Blog >> quadrifoglio >> giulia
Az első találkozót ’22-ben szerveztem meg. Jött az ötlet, hogy gyűljünk össze néhányan és autózzunk egy jót. Én ismertem 4-5 embert, akinek van ilyen ikerturbós V6 Quadrifoglio-ja, gondoltam, ha még ők is szólnak néhány ismerősnek, akár 10-12 autó is összegyűlhet. Ki látott már egy rakáson ennyi Giulia és Stelvio Q-t? Aztán végül 24 autó gyűlt össze, amin én lepődtem meg a legjobban…
Jól sikerült az a találkozó, pozitívak voltak a visszhangok, de amolyan „Egyszer volt Budán kutyavásár” alapon nem gondoltam, hogy többször is érdemes megszervezni. Így tavaly nem is foglalkoztam ezzel. Időnként azonban nekem szegezték a kérdést, hogy „Mikor lesz a következő Q tali?”. Egyszer aztán úgy ébredtem, hogy miért ne. Végülis nem olyan nagy munka, egy útvonalat kell kitalálni, egy éttermet leszervezni és teríteni az infót az érintettek körében. Nagyjából így is lett.
Az első esemény útvonala a Gerecse és Vértes tájegységen vezetett át. Idén viszont úgy döntöttem, hogy eltávolodunk kicsit Budapesttől és a Bakonyra és Balaton-felvidékre esett a választás. Sajnos idő hiányában nem tudtam előre bejárni az utat, így rengeteget Streetview-ztam és az Alfás márkatársakat interjúvoltam, akiknek volt arra helyismeretük. Így utólag ki merem jelenteni, hogy telitalált volt az útvonal (1. kép).
Várpalotán volt a gyülekező. Szerettem volna a Thury vár környékéről indulni, de semmi nem garantálta, hogy ennyi autóval ott meg tudunk állni. Így pragmatikusan a Tesco parkolót jelöltem ki. Itt legalább tényleg volt hely. 22 autó gyűlt össze, összesen 11 230 lóerővel (2. kép, még 3-an hiányoztak).
Az elképzelésem, ami mentén szerveztem ezt a közös autózást az az, hogy mindenki a vezetés élményét tudja kiélvezni. Tehát nem konvojozásról van szó vagy valamiféle közös vonulásról, hanem hagyunk egymás közt elég helyet, hogy biztonságosan tudjon mindenki egy élvezetes tempót menni. Fontos tanulság volt az első esemény után, hogy veszélyes helyzetek tudnak kialakulni abból, ha olyanok kerülnek be a sor közepére vagy végére, akik jobban nyomnák neki, mert előzgetniük kell a kevésbé feszes tempót autózókat. Így már a kezdetektől próbáltam tudatosítani mindenkiben, hogy aki nagyon menne, az a sor elején induljon meg, aki visszafogottabban élvezné a vezetést, ő maradjon inkább a sor vége felé. Ez egyébként egész jól sikerült, jól kialakult az oszlop.
Várpalotáról negyed 11 körül indultunk el Csőszpuszta felé. Már egyből az elején kellemes meglepetés ért. Ugyanis a Streetview alapján körülbelül 4,5-5 km-nyi nagyon gyenge aszfaltot vártam. Azonban ennek nagyobb része már új burkolattal volt ellátva így egy bő 1,5 km után már rendes tempóban neki tudtunk iramodni a távnak. Egyébként máshol is jellemző volt, hogy ahol gyengébb minőségű szakaszra számítottam a viszonylag frissebb képek alapján, ott már elkészült az új burkolat. Csak halad kis hazánkban is az útfelújítás.
Bakonyszentkirálynál kanyarodtunk rá a 82-esre Zirc felé. Nagyon jó ez a szakasz, de a másik irányban, lejtőnek felfelé talán még élvezetesebb lehet. A 82-es, bár főútvonal, ezen a részen az is nagy élményt nyújt.
Zircen volt az első összevárás, ami egy 5 perces megállót jelentett, hogy ne szakadjon teljesen szét az eleje és a hátulja. Nem megálló, csak egy kis állás. Szintén az előző esemény során szerzett tapasztalat, hogy túl sok megállót, ahol kiszállnak az emberek az autóból, nem szabad beiktatni, mert nagyon megtöri az autózás lendületét.
Innen Bakonybél irányában indultunk tovább Pápára. Ez talán a legjobb szakasza volt az egész túrának. Aki szereti kanyargós utakon vezetni az autóját, annak kötelező. Kiváló vonalvezetés, friss aszfalt. A kanyarokban sokszor még a padka is le van aszfaltozva, hogy legyen hely egy esetlegesen elkottázott manőver korrigálására (3. kép).
Pápára érve, kb. félúton megálltunk egy 45 percre a Ricsi Cukrászdában, ki-ki egy kávéra, sütire, fagyira. Volt idő kicsit szocializálódni, megbeszélni az előző 100 km élményeit. Egész idáig teljes volt a csapat, csak itt köszönt el az egyik Misano Stelvio. Innen már csak 21 autó ment tovább.
Városlődig szintén élvezetes autózást nyújt a 83-as, bár a 8-ashoz közelítve kezd az útburkolat már éppenhogy csak vállalható lenni. Innen pedig a 8-ason Ajkáig vezetett utunk, majd keresztül kellett vergődnünk Ajkán Padragkútig, ami 15 km lakott területet jelentett. Majd még ezután is egy 3 km-nyi silány burkolatú útszakasz következett Öcs-Pula irányában. Ez volt a túra legkevésbé élvezetes része, de így legalább újult lendülettel vágtunk neki a következő etapnak.
Nagyvázsonynál volt egy újabb összevárás. Ekkor 3 autóval voltunk az élen. 5 perc után sem ért utol minket senki, úgyhogy tovább indultunk. Itt meg kell jegyezni, hogy a Google Maps-ben való útvonaltervezésnek vannak bizonyos hátrányai. 10 megállót lehet kijelölni egy útvonalhoz, ezeket kell úgy lerakni, hogy a megfelelő szakaszokon irányítson el. Ehhez viszont a megállókat egész random helyekre kell betenni - sokszor egy út külterületi, semmi közepére eső részére. Különben két megálló között talál egy „optimális”, másik utat. A probléma, hogy akkor is képes új útvonalat kijelölni, ha már épp folyik a navigáció. Ha nem figyel az ember, akkor ő javasol egy jobbat és felülírja az eredetit. Emiatt aztán voltak eltévedések, letérések az megadott útvonalról és egy páran nem tudták bejárni az előre eltervezett szakaszt, mert elvitte őket a navigáció egy rövidebb úton…
Pedig a vége tartogatta még az út másik legélvezetesebb részét, a Nagyvázsony-Zánka és a Dörgicse-Pécsely-Balatonfüred szakaszokat. Hamisítatlan Balaton-felvidéki utak, nagy hullámvasutakkal a háttérben időnként előbukkanó balatoni látképpel… Gyönyör!
Plusz izgalmat hozott nekem, hogy alábecsültem az autó fogyasztását. A reggeli induláskor tankoltam, az odaúttal együtt így 320 km lett volna a túra. De már Pápán is csak 125 km-es hatótávot és negyed tankot mutatott a kijelző. Kockáztattam, ki kell bírnia. Dörgicsénél hagyta abba az akkor 25 km-t mutató hatótáv kijelző a számítást. Jelezve, hogy most már azonnal álljak meg tankolni, ahol tudok. Még ekkor következett a csodás Dörgicse-Vászoly-Pécsely szakasz, csak azért is jól megnyomtam még. Pécsely után 3 km nagyon rossz út jött, ahol visszavettem a tempóból (ha ez is készen lenne, akkor egész Balatonfüredig egy egybefüggő dopamin bomba lenne ez az út). Itt már elkezdett a zabszem szorulni, úgyhogy a rövid Balatonszőlős-Balatonfüred szakaszt sem eresztettem már meg. Végül elértem a füredi Mol kutat és több, mint 55 litert tudtam a tankba tölteni. A két tankolás közötti szakaszra egy bő 17 L/100km-es fogyasztás adódott.
Az ebédünket a Tihanyi Vinarius étteremben költöttük el. Nagyon szép, színvonalas hely, kiváló gourmet konyhával. Nagyon előzékenyek és rugalmasak voltak, biztosítottak helyet is, hogy felsorakozzunk az autókkal. Csak ajánlani tudom a helyszínt. Hozzá kell tenni, hogy még így a végére is 16 gép maradt, alig volt lemorzsolódás (4-9. kép).
Hazafelé még kipróbáltuk az új tihanyi kompot (10-11. kép). Amíg mindenki a balatoni panorámában gyönyörködött, a 3 Alfás a kapitányi híd hatalmas szélvédőjét átívelő ablaktörlőjének megoldását vitatta meg. Műszaki szakemberek…
Végül mindenki jól érezte magát, csupa pozitív visszajelzést kaptam és többen a következő találkozó időpontjáról érdeklődtek. Tény, én is nagyon élveztem és hatalmasat tudtam autózni, teljesen elmerültem az élményben. Aminek még szintén nagyon örültem, hogy idén sem volt szükség darus kocsira, mindenki végig az úton tudta tartani a gépet.
Hogy lesz-e 3. magyar Giulia és Stelvio Q találkozó? Ez még a jövő kérdése ;)
Régóta kitűzött cél volt meglátogatni a Déli-Kárpátok két híres autós célpontját, a Transzalpinát és a transzfogarasi utat. Rengeteget lehetne erről írni, Laci meg is tette, úgyhogy igyekszem a legfontosabbakra, meg eddig el nem hangzott részekre szorítkozni.
A lényeg: A Transzalpina déli szakasza (kb. Obarsia Lotrului és Novaci között) Kelet/Közép-Európa minden bizonnyal egyik, ha nem a legjobb autós élményútja. A Giulia Quadrifoglio pedig egy olyan vezetésti élményt nyújtó autó, amitől még a nem autórajongóknál is megbizsereg valami. Most tegyük össze a kettőt... Hiába írnék oldalakat, ezt nem lehet elmondani, ezt meg kell élni. Beteszek majd 2 videót, amit én vágtam. Egy kép többet mond ezer szónál, talán egy videó elég lesz 1 millió szó helyett is ;)
4 napot, 3 éjszakát tett ki a túra. A lényegi szakaszt Szászsebestől számítom, odáig csak utazás volt. Az 1. képen igyekeztem szemléltetni a bejárt útvonalat.
1. nap (kék, északról dél felé): Szászsebes-Obarsia (Transzalpina (67C) északi) szakasz megtétele után még úgy döntöttünk, hogy van elég időnk, hogy felfussunk a déli szakasz első csúcsára, a büfékig. Így egy szűk óra alatt azt is megjártuk oda-vissza. Szombat du. 6 után már nem volt annyira forgalmas. Utána a 7A-n elmentünk a Voineasa-ban lévő szállásunkig.
2. nap (lila, oda-vissza): Transzalpina déli szakasz volt a teljes program. A 7A-n vissza Obarsia-ig, majd fel a második csúcsig. Ott kicsit szétnéztünk, majd továbbhaladtunk déli irányban. Itt már megvolt a villanyautós feeling (hatótáv-para), a hegyen ugyanis nincs benzinkút. Ami van, ott pedig nincs 98 (vagy magasabb) oktánszámú benzin. A legközelebbi ilyen kút Ciupercenii mellett van, a déli szakasz aljától még 20 km-re. Végül elértük azért. Visszafelé is ugyanilyen élvezetes ez a szakasz. Tény, hogy a forgalom ezen a vasárnapi napon erősnek volt mondható. Szerencsére a Q-val ez nem jelentett különösebb problémát, hegymenetben is simán lehetett vele rövid szakaszokon is előzni.
3. nap (narancs, oda-vissza): Transzfogaras. A 7A-n keletre, majd onnan a 7-esen északra indultunk és északról támadtuk meg a legendás utat. Mondták, hogy a burkolata nem olyan jó, mint a Transzalpinának és kevésbé az autózásról szól, mint inkább turista célpont. Az északi szakasz alsó része egyébként már sok helyen új burkolatot kapott, a fényképekről ismert szakasz viszont még nem. De az igazán rossz minőségű burkolat a déli oldalon van. Élményautózós szempontból egyáltalán nem tetszett, így utólag inkább ki is hagytam volna. Itt jó fotókat lehet csinálni, nem jókat autózni. Jeremy Clarkson-ék állítása, miszerint ez lenne a világ legjobb autós útvonala, egész egyszerűen nem igaz!
4. nap (piros, keletről először dél, majd észak felé): Szállásunkról újra elindultunk a Transzalpina irányába. A többiek ráfordultak az északi szakaszra, hazafelé véve az irányt. Én viszont úgy voltam vele, hogy ha már egyszer itt vagyok, felfutok még egyszer a második csúcsig. És milyen jól döntöttem! Kedd volt, az előző napokhoz képest szinte üres volt a déli szakasz. Aznap autóztam ott a legjobbat. Még utoljára kigyönyörködtük magunkat a tájban és az útban, aztán mi is elindultunk hazafelé az északi szakaszon.
A túra garázstól garázsig olyan 1900 km-t tett ki, ami alatt cirka 300 liter benzint evett meg a gép. A hegyesebb részeken a két tankolás közötti átlagfogyasztás volt, ahol közelítette a 19 liter/100km-t.
Ez az út azok közé az élmények közé tartozik, amiért érdemes élni.
Az ígért videók:
Reels 1
Reels 2
Egy rövid Eger környéki túrának indult a dolog, de a szervezők visszaléptek. Közben tovább adtam a hírt Kornélnak, aki továbbgondolta a túrát északabbra és a melegre való tekintettel beiktatott egy vízparti pihenőt is. Ez volt a fix pont. Többi része szabadon választott ki-ki autója szerint.
Nehezen indult a nap, sőt már az éjszaka is nyugtalanul telt, fáradtan keltem. 6 órai indulás. Át a városon, M5-re fel. A szatymazi pihenő előtt szólt az autó, jobb hátsó kerék nyomása esett, csak 2.0 bar. Bassza meg, defekt? Pihenő felújítás miatt zárva. Tempót visszavettem. Következő lehajtó a balástyai. A falu szélén van egy benzinkút, odáig bírja ki, talán még gumis is akad, és akkor nem ugrik a napi program.
A kerékben tényleg csak 2.0 bar volt, felfújtam, átnéztem a gumit, semmi idegen anyagot nem tapintottam. Vissza a pályara, majd lesz valahogy. Többször nem szólt, nyomás rendben volt. Hát ez hogy?
Az M5-öt Újhartyánnál el kellett hagyni torlódás miatt. 405, M4, M0, M31, M3.
Hatvan után egy Huracan szakította meg a monoton autózást. Csinálta az utat, rátapadtam. Már majdnem elértük a lehajtót Eger felé, amikor lassult a sor, elakadásjelzők villogtak, egy furgon állt bele a belső szalagkorlátba, alkatrészei beterítették az utat. Páran megálltak, a Lamboval elslisszantuk a szabad sávban.
Eger után számítottam a kanyarokra, de meglepődve vettem észre, hogy a 25-ös utat már ezen a szakaszán is újítják. 3 vagy 4 lámpás terelés volt, hosszan egy sáv, torlódás, várakozás. Mónosbél felé tisztult az út. Balaton, Ózd, Putnokon tankolás. Eltelt az idő a sok szarakodással, kevesebb maradt a hegyekre.
Szirk felé szokásos, szinte üres utakon lehetett haladni. 28-30 fok volt a hegyekben, tapadt a Pirelli, harapott a Brembo, nem finomkodtam egészen Turcsokig. Ott éreztem, hogy elmelegedett, visszavettem a tempóból.
Jolsva, Csetnek, Veszverés, Nyilas, Hollópatak, Telgárt. Itt megáltam megcsodálni a viaduktot és kajáltam végre. Már majd rosszul lettem az éhségtől, de nem volt időm szusszanni. A reggeli csúszások miatt ki kellett hagynom a 66-os út Szepesvéghely felé vezető izgalmasnak ígérkező szakaszát.
14 órára érkeztem Imrikfalvára, Kornél is akkor érkezett. Jól esett a felfrissülés a tóban, pihenő a parton. 16 után fotó az autókról, indulás. 533-as felé mentem, kis kitérővel Novoveská Huta felé Szomolnoknak vettem az irányt. Rohamos ütemben fogyott a benzin és elszalasztottam egy útbaeső kutat. Valamiért azt gondoltam Szomolnokon is lesz lehetőség tankolni. Hát nem volt, így Stószra nem tudtam elmenni, legalább is azonnal.
Irány Rozsnyó, Dénesen át. 30 literrel indultam vissza Stószra. Kár lett volna kihagyni azt a szakaszt. A műszerfalon ezúttal a G-mérő volt középen. Lassulás 0.74, kanyarban 0.79 volt az érték. Utcai körülmények között ez már bőven az élvezetes de szerintem még biztonságos tartomány. A technika ezt tartósan elviseli, tudja. Jó kis autó ez, a fék is jól szerepelt.
Hazafelé a gyorsabb utat választottam. E58, Nagydaróc, 71, 21, M3 stb. Az M5-ön még egy torlódás várt. Egy furgon teljes terjedelmében lángolt a leállósávban. Durva.
1172 km
Még júniusban pattant ki a fejemből, hogy kellene egyet autózni itt Tolnában, mert a dombság nagyon jó vonalvezetésű és szintkülönbséggel rendelkező utakat kiad. Pont, amire a Giulia Q teremtve lett. Kitaláltam egy útvonalat, amit előzőleg bejártam a Bravo-val, ugyanis az is fontos volt, hogy az útburkolat megfelelő minőségű legyen és a Q-val lehessen rajta rendes tempóban haladni.
Gondoltam, bedobom a Giulia Q-s ismerősöknek, hogy kinek lenne kedve egy ilyen önfeledt autózáshoz, de végül csak aranytl lett, aki tényleg el tudott jönni.
Vasárnap reggel 10 körül indultunk az 1. képen látható útvonalon Paksról. A bonyhádi MOL kútnál beszéltünk meg 15-20 perces pihenőt, addig én mentem elöl. Mondanom sem kell, de nem kellett 3 és fél óra az úthoz, még ezzel a megállóval együtt sem.
Gyönkig az út burkolata tökéletes és sok izgalmasabb szakasz is van benne. A Gyönk-Hőgyész szakasz már kicsit más tészta. A vonalvezetés kezd igazán izgalmas lenni, de a burkolat kb. a szakasz 50-60%-án nem túl jó. Viszont pont a kanyarokat és azok környékét csinálták meg első körben, szóval azokba bele lehet esni nagyobb tempóval és jól ki is lehet gyorsítani onnan.
Hőgyésztől Kurdig újra jobb az út, meg lehetett kicsit jobban ereszteni. Majd Kurdtól Lengyelig (vagy inkább a mekényesi elágazóig) következett a túra egyik legizgalmasabb szakasza. Nagyon kanyargós, erdős domboldalban vezető út, fákkal befedve, szinte végig árnyékban. Ráadásul fehér aszfalttal és természetesen szalagkorlát nélkül... Az autók folyton csúszkáltak alattunk már kisebb gázra is és egymást érték a jobbos-balos kanyarkombinációk. Ez meg is izzasztott minket kicsit.
Aztán tovább Kisvejke felé megint tökéletes útminőség következett, ahol meg lehetett ereszteni az autót, viszont Kisvejkétől Tevelig inkább csak túl kellett élni azt a pár km-t.
Ez után következett egy szintén kedvenc szakasz, a Tevel-Bonyhádvarasd-Bonyhád. Ez is egy gyors szakasz, tökéletes burkolattal, nagy szintkülönbségekkel és technikás kanyarokkal. Pont jó volt a pihenő előtt még megküldeni ezen a gépeket.
A MOL-on kicsit megpihentünk, ittunk egyet, mondani sem kell, de egyből álltak be mellénk más Alfák, akik észrevettek, ment a fényképezkedés. Átbeszéltük az út következő szakaszát, aztán Laci ment előre. A Mecseknádasdtól majdnem Pécsváradig tartó többsávos, hegyi kapaszkodós szakaszon nagyon meghajtottuk, folyamatosan kellett mindkét párhuzamosan haladó sávot használni az ívekhez.
A Pécsváradtól a véméndi M6 lehajtóig tartó szakasz szintén egy jó autózást biztosít, bár helyenként itt is elég szar a burkolat. Ennek ellenére Laci durva tempót diktált, úgyhogy nem vettem nagyon lazára. Ekkor volt, hogy picit leért az alja egy bukkanó után az autónak. Még azóta sem néztem alá, nem csattant olyan nagyot, valószínűleg csak valamelyik műanyag rész, de azért nem esett jól :)
Utána felhajtottunk az M6-ra, átrongyoltunk Magyarország leghosszabb közúti alagútjain, majd Bátaszéknél lejöttünk és következett a túra újabb gyöngyszeme, a Lajvérpuszta-Palatinca-Szálka-"Szálkai lehajtó az 56-osról" szakasz. Ez volt az utolsó aznap, amin rendesen megküldtük a gépeket. Ennek végén fordultunk vissza a Mausz kápolnához, ahol a képek is készültek.
Ez után még levezetésnek a pályán kerülve Szekszárdot, Szedresnél lejöttünk és még egyszer megtettük a tengelici utat Paksig. Ott felvettem barátnőmet és elgurultunk Faddra, a környék "olasz Mekkájába", a Progetto Manfredi étterembe. Egy kellemes ebéd után pedig mindenki hazaindult.
A túra kezete előtt egy jó 50 km-rel tankoltam, majd a pizzázás után tankoltam újra tele a gépet. Tehát a megtett 335 km első és utolsó 50 km-re elég light-os volt. Az átlagfogyasztás így is 15,26 L/100km-re jött ki a két tankolás között.
Az előző blogbejegyzésemben röviden leírtam a kálváriám (aki belenéz, azt hiszi viccelek azzal, hogy "röviden", de az még sajnos mindig csak a rövid verzió...)
Ma volt a következő kör a szervizzel. Ezen hét kedden beszéltem velük, kiderült, másfél hónap után megérkezett a jó alkatrész (GPF nyomásszenzor). Péntekre, azaz a mai napra beszéltük meg a szervizelést.
Őszintén szólva, szkeptikusan vártam már a dolgot. Több, mint 7 hónapja vettem át az autót és már számtalanszor voltam vele a szervizben. Sokszor hittem már azt, hogy az lesz az utolsó, de mindig csalódtam.
Délelőtt 10 előtt érkeztem, soron kívül vették át az autót. Nem sokkal 11 után kész is volt. A munkafelvevő, aki az ügyet koordinálta és a kapcsolatot tartotta velem, mondta, hogy menjünk egy kört vele, beül mellém. Ő is szeretne most már megbizonyosodni arról, hogy minden rendben van.
Kihajtottam az M1-M7 bevezetőre befelé, aztán egy komolyabb gázadással kilőttem a felhajtóról. Kitartottam szépen, azon a tartományon, ahol a hibát produkálta... Semmi, csak eszeveszett gyorsulás.
Lehajtás, majd a vissza fel BP-ről kifelé irányba. Közepes gáz kitartva, gyorsulás 160-ig, fék, visszaváltás, majd padlógáz, gyorsulás 190-ig... Minden úgy történt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
Szürreális élmény volt. Bő 7 hónap után van egy rendesen működő Alfám!
Bár mindenki odáig van a "karikás Q" felnikért (árlista szerint: Lusso), nekem sosem dobbantotta meg annyira a szívem. Szép, azt elismerem, ráadásul kimondottan passzol a Giulia formájához, de nem fogott meg. Azonban be kellett látnom, hogy birtokolni kell egy ilyen felniszettet egy Giulia Q mellett...
Azért nagyon nem éreztem sietősnek a dolgot, de kíváncsiságból kértem egy árajánlatot Budaörsről. Volt egy elképzelésem, hogy körülbelül milyen árra számíhatok, ahhoz képest meglepődtem, mikor megkaptam. Jóval jobb árat kaptam, mint a legoptimistább becslésem, ami tartalmazta a kétszéles Q felniket (elöl 8,5", hátul 10") és a 4 TPMS szenzort hozzájuk.
Nem is volt tehát kérdéses, elfogadtam az ajánlatot. Most már van 2 felniszettem az autóhoz. Egy nyári és egy té... Micsoda? Télre minek felni, úgysem venném elő a kocsit, amikor olyan idő van, hogy tényleg téligumira lenne szükség. A Corsa gumik meg úgyis lekopnak egy bő szezon alatt, tehát, akár évente tudom váltogatni a felniket. Nyári szett 1 és nyári szett 2 ;)
Immáron fél éve van nálam az autó, megtettünk együtt közel 8300 km-t. Ennek túlnyomó részét november közepéig, onnantól már nagyobbrészt a garázsban pihent.
Az egyik elsők között lévő blogbejegyzésemben számoltam be arról a szomorú tényről, hogy az olaszok még arra is képtelenek, hogy leszállítsanak úgy egy 30+ milliós autót, hogy az hibátlan legyen. 0 km-es kora óta villogtatja a check engine-t a kocsi. Bár azt hittem, hogy 2022-re ez a dolog már rég a múlté lesz, emlékezni sem fogok rá, a valóság minden várakozást alulmúlt.
Volt itt minden, megpróbálom felsorolni, anélkül, hogy túlságosan a részletekbe mennék, mert ebből egy regényt is meg lehetne írni. Tehát körülbelül két hetente szervizbe járkáltam az autóval. És gyakorlatilag soha, semmi nem történt. 3 vagy 4 alkalommal csak azért kellett elmennem a szervizbe, hogy kiolvassák a hibakódot és továbbítsák az importőr felé. Az továbbította az olaszoknak... majd ennyi. Semmi nem történt. Hetek múlva reagáltak, hogy ők nem tudják, hogy mi ez... nem kommentálom.
Egyszer kivártam egy egész hónapot októbertől november elejéig, hogy majd keresnek, hisz biztos rajta vannak az ügyön, nagyon dolgoznak, hogy végre jó legyen az autóm. November elején már nem bírtam tovább, odatelefonáltam a szervizbe. Ott elkezdték nézegetni, hogy mi is a helyzet, majd kiderült, hogy az olaszok szó nélkül lezárták és törölték a ticketet úgy, hogy semmi megoldást nem adtak, nem is jeleztek vissza. Én meg ott állok és nézek, hogy mi van? Ez tényleg így megy ezeknél? Ennyit ér a garancia?
Aztán csak sikerült újraindítani az ügyet. Néhány dilettáns, teljesen fogalmatlan utasítást csípőből lőtt vissza a szerviz az olaszoknak, anélkül, hogy engem tovább idegesítettek volna vele. Pl. azt a megoldási javaslatot adták a gyártótól, hogy vegyék le a tankot és mossák át. Holott a problémának nyilvánvalóan nem volt köze az üzemanyaghoz.
Utána novemberben olyan kérés érkezett, hogy élő diaggal figyelni kellene a kocsit és közben beadatni a hibát. Na, végre, gondoltam, talán már közeledünk a megoldáshoz, még, ha baromi lassan is. Azt hiszem, kijelenthető, hogy tévedtem.
Az importőr mérnöke a gázpedál állás meg fordulatszám log-olását kérte. Beült mellém a szerelő srác, rácsatlakozott laptoppal a kocsira, majd telefonnal kezdte kamerázni a laptopon megjelenő értékeket, grafikonokat. Már akkor csodálkoztam, hogy mi van? 2021-ben telefonnal veszed a laptop képernyőjét? Nem tud ez a gagyi program log-olni?
Hát jó, ha ez így megy... Gurultunk pár kört, többször is beadattam a hibát, majd meg is voltunk. Amikor hazaértem, akkor felhív a munkafelvevő, hogy van egy kis gond, vissza kéne majd még jönni, mert belesütött a nap a képernyőbe, nem látszik semmi. Már nem is tudtam, hogy sírjak vagy röhögjek...
Szóval egy hét múlva mehettem vissza, ahol egy valamivel hozzáértőbb szerelő ült be az anyósülésre és ő már logolni is tudott a programmal. Mondtam neki, hogy azok mellé, amiket a mérnök kért, vegyük már még fel a részecskeszűrő nyomás szenzor értékét is. Ha egyszer az 1000 Ft-os kiolvasó progim azt a hibakódot dobja, csak nézzük már meg, hogy tényleg nem az-e a probléma. Elvégre már eltelt bő 4 hónap akkorra.
De a program nem tudta vagy csak a szerelő nem találta, hogy hol lehet hozzáadni annak a jelét, így kimaradt. De legalább a log-olás itt sikerült.
Újabb hetek teltek el, majd rácsörögtem a szervizre, hogy van-e már eredmény. Mint kiderült, azt mondták az olaszok, hogy a részecskeszűrő nyomásszenzor lesz a hibás, azt kellene kicserélni. Kérdeztem, hogy melyiket? Mert kettő van. "A B leömlőn lévőt".
Itt egy kicsit felkaptam a vizet. Az első nap óta mondtam, hogy kiolvastam a telefonos app-ommal (Torque Pro), részecskeszűrő hibát dob. A szerviz gyári kiolvasója nem dobott semmit arra a hibakódra, de még magasabb szinten sem tudtak hozzákonyítani. Most 5 hónap után benyögik nekem a "szakértők", hogy részecskeszűrő nyomásszenzor? Tényleg? Nem ezt magyarázom már 5 hónapja??? Ráadásul semmivel nem kaptak több releváns információt, mint előtte. Most meg hirtelen nem csak arra jöttek rá, hogy részecskeszűrő szenzor hiba, de még azt is meg tudják mondani ugyanannyi adatból, hogy melyik oldalon? Na ez mi??
Eddig végig azt mondták, hogy ilyen hibakódot nem is dobhat az autó, mert ez dízel hibakód. Meg hogy valószínűleg szoftveres hiba lesz, kéne egy szoftverfrissítés. De egyébként azt sem tudták megcsinálni...
Jelezték azért, hogy ennyire nem egyszerű a dolog, mert alvázszámra nem adja ki a programjuk, hogy melyik cikkszámú alkatrész kell az enyémhez és van 5 féle GPF nyomásszenzor. De konzultált a szerviz az importőrrel, kiderítették, hogy melyik lesz az. Január 11-ére találtunk időpontot az alkatrészcseréhez. Kissé szkeptikus voltam, hogy tényleg jó lesz-e ezután az autó. Eltelt fél év és már olyan szürreális az egész, már egész megszoktam, hogy az autózásom egy részét az teszi ki, hogy megállok hibakódot törölni. Mint egy lelakott romnál, amire nem hajlandó vagy nem tud költeni a gazdája, hogy megcsináltassa rendesen.
1-2 órásra saccolták a műveletet előzetesen. Végül kicsivel tovább tartott 2 óránál a dolog. Megjelent a munkafelvevő, majd közölte, hogy sajnos rossz híre van, nem jó az alkatrész, amit rendeltek. De ami benne volt kivették, tényleg látszik rajta a hiba, el van repedve, ezért szív falsot.
Itt megint csak több ponton kaptam majdnem agyvérzést.
Tehát 1: még a hozzávaló alkatrészt sem tudják megállapítani importőri szinten sem.
2: már július óta mondom nekik, hogy tekerjék már ki azt a nyamvadt nyomásszenzort, nézzenek már rá, hogy ha már arra dob hibakódot, akkor nem látszik-e rajta valami. Hátha látszik, hogy rossz és akkor már lehet is berendelni az újat. Mint most kiderült, igen, az a hibás és látszott is rajta. Csak ennyit kellett volna júliusban tenni és ezt az egész fél év szerencsétlenkedést meg lehetett volna spórolni... De persze nehogy már a hülye ügyfél mondja meg a szerviznek, hogy mit is kell csinálni...
Ami még megkoronázta a dolgot, hogy az alkatrész, amire szükség van, nem is elérhető és nem tudják, hogy egyáltalán mikor lesz az...
Sőt, dupla megkoronázás: Mivel kivették és hozzápiszkáltak a szenzorhoz, így annak az állapota is romolhatott. Az autó most már gyakrabban dob check engine-t és a kitartott nagy gázpedálállást sem bírja. Eddig azért volt elviselhető a helyzet, mert tudtam keményen hajtani az autót, azzal nem volt problémája. Erős gyorsításnál sosem dobott hibát. Most már tényleg csak gurulgathatok vele. Szóval ahelyett, hogy javulna, egyre csak rosszabb.
Folyamatosan azon gondolkodok, hogy meddig kellene ezt tűrnöm és mikor kellene ezt jogi útra terelni? Ki fogja nekem azt megfizetni, hogy már kb. 2000 km a kocsiban csak a szervizbe járkálásból adódik? Csak üzemanyag költségen kb. 150 ezer Ft, mindent beleszámolva a duplája is megvan. Aztán ott van még az időm, hogy ezzel eltölteni napokat, szabit kivenni, átszervezni a programokat... Senki nem fogja ezt nekem megtéríteni...
Fizetem az autóra a lízingdíjakat, a biztosítást, a casco-t, az adókat, mindent. És cserébe 0 km-es kora óta képtelenek megjavítani a hibásan átadott autót.
És a legszomorúbb, hogy tényleg csak egy egyszerű nyomásszenzort kéne kicserélni és minden tökéletes lenne, az autó kiváló. És ennyit képtelenek összehozni...
Így állunk tehát most. Ez a kis tanmesém arról, hogy milyen az manapság, ha új Alfa Romeo-t vesz az ember és mennyit ér a garancia...
Az előző bejegyzésben leírtam, hogy mennyi viszontagsággal járt, mire sikerült a "B" típusú rendszámra megszerezni az engedélyt. Ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogy mi minden történt még, mire eljutottam odáig, hogy a rendszám felkerült az autóra.
A történet tehát ott folytatódik, hogy a sikeres engedélyezési eljárás után a vizsgaállomásról egyből a kormányablakba mentünk, hogy a friss igazolásommal megigényelhessem az új, B formátumú rendszámomat.
Azonban nem csak B típusú rendszámot akartam - bár ez volt a legfontosabb - hanem egyénit is. Az egyéni rendszám ugyanolyan "3 betű -3 szám" formátumú, mint a szabványos magyar rendszám, azonban a karaktereket az igénylő választja meg. Ennek hatósági díja 112450 Ft. Az egyedi rendszám az 4-2 vagy 5-1 formátumú lehet, azonban annak díja már 435000 Ft. Úgy döntöttem, tehát, hogy bőven elég nekem az egyéni is.
Nagy agyalásokban voltam, hogy mi legyen az a 3-3-as kombináció, amit kikérek majd. Hosszas vajúdás után végül a VGQ-732 mellett döntöttem. VGQ, mint Verde (azaz zöld, ha már zöld az autó) Giulia Quadrifoglio. 732, mint a 7:32-es Nordschleife körrekord.
Az igazolásomat lobogtatva, ezt meg is kértem a kormányablakban, ahol az ügyintéző biztosított, hogy ez jó lesz így, még nincs kiadva ilyen rendszám Magyarországon. Ezután már csak egy kis várakozás következett... volna, de miért is mennének ilyen egyszerűen a dolgok.
Tapasztalatból kb. 2 hetet számoltam a rsz. táblák gyártására. A 2. hét végén már kissé furcsálltam, hogy még semmi hír, de vártam tovább türelmesen. A 3. hét közepén még mindig semmi hír nem érkezett. Majd a hét vége felé beesett egy levél a Fővárosi Kormányhivataltól (1-2. kép), melyben lényegében az állt, hogy válasszak gyorsan egy új karaktersort, mert olyan nem lehet, amiben szerepel a "Q" betű, mivel az nem engedélyezett.
Utánanéztem a levélben hivatkozott jogszabálynak. Valóban nem szerepel a "Q" azon karakterek között, ami a rendszámtáblán szerepelhet. Ez egész pontosan a 326/2011 (XII. 28.) kormányrendelet, 11. mellékletének 10. ábrája (3. kép). Én úgy gondolom, hogy ez nem mostanában változott, csak most kezdték el szigorúbban venni. Aki eddig ki tudott kérni Q-s rendszámot, annak szerencséje volt, ez után azonban valószínűleg már nem fog sikerülni.
Sokan kérdezik, hogy miért nem lehet a "Q"? Az automata rendszerek nem tudják felismerni? Én azt az információt hallottam fél füllel, hogy épp ellenkezőleg, azok simán azonosítják. Azonban szabad szemmel van esély arra, hogy összekeverik az O-val. Feltételezem, ez olyan esetben jöhet szóba, ha a rendőrnek messzebbről vagy gyorsabban haladó járműről kell leolvasnia a rendszámot a saját szemével.
Tehát ott álltam 3 hét után, rsz. nélkül és intézkedni kellett. Egyáltalán nem volt egyértelmű a levélből, hogy akkor mit is kell csinálni, kinél kell jelezni, hogy milyen új karaktersort kérek, stb. Egy napos telefonálgatás még erre is ráment, de végül azt az információt kaptam, hogy elég, ha még egyszer bemegyek a kormányablakba és jelzem, hogy mit kérek az elutasított karaktersor helyett.
Okulva az előzőekből, most is több ötlettel mentem. Az első a GIU-296 lett volna. a GIU-t, gondolom nem kell magyarázni. A 296 pedig Ferrari nómenklatúra. Az első két karakter a motor lökettérfogatra utal, az utolsó pedig a hengerek száma. Egész idáig nem volt egyébként ilyen jelzésű modellje a Maranello-iaknak, persze épp mostanában mutatták be a 296 GTB-t... De az ügyintéző jelezte, hogy ezt nem tudja kiadni.
Így tehát a második opció lett a befutó: VSX-510
Az 510 nem szokott kérdés lenni, de miért VSX? Azért mert ebben egy V6-os motor van: V-SiX ;)
Épp oroszországi kiküldetésemet töltöttem, mikor megérkeztek a rendszámok. Még egy 6000 Ft-os díjat le kellett leszurkolni az új forgalmi miatt. Amint hazajöttem, neki is láttam a felszerelés előkészületeinek.
Mivel az egész B-rendszámosdi arra ment ki, hogy elöl "minél kisebb, annál jobb", így szóba sem jöhetett, hogy kerettel rakjam fel. Olyan barbárságot meg nem csinálunk, hogy átfúrjuk a lökhárítót. Így tehát kétoldalú ragasztóval rögzítettem a lemezt egy kis hajtogatás után, ami a lökös különféle ívei miatt volt szükséges.
A végeredmény magáért beszél, nagyon elégedett vagyok. A rendszám nélküli, kompromisszum mentes kinézet után ez a legjobb megoldás, szerintem. Megérte a sok küzdés :)
4-5. kép: első képek a garázsban felhelyezés után
6-8. kép: további képek
Szeptember közepén észrevettem, hogy a nemrég felhelyezett védőfólia néhány helyen elkezdett elválni a karosszériától. Tipikusan olyan helyeken, ahol úgy feszülhetett meg, hogy felválást eredményezzen. Először a bal oldali fényszóró hátsó csúcsánál vettem észre, ott volt a legnagyobb ennek a mértéke, alaposabban körbenézve azonban ez volt a helyzet a jobb oldali fényszórónál és a bal alsó intercooler hűtőnyílás alatt is. A legnagyobb probléma ezzel az volt, hogy bement alá a kosz, főleg esős időben, ami a fényezés számára sem egészséges.
Befényképeztem és írtam Szabolcsnak (CeramicPro), hogy szükség lenne karbantartásra. Nem sokkal később keresett is telefonon és megbeszéltünk egy időpontot.
Előzetesen kb. egy órányira becsülte a javítás hosszát, de végül kb. 15 perc alatt kész volt vele. Azt hittem, hogy kell alá ragasztó majd, hogy újra visszatapadjon, de kiderült, hogy csak szakszerűen le kell tisztítani a fóliáról a beleragadt koszt és visszatapad az eredeti ragasztójával. Így újra olyan lett, mint új korában.
Sőt még jobb. Ugyanis közelről nézve a felhelyezés után néhány helyen fel lehetett fedezni egy-két apróbb buborékot a fólia alatt, leginkább az éleknél. Ezt akartam Szabolcsnak említeni, de elfelejtettem. De nem is volt rá szükség, kérés nélkül végignézte a teljes fóliázást és kijavította ezeket a részeket is. Így most már teljesen észrevehetetlen a védelem az autón, teljes az esztétikai élmény.
1-2. kép: Bal fényszóró fészek, előtte-utána
3-4. kép: Jobb fényszóró fészek, előtte-utána
5-6. kép: bal alsó intercooler hűtőnyílás alatt, előtte-utána
A probléma, hogy milyen rendszámot tegyek majd a Q-ra elölre, már jóval az autó vásárlása előtt foglalkoztatott. Általános dilemma ez - főként a kinézete miatt - azoknál az Alfa típusoknál, melyeknél nem helyezhető el középre. Már a 159-nél is eszközöltem egy kis "esztétikai optimalizálást".
A D és a B típusú között vacilláltam. Az előbbi a matrica rendszám, mely formátumra egyébként megegyezik az A típusúval (azaz a normál rsz.-mal). Az utóbbi pedig a "motor rendszám", egy picivel magasabb az A-nál, de összességében jóval kisebb. Mivel a Q-n nincs annyi hely elöl, hogy a normál méret elférjen - meg egy ilyen összkép rontó kellék amúgy is annál jobb, minél kisebb -, a B típusú mellett döntöttem. És innen kezdődött a neheze.
Szerettem volna már a szalonból úgy elhozni, hogy a B van a kocsin elöl, de azt mondták, hogy akkor vagy 2 héttel később tudnám átvenni, ráadásul nem is biztos, hogy el tudnák intézni. Így nem kértem ennek az intézését, de az első rendszámot nem tetettem fel. A 159-cel szerzett tapasztalatok alapján ez igazából egyáltalán nem foglalkoztatta a rendőröket, de ez bizony egy sokkal feltűnőbb autó, a karhatalom is sokkal érdeklődőbb volt. Így már rögtön az autó átvételének másnapján kiszedtek AlfaCityre menet és megbüntettek. Arra a hétvégére átmenetileg feltettem a nagy lemezt, de borzasztóan csípte a szemem, úgyhogy hamar le is került.
Sajnos az A-tól eltérő típusú rendszám igénylése egyáltalán nem egy jól bejáratott folyamat. A jogértelmezés helyszínről helyszínre változik. Az optimális megoldás az lenne, ha az importőr a típusbizonyítvány igénylése során az A mellett a többi rendszám típust is engedélyeztette volna az autóra, de ezt az FCA Magyarország nem tette meg... Így, tehát marad a zavarosban halászás.
A rendszámot az okmányirodában lehet igényelni, de ott csak azt adják ki, ami benne van a típusbizonyítványban. Ettől akkor térnek el, ha egy megyei NKH vizsgaállomáson, egy műszaki szemle során kiállítanak egy igazolást arról, hogy az adott autóra indokolt az A-tól eltérő típus.
Először a szekszárdi vizsgaállomáson próbálkoztam. Emailben kértem tőlük időpontot a műszaki szemléhez, amire azt a választ kaptam, hogy a típusbizonyítványban az A szerepel elölre és hátulra is, nem tehetnek semmit. Ennek ellenére is elmentem oda időpont nélkül. Meglepő, de nem küldtek el azonnal. Elmondtam, hogy miért vagyok ott, beállítottak a sorba, majd nézegették az autót. Ott is elmondták a dilemmát a típusbizonyítvánnyal, de kihívták a nagyfőnököt, hogy nézze meg, majd ő mond rá valamit.
Persze, én sem érkeztem felkészületlenül. Vettem egy nagy, otromba rendszám keretet, amibe beletettem az első rendszámot, hogy még jobban ki tudjam hangsúlyozni, hogy mennyire nincs ott neki hely. Egész kiselőadásom volt, hogy hogy áll el a lökhárítótól, mennyire elfogadhatatlan ez gyalogosvédelmi szempontból, ráadásul zavarja a parkradart is, mert belelóg a látóterébe. Továbbá rátakar egy légátvezetésre is, ami az autót műszaki szempontból is hátrányosan érinti.
A vizsgaállomás főnöke nézegette, odaméregette a rendszámot többféle módon is. Láttam rajta, hogy ő is látja, hogy nem jó ez így. Reménykedtem kicsit, de ezek után széttette a kezét, hogy hát, ő nem adhat ki másról engedélyt, mint ami a típusbizonyítványban szerepel. Próbáljam meg ott, ahol forgalomba helyezték az autót.
Na kösz, akkor erről ennyit.
Azt a hasonló eljáráson átesett Alfás társaktól már tudtam, hogy Pest megyében nem nagyon érdemes ebbe belekezdeni, nem is akartam. Szolnokon folytattam tovább a próbálkozást. Augusztus 25-én személyesen kértem időpontot a szemlére, 31-ére kaptam. Az egy keddi nap lett volna, ami már másnap nyilvánvalóvá vált nekem, hogy nem lesz alkalmas. Fel is hívtam őket, hogy átrakassam az időpontot. Az ügyintéző csaj közölte, hogy telefonon nem lehet. Hát jó, akkor kérem email-en, küldöm az iratokat szkennelve. Az ügyintéző közli, hogy úgy sem lehet. Csak személyesen. Mondom mi van??? 21. század vagy mi a f...?
Hát jó, megkértem egy rokont, hogy kocogjon már be majd a forgalmi fénymásolatával egy időpontért. Ott közölték vele, hogy csak eredeti irattal lehet időpontot kérni... Kezdtem mélyen átérezni a bürokrácia nagyszerűségét. Fogtam tehát magam, egy fél munkanapot beáldozva, szeptember elején elrongyoltam Szolnokra és kikértem végre egy időpontot a következő hét péntekjére.
A sok macera után már nem nagyon bíztam abban, hogy ez tényleg sikerülni fog, de mindent meg kellett próbálnom. Amikor eljött a nap, ismét megjelentem Szolnokon, az Indóház utcában. Egyből azzal kezdte az ügyintéző, hogy problémázni kezdett azon, hogy ez lízinges autó és szerinte kell tulajdonosi hozzájárulás is. Aztán hosszas telefonálgatás után csak eldöntötték, hogy ahhoz, hogy ránézzenek a kocsi elejére, még nem kell egyből 50 féle igazolás...
Utána kiküldtek, hogy álljak előre a kocsival, mert jön majd az egyik vizsgáztató és megmondja, hogy egyáltalán érdemes-e kifizetni az eljárási díjat vagy egyébként sem kaphatnám meg a kis rendszámot. Kis várakozás után sem érkezett senki, úgyhogy megszólítottam egy épp arra járó NKH-s overálban mászkáló fazont, hogy mit gondol?
"Oh, hát nagy szerencséje van, épp tegnap néztem át az erre vonatkozó jogszabályt..." Na, mondom, ez már jól indul...
"Ha utólagos lókhárító lenne, akkor semmiképp sem lehetne megadni más rendszámot, mert gyalogosvédelmi szempontok, stb. Ha nem utólagos akkor... Hát, nem is tudom, beszélek a kollégáimmal. De álljon be a sorba". Rendben, akkor ezt úgy vettem, hogy csak ránéznek. Beballagtam az irodába, kifizettem a kőkemény 1770 Ft-os eljárási díjat, majd beálltam a többi ott lévő jármű (autó, traktor) mögé.
Ekkor következett egy jó 2 óra hosszás várakozás. Őszintén nem tudtam, hogy mit várjak. Ilyen messzire még sosem jutottam, de az előjelek azért messze voltak a bíztatótól. Fél 9-re volt időpontom, de még fél 11 után is azokat hívták be, akik utánam érkeztek. Aztán, egyszer csak nyílik a vizsgaállomás kapuja és intenek nekem, hogy menjek. Begurulok az autóval, kiszállok, veszem elő a rendszámot keretestől a csomagtartóból, majd bele is kezdtem a mondókámba. Odarakom a rendszámot az orrához, mutatva, hogy ez nem jó, B típusú kéne rá.
"És az elfér ott?" - kérdezi a vizsgáztató. Mondom, el, már odapróbáltam, pont éltől élig tart, mint ha oda találták volna ki. Azt mondja erre, hogy jól van. Menjek ki egy kicsit, még körbefényképezik.
Először nem is hittem a füleimnek. Kis műsoromat még elő sem adtam, de már rendben van? Most ez azt jelenti, hogy megkapom? 5 perc várakozás után visszahívtak, hogy kigurulhatok. Belépek, látom 5-en állják körül az ajtót, a motorháztető felnyitva. Először nem is értettem, mit kell a motortérben nézni a rendszámhoz? Aztán leesett. Nem láttak még ilyen autót, hát jól megmustrálják. Nem lepődik már meg ezen az ember egy ilyen autóval :D
Végül kiállították a papírt, amin rajta volt a csodamondat: "Elülső hatósági jelzés B típusú rendszámra történő cseréje indokolt."
Kálváriám aznap happy end-del véget ért, egész hétvégére megvolt a boldogságom :D
A történetnek még nincs teljesen vége, de azt majd egy következő bejegyzésben írom le, de szorosan kapcsolódik ehhez: egyéni rendszám igénylése ;)
1-2. kép: Kétoldalú ragasztóval, keret nélkül felhelyezett A rendszámmal.
3. kép: A típusú rendszám eltávolítása.
4. kép: Szekszárdon műszaki szemlére várakozva.
5-6. kép: Szolnokon műszaki szemlére várakozva.
7-8. kép: A jármű műszaki adatlap releváns részei
