Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Átmentünk a második szállásra Livignoba.
A mai etap 414 km, öt és fél óra.
Az első megálló Arese-ban volt, természetesen az Alfa múzeum.
Az egyetlen Covid intézkedéssel itt találkoztunk. A 3. képen lévő öltönyös úr hőmérsékletet mért. Miután nem voltunk lázasak bemehettünk.
Magát a múzeumot idő híján nem néztük meg, csak pár alfás cuccért ugrottunk be a shop-ba.
- 110 éves jubileumi póló,
- írótömb tollal,
- nyakba akasztós kulcstartó,
- Alfa sapi
kb egy óra múlva értünk az ebéd tervezett helyére: Baia di Parè - Hotel Ristorante Pizzeria Egy hét híján 7 éve itt aludtunk párat a túra során, még a másik Spiderrel.
A következő betervezett pontot - Forte Montecchio Nord - kihagytuk mert minél előbb a szállodában szerettünk volna lenni.
Két hágót érintettünk még:
- 2.291m Passo di Foscagno
- 2.208m Passo d’Eira
Kifelé a völgyből majd még egyszer meg kell mászni őket.
Jó volt korán érkezni a szállodába (Alpen Village Hotel ).
Az átépítések miatt a lefoglalt szobához csak 5 km-re egy erdei parkolóban tudtak volna parkolóhelyet adni. A házmester bármikor odavitt volna minket.
Közöltem hogy nekem ez így nem igazán felel meg.
Némi tanácskozás után felajánlották a legjobb szobájuk egyikét, ahhoz ugyanis jár parkolóhely a bejárat mellett. Mielőtt elfogadtam megnéztem az oldalukon hogy mennyi az annyi. Az ajánlatuk jó volt, így átköltöztünk.
A kilátás a szobából a 10-11. képen :-)

Újabb nap az Aosta völgyben - 132 km
Már két éve is elgurultunk mellette (oda-vissza), meg az idén is errefelé, most felmentünk megnézni.
Forte di Bard - egy völgyzáró erődrendszer, az Aosta völgyet védi nyugat-keleti irányban. Hihetetlenül bonyolult rendszer, rengeteg lőállással. (Ettől függetlenül Napóleon serege 400 fővel elfoglalta.) A bejáratnál mélygarázs (3.kép) és ferdepályás liftrendszer fogad. Látogatók rajtunk kívül nincsenek, az egész várat bebolyongva vagy 10 emberrel ha találkoztunk.
A liftekkel felmentünk a tetőre és onnan legyalogoltunk. A belépő 8 Euro volt fejenként ami egy kiállítás megtekintését is magában foglalta. Mi az erőd védelmét bemutatóra mentünk be (7.kép). A szervezők ellenben az ajándékboltot legfelülre tették, úgyhogy elfelejtettünk emléktárgyat venni...
Innen újra a hegyekbe mentünk, a cél a 2980 méter magas Passo dei Salati volt. Az induló állomás 1.825 méteren van.
Az első meglepetés itt jött!
Nem ment a felvonó, pedig az oldaluk szerint nyitva vannak!
Ha már itt vagyunk, megebédeltünk az induló állomás mögötti étteremben.
Egyszer csak azt vettük észre hogy egy fickó megy a felvonóhoz és az elindul.
Mint kiderült csak ebédidőt tartottak. 12-tőf fél kettőig :-DD

Szóval felmentünk.
Itt méteres hófalak, köd, szél és a lenti (és otthoni) nyárhoz képest farkasordító hideg várt minket. A köd (értsd felhő) néha felszakadt és csodálatos kilátás nyílt.
Hazafelé még megálltunk pár kép erejéig egy Gaby nevű helyen ahol egy kőhidat csodáltunk meg. Az itteni hegyi szakaszon volt még vagy három ilyen.

Jó nap volt, sok mindent láttunk, holnap indulunk tovább...

183 km az Aosta völgyben.
Első úticélunk a szállástól háromnegyed óra járásra lévő Telecabina Dolonne - Courmayeur volt. Itt felmentünk a 1.960 méter magas hegyre (Maison Vieille) a felvonóval. Szép a kilátás, télen tuti sokan vannak itt mert mindenfelé síliftek vannak.
A hely csak bemelegítés volt a következő helyre ami végül is a kirándulás egyik sarokpontja volt. A 3.446 + 1,3 méter Punta Helbronner, a Mont Blanc olasz oldali hegye. Innen át lehet menni a francia oldalra, de most nem üzemelt az a pálya.
Fent csodálatos kilátás, hó és egy büfé fogadott, ahol meg is ebédeltünk. Ilyen magas szinten még nem kajáltam :-)
Ezek után immáron kocsival jöttek a hegyek. Először a francia határon lévő 2.188 méter magas "Kis Szent Bernát" hágóra mentünk fel. Kb 30 km hihetetlen szerpentin. Itt szembesültünk először azzal hogy a sok kanyarba bele lehet szédülni, néha meg kell állni.
Visszafelé másik úton jöttünk, ott megmásztuk az 1.950 méter magas Colle San Carlo-t.
Kanyar itt is volt bőven.
A napot egy jó sétával és egy fagyival zártuk Aosta városában, ahol találtunk egy olasz oltópontot is. A helyi patika előtt egy légkondícionált sátor.

A túra útvonala és a menetrend a Covid miatt már két éve készül. (Sajnos Seborga nem fért bele.) A szállások január óta lefoglalva.
A csomagoláshoz már vagy 10 éve folyamatosan fejlesztjük a csekklistát (110literes a csomagtartó!), így az könnyen ment.
Kérdésként maradt, hogy merre menjünk el az Aosta melletti szállásra? Kb. ezer km-ről beszélünk és több lehetőség van:
- Szlovénián keresztül: 966 km és 10 óra. (1.kép) Az útvonallal jár pár hátrány: Az egyik a szlovén autópálya, arra nincs „matricám”, venni kéne. (Heti 15Euro, havi 30. Ha hazafelé is erre akarok jönni ez utóbbi kell.) Kedvem se nagyon van az ottani Covid előírásokat IS áttanulmányozni és felkészülni. A másik hogy az olasz szakasz a legforgalmasabb velencei részen megy át, ill. elég húzós útdíjakat kell fizetni. Az olasz díjkalkulátor szerint összesen 546km és 50,50 Euro az autópálya.
- Ausztrián keresztül Tarvisio-t érintve 991 km és 10 és fél óra (2.kép). Errefelé 550 km 58,30 Euro az olasz díj és így is belekerülünk az Ardiára tartók forgalmába. Mondjuk már a tervezésnél figyelembe vettem hogy szombat a turnusváltás ideje ezért mi vasárnap megyünk.
- Ausztrián keresztül, de Lienz felé (3.kép). Így az összes távolság 1.017 km és majd 12 óra (2019-ben erre mentünk), az olasz rész 450 km és 42,10 Euro az autópálya. Kb. 100 km országút látnivalókkal és az útdíj így kevesebb. Nem beszélve arról, hogy a határ környékén és a Garda tó déli csücskéig hegyi szakaszok vannak csodaszép kilátással.

Szóval a harmadik lett. 1.033 km-t mentünk és 38,20-at fizettünk olasz autópályadíjnak.
Köztes megállók csak tankolás és étkezési céllal. Hogy még este tudjuk nézelődni az 4:30-as indulás mellett döntöttünk, két éve is ekkor indultunk.
Az osztrák autópályán hamar kiderült, hogy az ablakomat nem sikerült jól beállítani, mert 130 környékén erős süvítéssel jelezte a tempót. 125-nél még nem volt zavaró, úgyhogy ez lett az utazó.
Az út egész Milánóig eseménymentesen telt, ott azonban 3 óra körül elkapott minket egy hatalmas zápor. Szinte megállt a forgalom az autópályán, szerencsére sokan felkapcsolták a hátsó ködlámpát és lehetett egymást 40-50-el követni. Sokan félreálltak elakadásjelzővel a leállósávra, a motorosok meg a hidak alá. Az ablaktörlő se nagyon győzte a melót, de túljutottunk rajta. Kitisztult és újra lehetett haladni. 17 órára már be is csekkoltunk, szóval a tervezett 12 óra elég lett.
A határokról:
- magyar-osztrák: természetesen kérték az oltási igazolást, az oltó orvossal anno megírattuk így nem volt gond,
- Olaszországba a beutazáshoz az érvényes rendeletek alapján be kellett regisztrálni és egy dPLF-et lekérni (ez egy beutazási adatlap), illetve oltási igazolás vagy teszteredmény kellett. Nekünk oltási volt. A határon SENKI sem volt, így nem is kértek semmit.
Az országban se kért soha senki semmit. Se oltásit, se dPLF-et, se tesztet, mindössze a zárt helyeken maszkot kellett hordani.
Szóval egy jó pizzával nyitottuk a nyaralást…

Működött a klíma, de biztos ami biztos...
Lejött 325 gramm gáz, belement 550 -> 40% ment el.
Utoljára 2018.06.07-én volt elleőrizve, akkor 360 gr jött le, 575 ment bele.

Ma nekiálltam a felkészítésnek:
- olajszint - maxon
- fékfolyadékszint - rendben
- hidraulikafolyadék - rendben
- hűtővízszint - rendben
- ablakmosó - félig, rendben
- szerszámok - bekészítve
- segélycsomag - rendben
- izzókészlet - rendben
- sárga mellények - rendben
- tűzoltó készülék (olaszban kötelező) - rendben
- KKL olvasó + 3PIN átalakító - bekészítve
- defektjavító + kompresszor - bekészítve
- váltógomb - megszorítva a csavar
- bőrtisztítás és ápolás - megcsinálva
- műanyagápolás - nanocuccal elvégezve
- utastérből a felgyülemlett cuccok kipakolása - rendben

Megjött az új hosszbordás és feszítő (mindkettő Dyco) - a csapágy pont olyan mint az enyémen, egyenlőre nem lesz berakva.

update 2021.06.30.
- porszívózás - rendben
- DRL magasságállítás (az egyik lefelé világított) - rendben
- navigációk (éles és tartalék) feltöltése a POI-kkal és az útvonalakkal - rendben
- osztrák autópálya matrica - felragasztva

Sógoréknál járva ránéztem az ottani benzinárakra és bekanyarodtam a kútra. Ha forintosítom a 1,249Euro/liter árat kb. annyi lesz mint itthon, DE ott nincs etanol hiszti (biznisz), így a normális E95 csak 5% etanolt tartalmaz amíg a miénk 10%-ot és az 5%-os itthon "feláras". Szóval adok neki egy esélyt hogy a túra előtt szokja a "normális" benzint :-)

Km óra állás: 85.468 km
Együtt megtett út: 29.968 km
Együtt töltött idő: 1.415 nap
Tankolt üzemanyag: 2.392,61 liter (ebből 57,36 liter a vásárláskori teletank)
Átlagfogyasztás: 7,79 liter/100 km
Átlagos benzinköltség: 31,16 Ft/km
Napi átlagos futás: 21,18 km/nap
Összes költség: 164,87 Ft/ km

Minden visszakerült a helyére, majd indítás.
Mondhatni pöcc-röf :-)

Már csak 11-et kell aludni és indulunk észak Olaszországba :-)

update 2021.06.25.
A hosszbordás feszítőjén érdekes nyomokat láttam bütykölés közben. Mintha megcsúszott volna rajta a szíj. A szíjon nem láttam semmit. A feszítő görgője szépen fut, nem hinném hogy beállt volna néha.
Az ördög viszont sose alszik, úgyhogy rendeltem egy új feszítőt és szíjat. Hogy felkerül-e a "2021 Nagy Túra" előtt azt majd a rendelkezésre álló idő és a tesztút tapasztalatai döntik el.

update 2021.06.26.
Mentünk egy majd 200 km-es karikát. Minden rendben lévőnek tűnik, olaj nem fogyott :-)

Aludtam egyet a tegnapi látványra. Újra megnéztem endoszkóppal és nekiálltam.
A vezérműtengelyt már visszaraktam úgyhogy kiszedtem és kivettem a szelep ékeit.
A meglepi ekkor jött, mert a szimering NEM VOLT A HELYÉN!
Megkerestem a régi képet, anno a helyére tetem. (3. kép bal oldal)
Cseréltem, a kiszedett darabon és a szelepvezetőn semmit sem lehetett látni.

Az endoszkóppal végignéztem a rugók közt a többit is, azok a helyükön vannak.

Vezérlés visszakerült, a balanszszíj nem mert beesteledett.

Miután a kipufogó oldallal végeztem a szívó jött. Itt nem egyszerű "belenézni" mert a szívósort kissé bonyolult leszedni. Más út kell.
Szinte adja magát hogy az injektorsort kivéve a helyén be lehetne nézni. A kiszerelés egyszerű. Csatikat le, két tartócsavart ki (le fog esni és mászhat be az ember a kocsi alá), majd kicsit feszítve kiemelhető a sor.
A lyuk kb 10 mm-es, lámpával bevilágítani felesleges, mert a csillogó aluról visszatükröződik és semmit se látni. Előszedtem a jó öreg endoszkópomat, de az nem nyert mert 11,5 mm-es a feje. Kisebb kell. Ma kaptam kölcsön.
Fényképezni nem tud, csak kijelzője van, azt viszont le lehet fényképezni.
Szóval elsőre minden rendben lévőnek tűnt, aztán a képeket nézegetve feltűnt valami és visszamentem nézelődni.
Normál esetben a 6-7 képen látható egyenletes csillogás van, de egynél valami fekete látható a felületen (8.kép) ami ráégett olajra is utalhat. A 9-es képen a motorbontáskori szívószelep képe van a ráégett olajjal.
Valami hasonló kezdhet itt is kibontakozni úgyhogy holnap ez a szimerin is kiugrik.