Tagok >> WarbiRunner (Gyuri) >> Blog
Még augusztus végén kirándultunk egyet, egy családi összejövetelre, Mátraházára. És újra az autópályás csendet választottuk. Nem volt rossz döntés, és az odafelé út keserűségét is sikerült enyhíteni, legalább egy kicsit. Ugyanis gyönyörű időnk volt, vidám autózásra számítottam azon a pár kilométeren Mátraháza előtt. És csalódtam, az elmúlt időszakban sokadjára. Egyetlen élmény kanyarra sem futotta, úgy jártam, ahogy mostanában nagyon sokszor a csobánkai szakaszon is. Elöl egy 40-nel guruló (E Merci), mögötte sor, előzni képtelenség. Negyvennel gurultunk át az összes élményt ígérő kanyarkombináción. Meg is fogalmazódott bennem hamar, kezd igazán felesleges lenni bármiféle élményautó. Egy-két éve rendszeresen azzal szembesülök, hogy lehetetlen egy jót játszani, legalább pár kilométert, pár percet. És mi marad? Beülni a gyenge, öreg, zöld Alfába, és lent az Alföld tengersík vidékin keresni valami helyet ahol tényleg játszhatok, mert 90 lónak kifér nyélgázon itt is, ott, is, amott is. 230-nak nem, csak szenvedünk.
Aztán egy óra múlva szebben sütött picit a nap, leszaladtunk Mátrafüredig és véletlenül épp üres volt az út. A motor még meleg, így pár kanyar jutott nekem is végül. Morzsa ez de már ennek is örülök.
A táj, a másnapi túra, és az élmények kárpótoltak persze, és hazafelé Zen újra nevéhez híven fantasztikusat alakított. Végig jó időnk volt, ám hazafelé ránk szakadt az ég. Az autópályán 140-nel haladtam egy kisebb konvoj végén a belsősávban, amikor egyik pillanatról a másikra özönvíz lett. A száraz útról 140-nel belehajtottunk a vízbe. Előttem fejveszett fékezések, úszkálások, vészvillogózások. Zen egy határozott lassítással 80-on volt, végig teljes tapadás és biztonság mellett. Nagy dolog, hogy egy ilyen kaliberű autó vigyáz ránk.
Aztán ahogy szétszéledtek előlem, Zen nyugalomban tudtunk ennél kicsit gyorsabban is haladni. Víz előtte, köd utána :-) Rendíthetetlen..
Újra elkezdte bántani a szemem ahogy a zárhídon ismét elkezdett előbújni a rozsda. 2016-ban a vásárlás után szinte ezzel kezdtem, eddig bírta. Most kicsit alaposabban nekiálltam. Újra fémig csiszoltam, de most rozsdaátalakítóval is kezeltem. Alapozásként cink sprayt kapott, majd a nap során ahányszor eszembe jutott és arra jártam, kapott egy réteg fekete fedő festést.
Egy lendülettel az első kerekek mögött is lekezeltem a kritikus részt. Gravír géppel fémig mentem, Evipassal passziváltam. Végül ezt nem fújtam, hanem vastagabb rétegben pici ecsettel fedtem be, így lényegesen ellenállóbb lesz a repkedő kavicsoknak.
Jó sokáig tartott (sok 20p-es szünettel), de remélem így elég alapos volt a művelet, és esztétikailag is normális lett az eredmény.
Csak ennyire zavart, hogy ott áll a másik 9 éves autó, amire eddig öten kérdezték meg, hogy új e :-))
Pár száz kilométer használat után tényleg az van, amire nem számítottam. A legalfább Alfánk eddig ez az autó, állandóan mennék vele valahova. Mindegy hova.
Csukott szemmel megmondanám róla, hogy ez egy Alfa Romeo, csak abból ahogy szól, ahogy reagál, ahogy ülök benne. Amikor keresgéltem az eladó autók közt, egy megosztó formaterv volt és egy kigrammolt műszaki döntés: Alfa Romeo legyen, de városban is kompromisszumoktól mentes, benzines, csakis szívócső befecskendezéses 1.4-es.
Aztán most itt áll, és csupa érzelem ez az autó, benne 100 év Alfa Romeo sűrítménye és minden rezdülésén érződik, hogy ezt szívvel lélekkel tervezték.
A MultiAir motor nem volt kritérium, úgy voltam vele, hogy ha olyat találok, olyat veszek, de a célnak pont megfelel a 120 lovas is. Na azt viszont nem tudtam, hogy ez a motor ennyire fantasztikus. Bár egyszer már vezettem ilyet, de az apró finomságait használva ismeri fel az ember.
A lámpánál állva lehúzott ablakkal egyszer csak azt éreztem, hogy egy 72-es Giulia 1300 Superben ülök, ez a hang nem egy modern autóé. Elölről egy régi benzines őszinte járását hallom, hátulról pedig aláfest az épp jól eltalált hangú kipufogórendszer. Pont annyira jó, hogy egy pillanatra megvolt az illúzió.
Aztán ugrottunk időben, odaléptem neki, elváltottam. Egy öreg 155 q4 szelleme szisszent minden váltásnál. Valahonnan messziről, dobozba zárva, de ott volt, miközben boldogan lódult a mutató hatezer fölé. A 100 év Alfa lemezről valamit mindig játszik. Feldolgozást, de jófélét.
13 éve Alfázok, és nem értem, hogy ez az autó, pláne ezzel a motorral hogy tudott észrevétlen maradni számomra. A többség a 159-cel van elfoglalva, ami rengeteget adott nekem is a lassan négy év alatt, hozzám nőtt a hangja, kényelme, formaterve, a fantasztikus nyugalom amit áraszt.
Ez a kis piros autó viszont ezerszer inkább Alfa Romeo. Nincsenek kérdések. Beülsz, megérzed, vezeted, mosolyogsz. Nincs hiányérzet.
Csak ideiglenesen, de igényesen felragasztottam kétoldalas kültéri ragasztószalaggal a rendszámot. Mindenhogy rémesen áll rajta, megpróbáljuk a kpm-nél a matricát bejegyeztetni.A széleken szivacsozást is kapott, hogy a menetszél ne tudja a fényezésnek nyomni a fémet. Egyelőre így lesz.
SET-458, a piros 458 Italia XD
Egy nagy doboz alkatrésszel a csomagtartójában elvittem ma reggel. Remélem holnap útra készen találkozunk.
Mindent sikerült gyári eredetiben beszereznem:
Olaj+gyertya szett: FPT gyári gyertyák, Selénia K PE olaj
MultiAir mikrofilter
Szűrők (olaj, levegő, pollen)
Vezérlés szett vízpumpával
2020.07.21. Haza is jött, fékek, futómű is leellenőrizve, minden tökéletes. A Multiair szűrő csere nem ártott, a többi minden újszerű volt benne. Most meg új.
A rendszáma még az ablakban, de már itthon. Volt ám öröm és lelkesedés. :-) Én pedig nekiláttam az ismerkedésnek. Megtankoltam.. benzinnel. Furcsa volt az illatosabb pisztolyból tankolni. Aztán mosás, és irány haza. A fényezést üvegtisztítós kendővel áttöröltem, a belsejét kitakarítottam, fertőtlenítettem és bőrápolóztam ahol kell. És közben csodálkoztam és sorra értek a kellemes meglepetések.
Tükörfényesre mosva, törölve sem látok semmit a fényezésén. Gyönyörű, egységes, tükrösen ragyog az egész. Pár pici apró pötty, karc amit találtam. Használt autó vagy mi...
Belül ugyanígy igényes, és ahányszor beülök én bizony új autó illatot érzek. Volt pár folt, morzsa, ez-az, de ez egy alig használt beltér, karcmentesek a fényes fekete műanyagok, a fém betét, és nincs kopás a kormányon.
És az egyik meglepetés: Ezt a Giuliettáknak mindig felróttam, hogy az a műanyag ajtópanel az rettenetes, az engem zavart. Takarítás közben jöttem rá, hogy ebben műbőr betét van. Lelkem mélyén ó de örültem, hogy nem jött össze az alapfelszereltségű fehér. Ez hasonlóan Zen-hez egy nagyon felszerelt autó, és egész más benne ülni, mint egy alapmodellben.
Felnyíló képernyő nincs benne, amit nem is bánok, így ez egy rendes autóbelső elavuló, idővel viccessé váló kütyü nélkül.
És végül a motortér. Egy szóval: makulátlan. Ilyenre tisztítani nem lehet egy motort. Ez még nem koszos. Pici zsírpapír darabok a géptető ütközők alatt. Minden fényes és újszerű.
Két éve merült fel először az autó csere. Akkor egy fehér Giuliettától indulva volt szó új Vitaráról, jártunk Kia szalonban, néztünk Fiat Tipot, próbáltunk Giuliát, sőt közel jártam hozzá hogy elcsábuljak, közben felújítottuk a zöld 146-ot, és végül eljutottunk ide. És most így jó.
Miután lett egy autónk, ki is fizettem, majd vártam. Illetve kb másnap felfogtam, hogy vettem egy autót, hülye e vagyok? A mai napig tartott, kb. egy hónap izgalom. Vajon tényleg szép? Jó? Hazaér? Nincs valami trükk?
De eddig nincs. Az autóban 66e km van most, és úgy is néz ki, olyannak is érződik. Ennyire újszerű Alfám még nem volt soha. És igazat írt a volt tulajdonosa a hirdetésben, ezért is vettem meg: ez az autó télen még egy métert sem ment. Ez látszik mindenhol, mintha új lenne a fék, féknyergek, kipufogó dobok, semmin nem látszik a 9 év nyoma. A beltéren sem. Hol van a világon még egy piros, közel full extrás, EU5-ös Giulietta, ami kis futású, nem napi járós és nem használták télen? Minden kívánság teljesült.
Az autó egy Linus nevű olasz-jármű bolondé volt. Harmadik autóként használta és még pár Ducati is állt a garázsában. Hát... köszönjük Linus :-)
Az autó rendszámmal, névre írva, elöl két új gumival annyi amennyi.. drágának sem gondolom a hazai kínálathoz képest.
Miután leírtam a Giulietta topicban , hogy külföldről, képről biztos nem vennék autót, pontosan ezt tettem. Azt is írtam, hogy nincs olyan kapcsolatom aki megnézze, intézze. Aztán rájöttem, hogy mégis van, hát hogyne lenne, csak nem a szokásos olasz-osztrák.német-holland vonal.
A rengeteg kritérium közt nekem ott volt, hogy osztrák anyuka autót még 60e km-rel se, félek a rozsdától. Inkább az olaszok felé kacsintgattam az autoscouton, de valahogy nem jött az ideális jelölt. Aztán beugrott az ötlet. Hiszen Attila, a közeli autósbolt tulaja Svédországból hoz be autókat. Már lelestem nála, hogy a blocket.se oldalon böngészget, hát nézzünk rá milyen a svéd felhozatal.
A legfrissebb hirdetés egy piros Giulietta 1.4 multiair volt 65e km-rel. A hirdetés szövegét lefordította a google, én meg csak ültem... ez most tényleg (7. kép)?? Mert ha tényleg, akkor ez pont az az autó amire vártunk.
Innentől pörögtek az események, átszaladtam Attilához, a svéd adatbázisból bárki lekérheti a JSZP-hez hasonlóan az adatokat, minden jónak tűnt. Úgyhogy feltettem a kérdést: "meg tudjátok nézni nekem ezt az autót?" Ezúttal nagyon nem akartam lecsúszni, ha ezt is elvitték volna előlem, nem is tudom... feladtam volna.
És hogy mennyire profi csapat, az elképesztő. Nem gondoltam volna. Még aznap időpontot egyeztettek, és elment megnézni a kinti srác (aki hazánk szülötte), aki egy neves luxusmáska szervizvezetője volt, most pedig egy másik prémium brand szervizét viszi. Hogy mennyire profi, azt jól mutatja, hogy észrevette az észrevehetetlent, és egyenesen bele is kérdezett. "Jégvert volt ugye?"
Mindezt pár szöszből a fényezésen.
Igen, szegény autót elkapta egy jégeső, és a biztosítására az Alfa Romeonál javították. 10 percig néztem, nem látom hogy mit kéne látni. Hibátlan, nincs színeltérés, egyenesek a lemezek, és mivel márkaszerviz rakta össze, az összes bizbasz, díszléc új rajta.
Szerencse, hogy amikor Attila felhívott ezzel az infóval, épp családi buli volt, már le voltam lazulva eléggé. :-) Azt mondtam neki, hogy ha egy láthatót még lehet alkudni és minden más oké, hozzák el nekem.
Egy óra múlva hívott, hogy van egy autóm. Svédországban. A COVID-19 kellős közepén. Elég logikus nem? :-)
...
Tavasszal elmaradt, most megtankolva, lemosva megint becsábított egy bőrápolásra is. Laza két három órás feladat, de kellemes kikapcsolódás, hamar kimennek az ember fejéből a napi gondok, feladatok.
