Láttunk már elrettentő képeket 156-ról, aminek itt-ott szétmállot a fenéklemeze. Nos egy lehetséges ok, ha el vannak tömődve a vízkifolyók. Ekkor garantáltan megáll a víz (pára) a fenéklemezen, pontosabban a zajcsillapító szövetben.
Azt javaslom mindenkinek, hogy vessen egy pillantást a padlókárpit alá. Ez tekinthető szerintem a karbantartás részének is.
A kifolyók amúgy önmagukban is hajlamosak a rozsdásodásra, a kis "fül" miatt. Ennek éles peremei vannak, amit a legnehezebb rozsda elől védeni. Megkockáztatom: nincs olyan 5 évnél idősebb 156, aminek ne rozsdásodnának ezek. És a barna pestis csak terjed... Aki nem hiszi, nézze meg alaposan a saját autóján! (A látszólag épnek tűnő gyári alvázvédelem ne tévesszen meg senkit. Ez alatt könnyedén lehet akár nagyobb felület is rozsdás.)
Ha még nincs előrehaladott stádiumban a (nem látható) rozsdásodás, akkor a rozsdát belülről is lekaparva több réteg spec. festék, illetve repedezésre nem hajlamos (!) alvázvédős kezelés javallott. (A szerekről már írtam korábban.)
És akkor azt javaslom "vesszünk el a részletekben"!
Az első képeken látszik, hogy egyik vízkifolyó sem látszik. Ez elgondolkodtató, mert alul viszont ott vannak. Akkor mit csináljon szegény kicsapódott pára? Jobb híján a szövetben fog lakni.
Tehát kiderült, hogy Giovanni egyrészről bőkezűen járt el a bitumenes pisztollyal, másrészről nem hatották meg a víz kifolyására elhelyezett nyílások...
Úgyhogy egy kés(nek látszó tárgy) segítségével lejjebb ástam. És a nyílásokat is megleltem. Némi rozsda társaságában persze. Környezetükben lekapartam a bitument (elég ragaszkodó típus), majd rámentem a Dremelemmel (ami nem is Dremel, hanem Kinzo) és fémtisztára csiszoltam a környezetüket. Szerencsére nem szükséges 100%-osan letisztítani, mert a használt festék egyben rozsdaátalakító is. Annál fontosabb azonban az alapos zsírtalanítás. Ezekután felkínáltam a nyílásoknak, hogy majd a Viktória Beken titeket. De nem hitték el, úgyhogy megtettem helyette. Ezt pedig Ti nem fogjátok elhinni, merthogy kép még nem készült erről. Majd a második réteg felvitelekor bepótolom.
Sajnos nincs siker áldozatok nélkül. A hangszigetelés és főleg annak bitumenbevonata, nem viselte túl jól a műveletet. Úgy döntött részlegesen feloszlatja a testületet magát. De sebaj, majd pótlom a hiányt. (Ha vkinek van ötlete, honnan szerezhetnék be ilyen zajcsillapító anyagot, akkor szóljon! Előre is köszönöm! Ha esetleg bontásból maradtak meg foszlányok, azok is jöhetnek.)
További áldozat lett a Ketteske. Sajnos esetében a rozsda nyert. Ezt a fület vmivel pótolni fogom.
Régebben már írtam az üregvédelem fontosságáról.
Itt a bizonyíték:
Így jár szegény küszöb, ha nincs megfelelően konzerválva: (első kép)
(Természetesen ez nem a 156 küszöbe. Hanem a Fiat-omé. :)
És így néz ki, ha szépen egyenletesen befutja a jó kúszóképességű üregvédő anyag: (második kép)
Egészen meglepődtem, hogy az olaszok kivételesen mennyire használható kontroll-lyukat készítettek a küszöbök hátsó sárvédő felőli oldalára. Még endoszkóp nélkül is ilyen jól látszik a belvilág.
Még annyit szerettem volna itt megemlíteni, hogy az imént leírt lengőkarcsere igen jó alkalom volt a tornyok bevonására is. Természetesen itt nem a képlékeny állapotban maradó zsírt használtam, hanem a PermaFilm-et, aminek a külső rétege enyhén kikeményedik. (Ehhez részhez nem lehet hozzáférni, csak ha ki van véve a lengőkartartó szerelvény is.) Szóval ez is megtörtént, kis lépés az emberiségnek és egy apró pofon a fogyasztói társadalomnak. (Csöri mesterék szerencsére megtűrték festegetésemet. :)
A kép a kedves olvasó fantáziájára van bízva, merthogy nem készült. (Nem akartam összekenni a telefonomat. Vagy csak lustaságból. Vagy is-is.)
