Tagok >> WarbiRunner (Gyuri) >> Blog
Chili az útépítés miatt egy ideje fedél nélkül tengeti napjait, látszott már rajta. Belül is érett már a bőrápolós nagytakarítás, úgyhogy kipuccosítottam. Jó ránézni. Így chilli-villi állapotában van valami nagyon extra ebben az autóban.
Azóta Giulia kigurult az aszfaltra. Merthogy Giulia "nem akar a földön járni", szárnya meg nincs.. hát kivárta. Nagyjából, mert ugyan aszfaltra gurul ki, de kijutni még csak kerülővel, földúton lehet. Így járt, legalább újra szabad. Már ideje volt, épp kezdtem olyan fölöslegesnek érezni. Bele kellett már ülni és vezetni, hogy visszahelyeződjön a vigyor az arcomra.
Közben a nyári melegben megérett a gondolat, hogy megejtem amit húzok halasztok egy ideje. Az autóban gyári újautó illat, a bőrök olyan szép hibátlan száraz tapintású matt felületek. Valahogy nem bírtam rávenni magam, hogy bőrápolózzam. Mi van, ha nem lesz ilyen többet? Ha nem mattul fel így, foltos lesz, mittudomén. Pedig bőrt az ápoltam már eleget, Zen egy fél tehéncsorda külső borítását tartalmazta. Ez ahhoz képest laza melónak ígérkezett.
Ma végre nekiálltam, Autoglym tisztítóval áttöröltem, aztán jöhetett a balzsam. Amilyen száraz tapintású volt, olyan szomjas is, nyelte, itta a bőrápoló balzsamot. Alaposan beledolgoztam, mégiscsak így lesz tartósan szép, ha megkapja a bőrápolást. Ha már itt a lehetőség a legelejétől elkezdeni...
Tényleg sétagalopp a 159-hez képest. Annyira, hogy még maradt kedvem, energiám a "buffing"-nak nevezett folyamathoz, amikor egy tiszta, száraz mikroszálas törlővel még körkörösen átdörzsölök mindent.
Naná, most még fényesebb kicsit, de meg kéne mattulnia holnapra. Az illat már nem újautó illat, hanem a régi jó ismerős, a bőrápoló illata. Igazából nagyon szerettem ezt a 159-ben is.
A Giulia kényszerpihenőre megy... Az utcánkban és a szomszédos utcákban vagy 5 hete dolgoznak a munkagépek, elvileg három hét múlva jutottak volna el a kapunkig. Ma reggel arra bicikliztem vissza, hogy a kotrógép szedi a felső réteget egy négytengelyes billencsre.. a kapunk előtt. Egyelőre 10-15 centit szedtek le, holnap nekiállnak az úttükörnek. Ha nagyon akarnám még ki tudna menni az autó, de úgy döntöttem,hogy nem akarom. Egy hónap kényszerpihenő, de legalább tető alatt. Nem kockáztatok egy jégesőt, és lassan nincs is hova állni, mindenhol vagy az utcabeliek autója, vagy egy munkagép áll. Úgyhogy jó éjt Giulia, legközelebb már aszfalton gurulsz ki a kapun.
Az autót ugyanoda vittem, mint a tavalyi kis sérüléssel, ismét nagyon szép munkát végeztek rajta. Méltán jó a híre a műhelynek, mind hozzáállást, és a munka minőségét tekintve. A piros nem könnyű szín, mégis valahogy sikerült összejátszaniuk, hogy nem látszik különbség az árnyalatok között. A hátsó ajtóba is bele kellett fényezni ezért, hogy teljesen egységes legyen a látvány, de nagyon szépen összejött, újra nagyon jól néz ki az autó. Azt a mai napig nem tudom, hogy mivel tisztítják le a fényezés előtt, de visszamegyek, megkérdezem, mert ilyen makulátlanra én nem tudom lemosni/törölni sehogy.
Nagy öröm, hogy ismét ép, szép az autó, remélem nem válik rendszerré, hogy tél végén egy elemet javítani kell. Bár ennek is megvan az előnye, 11 évesen nem látszik 11 évesnek, csillog, villog mint az új. A friss fényezéssel most várok, de ha jövő tavaszig senki nem megy neki semerről, egy polírra elviszem a volt osztálytársam műhelyébe.
Végre újra. Két év szünet után az Alfa Romeo Club Magyarország újra megrendezhette a kedvenc Alfás talinkat. A legutolsó, Hollókőn is egy csúcs rendezvény volt, most is hozták a szintet a szervezők. Szarvason a Liget Hotelben volt a rajt/cél helyszín és a szállás is. Volt olyan mázlink, hogy a családi apartman amit kaptunk a színpaddal pont szemben volt, a "verandáról" néztük az eseményeket.
A verseny szép, érdekes helyeken vezetett idén is. A mentidő is kicsit talán már túlzás is volt, pláne, hogy egy 25 perces eltévedést is sikerült beiktatnuk. Ennyit számít 100 méter az itineren. A Giulia órája végig elég pontosnak bizonyult, de egy helyen és rosszkor volt egy 100m-es eltérésünk. Így egy kis mellékút helyett a 45-ös főúton haladtunk itiner szerint 60-nal bő 10 percig, nem kis útakadályt képezve. Aztán rájöttünk, hogy valami nem oké. A Google map-et hívtuk segítségül, ami még messzebb vitt minket, elfelejtett szólni, hogy forduljunk meg. Szerencsére ekkor már ment a stopper és hátul a kis metek zsenink már kalkulálta, hogy hol kb mikor kellett volna lennünk, és mennyit mentünk rossz irányba 60-nal. Közben száguldottunk vissza a 45-ösön nem lassan, hogy belül maradjunk a fél óra levonáson. Később egy több kilométeres 40-es szakaszon is trükköznünk kellett, kerek 80-nal mentem végig, így 2 percenként 1 percet visszanyerve. Megmentettük a versenyt, visszataláltunk a helyes útvonalra és 23 perc elcsúszást számoltunk, vagyis belül a max levonható fél órán!
Hullafáradtan értünk be, olyannyira, hogy már mi sem tudtuk, hogy mennyit ültünk autóban. Meg voltunk győződve róla, hogy 3ó 52p alatt értünk körbe, és az eredményhirdetésnél, amikor a szintidőtől (4:55?) való legnagyobb eltérés díját osztották, őszintén vártam, hogy mondják a nevem. Aztán sorolták a helyezetteket, mi csak tapsoltunk, örültünk a többiek nyereményeinek. Nagyon váratlanul ért amikor 8. helyezettként kihívtak minket. Ismét az első tízben! Az időnk ugyanis valójában 4:52 volt, vagyis 3 perc pontosan sikerült kimatekozni az eltévedést.
Nagyon jó érzés volt két év szünet után a régi ismerősökkel találkozni. A verseny közben is, a Satya állomás, Lajosék állomása a bejáratánál a gyönyörű 164-gyel, és a sok sok régi ismerős, akikkel így, normál esetben évente találkozunk.
Rengeteg nyereményt, felajánlást osztottak ki idén, három gyerkőccel érkezőként a Körös-Maros Nemzeti parktól kaptunk két belépőt. Ezt ezúton is köszönjük, a gyerekeknek és nekünk is nagy élmény volt a vadaspark látogatás és egy jó két órás kenuzás a holtágon.
Írhatnék még rengeteget, nagy élmény volt. Egy biztos, ha lesz Selénia Rally, megyünk!
Megmondtam, ugye... Tudtam, éreztem, hogy ez lesz. Ez az év is úgy indult, hogy meghorpasztották szegény autót, ezúttal a másik első ajtót. Valahogy jobban esik így, hogy eleve úgy választottam autót, hogy ez nem számít. Majd most is megjavíttatjuk, ugyanolyan szép lesz megint, mehet tovább. Ezúttal egy anyuka tolatott bele az óvoda előtt. Nem láttuk az esetet, és le is lépett a tettes annak mostanság szokásos rendje, módja szerint. Mindezt két térfigyelő kamera látóterében. Hívtuk a rendőröket, kijöttek, tojtak rá. Nem volt kedvük dolgozni. Szerintük nem működnek azok a kamerák.. egy jegyzőkönyvet sem voltak hajlandók felvenni.
Nem maradt más, feljelentettük az ismeretlent. Eltelt egy hét, másfél, amikor csodák csodája csörrent a telefon, és egy zavart női hang kért sűrűn elnézéseket. Most voltak a rendőrök, ő volt, nem vette észre.
Ajajj...az súlyos baj, ha nem vette észre, kétszer biztosan belenyomta a vonóhorgot, és az bizony hangos amikor a lemezen csattan. Szóval pesze... Nekünk meg szerencsénk volt, mert tisztán látszott a rendszám a felvételen, így bejelentettük a kárt, jött a szemle, leadtam a meghatalmazást a fényező műhelyben.
Illetve időközben Föckös barátom közbenjárásával vettem egy komplett, újszerű jobb első ajtót. Szerencsémre króm keretes darab, így lett egy tartalék krómos kédergumim, ablakemelő, és minden sallang. Hosszú távon még jól jöhet.
Bő két és fél hónapig vendégszerepeltek a téli kerekek, havat lényegében nem láttak, ma pedig nyári álomra hajtották szelepjeiket a gumis raktárában. Ilyesmire számítottam, a téli garnitúra sokáig ki fog tartani. Enni nem kér, viszont jöhet olyan tél még amikor több hasznát veszem.
Úgy tűnik, hogy én ezt nem bírom ki, vadásznom kell alkatrészekre. Most a Giulietta az alkalmasabb alany az ilyesmire. Az elmúlt három négy tankolásnál már nagyon küzdeni kellett a tanksapkával, egyszerűen nem rögzült vissza, csak recsegett. Benzinszag is volt, pont ezért, hiába gondoltam, hogy sikerült végül visszatenni, úgytűnik mégsem. Simán csak leemeltem a betöltőnyílásról. Szét is szedhettem volna, hátha javítható, bár a műanyag recsegés hang nem sok jót sejttet. Sőt vehettem volna 14e-ért új gyárit. De annyira adta magát egy harmadik megoldás, hogy az alkatrész vadász énemnek muszáj volt...
Szóval kapott egy szép gyári alu tanksapkát. Annyira illik hozzá. És ha már rendeltem, pótoltam a hiányzó pozitív saru burkolatot az akkumulátoron, és egy "utolsó darab" facelift előtti gyári szőnyegre is lecsaptam gyorsan. Az igazán jó árban volt, és jár hozzá gyári rögzítőpatent is. Ez majd tavasszal költözik a helyére.
Az ősz nagy kérdése volt, hogy mi legyen télen. Letenném boldogan a Giuliát, de reggel valahogy a legkisebb harcosnak el kell jutni az óvodába. Ami bő másfél kilométer. Normális időben közel van, biciklivel sem téma. Szeles hidegben nagyon távolinak tűnik, olyankor autó kell. A telkünkhöz földút vezet, esős időszakokban szörnyű közlekedni, tócsák, gödrök, sokszor tó méretű mélyedések, sajnálnám a Giuliát. Szeptember óta aktívan figyelem az olcsó használt autó kínálatot, először harmadik autó volt a terv. Egy Cinquecento, rossz Polo, vagy akár egy 146? Aztán telt az idő, bicikliztünk sokat, a Giulia pedig jó ha tízszer járt az óvoda előtt. Négy nap van hátra az oviból, azt hiszem a 2021-et kihúztuk nyári kerekeken, harmadik autó nélkül, a Giulia eddig még csak koszos se lett. És még van kb. nyolc tanítási hét márciusig. December elején már láttam, hogy mi a helyes megoldás, nekiálltam inkább téli kereket keresni..
Már csak azért is, mert ez az utolsó nyolc hét. A munkagépek már az utca közepén fektetik az esőelvezető csöveket, tavasszal pedig végre aszfaltoznak.
Téli kerék. Ha az olyan egyszerű lenne. Miután szembesültem vele, hogy gyári felnit nehéz szerezni, és ha sikerül is egy vagyonba kerül, a jófogást kezdtem túrni. Találtam is 5x110 R18 ET35-ös felniket, nem is csúnyákat, jó árban. Itt le is zárhattam volna a sztorit, jó áron szép felni, rendelek gumit rá, szaladhat a szekér.
Igen ám, de én akkor is 18-as gyári felniket szerettem volna, ha lehet felemás szettet. Lehetőleg nem a világ összes pénzéért, hihetetlen árakon kínálják ezeket. Több hét vadászat kezdődött. Ezt amúgy igazából szeretem, és általában sikerül is levadászni a jót, jó áron.
A fiatalkatreszek.hu-tól rendeltem akciós TPMS szenzort, az utolsó darabok voltak. Aztán felni kupakot is, az is itt volt a legjobb árban. És közben rátaláltam arra amit kerestem, találtam gyári kétszéles felni szettet emberi árban. Ma kaptam az értesítőt, hogy szállítás alatt, a két ünnep közt érkezik. Izgatottan várom.
2021.12.20. Időközben, váratlanul hamar a felnik is megérkeztek. Tényleg újak, hibátlanok, nagyon szépek.
2022.01.05. Összeálltak a kerekek, jól néz ki így is az autó. Kevésbé sportos, inkább elegáns, de valahogy jól is esik ez a változatosság. A szélesebb hátsó kerekek így elegáns formában is nagyon jól néznek ki.
Egy hónapja nem volt hosszabb útja az autónak, úgyogy a csomagtérben levettem a kárpit borítást és ránéztem a C-Tek töltővel az akksira. Nincsenek csodák, már bizony a piros LED égett. Értem, hogy új autó, lehet úgy is kezelni. Beleülök, használom, nem érdekel. Pár évet kibír az akksi úgy is. Engem viszont érdekel.
A bonyodalom itt jött. Mert az akksi hátul, gondoltam ráteszem direktben. No igen... csakhogy a csomagtérfedél rugós, nem tudom csak úgy ráhajtani és otthagyni mint a gázteleszkópost, felnyílik. A Wartburgon volt utoljára ilyen rugós izé :-)
Na jó, nézzük akkor elöl. Van kivezetés direkt ilyen célra. Fedél leszed,felnyit és szembesül a ténnyel, hogy sem a C-Tek csipesze nem fér oda, és még át sem éri a vezeték a + és a test között.
Akkor vissza hátra. Rátettem, úgy hagytam nyitott fedéllel. Ahhoz hogy le tudjam zárni az autót , a zárat átbillentettem. Valóban rácsukni nem akartam a gumikábelre. Mivel estig nem végzett a töltés, úgyhagyni nem akartam, mégiscsak megoldottam a lehajtást, de erről inkább egy szót sem, le sem fotóztam. Elég volt a térköves fotó XD
UPDATE!!! gyml cartárs rám írt, hogy a mai autók IBS szenzorral vannak ellátva, ne töltsem direktben az akksit. És igaza van, a manual is írja, hogy hova kell csatlakoztatni, lásd 4. kép.
