Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Nekifeszültem ennek a régóta halogatott műveletnek. Nem is nagy ügy, ha minden papírforma szerint megy. De gyakran nem így megy és én ezt mindig is éreztem ezzel kapcsolatban. Hozzáteszem a diffi az egyetlen mechanikai dolog az autón, ami még nem volt a kezemben.

Nos, sikerült pár célszerszám elkészítése után eljutni a behajtás szimering kiszedéséhez. A problémát egy korabeli itáliai mester jelentette, aki célszerszám helyett hidegvágó+kalapáccsal oldotta meg a csavaranyát, aztán persze össze is így szerelte. Szép munka volt! Mindez elég régen, minden bizonnyal 1985 előtt történt.

Egy számmal vékonyabb forgótömítést szereltem be, bízva abban, hogy az ajak a kopástól elég távolra kerül és megszűnik a szivárgás. Az egymillisből készítettem tömítést.

Persze eddig is éreztem, de most méréssel számszerűsítettem, hogy nagyon jót tenne egy újrahézagolás a diffinek. Mind a hypoid főáttételnél, mind a diffin belül elég nagy a kitty-kotty. Az anya nyomatékra húzása után mértem hajtási nyomatékot: ez a speckó alatt van, tehát így is látszik kopott már.

Hát ehhez még fel kell szívnom magam.

Olajszintek mindenhol ellenőrizve.

Beszabályoztam a karburátorokat.

Átfolyásmérővel a két karbi közötti szinkront, aztán az alapjárati fúvókákat tekergettem. Ellestem az öreg szakiktól, hogyan slusszolják a gyertyákat szépen sorban hosszú csavarhúzóval. Elegáns megoldás. Mindegyik henger adja a magáét. Max. 10C a kipuff hőmérséklet különbség a leömlőkön, kipuff nem huppog. Az szerintem elég jó, szépen egyformán dolgoznak. Tetszik.

Sajnos elfeledtem megtenni egy ellenőrző vizsgálatot az átmeneti rendszerről, amit a Weber Manuálból tanultam. Majd legközelebb.

Próbakör Izsák felé. Jól ment. Úgy tűnik jó az átmeneti rendszer is.

~25km.

Legutóbb odáig jutottam, hogy a ketteske gyertyája kormos. Vagy azért mert összefüggésben van a torok pillangószelepével vagy eszi az olajat. Kompressziók tökéletesen együtt vannak, tehát rámozdultam a karburátorra, mert emlékeztem, hogy a kettes a kakukktojás az átfolyást illetően..

2020. szeptemberében újítottam fel a karburátorokat olyan szinten, hogy a tengely csapágyakat is cseréltem, ehhez a pillangószelepeket is szét kellett szednem. Ez egy korai DCOE40, tehát nincs benne állítható by-pass. Ez azt jelenti, hogy az egy karbin belüli pillangószelepeknek nagyon együtt kell dolgozniuk.

Mérés szerint alapjáraton az átfolyás 1-2-3-4 henger szerint 3-5-3-3 egység. Tehát a ketteske jócskán több levegőt enged át, amit ugye nem lehet a hengerenkénti by-pass-szal kompenzálni, mert nincs ilyen itt.

Kivettem az 1-2 karburátort és lámpával megvilágítottam hátulról. Látszott, hogy az egyes inkább szűk. Az is látszott, hogy a torokra merőleges átmeneti rendszer furataihoz képest a pillangók élei tökéletesen együtt vannak, tehát a tengely nem görbe. Jó, hogy ilyen megvilágításos módszerrel pár századnyi különbséget szabad szemmel lehet követni.

A Weber Manuált rendesen áttanulmányozva arra a következtetésre jutottam, hogy elsőnek semmiképpen sem szerelek, mert a szerelés viheti el a dolgot és nem kell hozzá sok. Inkább ahol az egyes pillangó érintkezik a torok falával a 11 és fél 3 közötti szakaszon, ott kicsit (pár századot) leveszek belőle. Ehhez készítettem egy acél kaparó szerszámot kb. 79’30” szöggel…Lámpával ellenőrizgetve hamar eljutottam a kívánt változásig, inkább a konzervatív oldalon maradva, tehát még szándékosan szűken hagytam picit. Bízom benne, hogy az egyes és kettes így elegendően szinkronba kerül és nem fog nagy bajt okozni a két karburátor szinkronizálásában sem. Bizonyos, hogy alapjáraton az 1-2 karburátor pillangóit zártabb szögállásban kell tartani mint a 3-4-ét. Kérdés, hogy az alapjárati-átmeneti rendszer ki tudja-e ezt kompenzálni, nem is alapjáraton, mert az állítható, hanem inkább az átmeneti üzemállapotban. Szerintem igen, de ez majd hamarosan kiderül…

A megvilágítás két egyforma zseblámpával
A rés a kettes hengernél egy-két hajszálnyi a pillangó és a torok között, de a megvilágítás szépen nagyítja
Az egyes 11 és fél 3 között érintkezett a torokkal ez levesz az átfolyásból alapjáraton
Az egyes a változtatás után
A hántoló célszerszámok rövid és hosszú a közel 79'30"-cel...

46248km-50400km, azaz 4152km, ez a futás pont illeszkedik az elmúlt 7 év átlagához, de tavaly szinte a kétszeresét gurulta.

Összesen öt nap túra Gömörben, pár száz km Get Out & Drive Kecskemét környékén, akkor is inkább csak próbautak.

Az autó műszaki állapotát is igyekeztem emelni, kormánygép felújítás, új kardán, friss vezérműtengelyek.

2025.05.10.

„A kormánymű frankón működik, a gumik betörtek, eléggé megismertem mit tudnak, egyáltalán nem rosszak, sőt, lehet nagyszerűt autózni a géppel. Sokat szöszöltem Imolánál a kis kanyaroknál, csiszoltam a kanyartechnikát, tetszett. Őrület ez a gép, nem lehet megunni, ezekre az utakra való. Sajnos oda jutottam, hogy máshol már nem is nagyon szeretnék vele menni. Nyilván a köridő már nem kimagasló, de élményre nekem nagyon bejön. Csodálatosak a fiatalabb Alfák is, viszont határozottan érezni rajtuk, hogy az idővel egyre szűkülnek a vezetés közben ért ingerek köre. Egy ilyen öreg sportos járgányt kezelni nagyobb élményt jelent nekem, olyannyira, hogy alig akarok megállni, csak menni-menni vele a kanyarokban.. szinte rogyásig.”

2025.09.27.-28.

„A borzasztó vizes élmények után maradtam ezen a környéken. Az említett hágón túl leszáradt az aszfalt a napsütésben. Rengeteget mentem Sedlo Grajnárig. A nap nagy kedvence azonban a hollópataki hullámvasút bekötő volt. Le se írom hányszor mentem ott.”

2025.10.18-19.

„Az év az 50-es szám jegyében telik nálam, így kíváncsian vártam hol ér majd az 50000. közös kilométer a járgánnyal.

Nos, igazi ajándék volt, pont az egyik kedvenc kanyaromnál, Imolán túl. Nagy fék, átlendít, nagy gáz. Nem is lehetett volna szebben összegezni ezt az időszakot, igazi ünnepélyes pillanat volt.

Őrület ez a járgány, az autómobilizmus nagy korszakából.”

Süvete előtt
Ajajj
Első alkalommal
Kis találkozó Nyilas felett
Dénes felett
Andrási felett
Pelsőctől a Magas-Tátráig
Hullámvasút
Délutáni autózós hangulat
Délutáni autózós hangulat II
A hágón sokadjára
Kanyar az 50000. km-rel az órán

Két évvel és nagyjából 11ekm-rel ezelőtt láttam, hogy a veztengely bütykök itt-ott nem az igaziak. Kopogott már alapjáraton.

Kis megfontolás után használt gyári mellett döntöttem. No tuning illetve fő a megbízhatóság elvek mentén.

Korrekt áron hozzá lehet ezekhez jutni, nem kell igazán szerintem senkinek, mindenki a spéci veztengelyeket építi be. Biztos meg tudnám csinálni az összehangolást, karburálást stb., szakkönyvek megvannak, eszközökhöz hozzá tudok jutni, de nincs benne gyakorlatom, sok lenne a hűhó körülötte. Most még nem látom értelmét.

A ketteske gyertyája nagyon kormos volt. Nem tudom, hogy tényleg az olajat füstöli ott vagy miután az a torok az ami több levegőt enged alapjáraton/átmeneti szakaszban okozza ezt. Sajnos inkább az olaj lehet.

Kompresszió tökéletes, 3%-on belül van mind. Ha eszi az olajat, akkor csak a szelep szimeringre/szelepvezetőre tudok elsőre gondolni.

A vásárolt veztengelyeket beóráztam, mindkettő jónak tűnik. Az egyik 5 a másik 15 mircon köröl görbe. Csapágyhézagok jók.

Kicsit szűkítettem a szelephézagokat K500, Sz450 micron volt a cél, ami a gyári javallatnál picit kisebb. Sokak szerint 300-ig simán le lehet menni. Maradok a konzervatív oldalon.

Szerencsére a tartalék hézagolókból kis átalakítással kiadta a beállítást, de legközelebb már kell vennem 1.50,1.60, 1.70-eket.

Gatyába ráztam a szeleptőkéket, a hézagmérővel is óvatosabban bánok már, nem kell azt a hézagot annyira pontosan mérni, hogy belemarjon a felületbe. Üvegen 240, 800, 1500, 2000 papír. Az első lépés sokáig tartott, de az oldalfalak tökéletesen hengeresek voltak, nem csináltatok újakat. Gépműhely sem javasolta a köszörülést. Amúgy spéci túlméretesek is a tőkék.

Nekifutottam párszor a szívószelep tömítés cserének, de makacs volt a szelep ék, intő jelnek tekintettem. Nem erőltettem. Maradt úgy.

Próbakör teljesítve, kompresszió visszamérve a kettesnél. Szerencsére nem sikerült elrontanom a macera során.
50400km

Korábban pár fényezési hibát is javítottam.
A vezetőülés deréktámasz szivacsozást javítottam, fain lett
Vezető oldali szőnyeget kimostam.

A lista még elég hosszú.

2005.10.22. Az autó megszerzi a papírjait a közúti forgalomban való közlekedéshez az Egyesült Királyságban. 20 év pihenő után újra használatban van. Szerencsére az enyémben.
2018. 22222km
2025. 10.19. 50000km

Ez a hétvége volt az utolsó lehetőség egy gömöri túrára, ha lehet hinni az időjósoknak. Későn nyolckor indultam bízva, hogy az eső elkerül. Az Alföldön összefüggő felhő takarta a Napot, Eger felé közeledve kitisztult. Korán örültem, mert mire Imolához értem, bizony az eső is eleredt. Nem erről volt szó kérem. Csak Gömörben futottak a záporok a radar szerint, nahiszen, belenyúltam. Kisakkoztam, hogy a Sajó völgyében haladt a zápor, a nyilasi szerpentineken jónak kell lenni az útnak. Szerencsém volt, ezért a délutánt a környéken töltöttem.

Óriási volt, szépen gördülékenyen, szinte magától vette a kanyarokat a kis Alfa. Belejöttem, érezni lehetett, hogy nem kell erőltetni a kormányt, helyén volt az ív, a sebesség, a fék, a súlypont mozgása. Egy ilyen szervó nélküli kormányrendszerű gépen hamar kiadja ha a kormányt nehezebb tekerni. A pedálokon is jó ütemben lépkedtem, szinte beszippantotta a visszakettest, visszahármast, dupla-kuplung gázfröccs azért kell hozzá, akkor gyors. Ha nem kell váltani inkább ballal lassítok. Ennek az autónak olyan pompásan hangolták össze a hajtásláncát, hogy öröm a gépészkedés. Ízig-vérig autózós autó, hibátlan. Vidám kanyarvadászat volt, szinte egyedül voltam a hegyen.

Az éjjelt megint szerény körülmények között töltöttem, most már határozott fagy is volt. Az autót jég borította reggel, vártam míg a Nap leolvasztja. Aztán hajrá.

Az év az 50-es szám jegyében telik nálam, így kíváncsian vártam hol ér majd az 50000. közös kilométer a járgánnyal.

Nos, igazi ajándék volt, pont az egyik kedvenc kanyaromnál, Imolán túl. Fék, átlendít, nagy gáz. Nem is lehetett volna szebben összegezni ezt az időszakot, igazi ünnepélyes pillanat volt.


Őrület ez a járgány, az autómobilizmus nagy korszakából.

délutáni autózós hangulat I
délutáni autózós hangulat II
a hágón
a fagyos reggel
jégvirág
50000
és a kanyar
Szalonnán
Martonyi főterén
Rakaca felé
úttalan utakon
Kőröstetétlenen

50372km

Kicsit későn, hét előtt tudtam indulni. Meglepett a heves zápor Eger fölött, a balatoni szerpentin mint egy jégpálya, harmadikban pöccre kipörgött. Óvatosan felballagtam a hegyre, közben szurkoltam, hogy a túloldalról senki ne csússzon elém. Ózdtól tiszta minden. Serényfalvától lehet autózni.

Ragály felett a másfél sávos utat javították, szerencsére a kanyarok szabadok voltak, párat mentem, még emlékeztem a kanyarvétel mikéntjére. Ez mindig nagy móka.

Csetneken keresztül mentem az erdei úton, sajnos itt-ott még nedves volt az út a korábbi eső miatt. Ez az abroncs használhatatlanul érzékeny, ha vizzel érintkezik. Egyszerűen rettenet. Igaz a Falken No.1 elkényeztetett két és fél szezonon keresztül. Az egy klassz cucc volt. Ha tudtam volna ezt előre, két szettet is veszek akkor...

Aztán igyekeztem Nyilas felé, ahol pár sporttárssal találkoztunk a hágón. Rövid beszélgetés után ki-ki a saját tempójában elindult Szepesremete felé. Köszönet Ferinek a szervezésért.

A borzasztó vizes élmények után maradtam ezen a környéken. Az említett hágón túl leszáradt az aszfalt a napsütésben. Rengeteget mentem Sedlo Grajnárig. A nap nagy kedvence azonban a hollópataki hullámvasút bekötö volt. Le se irom hányszor mentem ott.

Késő délután visszamerészkedtem a hágó Veszverés felöli oldalára. Ekkor már mindenhol fogta a gumi, élvezet volt kanyarogni a szerpentinen.

Lassan elfogyott az üzemanyag, vissza kellett menni Rozsnyóra. Nem túl jó híreket kaptam a stószi szakaszról, de magam szerettem volna meggyőződni minderről. Úgyhogy fel Dénes felé, pár fotó az örökzöld témával. Kár, hogy felkerült a korlát, meg nem adja vissza a teret a fénykép. Csodálatos völgy, csodálatos útszakasz.

Stósznál a felső részt apró murvával felszórták a bitumenezés után, a közepe még mindig nedves volt itt-ott, alul tudtam élvezetesen menni. Két és fél körre futotta a kedvemből ezúttal.

Visszafelé Andrási felett megvacsoráztam az esti napsütésben.

Nem rohantam haza, Aggteleken szerény körülmények között éjszakáztam, de a másnap csodálatos napsütést hozott, kár lett volna kihagyni.

Pelsőc fölött a borzovai elágazónál kiszúrtam, hogy átlátok a Felvidéken, déli határtól az északiig. Frankón látszott a Magas-Tátra vonulata. Hurrá.

Borzováig elmentem, remek az út. Megismertem jópár dolgot Borzováról és az ott élőkről Gábor jóvoltából.

Nem akartam küzdeni a nyirkos utakkal, ezért irány újra Nyilas és környéke. Számtalanszor föl-le, koptattam a nyamvadt gumit, lehessen már cserélni. De mire?!


Korai hazaindulás. Kelemérnél üdv egy gyönyörű középszürke 155 tulajnak. Mónosbélen Gombócartúr Vidéki Nyalodájában egy szeronbúcsúztató fagyit elnyaltam.



Kormánygép jó, kardán jó, autó a legjobb. Nagyszerű volt. Nagyot ment a kis zöld GTV.

Most csak 1057km

Kis találkozó (köszi Feri a képet)
Dénes felett aź örökzöld témával
Vacsora csomagtartóból Andrási felett a napsütésben
Még fagymentes másnap reggel
Autó Magas-Tátrával - Felvidék keresztmetszete
Délelőtti autózós hangulat
Hullámvasút 1
Hullámvasút 2
Forrás
Borzován (köszi Gábor a képet)

Majd két évet várt mire beépítettem. Az eredeti egy megviselt darab volt, nálam csak kétszer kellett kereszteket cserélni. Egy picit szitált is, a csúszka is kottyant és az egyik kereszt mostanára elkezdett lógni.
A 'made in Italy' típusú okp-s kardánt beépítettem végül. Ilyen cuccok beszerelése után nem vagyok teljesen nyugodt, de a felújított is hasonlóan kockázatos. A csapágyak nem forrók, jónak kell lennie. Remélem nem ugrik szét, amikor kap egy kis terhelést.
Szépen, simán fut, az biztos.
09.23. 100km próba
48195km

Ez is nagy nap volt. A két öreg Alfa először gurult együtt.
Kecskemét-Izsák-Kecskemét
48082km