Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Körbe autóztuk a Garda tavat. Egy napnyi, pontosabban 157 km autózás a tó körül. Rengeteg látnivaló.
Reggeli után elindultunk körbe. A másik oldalon a "Stella della forra" volt az eredeti cél, mert 2019-ben nagyon emlékezetes volt, de most le van zárva. A terelőúton mentünk fel, ami a szűk részeket leszámítva majdnem olyan látványos mint az eredeti.
Fentről látni az egész tavat. A falucskában át tudtuk érezni a helyi buszsofőrök helyzetét... (6.kép)
A tó északi végén (Riva del Garda) kerestünk egy mélygarázst és elindultunk felfedezni a nyaralóhelyet.
A sétát egy könnyű ebéddel fűszereztük, semmi komoly a fő étkezést estére tartogattuk.
Lehet hogy jobb lett volna nem így tenni, de a képek miatt ez egy másik történet...

A mai nap a tömegről szólt...
Célba vettük Veronát, de előtte egy kicsit shoppingoltunk a Grand' Affi Shopping Center-ben, amit idefelé találtunk tankoláskor. Csak a leendő unokánk kapott cuccokat :-)
Aztán jött egy kis filozofálás tankolás ügyben. A mobil app segítségével (Fuel Flash) még itthon találtam egy olcsóbb kutat. A gond csak az volt hogy önkiszolgáló és nem volt idő a tanulmányozásra, úgyhogy bedobtam egy ötvenest és beletöltöttem PHuBi-ba 31,47 litert. A városból kifelé még 15 Eurót dobtam be, mert olcsóbb kutat sehol sem láttunk, sajnos a kártyás fizetést nem sikerült kibogoznom úgyhogy nem lett tele.
Első úticélunk a Verona Castel San Pietro (45.447748, 11.002948) volt, furcsa volt hogy a palotához fel lehet menni kocsival, de lehet. A kilátás Veronára csodálatos.
Innen az aréna melletti mélygarázsba mentünk (45.436622, 10.991730) ahonnan pár perces sétával elértük az ókori színházat.
Bemenni sajnos nem lehetett mert éppen az opera fesztivál zajlik és a belseje most egy színpad.
Megebédeltünk az aréna melletti téren, majd körbesétáltuk a színházat és még vagy egy órát mászkáltunk a városban. A klasszikus erkély most kimaradt, mert még 2015-ben jártunk ott a Párduccal.
Sok látnivaló van, viszont feltűnően kevés volt a turista.
Innen Sirmione felé vettük az irányt egy kis sétára az óvárosban. Néhány kör után egy éppen távozó autó helyén elég közel sikerült parkolót találni a bejárathoz.
No, itt már volt tömeg - ami zavaróan furcsa volt - így egy kiadós séta után visszamentünk a szállodába.
338 fénykép és 145 km a mai nap mérlege.

A mai program eredetileg holnapra volt betervezve, de az időjárás előrejelzés szerint ma nem lesz olyan meleg mint holnap, így előre hoztuk.
A körbe nem a 2.000 méter feletti helyeket terveztem be, azok nagy részét két éve már bejártuk, hanem a "közelben" lévő pontokat hogy minél többet láthassunk a tájból.
263 km - 5 és fél óra tiszta menetidő - 13 magassági pont - 512 fénykép

- 287m Passo S. Giovanni
- 1.255m Passo Bordala
- Castel Beseno - a terv szerint bementünk volna, de a parkolótól még sokat kellett volna menni felfelé gyalog, így nem fért bele a napba, csak pár kép a kilátással. Amúgy is kezdett meleg lenni. A hegyről lefelé egy hatalmas szőlőhegyen mentünk, rengeteg kis borászattal és szőlőlugassal.
- 1.610m Passo Coe
- kezdett nagyon meleg lenni, így egy hegyi fogadónál megálltunk egy jégkrém erejéig,
- 1.691m Rifugio Valbona - itt egy motoros banda sörözős bulijába cseppentünk, a DJ a pavilonjából éppen AD/DC-t nyomatott - a betervezett kávét a banda emelkedett hangulatrára tekintettel kihagytuk.
- 1.782m Valbona Pass
- 1.496m Bocchetta degli Alpini - az útlezárás miatt elmaradt, visszafordulva újra megmásztuk:
- 1.610m Passo Coe
- 1.341m Sommo-Pass
- 1.083m Valico della Fricca
- 1.290m Passo del Cost
- 1.402m Passo Vezzena
- megéheztünk, így itt jött egy ebéd egy hegyi fogadóban
- 1.261m Kaiserjägerstraße - maga a pont nincs jelölve, mondjuk nem is nagyon van hely megállni fényképezni. Az út félelmetes és csodás. Csodás a táj, az út vonalvezetése, de sok helyen csak egy sávos. A zabszem végig ott volt azon a bizonyos helyen hogy mi lesz ha jönnek szembe. Páran jöttek, megoldottuk a helyzetet.
- 1.650m Monde Bondone - no ide olyan szerpentin megy fel amit bárki megirigyelhet. Nem beszélve a fékeket is próbára tevő hosszú, viszonlag meredek szakaszokról. A motorfék 3-ban kevés vot...
- 584m Passo San Udalrico

Napközben ma is zárni kellett a tetőt hogy a nap ellen védve legyünk, de mehettünk lehúzott ablakkal klíma nélkül.

A képek...

Irány a Garda tó!
270 km - négy és fél óra kocsikázás volt a mai program.

Reggeli előtt a szállodából sikerült meglátnunk a legelőre menő tehéncsordát, eddig ilyet csak otthon láttam régebben a faluban.

Reggeli után a vámszabad területet határoló két hágót másztuk meg:
2.208 m - Passo d' Eira
2.291 m - Passo di Foscagno

Pihenésképp Bormióban felmentünk a 3.012 méter magas Bormio 3000 hegyre.

Innen kezdődött az út másik sarokpontja a Stelvio hágó. Pár nap híján 10 éve jártunk először itt, akkor a másik oldalról jöttünk. Valahol ott indult a hegyi kabriózással töltött nyaralások sora és a hágóvadászat. Visszagondolva sok szépet láthattunk, megérte.
Szóval a Stelvio előtt kis kitérőt tettünk a 2.501 méter magas Umbrailpass-ra, ami egyben a svájci határ is, de nem mentünk át.
Stelvio a maga 2.758 méterével egy gondot jelentett, rengetegen voltak, nem tudtam a táblával közös képet csinálni. Még a sílift is ment, síelők is voltak.
Újdonság volt hogy felmentünk a 2.800 méter magas "Tibet Hütte"-hoz, ami a nyilvántartásom szerint a negyedik legmagasabb autóval elérhető pont. A Stelvio a hetedik elérhető legmagasabb pont és a második legmagasabb hágó.
A túlsó oldalon lefelé megálltunk a 2.188 méter magasan fekvő Berghof Franzenshöhe hotelnél. A Stelvióra felvezető út festői hátteret adott az ebédhez.
Volt még egy megálló egy kávé erejéig betervezve, az 1.875 méter magas Ristorante Rocca Bianca. Itt nem volt parkoló, úgyhogy kimaradt.
Nem maradt ki a Forte Gomagoi - útzáró erőd a Stelvion.
Még 190 km várt ránk a következő szállásig: Hotel Campagnola - Malcesine
Itt egy kiadós vacsorával tettük fel a pontot a mai napra.

Kezdetnek felmentünk a Costaccia 2.360 méter magas hegyére a felvonóval, ez maradt el tegnap az eső miatt. Most viszonylag szép idő volt, csodálatos kilátással.
Kicsit kocsikáztunk. Livignonak van egy bejárata Svájc felől is a Livigno hágón keresztül, ami 2.315 méter magas. Ezt vettük célba. A hágót jelző tábla a határ túlsó oldalán van és a határállomáson nem láttunk senkit átmentünk Svájcba. Ha már ott voltunk elgurultunk a 2.330 méter magas Bermina hágóra. Nálunk elképzelhetetlen minőségű út és csodaszép táj. Megérte átmenni.
Visszafelé újra megmásztuk a Livigno hágót, a határon volt egy emberke, de a forgalom a legkevésbé sem érdekelte, ki se nézett a bódéból.
A szálloda jött némi fürdőzéssel, majd 2 óra körül kimentünk a városba valami könnyű ebédért. Hatalmas Livigno burger és sültkrumpli lett belőle és egy nagy séta a városban.
A nap zárásaként újra elgurultunk a piknik helyre hogy élvezzük a napsütést és a tájat.
7 éve jártunk erre akkor készült egy kép ahogy a padon pihenek, ezt a jelenetet játszottuk újra. Biztos ami biztos alapon az összes padra lepihentem hogy meglegyen az eredeti párja.
7 óra körül visszaértünk és a szálloda kényelmében telt el a nap hátra lévő része.

Ma 515 fénykép/videó készült.

Holnap indulunk tovább.

A mai program a három nagy hegy lett volna felvonóval, de az időjárás közbeszólt.
Először a 2.749m magas Carosello 3000 volt a célpont.
Csodás táj, tiszta idő, némi hó és 10 fok várt minket gyenge széllel. Minden meleg ruhánkra szükség volt. Itt is – mint általában nyáron a hegyekben – bevett szokás hogy a hegyről biciklivel mennek le. Szóval pár biciklist láttunk, de sima turistával – mint mi - nem nagyon találkoztunk. A kabinok át voltak építve hogy fel tudják vinni a biciklit.
A lesikló pálya felett a kabinból több helyen mormotákat és az üregeiket lehetett látni. A mozgó kabinok nem nagyon zavarták őket.
A következő a 2.402m magas Mortolina Seilbahn volt. A parkolás itt egy kicsit kalandosra sikerült, mert a kijelölt parkoló a mezőn volt. Az éjszakai eső az összes gödröt feltöltötte vízzel, természetesen a bejáratnál, kikerülhetetlenül voltak a legmélyebbek - úgyhogy átmentünk terepjáró üzemmódba.
Itt is csak pár biciklissel találkoztunk. A hegytetőn az étteremben nem volt senki a két pultoson kívül. Ittunk egy-egy üdítőt, nézelődtünk, közben elkezdett csöpögni az eső így lejöttünk.
A hol erősebben, hogy gyengébben csepegő eső miatt a harmadik felvonót már nem vállaltuk be, helyette elmentünk egy régi kedvenc helyünkre a tóhoz.
A város felőli végén van a Fopél piknik terület egy kis étteremmel. Délután háromra járt, így itt megebédeltünk, majd tovább mentünk a tó gát felőli végébe. A gátra nem mentünk fel, mert az már a svájci határ és nem volt kedvünk az esetleges Covid játékhoz. Emberek voltak a bódéban.
A napot egy fagyival zártuk a szálloda bárjában.
Ma 77 km-t mentünk és 414 fényképet/videót készítettünk.

Átmentünk a második szállásra Livignoba.
A mai etap 414 km, öt és fél óra.
Az első megálló Arese-ban volt, természetesen az Alfa múzeum.
Az egyetlen Covid intézkedéssel itt találkoztunk. A 3. képen lévő öltönyös úr hőmérsékletet mért. Miután nem voltunk lázasak bemehettünk.
Magát a múzeumot idő híján nem néztük meg, csak pár alfás cuccért ugrottunk be a shop-ba.
- 110 éves jubileumi póló,
- írótömb tollal,
- nyakba akasztós kulcstartó,
- Alfa sapi
kb egy óra múlva értünk az ebéd tervezett helyére: Baia di Parè - Hotel Ristorante Pizzeria Egy hét híján 7 éve itt aludtunk párat a túra során, még a másik Spiderrel.
A következő betervezett pontot - Forte Montecchio Nord - kihagytuk mert minél előbb a szállodában szerettünk volna lenni.
Két hágót érintettünk még:
- 2.291m Passo di Foscagno
- 2.208m Passo d’Eira
Kifelé a völgyből majd még egyszer meg kell mászni őket.
Jó volt korán érkezni a szállodába (Alpen Village Hotel ).
Az átépítések miatt a lefoglalt szobához csak 5 km-re egy erdei parkolóban tudtak volna parkolóhelyet adni. A házmester bármikor odavitt volna minket.
Közöltem hogy nekem ez így nem igazán felel meg.
Némi tanácskozás után felajánlották a legjobb szobájuk egyikét, ahhoz ugyanis jár parkolóhely a bejárat mellett. Mielőtt elfogadtam megnéztem az oldalukon hogy mennyi az annyi. Az ajánlatuk jó volt, így átköltöztünk.
A kilátás a szobából a 10-11. képen :-)

Újabb nap az Aosta völgyben - 132 km
Már két éve is elgurultunk mellette (oda-vissza), meg az idén is errefelé, most felmentünk megnézni.
Forte di Bard - egy völgyzáró erődrendszer, az Aosta völgyet védi nyugat-keleti irányban. Hihetetlenül bonyolult rendszer, rengeteg lőállással. (Ettől függetlenül Napóleon serege 400 fővel elfoglalta.) A bejáratnál mélygarázs (3.kép) és ferdepályás liftrendszer fogad. Látogatók rajtunk kívül nincsenek, az egész várat bebolyongva vagy 10 emberrel ha találkoztunk.
A liftekkel felmentünk a tetőre és onnan legyalogoltunk. A belépő 8 Euro volt fejenként ami egy kiállítás megtekintését is magában foglalta. Mi az erőd védelmét bemutatóra mentünk be (7.kép). A szervezők ellenben az ajándékboltot legfelülre tették, úgyhogy elfelejtettünk emléktárgyat venni...
Innen újra a hegyekbe mentünk, a cél a 2980 méter magas Passo dei Salati volt. Az induló állomás 1.825 méteren van.
Az első meglepetés itt jött!
Nem ment a felvonó, pedig az oldaluk szerint nyitva vannak!
Ha már itt vagyunk, megebédeltünk az induló állomás mögötti étteremben.
Egyszer csak azt vettük észre hogy egy fickó megy a felvonóhoz és az elindul.
Mint kiderült csak ebédidőt tartottak. 12-tőf fél kettőig :-DD

Szóval felmentünk.
Itt méteres hófalak, köd, szél és a lenti (és otthoni) nyárhoz képest farkasordító hideg várt minket. A köd (értsd felhő) néha felszakadt és csodálatos kilátás nyílt.
Hazafelé még megálltunk pár kép erejéig egy Gaby nevű helyen ahol egy kőhidat csodáltunk meg. Az itteni hegyi szakaszon volt még vagy három ilyen.

Jó nap volt, sok mindent láttunk, holnap indulunk tovább...

183 km az Aosta völgyben.
Első úticélunk a szállástól háromnegyed óra járásra lévő Telecabina Dolonne - Courmayeur volt. Itt felmentünk a 1.960 méter magas hegyre (Maison Vieille) a felvonóval. Szép a kilátás, télen tuti sokan vannak itt mert mindenfelé síliftek vannak.
A hely csak bemelegítés volt a következő helyre ami végül is a kirándulás egyik sarokpontja volt. A 3.446 + 1,3 méter Punta Helbronner, a Mont Blanc olasz oldali hegye. Innen át lehet menni a francia oldalra, de most nem üzemelt az a pálya.
Fent csodálatos kilátás, hó és egy büfé fogadott, ahol meg is ebédeltünk. Ilyen magas szinten még nem kajáltam :-)
Ezek után immáron kocsival jöttek a hegyek. Először a francia határon lévő 2.188 méter magas "Kis Szent Bernát" hágóra mentünk fel. Kb 30 km hihetetlen szerpentin. Itt szembesültünk először azzal hogy a sok kanyarba bele lehet szédülni, néha meg kell állni.
Visszafelé másik úton jöttünk, ott megmásztuk az 1.950 méter magas Colle San Carlo-t.
Kanyar itt is volt bőven.
A napot egy jó sétával és egy fagyival zártuk Aosta városában, ahol találtunk egy olasz oltópontot is. A helyi patika előtt egy légkondícionált sátor.