Tomchip70 fórumtárs segítségét igénybe véve ki lett írva az EGR és kapott egy optimalizálást az autó (1,2-ről 1,4-re emelt turbónyomás és hozzá állított üzemanyag). Sokkal rugalmasabb lett alacsony fordulaton, nem füstöl (ez fontos szempont volt) és nem fogy ki a szuflából fent sem. Kb 160 ló lett így a karámban és 350 nyúlmókus.
Ezek a pluszok elegek voltak ahhoz, hogy (ismét) elinduljak a lejtőn, úgyhogy folytatása következik, 2-3 éven belül 220 ló a cél, füstmentesen, Q2 diffivel és sportfutóművel, valamint komolyabb fékkel.
Tavaly az autót egyetlen, alig hallható futóműhibával vettem. Úgy voltam vele, hogy majd kiforrja magát, a februári szervizen se nagyon tudtak rá mit mondani DZ-ék, mert a kerék rángatására nem adott hangot. Május végére sikeresen kiforrta magát, úgyhogy baloldali kormánygömbfej és kormányösszekötő csere pipa, na meg a futóműállítás is elől-hátul.
30+8k Ft -> TRW cuccok, munkadíj @ DZ, futóműállítás @ AKH Fehérvári út
Unalmas perceimben kitakarítottam az "egérszelepet" és a szívócső elérhető részeit, volt bennük anyag mit ne mondjak...
0,5k Ft-> papírtörlő, féktisztító, wd40. meg 3 óra munkadíj a saját arany időmből :DDD
Parajelenség: 2000-es fordulatig erőtlenkedett az autó, alig-gázos indulásra majdhogynem lefulladt. tomchip70 kollégával konzultálva -miután vettem kábelt és felraktam a MES free verzióját- arra jutottunk, hogy a légtömegmérő fáradhatott el. Nosza, "velem aztán nem baszik ki" alapon rendszer szétszed, mert természetesen a Bosch a létömegmérő betétet appppppszolút nem szabványos csavarral oldotta meg (5ágú kisvirág, benne pecekkel- sánta, pöcsös torx magyarán. Szóval mindent ki kellett bontani, amiben a 12 évet osztrák klímán érlelt csavarok nem akartak annyira partnernek bizonyulni. Későbbiekben lehet veszek majd egy nem berohadt csavaros légszűrőházat, de van esély a dircsiszürcsire is, úgyhogy nem sietek vele.
Node vissza a fősodorba, légtömegmérő a kezemben, féktisztító meg a másik kezemben, úgyhogy fél flakon erejéig összebarátkoztattam őket. A bukkake-parti végére a légtömegmérőben szép fényesen látszott a szál, azóta nem is rakoncátlankodik, csak az utóbbi pár napban kellett kicsit nagyobb gázzal indulni, de az ilyen melegben, amikor fullon jár a klíma, normálisnak tekinthető.
0,5k Ft féktisztító. Berohadt csavarok nélkül fél óra, így megvolt egy egész is legalább.
Ugyan az autót kb 5mmes Dunlopokkal vettem, de nem voltam velük maradéktalanul elégedett. A tapadással nem volt különösebb probléma, de volt egy zavaró dübögés 40-es tempó körül jobb hátulról. Így elkezdtem gumit nézegetni és végül a korábbi jó tapasztalatok miatt Hankook lett, abból a még nagyjából teszteletlen Ventus Prime 3 modell, de úgy voltam vele, hogy VP2 volt és jó volt, csak nem csinálnak helyette rosszabbat :)
Eddigi tapasztalatok alapján nem volt rossz választás, de azért a Vredestein Sportrac 5-öt kipróbálnám még, hogy megnyugodjon a lelkem :P
A nagy átlaghoz képest kicsit puhább a oldalfala, ezért érdemes lehet 1-2 tizeddel túlfújni, én 2,4-en használom most, ha melegebb lesz, lehet felviszem 2,5-re. 2-3 szezont így is el fog futni, többre meg nem raknám fel jó szívvel amúgy se.
A gumik az auto-stop.hu-tól jöttek, 69/garnitúra áron (205/55R16 91V), szerelés 6k, régiek elmentek 15-ért, így jön ki a végösszeg.
Persze tervezett ;)
DZ-ékhez ment az autó nagyszervizre, mert a telefonon megbeszéltek és az árajánlat is alátámasztotta a sok helyről hallott ajánlásokat. Ezt így utólag meg tudom erősíteni, minden rendben ment, aggódó hülyeügyfél-kezelésből is csillagos ötösre vizsgáztak :D
A következők cserélődtek: gyári vezérlésszett, vízpumpa, szűrők (olaj, levegő, pollen, gázolaj), Motul motorolaj, Tutela váltóolaj, Paraflu fagyálló, Bosch izzítógyertyák.
Emellett kértem egy megbontásos belenézést és ha szükséges, tisztítást, de szerencsére nagyon jó állapotban van a motor, így tisztítani nem is volt szükséges. Szép a hangja, halk is, nem inkontinens, szóval szerették és meghálálta.
Ugye az autót azzal a hibával vettem, hogy nem égett a gyári xenon jobboldalon. A probléma arra volt visszavezethető, hogy a fényszóró több helyen repedt volt, ezért megállt benne az eső- és mosóvíz, ami kiütötte a trafót. Az akváriumi állapotok megszüntetése érdekében a fényszóró elkerült a szervizhez közeli Hüllő Kft-hez, akik 5000Ft-ért befoltozták. A saját trafója menthetetlen volt, de szerencsére a vateráról vettem egy -amúgy szétgányolt- balos lámpatestet "több is veszett Mohácsnál" felkiáltással -dobpergés- 12500Ft-ért, postával együtt. Szerencsére ennek a trafóját felcsattintva a kipofozott fényszóróra egyből fény gyúlt a szemében, így a szívemről is leesett a nagy kő. Ha már ilyen sikeresen abszolváltam a lámpa újraélesztését, akkor legyünk urak alapon -meg ne szopassuk se magunkat, se a szerelőt- rögtön kicseréltük az összes izzót mindkét fényszóróban, hogy ne kelljen ezért leszedni a lökhárítót a közeljövőben.
DZ-éknél az összes alkatrészért (izzók is) és a munkadíjért 185ezret hagytam, így jön ki a végösszeg.
Megvolt az akkucsere, Exide lett a befutó, mert az vót a' akkubótba'. Node amíg eljutottam odáig, hogy a Magnetti kikerüljön, hohó! Ugye drága talján mérnökbarátaink terveztek nekünk egy akkurögzítőt, amit egy 13-as anya tart egy menetes száron. De mekkora száron, hát atyavilág!!! Sima 13-as fejjel leszedni esélytelen, még csak a szélét se tudja elnyalni az anyának az a drága csavarkulcs, szomorodik is belé a lelke. Ilyenkor az ember tesz egy gyenge próbálkozást egy sima hatlapfejű villáskulccsal is, mert hát mé'ne... Nőgyógyászok és kígyóbűvölők -lehetőleg egyszerre- előnyben, szűk hely van benyúlni a motortakaró miatt, de a kulcs se tud sokat mozogni a motor miatt. Ekkor egy segédmunkás terminus technicus szélnek eresztése (*szomat beleverem az egészbe máááá') után felcsapjaja azember a guglit, hogy segítsen megfelelő szerszám beszerzésében, lehetőleg az akkumulátorbót és a lakóhely közötti legrövidebb útvonal vonzáskörzetében. Mit ad ég, PONT útba esik egy Praktiker. Szakszemélyzetnek probléma felvázolva, a háromféle jó megoldás közül egyik sem volt a birtokukban (csőkulcs, hosszított dugókulcs fej és racsnis+csuklós villáskulcs). Ezután néhány sötét gondolat merülhet fel az emberben, például, hogy egyáltalán miért létezik az a szar, érdemes lenne felgyújtani és még a helyét is sóval hinteni. Folytassuk utunkat az akkubót felé, aztán hátha gugli barátunk tud segíteni. Na a gugli nem tudott, de a jószerencse pont egy szerszámboltot sodort elénk, ahol nagyon készségesen segítettek és még hosszított fejet is tudtak adni, foglalják imába a nevüket! Az akkuboltban már ment minden, mint az ágybaszarás, mivelhogy a kinézett és honlap szerint raktáron levő négy típusból kettő volt készleten, ebből a drágábbik volt a rosszabb minőségű. Ez ugye eléggé leegyszerűsítette a választást, mind józanJóskák, mind mazoMarcik kedvükre választhatnak - attól az apróságtól most tekintsünk el, hogy ha a mazochistának rossz, akkor az jó, de mivel az jó, az rossz. Ezután nagy boldogan neki lehetett volna állni a cserének, ha... nem csak a 3/8"-os készletet találom meg, hanem a fél colost is, mert ahhoz kaptam a fejet. Némi Micimackós fejvakarás után némi kreativitást és szakbarbarizmust vegyítve a szent hosszúfej és egy kombináltfogó segítségével sikerült kiszenvedni az anyát, innentől kezdve gyerekjáték volt a csere. Azért gyereknek még ne adjátok oda az akkut játszani. Nem azért, mert veszélyes, hanem mert húsz kiló és hát az nem annyira az ő súlycsoportjuk. Kivéve Benőkének, de ő a kőkorszakban meghalt már.
Ja és a lényeg: akkucsere után pöccröff, ahogy illik.
Tanulság: nem jó az, ha sietni kell, mert másnap megy az ember a haverját is belerángatni a fertőbe. Vagyis Alfát venni ;)
Némi matekolás és szívszaggatás után úgy döntöttem, hogy márpedig télire is alufelnim lesz, mert ezen a szép formán barbarizmus az acélfelni pőrén, dísztárcsával meg alig volt különbség a két megoldás ára között. Végül egy szépen felújított klasszikus tojástartó dizájnos felnit vettem 50ezer viktoriánus valutáért. A nagy csoda az volt, hogy a Toyota acélfelnijeit bevették a munkadíjért cserébe, amikért én magam egy fillért nem adtam volna, de ők a szagemmerek, ők tudják. Gumiból a Toyotáról levetett Pirelli Snowcontrol2 lett felrakva, mert méretben "stimmel" a 195/60R15 ehhez az autóhoz is, eladni nem lehetett volna értelmes pénzért és egy szezont még vígan elfut 5mm mintával. Majd jövő télre kap új, méretes gumit.
(február 12-ig sikerült kb 2000km-t menni vele, úgyhogy jóformán nőtt rajta a profilmélység :P )
2015. július 31-én a nevemre került az autó 3 héttel a vásárlás után és nagyjából 3 hónappal az elhatározás megszületését követően, hogy nekem Alfa kell, abból is 156.
Mivel reálisan közelítek a használt autók felé, ezért nem voltak túl nagy elvárásaim. A kasztnin és a beltérben is "elnéző" voltam, ha az árhoz és futásteljesítményhez reális volt az állapot. Nagyon sok autót néztünk meg, ebből kettőt kvázi referenciának, mert azok bőven túl voltak az előre meghatározott kereten.
A feltételrendszer a következő volt:
-legyen faceliftes belsejű, ez a tempomat miatt fontos.
-ne kelljen kurblizni az ablakot.
-ellenőrizhető múlt, nagy csattanástól mentes előélet.
-1.8TS vagy 1.9JTD16V vagy 2.0JTS+selespeed vagy 2.4JTD vagy 2.5 V6 motor
-max 1M Ft vételár, amire nem kell azonnal százezreket költeni.
Ennek megfelelően az első autó, amit megnéztünk egy 2004-es teljes faceliftes 2,0JTS+selespeed szedán volt bőrrel és napfénytetővel. 100e km, szervizkönyv. Nagyon egyben volt az autó mechanikailag, de dobta a lakkot a frontrésze, szét volt dörzsölve a bőr és fix 1,2M volt. Ez az autó lett a referencia 1. Ezután jött sok lehajtott rom, majd egy 90ezer km-es, friss német import kombi. De nem csak az óraállása volt különleges ám! Ez a konkrét példány bizony egy 2,4 JTD 20V SW GQ darab volt, ami azt jelenti, hogy 150 ilyen autó létezik! (meg még 150 darab az 1.9-es 150 lovas dízellel). P.A.T.I.K.A. volt a gép, komolyan elgondolkoztam azon, hogy tulajdonképpen egy vesével is szép az élet, főleg egy ilyen autóban. Ja igen, merthogy másfél milliót kértek érte, amiért már pont fájt a lehajtott ülés miatti kárpitroggyanás és egy apró nyisszenés a fordulatszám alapjáratra ejtésekor. 1,3-ért azonnal elhoztam volna, bárhogy is kell megoldanom.
Szépen jöttek a hirdetésfigyelős e-mailek, mikor felbukkant egy autó Sopronban. Fekete metál, xenonos, régi kasztni, facelift belső, a kis sérülés ellenére jó kiállású gép. Telefon a kézbe, beszélgetés, képek kérése. Szépen kértem, mondja el, hogy milyen hibája van az autónak, mert nem szeretnék feleslegesen elcseszni egy napot és autózni 500km-t. Elég rövid volt a hibalista és elég hosszú a nemrégiben cserélt tételeké, ami az óraállás függvényében nem meglepő, de minden kopó-fogyó alkatrész volt.
Hibalista: jobbos xenon nem ég, bal első sárvédőn sérülés, ahogy a képen látszik, egyéb parkolási sérülések.
Ez számomra teljesen vállalhatónak tűnt, főleg az árat figyelembe véve, ami osztrák papírral 460ezer Ft volt.
A kinézett vonat indulása előtt -merthogy a Toyotát sikerült KETTŐ ÓRA alatt eladni- egy órával telefonálok, hogy "heló, mennék az Alfáért, ki tudsz-e jönni az állomásra?" kérdésre pedig egy "tegnap elvitték" válasz érkezett. Ekkor csak azért nem esett ki a telefon a kezemből, mert az sokba került volna. Oké, akkor gyorsan vegyünk egy bérletet, de rég volt ilyen utoljára, hogy nincs autóm... Semmi pánik (dehogynem), túrjuk tovább a hahut, csak beesik valami jó hamarosan, most már csakazértis Alfám lesz. Elkezdtem nézegetni a 147-est is, de abból nagyon kevés vállalható darab volt, adott pénzért általában gatyábbak voltak az azonos árú 156-oknál. Csütörtök este a hirdetésfigyelő e-mailt megelőző hadműveletként végigfutottam újra kínálatot, hogy lett-e új narancspöttyös, amit még nem láttam. Hát lett. Sopron, fekete metál, osztrák papírokkal, bal első sárvédőn horpadással. Két elég gyenge kép volt fent a kocsiról, de azért az elég magabiztosan kijelenthető volt, hogy ez bizony az az autó, amit az orrom elől adtak el. Szívdobbanás. Jó nagy. Telefon. "Jóestét, remélem nem zavarok. Ugye ez az az autó?" Igen. "Akkor ha az igaz, amit az előző eladó mondott, hétfőn megyek érte és kifizetem, múltkor lecsúsztam róla..." és egyéb szívhez szóló szöveg. Hétfőn elmentem, kipróbáltam, megegyeztem a maxikorrekt és maxikedves eladóval, aki átmeneti autónak vette volna, mert közel volt és jó volt, amíg befut a tuti, de időközben befutott. Egy ML Merci, 5,5millióért, sztori alátámasztva, mivel azzal jött értem a vonathoz. Fizetés, némi izgulás, majd 3 hét múlva a papírok és az autó átvétele. Eufória, mi más :) Azóta is töretlen a szerelem, bár szeptember óta munkaváltás miatt alig használom az autót legnagyobb bánatomra. Ennek az lett az eredménye, hogy az akku megadta magát (Magnetti Marelli, az osztrák nem viccel), még egy Mondialról se tudtuk bebikázni, annyira gémóver volt neki, 4,7V-ot mutatott a multiméter, amivel egy RC autó még ellenne, csak a 20kilós akku valószínűleg kilapítaná.