Tagok >> WarbiRunner (Gyuri) >> Blog
Ma autószétszedős lábbal keltem. Délelőtt még visszafogtam magam, nem kell az, hagyjuk, majd... Az ebéd utáni kávé begyújtotta a kályhát, szanaszét rámoltam az autót.
Ajtók le, rozsdátlan ajtók fel, összes csatlakozó kontakt sprayzve, minden apróság a helyére pakolva, új patentok a kárpitba, zárszerkezet tisztítva, zsírozva. Volt üregvédve az ajtó ami felment, ez látszik, azért megkínáltam egy kis zsírspray-vel, ha már fújkáltam a zárakat, zsanérokat. Ezt most úgy rendbe pakoltam, ahogy illik.
És egy élmény volt, ugyanis a 21 éves gyári ajtók még nem voltak szétszedve SOHA!
Ilyet még nem láttam. A kilincs mögötti kis műanyag takaró még soha sem volt kipattintva a helyéről. Ez tartott legtovább, hogy úgy szedjem ki, hogy minimálisan sérüljön.
A hangszórók mintha újak lennének, nincsenek elázva, megrozsdásodva.
A hangszóró rácsok füle megvan, és minden, minden teljesen újszerű. Hihetetlen.
A szerencse, hogy amit Dávid küldött ajtók, azok is gyáriak, bennük a védő fólia és minden apróság. Mindenből a jobbat építettem be, egyedül az ablakemelőkkel nem jógáztam. Működik az újban is, bár talán hangyányit lassabb.
És a vonala tökéletes, a záródás tökéletes. A szín erős napsütésben látszik, hogy nem pontosan illeszkedik, nagyon kicsi különbség van, de erre számítottam. Hiába azonos a színkód, ahhoz nagy mázli kell, hogy semennyire ne látszódjon a különbség.
A lököst is lerobbantottam, majd itt folytatom a munkát. A neheze megvolt, a látszó rozsda ezennel eltűnt, ajtók alja "javítva".
A sárvédőkkel várok, azzal még nem végleges a terv.
A Selénia Rallyn véletlenül vettem észre, hogy törött a bal hátsó rugó. Egy típushiba utolért, valahol számítottam is rá, nem hangolt le különösebben.
Megrendeltem egy gyári rugót, egyelőre csak a töröttet cseréljük. Ha látok eltérést a két oldal között, akkor rendelek mégegyet, egyébként felesleges. Majd ha eltört az is.
Ha már szervizre vittem, rendeltem 5db izzítógyertyát is, tél óta panaszkodik az izzításra.
Tegnap megtörtént a csere. A kárpitok kipakolását a csomagtérből én vállaltam, a többit egy igen ügyes szerelőre bíztam. Eleinte kapták az ívet az olasz mérnökök a furán, látszólag fordítva bedugott alsó lengéscsillapító csavar miatt, de aztán megenyhült. Jól szerelhető autónak bizonyult a 159. A kárpitoknál meglepett, hogy milyen kevés patent rögzíti, és mennyire könnyű kivenni. A 146-ban van vagy 5-ször ennyi patent.
A kárpitok alatt viszont nagyon rendezett, szép, szinte ipari látvány fogadott. Ez az autó nagyon meg van építve.
Hogy haszna is legyen a blognak, a rugó így jön ki:
1. A kerék levétele után az alsó lengéscsillapító rögzítő csavar anyáját le kell venni.
2. A teljes teleszkóp egységet a kasznihoz rögzítő 4 csavart ki kell venni (kerékdob felől), ekkor már érdemes a rugóösszehúzóval a rugót összehúzni.
3. ülést előre hajtani, kárpitokat, szigetelő szivacsokat kirámolni. Ezen kár spórolni, tényleg pár perc, egy kis odafigyeléssel szépen kijönnek a patentok, nem törnek.
4. a lengéscsillapító tetején lévő anyát és gumírozott leszorítót le kel venni.
5. a lengéscsillapító egység ezután kifordul annyira (ha összehúztuk a rugót), hogy az alsó anya kihúzható!
6. alkatrészek összejelölése, mi merre nézett
7. rugó csere, lengéscsillapító egység összerakása
8. rugóösszehúzóval ismét húzzuk össze a rugót, így fog visszamenni a helyére.
9-10... rakjuk össze amit szétszedtünk
Elsőre nagyobb szívásnak tűnik, mint amekkora valójában. Megfelelő szerszámokkal nem bonyolult művelet.
Ami még a szerelőt is meglepte, hogy az izzítógyertyákat mennyire könnyű cserélni. Semmit nem kell bontani, semmi nem volt felkokszolódva, csak simán ki kellett tekerni a régit, be az újat.
Én még itthon, mivel gázolajszagot éreztem hazafelé, kicseréltem egy résolajcsövet. Az izzítógyertya cserekor kapott annyi stresszt, hogy megadta magát. Hála az égnek, hogy így. Azt a csövet valaki már cserélte, de olyan rossz minőségűre, hogy tört a kezemben, mint a ropi.
Az autó rendben, alul, felül átnézve, még mindig olyan élmény, mint egy új autó. Nincs egy rozsdapötty, mindenhol tiszta és könnyen engedő csavarok, minden apró patent, kötegelő, műanyag a helyén.
km állás: 149070 (a fotót elfelejtettem)
Megézkezett DeezL kartárstól a zöld pakk, ezúton is köszönet a korrekt alkatrészekért:
- Két rozsdától mentes ajtó teljes belső berendezésével, gyári fóliabetétekkel, tükrökkel, minimális hibákkal.
- egy motorháztető (még nem tudom melyik kerül fel, mindkettőt fényezni kell)
- és egy lökhárító kompletten ködlámpákkal, keretekkel.
Plusz még néhány apró műanyag alkatrész.
Ma nekiálltam letakarítani az elemeket, hogy tisztán vigyem a kasznishoz, illetve lássam az állapotot.
Már csak egy jobb első sárvédő hiányzik, és kezdődhet a felújítás.
Hogy kezdődik e, és milyen nagy lélegzetű lesz, még nem tudom. Kis felújítás? Teljes felújítás? Autó csere? Lesz ahogy lesz..
Az év fénypontja ez az Alfás találkozó. Csodás kirándulás, jó játék, és élvezetes verseny. Idén úgy alakult, hogy lejjebb adtunk a kalandvágyból, a kényelmes, csendes 159-et választottuk "versenyautónak". A helyszín ezúttal az Őrség gyönyörű hegyvidéke volt. Már előző nap odautaztunk, hogy letudjuk az 550km autózást keresztül az országon. Több megállóval, kényelmesen szinte észre sem vettük ezt a távot. A marcona fekete autó átrepített minket keletről nyugatra.
Még aznap este elgurultunk Hegyhátszentjakabra a kempingbe regisztrálni, barátokkal, ismerősökkel pár szót váltani, kicsit hangolódni. A hangulat már ott volt a levegőben, de másnap reggel volt az igazi. A helyszínt nagyon jól sikerült megválasztani, családias hangulata volt az Alfás nyüzsgésnek. Mégis volt minden. Színpad, étel, ital, gyerekeknek játszótér, és mindenhol Alfák.
Minden évben hamar szeretünk indulni, hogy a gyerekekkel még ésszerű időben visszaérjünk ebédelni. Másként meg kéne állnunk valahol egy ebédre, ami nem fér bele sehogy a verseny időbe.
Idén ügyes volt a csapatom, a gyerekek sok feladatnál meglepően figyelmesnek bizonyultak, jópár pontot szereztek. A navigátorom pedig már nagyon profi, nem első versenyünk :-)
A hangulat végig tökéletes volt, a feladatok nagyon ötletesek voltak, a "Vasvári templomot" kerestük egy darabig. hol lehet, hisz Rönökön vagyunk? Es szerzett pár vidám percet, mikor az egyik Alfás csendben kilopódzva a rönöki templomban zajló esküvőről a társának odaszólt:" most épp 48-an vannak bent". Később vidáman számolgattuk az életfa ágait (rosszul), kerestük a fűben, QV felniben, fal tetején elrejtett logókat, és útközben villogtunk intettünk a sok ismerős és ismeretlen Alfásnak. Az állomásokon is jó volt összefutni azzal a pár ismerőssel, akikkel sokszor csak itt, évente egyszer tudunk pár szót váltani.
A kempingbe úgy gurultunk be, hogy "vége? de kár.." Nagyon hamar elrepült az a majd 4 óra, de örök élmény. Mondanom sem kell, hiába vittünk sok lóerőt, sikerült verseny pályafutásunkban először lassúnak lennünk.
Ez volt a 9. rally amin résztvettem, és talán az eddigi legjobban sikerült. Eddig is a kedvenc Alfás eseményem volt, de most valahogy sikerült a családias légkört összehozni a profi szervezéssel. Az eredményhirdetésig is repült az idő, nem vártuk tűkön ülve, kellemesen el lehetett tölteni azt a pár órahosszát.
Másnap pedig, ahogy ez szokott lenni, visszamentünk olyan helyekre, amit a verseny kötött ideje alatt nem tudtunk megnézni.
Jó volt, nagyon jó, köszönjük mindenkinek, aki szervezte, vagy bármit hozzátett ahhoz, hogy ez megvalósulhasson!
Gyengének éreztem kicsit az öreg vasat. Nem tudom, hogy csak a 159-hez szoktam hozzá nagyon, vagy tényleg volt már jobb erőben. Vagy csak a nagy meleg gyengítette el kicsit? Mindegy is, mert mióta Jorjie elküldte nekem azt a törött házú adagolót, nagyon érdekel a működése. Szög egyszerű, mégis okosan kigrammolt kis szerkezet, óvatosan kell hozzányúlni. Először olvastam kicsit. Krézi dízeltől a Tipo topicig sokmindent.
Aztán nekiláttam a "tanuló" adagoló LDA részét szétszedni. Bonyolultabb leírni, mint szétszedni és megérteni. Egy kis tüskét nyom rugó ellenében a turbónyomás. A tüske kúp profilja lényegében a maximum mennyiséget limitálja. Olyan, mintha a gázpedál maximum csavart tekergetnénk turbónyomás függvényében.
A működését ki is próbáltam, rákötöttem a kompresszorra, és megnéztem, hogy mi mit befolyásol. Rájöttem, hogy nincs túl precízkedve, egy kis műanyag gyűrű van a tüske nyakánál. Ennek a vastagsága határozza meg, hogy meddig tud lemenni a tüske, vagyis meddig tud felcsúszni a szabályozó tüske a kúpon.
Elsőre szemre megfaragtam a tartalék adagoló tüskéjét, és mentem egy kört. Okádta a füstöt szegény autó. Viszont rettentően szaladt, nagyon nyomatékos volt. Nyilván így nem maradhatott, de azt megtapasztaltam, hogy mit lehet kihozni a motorból csak mennyiség növeléssel. Ezt kéne összehozni füsthatárig visszavéve az anyagot.
Kivettem a tüskét, és nézegettem a kettőt kézben. Aha.. nem egyformák, és a gyűrű sem egyforma rajtuk! Az autó gyári tüskéje picit enyhébb lejtésű, de hosszabban csúszik rajta a szabályzó tüske a vékonyabb ütköző gyűrű miatt. Tehát a pót tüském eleve több anyagot ad, és én még ezt jól megcsiszoltam.
A második kísérlethez már tolómérőztem szorgalmasan. Megmértem a gyárit , negyeddel elforgatva a gyárit (ami úgy beépítve alul már épp pamacsoz) és a túlreszeltet. Kicsit még mindig érzésre támaszkodva meghatároztam a cél profilt, aztán gravírgéppel nekiláttam előállítani. Vagy 20 percig apránként művészkedtem ki az elgondolt profilt. Ez most nem "horpad", hanem inkább "púpos. Így alul, kicsi nyomáson nem fog úgy füstölni, nagyobb nyomásnál fogja gyorsan növelni az adagot. Így persze lassabb lesz a turbó felpörgése, de most jó ez így, csak ne füstöljön.
A ki-be szerelések közben pedig kiderült még valami. Ez volt rossz az autón eleve. Pár reggeli iskola menet után, ha én vittem el az autót, az első padlógázra retteneteset kormolt. Vizsgán is gond volt a füsttel, ami aztán eltűnt. Az ok: leragadt a tüske. Valószínű, hogy azokkal a kormolós padlógázakkal akasztottam vissza, azután mindig tökéletesen, füstmentesen szaladt a gép.
Most a tuning tüske van benne, azóta nem tapasztaltam ezt a leragadást, de lehet egy zsírozásra még szétszedem majd. És az eredmény? Naná, hogy jobban megy. Nem lett annyira eszelős, mint a túlreszelt tüskével, de érezhetően fürgébb, jobban reagál, szépet gyorsul. Egy elég új BMW-vel kekeckedtem kicsit, csak hogy lássam hogy állunk :-) Kiprovokálta.. A tapadás volt a gond, nem a motorerő, úgyhogy pont jól állunk, elég lesz ez így.
Ha kijön rá a lépés, az előtöltés finomhangolása a következő, kicsit puhább járás nem volna ellenemre, ennyire nem volt régen kattogós. Elvileg csak 1 fokkal van nagyobb előtöltésre téve, de szeretném gyári értékre rakatni.
Update 2018.05.19.:
Még mindig sokallam a füstöt. Megmértem a tartalék adagoló füstcsavar beállítását, és átállítottam oda az autón. Alig volt szegénynek alapjárata, eléggé csattogós is lett, viszont nulla lett a füst. Innen indulva óvatosan tekertem beljebb a füstcsavart, figyelve az alapjáratot. A kontra csavar miatt nem egyszerű finoman beállítani, mert a kontra lehúzásakor még mozdul egy picit a füstcsavar is. Végül sikerült találnom egy olyan állást, ahol minden jónak tűnik. Kis füstpamacs van csak, az alapjárat normális (persze ez külön is állítható), és a motor hangja is normális, nem csattog. Menet közben teljesen elhalkult az autó. Egyelőre így marad.
A turbócsövet (és még két gumicsövet) tartó lemez alkatrész egy tervezési hiba. Előbb meghajlik, így a turbócső hozzáér az akkumulátor széléhez és szépen kidörzsölődik.
Aztán végül feladja és eltörik. A hengerfejezéskor a szerelő lelkiismeretesen meghegesztette, örültem. Aztán tegnap megint törve találtam. Persze, nyilván nem a hegesztésnél, most kicsit alatta.
Fotózhatatlan helyen van, és siettem is, de valamennyire azért megörökítettem a dolgot.
Ez törjön el, ha tud!
Levezetésként megigazítottam a szervo tartályt, mert valaki, valamikor rosszul tette vissza. A csavart rátekerte, de a másik oldalon nem akasztotta be a helyére. Ezért állt olyan kis bizonytalanul.
Elég jól ráálltam a felújításhoz összeszedni minden apróságot. A Fiat Alfa Alkatrész Centrumnál akadtam igen komoly akcióban pár eredeti, gyári alkatrészre. A külső megújuláshoz egy gyári eredeti antenna és egy vadonatúj pajzs (emblémával) érkezett. Ezen kívül hatalmas szerencse, de pont TD-hez volt igen akciós áron eredeti kuplung szett. Mivel az autó jelen állás szerint örökre nálunk ragadt, ebből is rendeltem egyet.
Ma megérkezett a csomag. Nagy élmény kézbe venni ki tudja hány éve raktáron porosodó, eredeti alkatrészeket. A kuplungszett dobozán én vágtam át a kicsit sárgulófélben lévő zárócímkét. Kezdem érteni kicsit a veteránosokat.
A nyári gumikban nem kevés kilométer lehet, láthatóan még a FAM-tól származtak. Én még egy szezonnal megkínáltam tavaly, de ennyi, itt a vége. Egy szezont még ki lehetett volna szenvedni belőle. Viszont az autó bevált, pontosan tudom mi a tervem vele, kár ezt halogatni. Az én biztonságom minden méter amit jó gumikon gurulok.
Nem mellesleg hangja is volt már a Conti garnitúrának. Hogy anyagából adódóan, vagy már fűrészfogasra kopott kicsit, nem tudom. Az biztos, hogy az új Vredestein Ultrac Satin-ok kézzel tapogatva sokkal puhábbak.
A méret ugyanaz (235/40 zr19) mégis a Contik valahogy jobban összefeszültek rajta. Az új normálisabban áll a felnin. Eddig ennyi.
Remélem a puha párductappancsok autópályán is csendben suhannak majd.
A tavaly nyári hengerfej javítás óta téma, hogy hogyan tovább. Próbáltam a racionalitást képviselni és győzködni Kingát, hogy talán ideje a cserének. És én nagyon az új autó felé próbáltam terelni. Próba ültem egy Vitara-t, pont ilyen felhasználásra termett, elérhető árú, városi utakra való, normálisan felszerelt és tűrhetően összerakott autó. Szívó 1.6-os motor, pont elég erős, jól fogyaszt, nagyon csendes, némi jelenléte is van a méretéből adódóan. Nekem ez tűnt és tűnik a mai napig logikus döntésnek.
Csakhogy az ész a szívvel ne vitázzon :-) 8 hónapja születik a döntés, és elfogytak az érveim. Amikor bármilyen észérvre annyi a válasz, hogy "de én ezt az autót nagyon szeretem" akkor nincs tovább. Megvan az időpont a kasznishoz.
Az autó még nagyon egyben van, megemelve szépen tartja magát, nem csavarodik, nyílnak-csukódnak az ajtók. De kezdi enni itt ott a rozsda, ezt most meg kell csinálni, ha tényleg az a cél, hogy 6-8 vagy kitudja hány évig még szép, egészséges autó legyen. Így aztán elkezdtük. Szép lassan nekiálltam alkatrészeket gyűjteni. Amit lehet elemcserével oldunk meg, mert ami egyszer toldva volt, ott nem áll meg a rozsda, újra beleáll.
Ha csináljuk, akkor jól és alaposan. Ha jól belegondolok, egy Vitara árának még így is töredéke lesz a költség. Lehet ezt így is nézni, nem csak úgy, hogy a piaci értékének dupláját költjük rá. Szóval ez a terv most, meglátjuk mit hoz a jövő.
Az első alkatrészek megérkeztek. Köszönet GTPetinek, aki németországból juttatott el nekem egy "Linea Accessori"-t. Egyelőre dobozában várja a helyét.
Ezen kívül egy sárvédő is érkezett. Színhelyes, javításmentes, rozsdamentes. Kicsit matt, kicsit kavics felverődéses, de a kritikus helyeken ép.
Ennyi. Passz hogy mitől. Foglalkozni kellett vele. Nincs kaszni rázó remegés reggel akkor se, ha nem fűtöm elő a vizét.
A hűtővíz csövek viszont kemények voltak megint kicsit, visszavittem hengerfej csavar utánhúzásra. Mondta is a srác, hogy ezt ne hanyagoljuk el, csináljuk meg. Kicsit sokáig halogattam, de ez is rendben, jelenség megszűnt.
Dolgaim végeztével aztán elvittem ápolgatni kicsit, alaposan lemostam a mosóban. Alul, a küszöböknél, kerékdoboknál. Megérdemli, jó kis autó.
