Blog >> hungaroring
Ez a rendszeres blogolás nekem továbbra sem megy, de azért röviden összefoglalom az év fontosabb történéseit.
Év elején sort kerítettem az esedékes 180ezres időszakos szervizre, illetve egy előrehozott vezérléscsere is történt, mert a vízpumpánál szivárgott a hűtőfolyadék. A szükséges beavatkozást ahogy mindig, most is a kecskeméti Alfa-Romeo márkaszerviz (Formont Automobil Kft.) csapata végezte. Km: 182697
Cserélve lettek az alábbiak:
- olaj és olajszűrő (Selénia Star P.E. 5W40 gyári szűrővel)
- levegőszűrő (gyári)
- pollenszűrő (gyári)
- gyújtógyertya (gyári)
- fékfolyadék (Tutela Top4/S)
- bal oldali led-es irányjelző
- vezérműkészlet vízpumpával
- meghajtószíj
Az év következő része Alfás szempontból sajnos unalmasan és eseménytelenül telt, rengeteget dolgoztam, költöztem, elindult egy lakáskeresési/vásárlási folyamat is, így néhány kirándulást leszámítva nem igazán jutott idő a hobbimba. Időhiány miatt sajnos AlfaCity-be sem jutottam el. :(
De – ahogy mondani szokás – a rossz után mindig jön a jó! Megkaptam a legszuperebb (elő)szülinapi ajándékot Barátnőmtől: augusztus végén részt vettünk a Hungaroringen egy vezetéstechnikai tréningen, mindketten saját autóval. Már régóta ki szerettem volna próbálni és most végre összejött! Nagyon izgalmas és tanulságos volt, mind az elméleti része, mind pedig az egyes feladatok. Jó volt biztonságos körülmények között megtapasztalni, hogyan viselkedik az autó megváltozott tapadási viszonyok között. Most az első szintű tréninget csináltuk végig (vészfékezés szárazon, vészfékezés vizes pályán, félig vizes félig száraz pályán szlalom, rántópad), de az biztos, hogy folytatjuk, amint lesz rá lehetőségünk.
Októberben még kihasználtam a szép őszi időt néhány fotó erejéig. Még mindig imádom az autómat :)
Éves megtett km: 8074
Megvan az autós kártyából a Lola T-163? A Ferrari 512 S? A DeTomaso Pantera ? 30 éve a koszos papírlapokon csodáltuk, most megérinthettem. Megszagolhattam, beszakította a dobhártyámat. Nem AlfaCity-n voltunk, nézze el ezt nekem most minden Alfás. Valami olyan helyen voltunk, amitől könny szökik az ember szemébe, amit nem bír feldolgozni az agy. Miközben az M1-es BMW-t csodálom, ahogy versenyautóhoz mérten finom hangon gurgulázva kigördül a szerviz sátrából, és azon merengek, hogy volt egy ilyen citromsárga "medzsóm", hátbavágás-szerűen térít magához ahogy a hátam mögül rámhördül egy Lola nyolc hengere. Ezen a ponton voltam kész teljesen. Először.. Amikor azt hittem, ez a nap fénypontja, innen nincs hova, mindig volt még, mindig volt több. Az autózás tökéletes ünnepe volt a tegnapi nap. A célegyenes lelátónál érkeztünk be, fentről. És így volt tökéletes. A célegyenesben ordító nyolchengeresek voltak az első inger amit kaptunk. A két lányom ámulattal nézte a száguldó műszaki csodákat, a futam végéig nem is mozdultak onnan. Aztán látva, hogy mások is...mi is átsétáltunk a hídon. És nem hittem el amit látok. Erre nem számítottam. Az még hagyján, hogy minden ott volt, amit el lehet képzelni, és még több. De semmi nem volt elkordonozva, lezárva. Az autók kis fehér szervizsátrakban, műhelykocsikkal, gumiállványokkal, ott álltak. Mellette a szervizcsapat, csinálták a dolgukat, készültek a különböző futamokra. Mi pedig ott voltunk köztük időben és térben teljesen elveszve. Ha odamentünk egy szétszedett versenyautóhoz, bár biztosan akadályoztuk a versenycsapatot, mosolyogva szólítottak meg, válaszoltak a kérdéseinkre. Nem az az elképesztő társadalmi különbség érződött ami itt egy versenyző és látogató közt egész nyilvánvaló. Nem.. az autók, a benzingőz szeretete, az érződött. Köszi mindenkinek egyenként, akinek az autóját megnézhettem, megérinthettem. Köszi az utolsó sátor versenycsapatának, hogy egy szót nem szóltak, mikor a lányom felmászott a kerekeket tartó állványra, és egy versenyautó keréken ülve nézte az épp folyó versenyt.
Neki, nekem, örök élmény. Egy olyan tömény élmény, amit még napokig tart mire felfogok. És külön örömöm volt, hogy a lányaim nem csak vakon lelkesedtek, ott, akkor minden érdekelte őket, mindent látni akartak, és nagyon élvezték. Kicsit megértették apa bolondériáját is :-) És köszi az időjárásnak azt a 10 perc esőt. Egy újabb olyan csúcspontot hozott el, amire nem számítottunk. A nedves poros aszfalton elképesztő látvány volt a pilóták küzdelme az öreg gépekkel. Csúsztak, pördültek, harcoltak a technikával. Ennyi, nem fokozom, nem lehet leírni.
Egy fájdalmam volt. A klubparkolók sorai közt sétálva nekem azért fájt, hogy az Alfások épp a Balatonon lángosoznak. Ne vegyétek rossz néven, de az oldtimereknek és a youngtimereknek minimum itt lett volna a helyük. Kb száz Mini össze tudott gyűlni évfordulót ünnepelni, kicsit reklámozni, menni pár kört a pályán. Mini. Az a kicsi dobozka. Az olasz mesterek ceruzavonásai pedig sehol. Kár ezért.
(autóskártyás kép:cink.hu)
Augusztus 31-én van szülinapom és páromnak komoly fejtörést okoz mindig, hogy mit adjon ajándékba. Sajnos, az ő problémái az én problémáim is, mivel addig nem hagy nyugodni, amíg valamit ki nem sajtolok magamból, hogy mit is szeretnék. Egy héttel szülinapom előtt jött a megmentő ötlet. A Totalcar-on hirdettek meg egy vezetéstechnikai tréninget Mogyoródra szeptember 2-re. Gondoltam, ez tökéletes lesz. Mindig is szerettem volna egy ilyenen részt venni. Barátnőm be is fizetett és kipróbálhattam a nedves műgyantán csúszkálást. Élvezetes volt, tetszett a dolog. Hozzá kell persze tenni, hogy ez inkább téli, lefagyott útviszonyokat szimulál, így nyári gumival nem brillírozott nagyon egy autó sem.
Három pálya volt. Az elsőn egy lejtőn volt a műgyanta és a fékutat kellett tesztelni. A lejtő alján egy vízoszlop volt kinevezve a kamion hátuljának és meg kellett előtte állni. Nem volt mindegy, hogy 24-el vagy 22-vel ment az ember, sok méter különbség volt még kis sebesség eltéréseknél is. A második pálya a rántópad volt. A műgyanta előtt egy 100-200 bar (beállítástól függően) nyomással megtolt acéllap a hátsó kerekeket megtolta valamelyik irányba és az volt a feladat, hogy sávon belül ellenkormányzással egyenesbe kellett hozni az autót. a 3. pályán bójákat kellett kerülgetni. Műgyantán egyáltalán nem volt egyszerű feladat.
Készítettem róla egy video összeállítást is. Egyik haveromtól sikerült egy GoPro-t szerezni, amit az autó oldalára tapasztottam, valamint barátnőm vett néha kívülről. Nem abban a sorrendben vannak a felvételek, ahogy felsoroltam előbb és a bójás szlalom hiányzik is róla, ez ne tévesszen meg senkit :)
Vezetéstechnikai tréning
A mai nappal elvettem a pálya szűzességét az autónak. Régebben, mikor még Lancia-m volt nem voltak ilyen népszerűek ezek a rendezvények(nem is lehetett nyílt napokról hallani), később meg nem volt hozzá megfelelő autóm(motorral jártam fent sokszor). Így adta magát a lehetőség, új a futómű is, tehát irány a ring. Mikor kiértem találkoztam cartársakkal, sajnos egyikük leírta a technikát, ezért a pályát is renoválták, állt a rendezvény. A regisztráció 2perc volt, rendesek voltak, beengedtek a lassú csoportba(150le alatt), így szerencsémre nem kellett a tükröt vizslatnom 20 percig, hogy épp melyik oldalról kerül ki valaki, mint a pocsolyát.A majdnem 1 órás szünet után engedték fel a 2-es csoportot, ami a 150le feletti kategóriát jelenti. Itt ment Blade Csörivel a jobb1-en. Jól mentek nagyon, egy körét mértem csak, de az is 2:23 volt:-). A mérés után autóba ültem, felsorakoztunk a box bejáratához. Belépő és karszalag ellenőrzés után a box közepétől indították a kocsikat. Előttem twingo sport állt, mellettem egy 147-es alfa 1.6ts felirattal. Gondoltam majd jókat fogok itt kergetőzni a népekkel. Hát nem így lett.... 5-ös csoportokban engedtek fel a pályára, ami annyit jelentett, hogy az ötös boly eleje én voltam. Az előlem induló csoport egyik suzukiját az első kőrben utol is értem, ugyan ebben a kőrben pedig a mögöttem indulók közül megelőzött egy toyota(?), aztán soha többet nem találkoztam senkivel, csak a hűtő körömben engedtem el 1-2 autót.
Tapasztalatok:
Az eibach pro-system erre az élmény autózásra tökéletes! A kanyarokat nagyon kulturáltan veszi, az elkottázott kanyarokban jóindulatúan sodródik, jellemzően 4 kerékkel. A michelin pilot sportok rövid idő alatt felmelegedtek, gyakorlatilag a második kőrtől lehetett büntetni a kanyarokat. Hasznomra volt, hogy nem először vagyok a hringen, de a motoros féktávokat el lehetett felejteni, a megfelelő kanyarsebesség kiválasztása a mansel kanyarban még az utolsó kőrömben sem volt teljesen jó(lehetett volna jobban is erőltetni).
A fék viszont szegénykém nagyon nem erre van kitalálva. Amúgy is egy közepesen gyenge betét van az elejében, amit már városi racingolásnál is sikerült megmelegítenem annyira, hogy ne akarjon 100% teljesíteni. Számítottam is rá, hogy a 3. kőrt azt hűtéssel fogom tölteni. A harmadik kőrben a célegyenes végi féktávon már baromi kemény volt a pedál, és a hatékonyság is visszaesett, a kocsiban pedig erőteljes fékszag volt, de ezt szem előtt tartva még mentem egy jót, majd megtettem a hűtőkőrt.
A folytatás is hasonlóan jól ment, leszámítva a sárga zászlós integetést. Egy bmw kiparkolt a fűre, emiatt el kellett vennem a gázt, de szt leszámítva megint tök egyedül autókázhattam a leintésig. A levezető kőrön bekapcsoltam a klímát ( a motort hűtse az összes ventillátor), lehúztam az ablakot( csöpögött rólam a víz), a féket pedig próbáltam nem használni, hűljön le az is rendesen mire beérek a parkolóba.
Mikor lejöttem egy piros 156 állt a 147-esek helyén, Public Enemy volt az akivel kerék csere közben jól eldumáltunk. A köridők jók lettek az autóhoz képest, 2:41, 2:40, 2:40, stb. Ami öröm, hogy a féktávokat közepesen kényelmesre véve sikerült ezeket az időket hozni, plusz nincs az időkben óriási szórás, 2másodpercen belül van az összes tiszta kőr.
Végeredmény:
A féket azt a következő pályanapra mindenképpen ki kell cserélni valami egészségesebbre, mert a gyári cucc egyáltalán nem alkalmas 2 kőrnél többre. A másik pedig, hogy a felső fordulatszám tartományokban megint hiányoltam a pacikat. Húz-húz, de valahogy nekem nyúlós-taknyos a teteje, nem is szívesen kínoztam 6000-6300 fölé. Erre kéne még valami gyógyír!
Csináltam felvételt, az üres járatot kiszedtem:
part1
part2
Amilyen lelkesedéssel készültem a mai programra, annyira balul sült el.
Új fékek - jól működtek, nem fáradtak, jól fogtak végig. És ami a legjobb, hogy hiába kemény a sportbetét, továbbra sem csikorog hidegen.
Gumik - kurva jók, összehasonlíthatatlanul jobbak, mint az utcai gumik. Bár ez várható volt. Hatalmas a gördülési zaja, hatalmas a gördülési ellenállása, a kormányhoz érezhetően nagyobb erő kell. Cserébe nem tudtam megnyikkantani sem, ahol múltkor gáz nélkül sodródtam le az ívről, ugyanott már gyorsíthattam a belső ívről.
Örömöm egészen az első futamig tartott, miután hatalmas repedések jelentek meg a futófelületen. Olyanok, amiknek nem kellett volna, hosszanti éles, szövetig érő repedések. A tapasztaltabb Evós kollégák végképp lebeszéltek a további erőltetéstől a sztorival, ami arról szólt, hogyan járt a társuk egy hasonló rally slickkel a célegyenesben, mikor szétvált a gumi. Súlyos pusztítás ment végbe a kerékjáratban.
A csalódásomat tetézi az eladó inkorrekt hozzáállása. Rendben, hogy használt gumi, de az az elán, amivel elhajtott feldühít. A 4ből két gumi hasonló repedései gyanúsan gyengébb minőségről árulkodnak. Ennek még azért utána járok.
!!!!! Mindenesetre a nézsai (ez egy falu) Adars kft-t kerüljétek el. !!!!!!
Azért nem bánom a mai napot, mert sok alfás kilátogatott és jó társaság verődött össze.
Valaki okos ember mondta, hogy az autóversenyzés veszélyes sport. Igaza volt. Szar érzés volt azzal kezdeni a futamot, hogy a visszapillantóból végignéztem, ahogy egy forrófejű evós beriszál és frontálisan beleszáll a védőkorlátba.
Szerencsére a társaságunkat egy két technikai bakit leszámítva elkerülte a baj.
Atom leégett a nyakam és a kezem.
Mi mással lehet a legjobban elütni az időt húsvét hétfőn, mint egy kis benzingőzös száguldozással a HRingen. Anno a GT-t is kivittem, így Lola sem úszhatta meg. Az élmények vegyesek voltak.
A pálya hírhedten autót próbáló, és be is kalkuláltam, hogy a fékek alul fognak maradni, ám azon meglepődtem, hogy ennyire.
Első futamban az második helyről indultam, néhol nedves pályán. Nem kellett volna, mert csak arra tudtam figyelni, hogy ki honnan előz éppen. Mire kitisztult a kép, a fék kezdett fadingelni. Az ülést is elfelejtettem átállítani, így elsőre csalódás volt a köridő; 2.34 legjobbal. Az etapról világító fék ikonnal és puha fékkel gurultam ki.
Kb egy órás pihenő után, megtisztított és felkeményedett fékekkel (visszajelző is kialudt), guminyomás igazítással és beállított üléssel vágtam neki. Okosan az utolsó csoportban indulva, tisztán tudtam végig autózni, aminek az eredménye is meglett: 2.30.30 legjobb idővel végül hozta a gép az elvárt időt. Ekkor a fék érdekesen viselkedett: első körökben kemény volt, de rángott, később megnyúlt a pedálhossz, de megszűnt a rángatás, keményen lehetett adagolni, hatásos volt. A visszajelző természetesen most is begyulladt, de fizikai gyengülést nem mutatott egészen az utolsó körig. Ám ez volt az utolsó kenet neki, itt már nem mutatott javulást. Hazafelé végig világított, és épp hogy fogott valamit. Karcos tárcsák, fekete nyereg, hosszú féktáv, motorfék, bő követési távolság, max 70 hazafelé.
Konklúzió #1; a GTV nem szereti a HRinget, a fék rettentően alul méretezett a teljesítményhez és a súlyhoz. A trakció sem az igazi, a kettes használhatatlan, mert szétforogja magát, a hármas sokszor még kevés a kigyorsításhoz. Ezért sem érzek csalódást, hogy előzni sem tudtam a sok slickgumis Subi, a felhúzott S3 (célegyenesben úgy ment el mellettem, mintha 60al mennék), kibelezett bömbik között.
Célegyenes max: 190-egykettő km/h
Legjobb idő: 2.30.30
Fogyasztás: bő egyharmad tank / 50 km (kb 40l / 100km)
Extra: 1 nem tervezett látogatás a füves részen (semmi maradandó nyom)
Konklúzió #2: GTVből nem faragok verseny autót, valszeg többet nem fogja látni a HRinget, mert alkalmatlan rá. Ám de amit meg lehet úszni épeszű árakon, azt feljavítom a fékeken (folyadék, betétek, tárcsák, csövek).
Az időmérés Halesz 1.0 manuál módban folyt. Köszönet érte :)
UI.: Az alfás társadalom szinte nem képviselte magát, egyedül KriszKing és KaliZoli volt a társaságunk.
Ellátogattunk Pirkával és a cartársakkal a Magyar Köztársaság egyetlen formula egyes versenypályájára. A hőmérsékletet, a páratartalmat és a pálya minőségét megfelelőnek minősítettük, így beiratkoztunk nagyképűen a II. kategóriába. Ez a 150 Le felettieké, Piri meg pont ennyi ugyebár, még befért volna az I.-be is, de pár matricával a seggén már simán megvan plusz egy két tudományos lóerő.
Bár nem ijesztettünk rá egy Porschéra, Evora vagy Subira sem, de kellemeset csalódtam az autóban. Az elvárt 3.00.00 időt is 2.38.0x alatt teljesítettük.
További kellemes meglepetés volt, hogy a előző és azelőtti M3as BMW-k csak az egyenesekben tudtak elnyúlni, kanyarban tartottuk őket. Persze, lehet a sofőrre fogni, de én sem vagyok sumakker.
A három futam összesen cirka 80 km-t jelentett, a gumikon és a fékeken jól meg is látszik, egyébként jól viselte az autó. Megérdemel egy wanderbaumot, és egy olajcserét.. :)
Fotókat köszi, Halesz és Ravlikné!
A közel egy éve tartó rendezvény a végéhez ért. Szavazni az interneten lehetett. Minden kedves szavazónak, akik nagy számban voltak az Alfa Amore oldalról is, köszönöm a leadott voksokat! A szoros véghajrában a harmadik helyet sikerült megszerezni a saját kategóriámban, az összes kategóriát nézve a hetedik legtöbb szavazatot kaptam. Még egyszer mindenkinek köszi! :-)
A teljes végeredmény a kategóriákban ITT található.
(A pénznyereményt sosem kaptam kézhez...)
Reggel már 9 után kint voltunk a Ringen de inkább hasonlított az idő a karácsonyira, mint a húsvétira. Egy ideig havas eső, meg hó esett, de aztán nem sokkal dél után elállt, sőt, még a nap is kisütött rövid percekre, amit én igencsak tudtam értékelni. Ültem Maszat autójában. Na, az nagy élmény volt, az érte az egész napban a legtöbbet. Fantasztikus volt az az erő, ami ott dolgozott, nagyon élveztem! Köszi Maszat ezúton is még egyszer! :-)
Közben egy ideje már zajlik a a www.jarmubazis.hu oldalon a "Járműszépségverseny". Én is neveztem, emiatt van az autómon a "rajtszám". Remélem sokan fogtok rám szavazni, ezt előre is köszönöm! Ahol közvetlenül tudtok rám szavazni: IDE KATT!
Ma a Hungaroringi tanpályán tesztelgettem tudásom :-))))))
