Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Hosszúra nyúlt a tél, és így sem sikerült eltalálni a végét. Múlt csütörtökre lőttük be az időpontot az ünnepélyes szezonnyitó túránkra aranytl és alfista78rg kartársakkal. Szerdán hó hullott a Bükkben, így kénytelenek voltunk egy napot csúsztatni, hogy biztosan elkerüljük a nedves, csúszós utakat. Az útvonal terv is módosult, hogy minél több idő legyen a száradásra és a melegebb aszfaltra.



Kmét-Eger-Balaton-Ózd-Serényfalva-Ragály-Imola-Perkupa-Aggtelek 2x-Ózd-Balaton-Bükk2x-Eger-Kmét. ~770km.



A Bükkben volt pár nyirkos folt az aszfalton, különben teljesen száraz utak vártak mindenütt. Felhőmentes napsütés, 7-10 fok. Imola-Kánó szakaszon volt poros rész, ott jobban kellett figyelni.

A Bükk vitt most nekem mindent, forgalommentes, jól belátható volt az út. Hereg-rét és a bükkszentkereszti elágazó között mentem két oda-visszát. Jót autóztam, autóztunk. A gumin is igencsak meglátszik.

Aggteleken a barlangnál (kép1). Borsodnádasd előtt a 25-ösön (kép2).

Kmét-Páhi-Kiskőrös-Páhi 2x-Kmét
130km
Repült.
Jobb első fék csikorgott 60-nál. Vasúti átjáró rendbe tette. Remélem ez csak egy rossz tréfa volt. Minden új, ami az lehet, még a dugattyú tömítés is. Megint nem vittem az infrás hőmérőt, de úgy tűnt hátul is bekopott már a betét.

Repült..

Kmét-Páhi-Tabdi-Páhi-Kmét

Elkészültek a hátsó tengely fékjei is. Szerencsére valaki már cserélt hátul fékcsövet, így itt csak betétcsere volt. A nyerget nem újítottam fel mint elöl. A jobb elsőben volt egy pici bubi, azért nem volt tökeletes, újra légtelenítve.
Motorolaj, váltóolaj, fékfolyadék cserélve.
Az ismeretlen eredetű váltóolaj teljesen tiszta, arany színű volt, de mégis kicseréltem, mert sajnos engem is utolért a v6 betegség. Az üzemmeleg váltó alapjáraton kicsit zörög. A szakemberek szerint vagy már zörög vagy zörögni fog. A tuti megoldás a csapágyak cseréje, de ezt a kuplung cserével fogom majd megcsinálni. Első lépésben, megnézem, hogy a gyári speckós olajjal is jelentkezik-e a zörgés, ha igen még egy dobás van: GL5 75W-90 váltóolaj (a 75W-80 helyett).
Kormányszervó olajat is cseréltem. Becsapós, mert a nívópálcán szép tiszta, de egy pohárban már látszik, hogy elhasználódott.
Gondolom, nem találtam fel a kereket újra, de hátha valakinek jól jön az infó, hogy milyen egyszerű is a szervó olajat kicserélni ezen a típuson: felbakoltam az autó elejét, hogy könnyedén el tudjam forgatni a kormányt. A tartály bejövő csövét (jobb oldali, vékonyabb) nem tudtam/mertem leszedni, mert a R-click bilincs nem volt hozzásférhető, még a tartály leszerelése és elforgatása után sem a V6 motor miatt. A visszaszerelése sikerében meg egyáltalán nem bíztam. Szerencsére jött az ötlet, hogy a kimenő ágba, a tartályon keresztül egy 11mm-es PE csövet (d8x1.5) pásszintottam, ami pont tömítve beleilleszkedett a tartály kimenő furatába. Ennek végére egy tölcsért helyeztem. Itt töltöttem bele a friss olajat, majd a kormány forgatásával a régit a tartályba pumpáltam, ahonnan kiszívtam egy erre alkalmas eszközzel. Ha nagyobb tölcsérem lett volna, 10 perc alatt elkészültem volna, így beletelt 20 percbe is. Amikor megjelent a friss olaj a tartályban, akkor abbahagytam. 1.3 Ltr anyaggal a teljes, tökéletes csere meg is volt bontás nélkül. Közben rájöttem kár a tartályt is kivenni eltakarításra, mert a lerakódások nem csak ott vannak jelen, hanem az egész rendszer belső falán, azt meg nehéz eltakarítani... Miután gyors az olajcsere, pár ezer km után egy újabb cserével a friss olajjal lemosott lerakódást is el tudom távolítani.
A motorteret alulról átnézve sem találtam semmi rendelleneset, így ezzel akár már szezonra felkészítettenek minősíthető a járgány, de még egy törött kuplungpedál rugó cseréjét azért megejteném

Elkészültek az első tengely fékjei. 3 napos áztatás és kis flex kellett a fékcső anyának. Nincs sérülés. Remek. Új tárcsa, betét, fékcső, dugattyú, tömítések, festés. Ezüstszürke mellett maradtam. Na jó hívhatjuk kályhaezüstnek is, majd érik a szín. Tegnap este a fiam segítségével légtelenítve. Milyen elfoglaltak ezek a mai 11 éves kissrácok, alig tudtam befogni a könnyű kis munkára. Ma hajnalban kipróbáltam, bejárattam. Nem lett tű pontos sajnos, pedig először vákuum, aztán pumpálással csináltuk a légtelenítést. Nagyon pici az eltérés, második rálépésre mintha élesebb lenne. Hátsók még hátra vannak. Most kiraktam az autót a kocsiszínbe, mert a Fiat500 került a műtőasztalra.
(Közben a hétvégén bekerültek a sportrugók a kisfityóba.)

Férfiasan bevallom, most félmunkára gyúrtam. Sikerült betartanom, hogy a szezont kihúzzam a fékekkel, de már rémisztő volt a 3mm-es fékbetét az utolsó (ami 2mm-re fogyott) bükki kanyarvadászat előtt. Végül megvettem a Ferodo tárcsát és alap betétet, mondván, hogy eddig soha nem fogyott el a fék. Ha meg kevés lesz, majd kap egy DS Performance betét ápgrédecskét, az jó az alap tárcsához is. Tehát csak egy tárcsa és betét cserét terveztem, egy kis féknyereg festés feljavítással. Sajnos kényszerpályára állított az előző tulaj, aki lelkesen pirosra festette a nyergeket, de idővel megkopott, repedezett a festés. A piros festék, amit elértem, nagyon narancsos piros, nekem túlzottan csiccsás. De nem volt nagyon kedvem mindent kiszerelni, precízen megcsinálni és szürkére festeni, bordó festéket meg nem találtam. A látható részek kaptak drótkorongozást, maszkolás és tüsszentés. Ennyi. Mindezt addig gyorsan kipipálni, amíg meg nem érkeznek a kis 500-as cuccai. A gyerekkel kieszeltük a legutóbbi túra után hazajövet, hogy kicsit felpimpeljük a Kisfityót. Kap kis ültetést, meg 50% többlet kraftot, hogy ne kelljen 4-szer meggondolni mikor előzi az ember a Volán buszt, csak elég lesz háromszor. A donor motorét és váltót már megszereztük.
A nagy Rendező másképp látta mindezt és igaza volt. Az első műtött nyereg gumi fékcsöve megrepedt a macera miatt. Ez nem jó jel, ezeket is ki kell cserélni, nincs mese. Persze egy nap áztatás után nem mozdul a csavar. Jajj de nem kell nekem a zsebsárkányos, flexes ügyeskedés, kockáztatva, hogy a fémcső megsérül és, és, áá inkább le sem írom. Nagy cumi lenne. Úgyhogy most éppen gyűjtöm a lelkesedésem a feladathoz.

Hetekkel korábban belőttük a 12-ét, esőnap nélkül. Hétfő este hosszan tanakodtunk az időjárás jósok előrejelzései alapján, hogy érdemes lesz-e belevágni, illetve legyen-e Mátra az útvonalban az aznapi esők miatt. Győzött a bátorság és valóban egy csepp esőt sem láttunk, még az utak is teljesen szárazak voltak. Komoly terveink voltak aznapra, személy szerint nem erőltettem a Mátrát, de végül mégis arra kezdtük a hegyi szakaszt. A keleti oldalon mentünk két kört Gáborral, közben Laci is utolért minket. Az út üres volt, verőfény, nagyon tetszett. Az is a mátrai csomag része volt, hogy kipróbáljuk a nemrég felújított egerbaktai útszakaszt. Az tényleg pompás lett, de ezeken kívül igencsak határeset a szememben már ez a 24-es út. Nem tudtuk kihagyni az egyik kedvencünket a balatoni szerpentinecskét, vagy négyszer jártunk rajta. Ózdon tankoltunk, majd Serényfalván keresztül megérkeztünk Ragályra. Elsőnek Aggtelek felé kezdtük a hurkot, Trizs után az úthibák megdobálták az autókat. Sajnos a figyelmeztető táblák eltűntek augusztus óta. Nem barátságos. Ettől eltekintve hibátlan az út. Ebéd Szőlősardó előtt, fénykép az autókról, kis dumálás és máris haladtunk Ragály felé. Nincs sok idő ’napozni’, autózni jöttünk! Ragálynál hátra arc, a kör visszafelé szerintem még jobb. Kettő ilyen kanyart meg is tettünk. Közben Attila is majdnem beért minket, míg ő Zádorfalvára ért, két Ragály-Imola szakaszt leautóztunk, szenzációs, senki nem bánta meg. A négy Alfa összefutott, de már közelgett a naplemente. Ugyan mi legyen a Bükkel? Hát azért menjünk el oda is, ha már itt vagyunk az Alföldről meg távoli helyekről. Visszafelé újra érintettük az ózdi benzinkutat és a balatoni szerpentinecskét és csodálkoztunk, hogy valahogy most nem csúszik az a fehér aszfalt. Lacival leautóztuk a nyugati oldalát a Bükknek a bükkszentkereszti elágazóig. Korom sötét volt már, fényszóróval kellett haladni, szembe talán egy vagy két autó jött, ennyi. Nyestük a kanyarokat, durva volt. Csak bátortalan őzekkel és rókákkal találkoztunk szerencsére. Zárásképpen négyesben dumáltunk a Hereg-réti parkolóban, közben egy róka sündörgött körülöttünk. Őrület, minden métere megérte a túrának, mind a nyolcszáznyolcvankétezer.



Kmét-Gyöngyös-Parád-Eger-Balaton 4x-Ózd-Serényfalva-(Ragály-Aggtelek-Perkupa-Kánó-Ragály) 3x-(Ragály -Imola) 2x-Serényfalve-Ózd-Balaton-Felsőtárkány-Bükkszentkereszt-Eger-Kmét

Pénteken a fél országot keresztülautóztam a 159-cel. Elegáns utazóautó, nagyon stabil, jót lehet menni vele futóműből, de hiányzik belőle a hang, az élénkség.
A 156V6 pont ebben páratlan. Régen mentem vele, ilyenkor mindig olyan mint a szezon eleji első korcsolyázás. Kicsit bele kell jönni, bele kell rázódni. Egyébként nem nagyon tudok kibékülni a 17x8" kerék viselkedésével a környék útjain. Jobb ide meg a túrákra a gyári 16".
Őrület, vigyázni kell vele, csak menni és menni akar...
Kmét-Páhi-Kmét

Lamentáltam esetleg a 159 legyen a kiválasztott, de a főszabály lépett végül életbe. Ha egyedül megyek és nincs eső/só akkor inkább valamelyik öregebb járgányt vezetem. Ezúttal megbántam. Az 52-est annyira szétnyomták a teherautók az utóbbi napokban a hőségben, hogy még ott is dobált a nyomvályú ahol eddig még soha. Kiskőrösi kerülő nem jöhetett most szóba a feszes időterv miatt. Simontornya-Dég is igen vacak már, a forgalom is nagy volt, így nem volt élmény a kis V6 ellenére sem. Ez nagy bosszúság nekem, aki gyakran jár erre és szeret vezetni.

Kecskemét-Dunaföldvár-Enying-Balatonfüred és vissza.

Összeállt a csapat alfista78rg és aranytl kartársakkal 6.00-kor a dunafölvári úton. Az ötlet az volt, hogy korán a hűvösben egy rövid túrát teszünk kipróbált és valamelyest élvezetes útvonalon. Az alföldi szakasz sajnos nem az igazi, de a lehető legjobb Kecskemét környékén. A dunántúli aszfaltcsík viszont kiváló, remek kanyarokkal és szintkülönbségekkel.
Kmét-Izsák-Kiskőrös-Solt-Dunaföldvár-Cece-Németkér-Paks-Kölesd-Paks-Németkér-Cece-Németkér-Paks-Dunaföldvár-Solt-Kiskőrös-Izsák-Kmét.
Akárhogy is nézem, nem lehet jobb délelőtti túrát kihozni Kecskemétről. Hát ez van.
340km.
Este mikor beálltam, láttam, hogy pontosan 195000. 15000+km két és fél év alatt egy autóval, amit kanyarvadászatra őrizgetek. Több mint, amit terveztem vele. Hosszú életet a kis Busso(k)nak!