Tagok >> WarbiRunner (Gyuri) >> Blog
Megtörtént az olajcsere, az Autó megkapta a selÉnia WR adagját. Ezután kapott egy újabb tank BluDieselt és fél óra nagy terhelésektől mentes autópályás kikormolást az üres M3-mason. A hála nem maradt el, úgy húz a gép, mint eddig még nálam soha. Mióta elhoztam, mindíg picit jobb, dinamikusabb lett.Ha tudom, hogy így kell mennie egy JTD-nek, lehet meg sem veszem. Egy ellustult dög volt még három hónapja. Akkor tetszett, hogy jó kompromisszum egy viszonylag menegető kerregő dízel kicsi fogyasztással, használható csomagtérrel, gyönyörű idomokkal. Mostanra elértünk oda, hogy meg tud lepni, olyat húz. És a kerregés is halkabb már. Felhúzott ablaknál igazi erőgép hang, semmi dízeles érzet. Lehúzott ablaknál meg gyönyörűen fütyül a turbo. Persze alapjáraton ketyeg, ezt elnézem neki. Meg elnézem a kegyetlen kemény futóművet is cserébe azért a biztonságérzetért amit 150-nél pályán nyújt. Megszerettem, igazi Gép ez. Még nem az a finomkodó eltompított autó mint a maiak (általában), érezni minden rezzenést, ott a nyers versenyautó a lelkében.
Rájöttem, hogy hasonlítunk, talán ezért találtunk egymásra. Családapaként racionálisan kell gondolkodnom, kis fogyasztás, gyerekkocsi a csomagtérbe, klíma, kényelem, biztonság...és az ereimben ott tombol a versenyző aki Wartburgból street racer gépet épített és Imprezáról álmodott. Racionális versenygép? Szerintem az. Ilyen teljesítményt ilyen fogyasztás mellet ennyi pénzért más nem tud. Mellesleg gyönyörű, ez a kicsit élére vasalt ék alak számomra dizájn csúcs, nem vágyom többre.
47-es út, Debrecen Hódmezővásárhely viszonylat, kritikán aluli útminőség. Eszembe jutottak a boldog percek, amikor a Wartburg futóművét felkeményítettem. Hát EZ sem puhább. Döcögött rendesen szegény, ez a sport nem Neki való. Azért kitett magáért, óvatos gyerekszállítós, egyenesbenmax130-as, ésszelelőzős tempóban is 2:30 volt a menetidő. Háztól házig egy eltévedéssel :-)
A futómű-fék-motor kombó jelesre vizsgázott Füzesabony-Eger közt a hegyi kanyargóson fölfelé. Haverék a Mareával mentek elöl, diktálták a tempót. Hallottam hogy üvöltözik előttem a kis 1.6-os, nem is ment rosszul, de valahogy ez az egész az Alfában nyugdíjas menetnek érződött. Lényegében 4-5 ben végiggurultam mögöttük, rengeteg tartalék volt még a futóműben és a fékekben is. Elég brutálisan kell ahhoz menni, hogy legyen egy kis zabszem effektus.
Hétvégén voltunk fenn Szilvásváradon bringázni egyet (szilvásvárad maraton, rövid táv). Hát mit mondjak ez az élet... Haverék egy Mareával én az Alfával; felcsavartunk a hegyek közé, csomagtartóból kétkerekűt ki, fék, váltó pöpecre beállít, aztán irány a felhők közé.
Nyakig sárosan értünk vissza, az adrenalin csurgott a fülünkön, brutál jó lejtő volt a pálya utolsó néhány kilométere. Híg sár, szuttyogósra taposott kanyarívek, mindenfelé kiálló kövek és körülöttünk csendben susogták a fák...hogy lassíts b*meg családod van!
No tegnap felemlegettem egy ismeretlen "elkövető" összes felmenőjét és mindhárom szülőanyját.
Valami okos nem bírta normálisan kinyitni az autója (?) ajtaját és amúgy izomból beletolta az autóm bal elejébe a sarkát. Szóval eddig volt hibátlan a fényezés. Szerencsére nem nagy a plezúr, de engem zavar, hogy ilyen balkánian buta emberek vannak. Nem olyan bonyolult finoman kinyitni egy ajtót, főleg ha közel parkolunk...
Morcos hangulatomban hazafelé kiengedtem a gőzt, szabályos Streetracing-et nyomtunk egy Civic Coupe-val. A 126 lóereje (asszem annyi) nem volt többre elég egy hajszállal sem, mint nekem a 105. De nem is vérre ment, nem egymást büntettük, hanem mindenki mást. Ritkán csinálok ilyet, de akkor nagyon. És ez kellett a nap végére. A szemben igazoltató rendőrök egy Suzukis papírjainak nézegetéséből riadtak. Jól utánunk néztek...csak épp integetni felejtettek el, de úgyláttam tetszett nekik is a műsor :-)
Megpróbálkozom vele, hisz az előző autómról is írtam igaz csupán magamnak, hogy mikor mit alakítottam rajta. Na ezen sokmindent nem fogok fúrni faragni, ez nem arra van. Nem az olajban tapicskolásról és a különböző tipusidegen alkatrészek furmányos felhasználásáról szól ez. Arra ott volt (illetve még van) a szép zöld Wartburgom. Na abban gyári alkatrész nincs az tuti. Ebben csak az lesz.
Hogy teljes legyen a kép, volt egy Fabiánk is még alig több, mint egy hónapja. 2 évig használtam, soha semmi baja nem volt, csak az, hogy gyűlöltem. Minden apró megbízható katonás és rezzenéstelen porcikáját. Úgyhogy meghírdettem és lőn, jött egy Úr és megvette. Piaci ár fölött 2kilóval. Amen. Hozzátettem még kettőt és belevágtam abba, amitől legtöbben óvva intettek. Olasz autó! Alfa Romeo!
Most mondjam? 2000km után rajongok minden apró mediterrán fílinget árasztó porcikájáért.
És turbo motor...mint technika őrültet egyszerűen lenyűgöz a fütyörészés amit lehúzott ablaknál a turbo hallat. Egye fene dízel... Mindíg esküdöztem, hogy nekem sose lesz. És lett. És jó!