Nem voltam nagy híve a kétnapos túrának, de most alkalmam nyílott rá és a kíváncsiságom belevitt.
A szokásos átnézés mellett, most a hűtő takarítását is beiktattam. A pajzs alatt a rovartetemek szinte összefüggő réteget alkottak, próbáltam egy ecsettel letisztítani, részleges sikerrel. Oldószerrel és ellenoldali vízsugárral sem tudtam tovább javítani a helyzeten.
Az útvonal nem lehet más mint Gömörség és Szepesség bevált útjain. Kicsit később mint szoktam, de hat előtt indultam.
Első nap Balatonnál kezdtem mint mindig egy kis ráhangolódással a keleti csúszós oldalon. Talán négyet mentem, sajnos sok helyen nagy a bozót, a belátást korlátozza.
Az idő nem szorított, jobban körül tudtam nézni, így jutottam el Serényfalva temploma mellé, fel a dombtetőre. Csodálatosan nyugodt, hűvös és rendezett hely volt, ott reggeliztem.
Aztán hajrá. Rozsnyón teletank, majd fel a hegyre két körben. Ekkor már 31 fok volt az erdei út alján. Nagyszerű kis kanyargós rész, páran jöttek szembe, de nem volt vészes, nem értem utol senkit. A hágó 1000 méteren van, ott gyorsan megfordultam, aztán még egyszer felszlalomoztam a hágóra, figyelni kell a szűk jobbosokban, a bójákat épp csak nem érintve érdemes menni még ezzel a kicsike autóval is. A túloldal a 18%-os lejtővel elég kemény terep a hajtűkanyarok előtt. De hát veszi a gép, vennie kell.
Szomolnokon keresztül gyorsan átugrottam a következő hágóra, aztán le Stószig. Sajnos a felső két kilométeren az útjavítások miatt kapott finom zúzalékot, okosabban kellett menni. Lejjebb ahogy eddig, lehetett szépen gépészkedni, sűrű váltogatás, gázfröccsök. Kellett az oldaltámasz, fogyott a gumi. Remek hely, lemértem, csak 14km egy kör, de nem érezni kevésnek. Négyet mentem mire azt mondtam na így rendben, dél volt már, forgalom semmi. A hágón pár fánkot köröztem a finom kis zúzalékos parkolócskában, aztán otthagytam a porfelhőt, irány a tó.
Szepespatakig üres volt az út, az új 533 is. Most ráértem, többször úsztam, jólesett a hűvös víz.
Négy múlt mikor elindultam Nyilason keresztül Veszverés felé. Ez is egy kiemelt szakasz, lehet gépészkedni bőven Nyilastól lefelé a durva aszfalton, nagyjából a bükki hangulatot adja, de gyakran jóval meredekebb, pont ennek az autónak való. Megfordultam a hegy lábánál, majd fel a hágóig Sedlo Grajnárig, ez egy irányban 22km, ez is 1000m magasan van. Megy ez a kis autó rendesen.
Este hétre értem vissza Aggtelekre, előtte teletank Rozsnyón.
Másnapra az volt az elképzelésem, hogy megnézem milyen visszafelé a Szepespatak-Szomolnok rész, mindig ellenirányban megyek ott. Aztán még egy kis felfedező utat is beiktattam. Pelsőc után Jolsva felé mentem. Varázslatos vidék ez a Gömör, az út mentén mindenhol százéves almafák, rogyásig tele almával, kár, hogy a képek nem adják vissza teljes értékben a látványt. Szép reggel volt. Majd Rákos, Kövi, Deresk, Lévárt. Az is egy kedvenc rész, de legutóbb már nem volt rá idő, erő. Aztán Szirk-Lubény-Jolsva-Csetnek-Henckó-Veszverés.
Veszverés után, az 535 felett a szerpentines rész kicsit forgalmasabb volt a szombat miatt, de csak szembe jöttek páran. Megfordult a fejemben, hogy a sztószi kitérőt most kihagyom, de hát hogyan lehet ilyet tenni, egyet csak szaladtam rajta.
Dénes felett a 18%-os emelkedőn már nem olyan könnyedén mozog az autó, a hajtűkanyarok durván meredekek, egyesesek.
Visszafelé Ragály és Imola között párszor mentem a csúszóson, szépen átlendítve befordult a lenti éles kanyarban. Ezzel ünnepélyesen le is zártam a túra érdemi részét.
Végül azt tapasztaltam, hogy nagyon nagyvonalú voltam az idővel. Másnap csak 250km pluszt mentem, így összesen 1127km-t tettem meg a két nap alatt (egy nap 750-900km szoktam menni). Most 280+250km első osztályú szakaszon, 250km emelt másod osztályon, Kerecsend és Rozsnyó között. Mindez csak 250km-rel több mint amit egy nap alatt meg lehet tenni, de az arány sokat javult.
az eltömített hűtő
Serényfalván
Szomolnok felé
négy túra fékpora
Aggteleken
Gice előtt
Rákos határában
Lévárton a Turul mellett
Deresken
Kövi közelében a patak melletti kaszálón
Szomolnok felé másnap megint
Kőröstetétlen utáni 4km-es tökegyenes szakasz felén
Böngésztem a térképet, de nem találtam jobb utakat, így a legutóbbi útvonal tervével indultam el.
Előző nap átnéztem az autót, valami azt súgta, hogy nézzek rá a váltó és diffi olajszintre is, de alig volt hiány. Kerékfújás, minden rendben, jónak kell lennie.
Tankolást követően, de még jóval öt előtt tudtam indulni. Valóban, Kocsér felé megéri a kis kerülő, elég csak a vadakat figyelni, a kátyúkat nem kell, sima az út. Elég hosszú volt a pirkadat a fátyolfelhők miatt, így jól tudtam haladni a napfelkelte előtt is.
Heves után megakadt a szemem az olajnyomás mutatón, 5-6 bar?! Mi ez? Egy órája vagyok úton, 4.5 kell legyen 4000-nél. Kiokoskodtam, hogy csak a hajnali hűvös viccelhetett meg. Heves hosszú város, vékony gázon haladva biztos lehűlt az olaj a hatalmas olajteknőben.
Fél nyolckor már a balatoni kanyarokon mentem párat, tényleg csúszott nagyon, talán a reggeli pára miatt. Végre felébresztett az egyhangú, álmosító alföldi utazás után.
Serényfalva rendezett terén megreggeliztem, aztán hajrá. Kelemér, Zádorfalva, Ragály. Nem tudtam nem visszamenni az imolai kis utacskára, majd Kanó felé az erdei hajtűkanyart próbálgattam párszor.
Aggtelek, Pelsőc, a Sajó-völgyében Rozsnyóig, ott tankolás.
A krasznahorkai vár mellett az utcai hőmérő 24 fokot mutatott, nyugalom volt az erdei úton, mentem kettőt. Mindig nagy élmény ez a szakasz.
A hágó és Sztósz között most nagyobb volt a mozgás az első két körben párszor meg kellett álljak, mert utolértem valakit. A dél közelgett, a harmadik és negyedik forduló haladós volt. Szerencsére az apróbb úthibákat kijavították az elmúlt egy hónapban. Ez egy nagyszerű útszakasz, lehet gépészkedni.
Aztán irány a tó. Szepespatakig a Gölnic-völgyében jól lehetett haladni a széles, kanyargós úton.
Éppen ahogy a felújított 533-ra kanyarodtam, elengedtem egy gyönyörű, fekete, széleskerekű Z3-at. Elhagyott, majd mentem a tempómban fel a hegyre, élveztem a kanyarokat a tükör aszfalton. Meglepett, hogy a 100m-t jócskán lefaragtam, majd érzékelte ezt ő is. Megindult. Láttam, hogy sokat megtett azért hogy meglépjen, de nem ment, sőt! Ez meg hogy??! Fel lehet úgy menni a hegyre egy széria 56 éves virsli gumis GTV-vel mint egy Z3-mal? Azóta is csak mosolygok ezen, ha eszembe jut.
A tónál úszás közben is felidéztem a korábbi eseményeket, bearanyozta ezt a túrát, az biztos.
Rövidre fogtam a pihenőt, mert az volt a tervem, hogy a Szepesremete-Veszverés szakaszt most kétszer leautózom. Szerencsém volt a forgalmat illetően, így nagy autós élmény lett.
Rozsnyón teletank, lehet nem gurult volna el Ózdig, minek ezen idegeskedni. És így legalább újra mehettem a felújított úton Farkaslyukon keresztül Egerbe.
Nos, a Bükk. Menjek, ne menjek, míg vonatoztam Szarvaskőnél ezt forgattam magamban. Hat óra volt ekkor, korábban sötétedik. Hát végül csak kiraktam az irányjelzőt Felsőtárkány felé. Egye fene, majd ballagok az Alföldön a sötétben inkább. A Bükk most is haladós volt az irányomban. Nagyon megérte felmenni.
Kerecsendtől északra minden része az útvonalnak élvezetes autózást nyújt, csak egyetlenegy kivétel van: Borsodnádasd-Ózd. Kis kerülővel azt is ki lehetne venni.
Nagyot ment a kis Alfa, őrület ez a járgány, megunhatatlan! Meleg van benne, hangos a szélzaj a letekert ablak miatt, elég büdös a kipufogó is néha, de nem számít. Messze felülírja a tiszta gépészkedős autózás élménye, a fürgesége, viselkedése az úton, a gáz és a fék adagolhatósága, a pedáljáték, a kezelhetősége, a hangja. Egyszerűen nagyszerű autózós autó.
896km
42720km
Serényfalván reggeli után
Stósz és Szomolnok között a hagón
Ugyanott
Imrikfalván a tóparton
Valahol Farkaslyuk után (alakul a túraautó megjelenés)
Kőröstetétlenen
Rovargyűjtemény
Az idő vasfoga eléggé elbánt az ablaktörlő karjával és a tükörlapokat is megrágta.
Festettem, cseréltem.
306030km
Szicíliába vetődtem. Nem lehetett kihagyni a lehetőséget, hogy a Targa Florio útvonalát picit megnézzem.
Nem, nem, sajnos nem a GTV-vel, egy bérautó volt az alany, még csak nem is olasz, de négy kereke azért volt.
A circuito piccolo egy részét Castellano és Campofelice di Roccella között irány helyesen legurultam. Kanyar van bőven, de most már nem repülne rajta végig az Alfa 33TT. Tele van megcsúszott autónyi részekkel, ott szikrázna jobb esetben, vagy kidobná az útról. Látszik, hogy geológiailag igen aktív része a Földnek ez a vidék. Nem csoda, hogy most már csak rally kategóriában versenyeznek rajta igazán, ha igaz, az olasz bajnokság része. A mostanában is megrendezett Targa Florio Classico versenyen, ha valaki komolyabban szeretne menni, nem verseny tempóban csak egy dinamikus vezetést céloz, az is nagy kockázatot vállal. Oda lehet ütni a gyári magasságú 105-ös Alfát is szerintem, ha nincs senki, aki mondaná előre mikor merre.
A Collesano Scillato szakasz még keskenyebb út, komoly helyi kitüremkedésekkel. Ellenirányban mentem rajta. Ez is a circuito piccolo része.
A circuito grande Collesano - Isnello között lehet haladósabb, jobb állapotban van még, de jellegre hasonló.
Castelbuorno - Geraci Siculo teljesen új, első osztály. Mindkét irányban mentem rajta, remek.
kép1 útszéli táblák őrzik az emléket
kép2-3 Collesano-Campofelice di Roccella közötti gyakori látvány
kép4 utcai falfestmény Campofelice di Roccellaban, igen ott van a 1750GTV
kép5 Isnello és Castelbourno között
kép6 Scillatohoz közel
kép7 máshol, de nem ritkaság a hóláncos tábla
Vasárnapra adódott lehetőségem egy autózásra. Nem lehettem válogatós a vélhetően nagyobb forgalom és a beígért nagy meleg miatt sem. Inkább megyek. Kerékfújás, átnézés. Alá most nem tudtam menni. Az autónak jónak kell lennie.
Kicsit később mint szerettem volna, de ötkor sikerült elindulnom, még egy tankolás, aztán hajrá. Nagykőrös előtt ért a napfelkelte, legalább Törtel felé ez erdei szakaszon jobban látom a vadak mozgását. Láttam volna, ha szebben takarítottam volna le a szélvédőt, pont szembe sütött a felkelő Nap.
Egerig azt forgattam a fejemben vajon felmenjek-e a Bükkbe. Már két éve, hogy nem jártam arra. Lebeszéltem magam, mondván már akkor is sok helyen kellett a nyomvonalat kémlelni vezetés közben, azóta volt két enyhe tél, biztosan csalódást okozna. Szerencsére pont én kaptam pirost Szarvaskő felett az építkezésnél, úgyhogy a vonatozás végéről hirtelen első pozícióba kerültem. Mónosbélig tudtam is saját tempóban menni az új úton. Balatonnál most csak két kört mentem, hogy kicsit ráérezzek az autóra, de akkora az útmenti bozót, hogy szinte semmi rosszalkodásra nincs lehetőség.
Ózdon feltöltöttem a tankot és kieszeltem, hogy most kihagyom a határon túli gömöri dombokat és kanyarokat, Aggteleken keresztül megyek Rozsnyó irányába. Mindig tetszett a Kelemér-Zádorfalva út, nem bántam meg. Ragálynál elkapott a hév és ugyan nézzük meg a régi nagy kedvenc utacskát, a Ragály-Imola-Kánót. Aztán eszembe jutott, hogy az Aggtelek-Jósvafő is mennyire ennek az autónak való, hát hajrá.
Majd Hosszúszó, Pelsőc, Rozsnyó. A tankot megint feltöltöttem, irány a hegy. Krasznahorkaváraljáról fel a hágóra, aztán még egyszer, pompás kis út. Egyből Szomolnok után Stósz felé két versengő skodás került elém, hagytam hadd bosszantsák egymást, leálltam egy-két percre. Három hágó-Stósz részt mentem, megakaszás nélkül, nagyon jól jött ki a lépés, vasárnap dél volt. Sajnos van itt is elvétve egy-két kátyú, amire lehet haragudni, ha beletalál az ember, de messze az egyik legjobb szakasz, amit ismerek ehhez az autóhoz. Ahogy legutóbb is írtam, lehet - sőt kell is – a pedálokon lépkedni a sűrű váltások miatt. Marhára tetszik a pedáljáték, fékesgázfröccs, duplakuplung, ballábfék, mikor mi jön. Ezt az autót ilyen használatra gondolták annak idején a megalkotói. Van annyi ereje és fékje, hogy bőven élvezetes ilyen utakon menni vele. Kicsike, ügyes az úton, kezelni öröm, minden kézre áll, a hangja állati jó, a vékony gumik is adnak néha feladatot. Egyszóval a benzinvérűeknek készült.
Majd Szepesremete, Szepespatak. Ez egy jobbára nyílt terepen futó, kanyargós, dimbes-dombos út, itt sem lehet unatkozni. Forgalom alig volt egészen Szepespatakig, ahol megint vonatozáson találtam magam. Egy újabb építkezési lámpánál önként vállaltam a pirost, így Igló felé le a hegyről tudtam menni, de visszafordultam, mert hamar elfogytak a kanyarok. Visszafelé csak a 549-es útig volt forgalom, utána a szerpentines részen szinte Imrikfalváig tudtam jót menni. Az 533 ezen szakasza új, az 535 pedig egy őrület, ilyen tekervényes hullámvasutat, ahol az útfelület is domborúról homorúra tud váltani, ritkán tud autózni az ember.
Gyors felfrissülés a hűvös tóban Imrikfalván, hunytam egy negyed órát még, próbáltam feszesen tartani az ütemtervet, nem jó Jászapáti után gyertyafénnyel utazni.
Megint az örültet 535, majd Nyilas után le a hegyről. Egy autós kollégát udvariasan háromszor is utolértem, félperces megállások után, de nem értette a célzást, nem volt kedves elengedni, majd versenyzésbe kezdett volna. Menjél…A hegy lábánál visszafordultam, mentem még egy teljes oda-visszát, tisztán, saját tempóban, hát ez is egy kiemelt rész, azt kell mondjam.
Jól álltam az idővel, fél négy lehetett, akkor még forgattam a gondolatot, hogy Turcsok-Szirk, Rákos-Kövi beleférhet, de inkább Rozsnyó felé mentem. Mi lehet vajon a Bükkben?
Ózdra már alig lötyögött valami a tankban, kis szusszanás a benzinkútnál. Balatonnál egypár búcsúkanyar a csúszóson a hegy alján a belátható részen, aztán kikönyöklős vonatozás teljesen kifordított elefántfüllel Egerig, amit nem bántam, volt kanyar már bőven.
Szerencsére az időzítés tökéletes volt a Bükkben. Gondolom a csillagda hatkor bezárt, páran jöttek lefelé, de fel egészen a bükkszentkereszti elágazóig lehetett menni. Vissza szintén. Valóban, vannak már gyenge részek, de összességében nagy élmény volt, egyáltalán nem bántam meg.
A nap zárásaként óriási élmény volt, hogy még világosban nagyot tudtunk lépni egy Alfa 33 1.7-tel a Jászapáti-M4 közötti vonalon. Innen is üdv a kartársnak és a vele utazó kartársnőnek.
Ugyan nem sikerült még világosban hazaérni, de kilenc után nem sokkal befutottam. Nagy túra volt, tele autós gyöngyszem utakkal. Ez egy jó útvonal. Azt még nem értem, hogy tisztán egy órával kevesebbet ültem az autóban mint legutóbb, de szinte ugyanannyi a méter.
A járgány egy őrület, nem lehet megunni. Autózós autó, ennyi.
837km
41824km
A Zöld zöld háttérben Jósvafő felett
Stósz és a hágó után Szomolnok felé
Fékpor
Borsod és Heves határán Balaton felett a hágón
A Bükk lábánál
Nos, a diag megerősítette a gyanút, P0335. Valószínűleg részlegesen lemágneseződött, megvolt a hőciklusszám neki.
A helyi autósboltban átvettem a főtengelyjeladó cseredarabot.
A beépítés egyszerű, le sem kellett vennem a motorvédő burkolatot. A ki és befűzés macerás, eltartott egy ideig.
Forróindítási tesztet teljesítette, remélem jó lesz.
Mekkora marhaság hőségriadó idején egésznapos autóstúrába fogni egy klíma nélküli járművel!
De akit ez a műfaj egyszer beszippantott, valahogy megtalálja a módját a nem túl kedvező körülmények ellenére. A csillagok kezdtek jó helyen állni, nem volt türelmem kivárni egy jelentősebb lehűlést. Attól vált meggyőzőve a terv, hogy a kedvenc útvonalaktól nem messze van egy nagyobbacska tó, ott biztosan lehet egyet-kettőt fürödni. Másodjára Laci barátomnak is megtetszett a gondolat, eljött ő is.
Négykor sikerült indulnom, két órára rá Eger Jászapátin keresztül, hét körül már a balatoni csúszóson ízlelgettem az autót. Érződött a hosszú kihagyás. Ózdon tankolás, majd Levárt-Deresk-Rákos. Ez még mindig az egyik kedvenc. Figyeltem, Kövi-Rákos között egy pillanatra sem állt meg a kormánykerék, hozzá jött még a hullámvasút. Négyszer-ötször bejártam, mintegy pótolva az elmúlt három hónap kiesést. Páratlan.
Szirk-Turcsok nagyszerű mint mindig.
Ránéztem az órára és változtattam a terven. Két órára beszéltük meg Lacival a találkozót Imrikfalván. Addig simán belefér a Krasznahorkaváralja-Stósz.
Rozsnyón teletank, majd a vár fölött fel a hegyre. Ez milyen klassz kis út! A hágón visszafordultam, de egy perc után pont egy rönkszállító penderült ki elém az erdőből. Míg leér, csinálok pár képet a keleti oldalon. Tavaly óta Dénes felett kapott az út végig korlátot, sajnos elvesz a képek értékéből.
Csak lementem a várig, aztán Dénes felett is megálltam kicsit fényképezni.
Igazából a Szomolnok-Stósz részen éreztem, hogy igen, újra belejöttem. Minden öt-nyolc másodpercben váltani kell, 3-4-3-4-3-2 stb. Fékezős gázfröccs, duplakuplung, motorhörgés, kormányba kapaszodás, azannnyát, de nagy móka... mentem is vagy ötször. Az egyik kör során még egy kis zápor is elért.
Majd Szomolnok-Svedlér-Nyilas-Imrikfalva.
Két óra pihi, fürdés, beszélgetés.
Hazafelé Turcsok-Szirk, Rákos-Kövi kétszer.
Tankolás Tornalján, majd Balaton, Eger, Jászapáti, Kecskemét. Még aznap hazaérkeztem.
Őrület. Nem lehet megunni ezt a jargányt!
870km.
Kép1 Abony előtt
Kép2 Balaton felett a hágón
Kép3 ugyanott
Kép4 Deresk előtt
Kép5 valahol Deresk és Kövi között
Kép6 Dénes felett
Kép7-10 közvetlenül Dénes felett
Kép11-12 Imrikfalva határában
Leányfalun volt hivatalos dolgom, kicsit kiegészítettem egy nógrádi körrel előtte.
Nőtincs-Nézsa-Galgaguta-Cserháthaláp-Herencsény-Alsótold-21-es-Herencsény-21-es.
Leányfalun egy óra állás után nem indult a V6. Rémület, esteledik, hogyan tovább. Szakértőm szerint a főtengelyjeladó csinálhat ilyet.
Egy óra nyitott motorfedél után beröffent. Hazafelé a régi ötösön óvatosan, nem is lehet gyorsan menni már rajta...
Kecskemét-Nőtincs-Alsótold-Nagykökényes-Hatvan-Leányfalu-Budapest-Dabas-Kecskemét
~~530km
207944km
Nem az autót, inkább magamat kellett tesztelni. Elmegy.
Kecskemét-Izsák-Orgovány-Bugac (Aranymonostor)-Orgovány-Izsák-Kecskemét
~130km
Hőség, letekert ablak.
Átléptük a negyedik közös tízezret.
40074km
Korábbi negatív rekordomat is felülmúlva megtörtént a nyáriasítás a 37 fokos melegben. Még egy szezont mehet a Premiumcontact6.
303497km