek, amikre bejegyzeve rohangálnak itthon és Európa más országaiban a jobbnál jobb autók. Végülis arra jutottunk, hogy valszeg nincs is annyi cím, mint amennyi cég :)
Este 9-re megérkeztünk Zürichbe, szállást elfoglaltuk, estére már csak annyi program jutott, hogy fejenként 5000-ért együnk egy szenyát az egyetlen nyitva lévő kajáldában, egy Subwayben.
Másnap Zürich orrban szájba, szép város, ritka, csaszi autókkal és bűnronda csajokkal.
Másnap pedig Alfa tali, amiről a summázat már olvasható, majd Schaffhausen a vízeséssel.
Hazafelé pedig már semmi komoly, autópálya végig, ingermentesen, 4 red bullal abszolválva.
2100 kilométert mentünk a 4 nap alatt, 20 órát vezettem és Alfonz mindezt szó nélkül, sőt élvezettel teljesítette. Büszke vagyok a kicsikocsira, hogy 13 évesen ezt végig tudta csinálni. És a találkozón is nagyon sokan megnézték, tehát nem vallottunk szégyent. Ez volt az első ilyen hosszú túrám, szóval élettapasztalat volt ez a pár nap.

Remélem utoljára kell a segédszíj egyik görgőjét kicserélni. Sajna az elválasztó műanyag hiányzott a motortér és a kerékjárati ív közül, így folyton oda nyomta a koszt a kerék. Marklarnak hála sikerült a hiányt pótolni, Csöri berakta az új görgőt és a műanyagot is, probléma tehát megoldva.