Eléggé lehetett már érezni az autón, hogy a lengéscsillapítók elfáradtak. Még az eredeti 1999-ben a gyárban beszereltek voltak benne.A gumikat is félrekoptatta. Elvittem futómű állítására, ahol azt mondták, az értékek jók, hiába állít rajta, dőlnek befelé a kerekek.
Ezért az idei műszaki vizsga előttre beterveztem a futómű cserét. Sajnos nem bírta ki addig és a jobb hátsó rugótányér megadta magát. Szerencsére a mankókerékkel haza tudtam vele jönni.
Elvileg a sportcsomagos rugó és a normál lengéscsillapító nem házasítható össze, ezért próbáltam a gyári alkatrészeket beszerezni. Korábban érdeklődtem az Elaforgnál, rendelhető a rugó, a toronyszilent és az első lengéscsillapító. Hátsót sajnos nem kapni. Tutti.ch oldalon találtam egy pár eladó új gyárit, melyeket meg is vásároltam. Az Elaforgtól akkor nem kértem a többi alkatrészt, ami hiba volt. Idén érdeklődtem újra és már rugót se lehet kapni. Ezeket Olaszországból sikerült megvásárolni. Eibach a gyári rugó. A toronyszilentek közül az elsőket az Elaforg hozta tartókonzollal együtt elég jutányos 15.000 Ft / db áron. A hátsókat Németországból rendeltem a hátsó porvédőkkel együtt. Ezeken kívül kellett még néhány gumialkatrész a rugók alá és fölé, illetve néhány csavarból is vettem újakat.
Ha már ennyi minden cserélve lesz, volt itthon egy gyári új hátsó stabilizátor rúd, vettem hozzá két gyári stabpálcát is, 4 új keresztlengőkart (2 db TRW, 2 db Meyle) és 2 db TRW hosszlengőkart. Első futóműben a szilentek és a gömbfejek rendben voltak.
Ha esetleg valakinek szüksége lenne a cikkszámokra:
60656311 rugó első
60656313 rugó hátsó
60656819 lengéscsillapító első
51755238 lengéscsillapító hátsó
60625003 toronyszilent konzollal jobb első
60625004 toronyszilent konzollal bal első
60663773 toronyszilent hátsó
60650551 lengéscsillapító porvédő gumiharang
60650550 lengéscsillapító porvédő gumiharang
60656522 stabilizátor rúd hátsó
60613575 stabilizátor pálca
60629903 keresztlengőkar hátsó első
51749913 keresztlengőkar hátsó hátsó
51777717 hosszlengőkar jobb hátsó
51777718 hosszlengőkar bal hátsó
60624994 gumigyűrű első rugó fölé
46746068 gumigyűrű első rugó alá
60613567 gumigyűrű hátsó rugó alá
60625097 hátsó futómű csavar rövid
60616479 hátsó futómű csavar hosszú
A mindennapos városi használat és az októberi túra (liusz és VV6 társaságában) igencsak legatyásította a futóművet (kopogás, nyekergés). A rendellenes hangokon kívül volt látható hiba is: hátsó ütköző leszakadva, első rugók alatti gumi szétszakadva, hátsó bekötőrúd szilenje repedezett.
A túra arra is rámutatott, hogy érdemes feszesíteni az élvezetesebb kanyarvétel és úttartás végett. Mivel döntően városban használom az autót, ültetés kizárva, némi kényelemről viszont hajlandó vagyok lemondani. Némi kutakodás után került fókuszba a hollandok terméke. A márkanév és a reklám meggyőzött: Koni Special Active
Decemberben elkezdtem bespájzolni az alkatrészeket, hogy majd tavaszra felfrissített futóművel vághassak a hegyeknek.
- lengéscsillapítók (Koni)
- porvédők, ütközők (Sachs)
- első toronyszilent (Sachs)
- első rugók alá gumi (gyári)
- bal alsó lengőkar (TRW)
- kormányösszekötő gömbfejek (TRW)
- hátsó bekótőrudak (gyári)
- hátsó csavarok a kerékagynál (gyári)
- első villa csavarok (gyári)
- önzáró anyák 12x1.25 (Lada)
A műveleteket 2 nap alatt sikerült elvégeznem. A csavarok könnyen mozogtak, mert a szerelések során bezsírozva szoktam összerakni. Ez különösen a hátsó futóműnél könnyíti meg jelentősen a munkát. A hosszú csavar a távtartóval és a tengelycsonkkal is szeret összegyógyulni.
Kezdjük a könnyebbel címszóval először a hátsó részt csináltam.
Szükséges eszökzök:
- csillag csavarhúzó, PH2
- 6-os imbusz, ezek a csomagtér burkolat bontásához kellenek (szedán)
- 22-es csillagvillás / crova, 6-os imbusz a csillapító szárához
- 19-es csillagvillás / crova a tengelycsonk csavarokhoz
- 15-ös crova a bekötőrúd csavarokhoz
- kalapács, kiütő, drótkefe, csavarlazító, feszítővas, rugóösszehúzó
A szerszámok minősége nagyban befolyásolja a munkaidőt. Egy jó ütvecsavarozó vagy légkulcs nagy szolgálatot tesz.
Autó hátulját felbakoltam, kerekek le, fékcső és ABS jeladó lengéscsillapítóról leakaszt. Csomagteret kipakol. Szár önzáró anyáját lecsavarni, alsó két csavart kibányászni a tengelycsonkból (ha jól be van állva, akkor drótkefe, csiszolópapír, csavarlazító, kalpács és kiütő játszik, jó móka). A feszítővassal a toronyszilentet cuppantotam ki a helyéről. A váznyúlvánba akasztva a lengéscsillapító stabilizátor bekötésére szolgáló fülnél nyomtam lefelé. A szilent peremét előtte be lehet fújni felülről pl wd-40-el, hogy könnyebben kicsússzon.
Ha kint van a cucc, rugót összehúzni, toronyszilentet leszedni. Össze fordítva. A visszacuppantást emelővel oldottam meg.
A bekötőrúd cseréje gyerejáték. Reménykedjünk, hogy a tengelycsonk szilentje ép, különben cumi.
Fontos, hogy a lengőkarokon átmenő csavarokat keréken, vízszintes talajon álló autónál húzzuk meg!
Az eleje nagyobb falat, de szerencsére az összes csavar könnyen jár, hála a nem is olyan távoli előző javításnak. Konkrétan az alsó lengókar 2 évet sem bírt ki (TRW). A gömbfeje úgy megszorult, hogy kalapáccsal kellett állítani, hogy kiférjen a fészkéből (zsírhiány?).
Szükséges eszközök:
- gömbfej kinyomó (kormány összekötő, felső lengőkar, alsó lengőkar)
- 22-es crova alsó lengőkar anyához
- 22-es villáskulcs kormányösszekötőhöz 2 db
- 15-ös crova alsó lengőkar csavarokhoz
- 19-es csillagvillás / crova és
- 10-es imbusz a villa csavarokhoz
- 17-es crova a torony csavarjaihoz
- 17-es (15-ös) racsnis csillag és 5-ös imbusz a stab összekötőhöz, felső lengőkarhoz, kormány összekötőhöz
- kalapács, kiütő, drótkefe, csavarlazító, rugóösszehúzó
Az alsó lengőkar cseréjét korábban már leírtam. Alapvetően ezen képes leírás alapján érdemes csinálni. Viszont az összeszerelést elnagyoltan írja, pont a lényeges fogás hiányzik. Ugyanis, ha a féltengely csukló erősebb, mint a képen (pl.: V6, vagy JTD) akkor a gömbcsuklót nem egyszerű behelyezni a helyére. Oldalra és kissé előre kell kibillenteni, hogy a furatba bemenjen. Utána lehet visszaigazítani egyenesbe, hogy beüljön a kúpba.
A lengéscsillapító cseréje ehhez képest sokkal egyszerűbb, feltéve, ha a villa nincs rágyógyulva. A villa csavarjait ki, a felső lengőkar gömbcsuklóját le kell oldani. Fékcsövet, ABS jeladót, stab összekötőt lekötni a csillapítóról / villáról. Villát lehúzni a csillapítóról és félrefordítani. A toronynál a 2 anyát lecsavarni és kibányászni a helyéről az egységet.
Mielőtt a rugót levesszük, érdemes összejelölni a felső rugótányért a rugóval. A menetek között elég kevés hely van. Spéci összehúzó előnyben. Nekem csak vaskos van, azt be kellett feszíteni a menetek közé és még így is para volt. Baromi erős az első rugó.
Össze visszafelé.
Összességében elégedett vagyok az alkatrészekkel. Most minden szép és jó, majd a km-ek döntenek.
Elöl majdnem 2 cm-rel magasabb lett az autó. Ebben szerepet játszhat az új rugóalátét, a toronyszilent és a lengéscsillapító. Kicsit szokni kell, nem szebb, de ez a gyári magasság.
Folyt. köv. első és hátsó GTA stabilizátor beszeréles.
km: 242368
Ha már ilyen remek lett a futómű a felső lengőkarok cseréje után, nem hagyhattam, hogy a belső stabszilentek ritmusos kopogásukkal elrontsák az összképet, így ma kicseréltük ezeket is.
Ennyire jó még talán soha nem volt ez az autó mióta nálam van...
A hónap elején új rekorder született a 156-os személyében, ugyanis soha egy autóm sem volt még két és fél évnél hosszabb ideig a birtokomban. Eddig az E36 tartotta a rekordot - a cabriót most hagyjuk, mert az naptári napokat tekintve kicsit több, mint három évig volt meg, de a három szezon, amiben használtuk, hunyorítva is épp csak kiad másfél évet - mostantól viszont minden egyes nap az Alfa előnyét növeli.
S hogy mi történt az elmúlt negyed évben mióta utoljára írtam róla? Egyszer csak ismét gyanús, beázás szerű foltokat láttam a tetőkárpit hátsó részén, így eldöntöttem, hogy ideje nyugdíjazni a régi, már szilóval mókolt antennát. A talp természetesen gyári, a szár pedig egy univerzális darab lett.
Aztán hozta a formáját a "szarolasz", és produkált egy valódi meghibásodást is. Történt ugyanis, hogy nem mindig volt hajlandó - eleinte csak három-négy villanásnál hosszabban, aztán már egyáltalán - irányjelezni. Rendeltem egy új indexrelét, majd gondoltam pikk-pakk kicserélem. Szorgosan tapogattam a biztosítéktábla környékén, de sehol nem sikerült kitapintanom a kattogást. Jobb híján rákerestem az interneten, s kiderült, hogy ez a szerencsétlen Giovanni konkrétan ez a szar köré tervezte az egész 156-ost. Lassan megszoktam már, hogy a motortérben is kis híján minden apró beavatkozást avval kell kezdeni, hogy legalább két három útban levő vackot eltávolítsak, de hogy egy indexrelé cseréhez konkrétan le kelljen venni a kormánykereket, a burkolatokat, és a szöghelyzetérzéklőt is, az már finoman szólva is vicc kategória (méghozzá elég szar vicc).
Igaz ezek után sokkal nagyobb volt az örömöm mikor végre újra üzembiztosan tudtam jelezni a kanyarodási szándékom. Persze valami az új utángyártott darabbal sem kerek, hisz evvel az elakadásjelző csak gyújtás nélkül működik az elvárásoknak megfelelően. Járó motornál csak akkor villog, ha az irányjelzőkart is kirakom jobbra, vagy balra, de ezt már elengedtem, emiatt nem fogom szétszedni még egyszer...
Aztán ha már így belejöttem, gondoltam levezetésként újrabandázsolom a motortéri kábelköteg mára már viharvert szakaszait. Az előbbiek fényében ezt már a kisujjamból kiráztam.
Akárcsak a bal oldali "A-oszlop" takaró patentjainak pótlását. Ezek még az első beázások keresése idején törték el, azóta csak amolyan átmeneti megoldással voltak rögzítve, de most újra itt is fixen a helyén van minden.
Augusztusban elvittem, hogy kicentrírozzák a kerekeit, amit nagyon jól tettem, mert azon felül, hogy végre ismét simán fut az úton, találtak egy lassú defektet, amit javítottak is a jobb hátulján (csak megjegyzem, hogy úgy néz ki azóta ismét összeszedtem még egyet...).
Ráérő időmben amolyan átmosás gyanánt leszívtam és újratöltögettem a szervóolajat a tartályból, egészen addig, amíg szép tiszta nem lett, felfrissítve ezzel a rendszerben levő folyadékot.
Aztán történt egy kis baleset, a helyi gépi mosóban (tudom, hülye aki oda viszi, de gondoltam ebben már túl nagy kárt úgysem tehet - már ami az esztétikát illeti) elhagyta magát a vezető oldali külső tükröm. Egy roppanást követően bárminemű ellenállás nélkül kezdett mozogni előre, hátra, s még egy kicsit felfelé is. Rémlett, hogy itt a blogon olvastam már ilyenről, majd bebizonyosodott, hogy velem is ugyanaz történt. A tükör tengelyét felülről rögzítő körmös alátét kiugrott a hornyából. Gyorsan visszakerestem a már említett posztot, s egy kis egyengetést követően magam is visszanyomattam az alátétet a helyére egy satu és a megfelelő átmérőjű dugókulcs segítségével. Alapvetően jól ment minden, leszámítva, hogy a tükörlap nálam elrepedt a szétszerelés közben, így annak, és a belső háromszöget rögzítő fém patenteknek végül új állta helyét. Azóta sokkal masszívabb a tükröm.
Régóta zavartak már a csálén álló hátsó légbeömlő rostélyok is, de szerencsére sikerült újra összepattintanom a mechanikájukat, így újra rendezetten, együtt mozog minden itt is.
Végül a héten elérkeztünk az autó számomra legzavaróbb problémájának megoldásához, az általam már több alkalommal is karosszériatömítővel és nylon darabokkal javítgatott fenéklemez kihegesztéséhez. Végig drótkorongozták az alját, s legnagyobb meglepetésemre abszolút nem volt vészes a helyzet.
A már általam is ismert három tenyérnyi lyuknál kellett csak a fémet pótolni, napi használatú, ma holnap 18 éves 156-os létére meglepően jól tartja magát a karosszériája. Természetesen kapott új réteg alvázvédőt is, így remélhetőleg nem csak a következő műszaki vizsgáig fog kitartani a napokban elért állapot.
Aztán ha emiatt pár napra már úgyis le kellett tennem az autót, kicseréltettem a mára már idegtépően nyekergő, s néha már kopogni is "látszó" felső lengőkarokat két új TRW-re. A beavatkozás közben kiderült, hogy a jobb első gumifékcsövem kis híján ki van szakadva (olyan, mintha valami megvágta volna), így ahelyett is kapott egy újat a gép.
Persze így, hogy fent ismét feszes lett a futómű, apró koppanások formájában már jelzik a januárban cserélt belső stabilizátor szilentek is, hogy szeretnének ők is nyugdíjba menni. Ez már a második garnitúra mióta nálam van az autó, és egyik sem bírt ki többet egy évnél, így esélyes, hogy egy komplett rúd lesz a végleges megoldás, hisz feltehetően az is már jócskán megkopott az eddig megtett kilométerek alatt.
Mire mindez lezongorázódott, megérkezett az Aliexpresszről rendelt szivargyújtó helyére szerelhető voltmérős USB aljzat. Több helyen láttam már, és nagyon tetszett, nem beszélve arról, hogy ezzel végre ki tudtam küszöbölni azt, hogy a mára már eléggé viseltes szivargyújtóból rosszabb úton állandóan kiugráljanak a csatlakozók. Ahogy visszakaptam az autót be is szereltem, és egyelőre nagyon tetszik, főleg hogy valamilyen szinten azért nyomon tudom követni a generátor töltését is ezután.
Nem akartam külön posztot írni emiatt, de ha nem jön közbe semmi váratlan esemény, akkor valamikor április környékén kellene billentyűzetet ragadjak, ami miatt kicsit torzulna az időrendiség és a tér idő kontinuum a blogon, így egyszerűbb ha pár sorban összefoglalom a történéseket.
Már karácsony előtt feltűnt, hogy laposabb a jobb első kerekem, így első körben rápumpáltam, s vártam, hogy újra leenged-e, s ha igen, mennyi idő alatt teszi mindezt. Január első hetében szúrt szemet, hogy ismét leengedett, s szerencsémre úgy is állt a kerék, hogy észrevettem a bordák közt megbúvó rozsdás szöget. Lassú defekt volt, így ismét rápumpáltam, majd pár napra rá kijavíttattam a hibát.
Visszaszerelés előtt felcsiszolták a felni peremét, s merítőkádban ellenőrizték a szivárgást, de most abszolút nem enged. Aztán (csak mert még eszemben van, pedig ilyen apróságokat nem szoktam a blogba leírni) örülhetnek a "szarolaszozók", túl vagyunk egy nagyon komoly elektromos meghibásodáson is - igen, kiégett a jobb első H7-es tompított izzó. Szerencsére még akadt elfekvőben a garázsban, így pikk-pakk ki is cseréltem (ezen még nem kell sem a lökhárítót levenni, sem a lámpákat kivenni)...
Aztán kedden reggel volt kollégám elvitte, majd vissza is hozta az autót, csak közben kicserélték a két belső stabszilentet. Kár volt eddig húznom a dolgot, tényleg ezek csinálták a fesztivált, azóta egy apró zörej sincs a futómű felől, így apránként összeérett az is. Most legszívesebben ki se szállnék belőle, annyira jó, hogy végre csendben teszi a dolgát. Szeretném hinni, hogy ez most egy darabig így is marad...
...mármint abba a bizonyos ürülékbe, azt a bizonyos rögzítőelemet. És az igazat megvallva ez is csak féligazság. Mert mi a helyzet a "szarolasszal"? Tulajdonképp semmi - augusztus eleje óta poszt sem született, s akkor sem azért ragadtam billentyűzetet, mert baja volt - hisz sokak számára biztos meglepő, de amolyan "tanken fahren" jelleggel, szinte hiba nélkül üzemel az Alfa.
Azért csak szinte, mert vásárlás óta másodízben produkált egy "valódi elromlást" (számomra a TMK, a kopó fogyó alkatrészek, valamint a már vásárláskor is ismert hibák nem tartoznak ide). Ahogy egyre korábban sötétedett, feltűnt, hogy baromira nem akarnak figyelni rám, amikor tolatok ki valahonnan, ami működő tolatólámpák nélkül, nem is volt elvárható. Mivel az izzók, és a biztosíték jó volt, nem maradt más hátra, mint ezerpárszáz forintért venni egy új tolatólámpa kapcsolót, amit relatíve könnyedén ki is cseréltem. A kábelcsatlakozó sem volt a helyzet magaslatán, azt kollégám javította meg.
Fény gyúlt az éjszakában, azóta újra tökéletesen működik minden. Lassan már egy éve, hogy szereztem két új első lengéscsillapítót (tudom nem egy top márka, de amennyit fizettem érte annyit bőven megért), hozzájuk tartozó toronyszilenteket, valamint két első TRW stabpálcát, mert pár csendesebb hónapot követően valami mindig megszólal az első futóműben.
Lassan már kezdem megszokni - így tulajdonképp türelemre is tanít az Alfa, hisz a régi énem már rég agyfaszt kapott volna ettől - hogy többet használom finoman kopogó futóművel, mint néma csendben. Mivel már szinte minden volt legalább egyszer cserélve az első futóműben, s csak a lengéscsillapítókhoz nem nyúltunk eddig, azt gondoltam, hogy ezek kopoghatnak hőmérséklet függvényében hol jobban, hol kevésbé.
A héten le tudtam tenni az autót egy napra, így ki is lettek cserélve - s bár csökkentek a zajok - de nem hozta a várt eredményt. Csütörtökön a kerékcsere alkalmával (ismét az autóval kapott négy komplett kerék került fel a 2015-ös Nokianokkal) egy kis segítséggel kicseréltem a stabpálcákat is, de nem volt semmi baja a régieknek sem. Sebaj, ismét újak ezek is.
Szerelgettük kicsit itt, kicsit ott, de a probléma gyökere valahol máshol lehet - arra gondolok, hogy a belső stabszilentek kezdik újfent megadni magukat (vagy maga a rúd kopott már meg annyira a több, mint 300 ezer kilométer alatt, hogy hamar kinyúlósodik rajta az új szilent) de azok egyelőre még biztosan maradnak. Ha nem muszáj, akkor a tavasszal esedékes műszaki vizsgáig már nem áll szándékomban hozzányúlni. Elzörög ez még így a télen, aztán majd úgyis meglátjuk...
Már tényleg nem akartam tovább halogatni az egyre inkább gyengélkedő kuplung cseréjét, így a héten egy laza másfél napos körrel a szopórolleren sikerült abszolválni a dolgot. Már tavaly megvettem a komplett szettet, de tartva a cserével járó tortúrától halogattam amíg csak lehetett. Durván egy hónapja érte el azt az állapotot, hogy az egyre durvább induláskori remegés már elszakította a felső motorkitámasztót, s folyton érezhető volt a rezonancia a kuplungpedálon is.
Írnám, hogy pikk-pakk lejött a váltó, s megvolt a csere, de ezt csak egy masszív félnapos bontást követően sikerült elérni. A szétakasztott futóműben is mindjárt adta magát, hogy kell két új lengőkar a bal oldalra. Nem lepett meg a dolog, hisz a felsőt mindig csak szilentcserékkel javítgattuk - várható volt, hogy lassan a gömbfej is lógni kezd. Sebaj, kapott újat alul felül egyaránt.
Remek alkalom volt ez a futómű hibáinak feltárásán felül a motor és váltótartók cseréjére is (háromból kettő alsót cseréltünk) - ha már úgy is el volt választva a gépezet a kasznitól. Ezt követően már csak a felső motorkitámasztó, valamint egy futóműállítás volt hátra, hogy sikeresnek tekinthessük a beavatkozást. Most, hogy műszakilag egészen közel került a tökéleteshez, még rendbe kell tenni az ideiglenesen kókányolt fenéklemezt, s bár eredetileg nem terveztem, de kicsit próbálunk javítani az autó által nyújtott esztétikai élményen is. Tervbe van a küszöbökön levő horpadások javítása, valamint ezek, a motorháztető, és a lakkhibás tető újrafényezése, hogy ha hunyorítva is, de végre ki is nézzen valahogy. Ennek a fene nagy csinosítgatásnak előszeleként kaptam három egészen hibamentes dísztárcsát (Köszi Laci!), így végre ki tudtam válogatni négyet, amik tényleg jók.
Pár apróságot leszámítva töretlen lendülettel teszi a dolgát az Alfa. Pikk pakk eltelt 10 000 km az utolsó olajcserétől számítva, s ha emiatt úgyis műhelyben az autó, itt a lehetőség, hogy foglalkozzunk vele egy kicsit - de nézzük időrendben, mi történt október óta. Elsőként felkerültek az új első féktárcsák (Delphi), és fékbetétek (Ferodo). Ég és föld a különbség, pedig ezt megelőzően sem panaszkodtam a fékhatásra. Eddigi autóim közül, talán ennek a legjobbak a fékei. Mivel az Alfa Romeo futómű, és a magyar úthálózat még hellyel-közzel sem nevezhető egymással kompatibilisnek, rövid csendet követően mindig előjön valami újabb zirgés-zörgés, kopogás, mikor mi... Első körben kicseréltem a stabpálcákat, gondolván azok még a régiek, de maradt a kopogás, így azon kívül, hogy most már ezek is újak, nem hozták a várt eredményt. Úgy voltam vele, majd kiforrja magát, ha erősödik, talán könnyebben behatárolható lesz, hisz lógást ekkor még nem éreztünk sehol. Telt múlt az idő, november közepén sikerült szert tennem egy garnitúra új 15-ös Pirelli nyári gumira az idősödő Michelin-ek helyett, s valamikor ez idő tájt visszakerültek a Nokian téli kerekek, amikkel anno az autót vettem. Átlépve a 310 ezredik kilométert is, be kellett tervezni az esedékes olajcserét, melyhez tudtam be kell szerezzek egy pár futómű alkatrészt is, hisz ekkorra már egészen durva fémes csattanások is jöttek az autó bal elejéből (mondtam, hogy kiforrja magát). Most már érezhető volt a lógás is, s legnagyobb meglepetésemre ismét a vásárláskor már cserélt felső lengőkarok szilentjei adták meg magukat. Ennyit bírt a Meisterteile, most itt is Delphikkel próbálkozunk. Ezen felül ki lettek mosva az első biztonságiövek, kapott új Bosch olaj, és gázolajszűrőt a már bevált 5W40-es Mobil Super 3000 társaságában, valamint új váltóolajat (Tutela ZC75 Synt), egy bal alsó lengőkart (ha már a jobb úgyis új), jobb külső, és bal belső féltengely gumiharangot, valamint egy új Meat&Doria EGR szelepet. Ez eddig le volt húzva és dugózva, s bár nem vagyok a kipufogógáz visszavezetés nagy barátja, gondoltam ezekben a hideg időkben talán pozitívan fogja befolyásolni a motor hőháztartását, ha a bemelegedési fázisban az EGR hűtőn átáramló kipufogógázok is melegítik a vizet. ECU resetet nem csináltunk, így még tanulja a használatát, de így durván 100 km elteltével már sokkal ritkábban ránt be kettesben 2000-es fordulaton óvatos gyorsításnál. És akkor jött a feketeleves. Az volt a terv, hogy a fenéklemezen, és a rugótornyokon látható rozsdafoltokat megcsiszolom, Brunox-szal passziválom, majd saját kezűleg lefújom alvázvédővel. A csiszolás folyamán aztán a fenti kép tárult szemem elé (ezt leszámítva meglepően ép a kaszni). Egy körömnyi, s két kisebb tenyérnyi helyen viszont már átlyukadt a fenéklemez a hátsó részén. Mivel per pillanat millió egyéb hely van, ami pénzügyi fekete lyukként nyeli a családi kassza tartalmát, így olyan megoldást kellett találnom, amivel kibírja jövő nyárig, mikor remélhetőleg rendesen meg lesz csinálva. Szóval a megcsiszolt részeket lefújtam rozsdaátalakítóval, majd a lukakat - a címben is említett módon - karosszériatömítő, és egy nylon zsák darabjának segítségével eltüntettem, amit aztán jó vastagon betakartam még egy adag masszával és alvázvédővel . Ha megköt, jövő nyárig alkalmas lehet arra, hogy ne ázzon alulról az utastér, s talán nem is rohad már tovább. Erre az idő majd megadja a választ... Végezetül kifújtam a tornyokat is rücsivel, valamint a küszöbök belsejét üregvédővel. Nem vagyok rá büszke, de átmenetileg talán jó lesz...
Pénteken belevágtunk, és rendbeszedtük az első futóművet. Szinte már a vásárlás óta hurcoltam a csomagtartóban a javításhoz szükséges alkatrészeket, de csak most érett meg bennem annyira a dolog, hogy a tettek mezejére lépjünk. Két kis hitvány gumidarab cseréje miatt kinek van kedve csak úgy "ad hoc" leengedni a bölcsőt? Ettől függetlenül abszolút megérte, hisz köszönhetően végre teljesen lógás és kopogásmentes lett a futómű. Aztán ha már úgyis ennyire szét lett borítva az autó, kicseréltük a jobb alsó lengőkart is. Ez utóbbin még nem lógott semmi, de a gömbfej szakadt porvédőjét elnézve inkább múltja volt már, mint jövője. Ha már végre bekerült a műhelybe az autó, s hogy pár hónap múlva ne kelljen emiatt újra szétszedni, kicseréltük a szintén pályafutása végén járó kormos rezoncsövet is. A végén egy laza futóműállítással zártuk a napot, mert a bölcső leszerelése miatt kicsit elmászott a kormányközép, de attól tartok, hogy ezt meg kell ismételjük, mert bár minden érték "zöld lett" a monitoron, érzésre viszont nem lett százas az egyenesfutás. De ez már csak gyerekjáték lesz...
Megjöttek. :) Eibach pro kit rugók és Koni Str.t lengéscsillapítók. Jövő héten kerülnek be, már nagyon nagyon kíváncsi vagyok. :)
Az az igazság, hogy nem tudom milyen rugók vannak benne, mivel azokon nem találtam semmiféle jelölést is sima fekete rugók. Viszont szemre lejjebb van, mint egy sima sport futóműves 156.
Beraktam egy képet a jelenlegi állapotról, hogy lehessen látni majd a különbséget.
