- A szelepfedélnél (ami egyben a vezérműtengely felső 180° siklócsapágya is egyben) pasztával tömített/ragasztott, idővel el kezd szivárogni az olaj a gyertyaűr felé. Van, hogy a gyertya kerámiát is ellepi és felér a trafó belógó gumi száráig esetleg a rugós elven működő elektróda érintkezésig, ami gyújtási problémákat (is) okozhat. blog
- Majdnem minden benyával hajlamos a lefulladásra az indítást követő kb. 10 mp-n belül.
"Tikkel" párat mintha gyújtáskimaradás lenne, majd vagy lefullad, vagy nem.
- Kiegyenlítő tartály visszatérő csonk törik, későbbi konstrukción van a könyökben egy fém cső merevítés. blog
- Turbó (víz)hűtő kör visszatérő része bárhol eldurranhat, de leginkább a tartály felé visszatérő gumi cső műanyag gyorscsatlakozójánál, ami az előre néző fém csőre csatlakozik a váltó felett. blog
- Turbó olaj etető cső cseréje a 2013-as új cikkszámú újragondolt, hőszigetelt verzióra. Megsül ugyanis a cső és beszűkül belül elzárva az olajat ami turbóhalálhoz vezethet
- Előző cső, motorblokk bekötési oldalán lévő szűrős csavar időközönkénti cseréje v. tisztítása, ellenkező esetben ez is turbóhalálhoz vezethet.
- Egyes meg nem erősített információk és saját tapasztalatom alapján ide tenném az olajszivattyút is mint potenciális problémát, hajlamosak a belső lemez záró csavarok kilazulni, kiesni. Jó hír, hogy nem vesznek el, amelyik kiesik az a teknő alján landol, a többi a helyén lötyög. Szóval ebben az esetben az olajnyomás jelentősen csökken ami következményeit nem kell részleteznem, leírtam a blogomban, erről szólt az elmúlt másfél évem.
- Vezérlésmódosító problémák 150k felett jelentkezhetnek már, de nem annyira jellemző, max. ha az olajpumpával gond van. Sima indításkori kerregéssel jelentkezik, aminek két formája van, az egyik a durván kerregés amit hibajel is követhet, ez a nyugalmi állapotban rögzítő tüske törése, deformációja, felragadása okozza. Ebben az esetben a rögzített vezérműtengely végén lévő VVT tárcsa kézzel, a benne lévő rugó ellenében elforgatható ~30°-ra. A másik hiba az olajkamrák tömítő felületeinek kopása okozta olaj visszacsurgás. Jó olajpumpa esetén ez indításkor ~2 mp-es morgással jelentkezik, rossz pumpa esetén akár 4 mp is lehet amire már vezérműtengely rossz pozíció hiba is jöhet.
Múlthéten megviccelt egy újabb hibakóddal a jármű. "DPF szenzor hibás jel". Közben, mivel egy hétre itt hagytam a családnak városozni az autót (amíg külföldön volt dolgom), telis-tele volt a DPF. 105%-on állt a telítettség, és persze szenzor nélkül nem feltétlen indul el a regeneráció. Patt helyzet, az autót így nem lehetett használni.
Elsőre kimértem a szenzort, ami jónak is tűnt, kompresszorral adtam neki kalibrált nyomásokat, szépen jelezte MES-ben. Arra következtettem, hogy akkor a cső lyukas, mert más alkatrész itt nincs. Egy cső a kipufogóból bele a nyomásszenzorba.
Aknám nincs, úgyhogy elgurultam a közeli szerelőig, hogy cseréljen csövet. 3 nap alatt megjött az alkatrész, aknára állt, leszedte a régi csövet.... aminek semmi baja. Ó hogyaza....
Gyors döntés, rakja vissza a csövet, elhozom az autót, rendeljenek nekem egy szenzort. Másnapra meg is érkezett az alkatrész. Elgyalogoltam érte, hazahoztam, beépítettem és rá is jöttem, hogy mi baja volt a réginek. Az érzékenysége volt lecsökkenve! A régi is mérte a 100mBar és feletti értékeket stabilan és pontosan, de alapjáraton ennek 3-4mBar-t kell megmérnie. Na ezt nem tudta már a régi alkatrész.
Az ügy végül megoldódott, sok szerelés sem volt vele, csak várni kellett az alkatrészekre sokat.
"Pluralitas non est ponenda sine neccesitate"
Ezt általában úgy fogalmazzák át, hogy „ha egy jelenségre két magyarázat lehetséges, akkor az egyszerűbb magyarázatot fogadjuk el”, vagy „általában az egyszerűbb megoldás a helyes”. Minden, a dolog magyarázatához nem szükséges ok fölösleges és ennélfogva elvetendő.
A tétel lényege az, hogy ha van két elmélet, amely ugyanazt a tényt magyarázza, akkor azt kell választani, mely a kevesebb (tudományosan nem bizonyítható) feltételezést tartalmazza, vagyis a legkevesebb hipotézisre épít. Ockham jól láthatóan az empirikus megfigyelés és általában a „tudományos módszer” elsődlegességére épített.
Kicseréltem a szívó oldali korábban javított ezért jónak hitt vezérlésmódosítót és a kerregős indítás megszűnt.
Szerdán volt pár elintéznivalóm itt helyben, a TD most nincs itthon, amúgy is 36 fok volt kint, hát mentem a feketével. Átértem a városon amikor egy rántással jelezte, hogy valami nem oké. Aztán vészmódba tette magát, és az összes hárombetűs kikapcsolása mellett bevágta a durcát. Leálltam, újraindítottam, ugyanez. Egy henger nem megy (cylinder 1 no signal). Alapvetően nem tragikus, pont olyan hangja van mint egy 1.9-nek :-) Viszont rángatott és nem váltott. 300mre voltam a könyvelőirodától, gondoltam ha már elindultam, el is visz odáig, nem adjuk fel :-)
Ott ügyek elintézve, hazafelé pedig próbáltam okosan útvonalat választani, ahol nem nagy gond, hogy 2-esben tudok csak menni. Közben betértem egy benzinkútra, két okból. Másnap 500km várt ránk, és hirtelen alsó osztás helyett üreset kezdett jelezni a szintmérő is. Na mondom nehogy ez szívasson meg, teletankolom.
Volt benne még 10 liter, akkor innentől tuti hogy injektor csatlakozó.
Hazaszenvedtem a dögöt, nagy nehezen beálltam a védőtető alá. Tudni kell, hogy vészmódban minden váltó üzemmód váltásra (N-D-R között) akkora ütéssel vált módot, hogy szinte fáj. Van egy módszer amivel ezt ki lehet cselezni:
Autó leállít. Újra beindít, és még mielőtt rájön, hogy hoppá vészmódba kell kapcsolni, gyorsan módot kell váltani. Izgalmas így 2 leállítással betolatni a beállóba. :-)
A megoldás persze hogy az injektor csatlakozó volt. Tavaly szenvedtem már elég sokat vele, aztán úgy gondoltam, hogy megjavítottam az érintkezők megtisztításával és összenyomkodásával. Azért sejtettem hogy nem, csak lusta voltam...
De rendes volt az autóm, hogy időben szólt, nem az M3-mason döglöttünk le másnap 35 fokban.
Szóval nekiálltam és a rég kiszerelt boxról levagdostam a régi típusú csatlakozókat. Ilyen volt a 105 lovastól kezdve az összes jtd-n 2005-ig, soha egyikkel sem volt gond. Egy óra alatt szépen gondosan zsugorcsövezve, csavart érpárként a vezetékeket rendesen megtekerve, védőcsövezve feltettem az új csatlakozókat. Látványra is szebb mint volt, és tudom, hogy ezzel soha az életben nem lesz többet gond. Ismét ingyen javítottam, úgy tűnik ez az autó már csak ilyen, szereti ha kicsit barkácsolok rajta.
Mikor kész lett, csaptam egy próbakört. Érdekes, de finomabb lett a váltó. Ezt már akkor is megállapítottam, amikor csak összenyomkodtam az érintkezőket tavaly. D-ben fékkel állva is simább a motor járása, nem kezd el finoman remegni.
Az 500km-t azóta gond nélkül letudta meglehetősen gyorsan, kényelmesen, szóval minden újra rendben. Csak egy kis gondoskodást kért, megkapta :-D
Ezzel az autóval megkaptam a számomra tökéletes belteret. Ritka kombináció, nagyon szeretem. Igazi olaszos burjánzó luxus érzet. Hálából a szépségéért idén is megkapta az ápolást. AutoGlym tisztítóval és balzsammal gondosan megtisztítottam az amúgy még mindig újszerű bőrfelületeket. Van belőle bőven, eltartott egy darabig.
A fekete bőrpanelek mellesleg fel is fényesednek, ez tavaly, első alkalommal ijesztő volt. Kicsit meg is bántam, hogy rákentem a balzsamot. Aztán a mikroszálas törlővel áttörölve (mégegyszer kb a 100nm-nyi felületet :-) )picit már felmattul. Majd nagyjából 2 nap múlva beszívódik az anyagba, és újra szürkés matt lesz a bőr felülete.
A Selénia Rallyn véletlenül vettem észre, hogy törött a bal hátsó rugó. Egy típushiba utolért, valahol számítottam is rá, nem hangolt le különösebben.
Megrendeltem egy gyári rugót, egyelőre csak a töröttet cseréljük. Ha látok eltérést a két oldal között, akkor rendelek mégegyet, egyébként felesleges. Majd ha eltört az is.
Ha már szervizre vittem, rendeltem 5db izzítógyertyát is, tél óta panaszkodik az izzításra.
Tegnap megtörtént a csere. A kárpitok kipakolását a csomagtérből én vállaltam, a többit egy igen ügyes szerelőre bíztam. Eleinte kapták az ívet az olasz mérnökök a furán, látszólag fordítva bedugott alsó lengéscsillapító csavar miatt, de aztán megenyhült. Jól szerelhető autónak bizonyult a 159. A kárpitoknál meglepett, hogy milyen kevés patent rögzíti, és mennyire könnyű kivenni. A 146-ban van vagy 5-ször ennyi patent.
A kárpitok alatt viszont nagyon rendezett, szép, szinte ipari látvány fogadott. Ez az autó nagyon meg van építve.
Hogy haszna is legyen a blognak, a rugó így jön ki:
1. A kerék levétele után az alsó lengéscsillapító rögzítő csavar anyáját le kell venni.
2. A teljes teleszkóp egységet a kasznihoz rögzítő 4 csavart ki kell venni (kerékdob felől), ekkor már érdemes a rugóösszehúzóval a rugót összehúzni.
3. ülést előre hajtani, kárpitokat, szigetelő szivacsokat kirámolni. Ezen kár spórolni, tényleg pár perc, egy kis odafigyeléssel szépen kijönnek a patentok, nem törnek.
4. a lengéscsillapító tetején lévő anyát és gumírozott leszorítót le kel venni.
5. a lengéscsillapító egység ezután kifordul annyira (ha összehúztuk a rugót), hogy az alsó anya kihúzható!
6. alkatrészek összejelölése, mi merre nézett
7. rugó csere, lengéscsillapító egység összerakása
8. rugóösszehúzóval ismét húzzuk össze a rugót, így fog visszamenni a helyére.
9-10... rakjuk össze amit szétszedtünk
Elsőre nagyobb szívásnak tűnik, mint amekkora valójában. Megfelelő szerszámokkal nem bonyolult művelet.
Ami még a szerelőt is meglepte, hogy az izzítógyertyákat mennyire könnyű cserélni. Semmit nem kell bontani, semmi nem volt felkokszolódva, csak simán ki kellett tekerni a régit, be az újat.
Én még itthon, mivel gázolajszagot éreztem hazafelé, kicseréltem egy résolajcsövet. Az izzítógyertya cserekor kapott annyi stresszt, hogy megadta magát. Hála az égnek, hogy így. Azt a csövet valaki már cserélte, de olyan rossz minőségűre, hogy tört a kezemben, mint a ropi.
Az autó rendben, alul, felül átnézve, még mindig olyan élmény, mint egy új autó. Nincs egy rozsdapötty, mindenhol tiszta és könnyen engedő csavarok, minden apró patent, kötegelő, műanyag a helyén.
km állás: 149070 (a fotót elfelejtettem)
Az év fénypontja ez az Alfás találkozó. Csodás kirándulás, jó játék, és élvezetes verseny. Idén úgy alakult, hogy lejjebb adtunk a kalandvágyból, a kényelmes, csendes 159-et választottuk "versenyautónak". A helyszín ezúttal az Őrség gyönyörű hegyvidéke volt. Már előző nap odautaztunk, hogy letudjuk az 550km autózást keresztül az országon. Több megállóval, kényelmesen szinte észre sem vettük ezt a távot. A marcona fekete autó átrepített minket keletről nyugatra.
Még aznap este elgurultunk Hegyhátszentjakabra a kempingbe regisztrálni, barátokkal, ismerősökkel pár szót váltani, kicsit hangolódni. A hangulat már ott volt a levegőben, de másnap reggel volt az igazi. A helyszínt nagyon jól sikerült megválasztani, családias hangulata volt az Alfás nyüzsgésnek. Mégis volt minden. Színpad, étel, ital, gyerekeknek játszótér, és mindenhol Alfák.
Minden évben hamar szeretünk indulni, hogy a gyerekekkel még ésszerű időben visszaérjünk ebédelni. Másként meg kéne állnunk valahol egy ebédre, ami nem fér bele sehogy a verseny időbe.
Idén ügyes volt a csapatom, a gyerekek sok feladatnál meglepően figyelmesnek bizonyultak, jópár pontot szereztek. A navigátorom pedig már nagyon profi, nem első versenyünk :-)
A hangulat végig tökéletes volt, a feladatok nagyon ötletesek voltak, a "Vasvári templomot" kerestük egy darabig. hol lehet, hisz Rönökön vagyunk? Es szerzett pár vidám percet, mikor az egyik Alfás csendben kilopódzva a rönöki templomban zajló esküvőről a társának odaszólt:" most épp 48-an vannak bent". Később vidáman számolgattuk az életfa ágait (rosszul), kerestük a fűben, QV felniben, fal tetején elrejtett logókat, és útközben villogtunk intettünk a sok ismerős és ismeretlen Alfásnak. Az állomásokon is jó volt összefutni azzal a pár ismerőssel, akikkel sokszor csak itt, évente egyszer tudunk pár szót váltani.
A kempingbe úgy gurultunk be, hogy "vége? de kár.." Nagyon hamar elrepült az a majd 4 óra, de örök élmény. Mondanom sem kell, hiába vittünk sok lóerőt, sikerült verseny pályafutásunkban először lassúnak lennünk.
Ez volt a 9. rally amin résztvettem, és talán az eddigi legjobban sikerült. Eddig is a kedvenc Alfás eseményem volt, de most valahogy sikerült a családias légkört összehozni a profi szervezéssel. Az eredményhirdetésig is repült az idő, nem vártuk tűkön ülve, kellemesen el lehetett tölteni azt a pár órahosszát.
Másnap pedig, ahogy ez szokott lenni, visszamentünk olyan helyekre, amit a verseny kötött ideje alatt nem tudtunk megnézni.
Jó volt, nagyon jó, köszönjük mindenkinek, aki szervezte, vagy bármit hozzátett ahhoz, hogy ez megvalósulhasson!
Cseréltem ATE betétekre elöl és mentem a próbakörre, Kereszteződésben jobbra, közepes gáz és mintha eldurrant volna a nyomócső jött egy süvítő hang majd egyből utána kopogás a motorban. Megálltam, néztem mi lehet, külsérelmi nyomot nem láttam. Beindítottam és akkor már csak a szelepek felől hallottam egy szabályos kattogó hangot ami nagyobb mint a nagynyomású szivattyú hangja, de kisebb mint amit a turbó elszálltakor hallottam.
Azon agyaltam, hogy az írott progi és a fojtás elvétele szerepet játszhatott-e ebben, vagy csak az a fránya olajozás szűnt meg valamiért.
Vajon mennyivel kaphat nagyobb terhelést a turbó, ha csökkentem a kilépő fojtást?
A kipufogó felrakását követően oda-vissza megjártam Budapestet 5 fővel és attól semmi baja nem lett.
A turbó visít, az egyértelmű.
Kattogás: hengerenként elvettem a gyújtást, nem változott a hangja.
Talán "csak" a hengerfejben történhetett valami.
Úgy néz ki, hogy a sebváltó oldali tartó bak feszülése miatt volt jelen bizonyos fordulaton érezhető vibráció a motor felől a karosszérián. Sokan cserélik a bakokat, pedig csak tehermentesíteni kell őket csere helyett az esetek nagy százalékában. Ez már a dízelnél is kiderült és tibinél is eredményre vezetett.
Két tartó és két támasztó bak van elöl. Ha a tartókat oldalanként a kocsi felemelt állapotában (ezáltal a motor nem "nyugalmi" állapotában) rögzítjük, akkor előfordulhat, hogy leeresztve feszülnek egymás ellen.
Tibinél is megszűnt a vibráció miután leszerelt keréknél, de üzemi magasságra eresztve oldottam a bak csavarjait, majd ahogy lazán adta magát, újra meghúztam majd fél centivel arrébb. Ez ugye úgy lehetséges, hogy a konzolon jóval nagyobb furatok vannak mint amilyen a rögzítő csavar átmérője. Lássunk csodát teljesen megszűnt a bódéra átadott rezgés.
A nyári gumikban nem kevés kilométer lehet, láthatóan még a FAM-tól származtak. Én még egy szezonnal megkínáltam tavaly, de ennyi, itt a vége. Egy szezont még ki lehetett volna szenvedni belőle. Viszont az autó bevált, pontosan tudom mi a tervem vele, kár ezt halogatni. Az én biztonságom minden méter amit jó gumikon gurulok.
Nem mellesleg hangja is volt már a Conti garnitúrának. Hogy anyagából adódóan, vagy már fűrészfogasra kopott kicsit, nem tudom. Az biztos, hogy az új Vredestein Ultrac Satin-ok kézzel tapogatva sokkal puhábbak.
A méret ugyanaz (235/40 zr19) mégis a Contik valahogy jobban összefeszültek rajta. Az új normálisabban áll a felnin. Eddig ennyi.
Remélem a puha párductappancsok autópályán is csendben suhannak majd.
