Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Szicíliába vetődtem. Nem lehetett kihagyni a lehetőséget, hogy a Targa Florio útvonalát picit megnézzem.
Nem, nem, sajnos nem a GTV-vel, egy bérautó volt az alany, még csak nem is olasz, de négy kereke azért volt.
A circuito piccolo egy részét Castellano és Campofelice di Roccella között irány helyesen legurultam. Kanyar van bőven, de most már nem repülne rajta végig az Alfa 33TT. Tele van megcsúszott autónyi részekkel, ott szikrázna jobb esetben, vagy kidobná az útról. Látszik, hogy geológiailag igen aktív része a Földnek ez a vidék. Nem csoda, hogy most már csak rally kategóriában versenyeznek rajta igazán, ha igaz, az olasz bajnokság része. A mostanában is megrendezett Targa Florio Classico versenyen, ha valaki komolyabban szeretne menni, nem verseny tempóban csak egy dinamikus vezetést céloz, az is nagy kockázatot vállal. Oda lehet ütni a gyári magasságú 105-ös Alfát is szerintem, ha nincs senki, aki mondaná előre mikor merre.
A Collesano Scillato szakasz még keskenyebb út, komoly helyi kitüremkedésekkel. Ellenirányban mentem rajta. Ez is a circuito piccolo része.
A circuito grande Collesano - Isnello között lehet haladósabb, jobb állapotban van még, de jellegre hasonló.
Castelbuorno - Geraci Siculo teljesen új, első osztály. Mindkét irányban mentem rajta, remek.

kép1 útszéli táblák őrzik az emléket
kép2-3 Collesano-Campofelice di Roccella közötti gyakori látvány
kép4 utcai falfestmény Campofelice di Roccellaban, igen ott van a 1750GTV
kép5 Isnello és Castelbourno között
kép6 Scillatohoz közel
kép7 máshol, de nem ritkaság a hóláncos tábla

Vasárnapra adódott lehetőségem egy autózásra. Nem lehettem válogatós a vélhetően nagyobb forgalom és a beígért nagy meleg miatt sem. Inkább megyek. Kerékfújás, átnézés. Alá most nem tudtam menni. Az autónak jónak kell lennie.

Kicsit később mint szerettem volna, de ötkor sikerült elindulnom, még egy tankolás, aztán hajrá. Nagykőrös előtt ért a napfelkelte, legalább Törtel felé ez erdei szakaszon jobban látom a vadak mozgását. Láttam volna, ha szebben takarítottam volna le a szélvédőt, pont szembe sütött a felkelő Nap.

Egerig azt forgattam a fejemben vajon felmenjek-e a Bükkbe. Már két éve, hogy nem jártam arra. Lebeszéltem magam, mondván már akkor is sok helyen kellett a nyomvonalat kémlelni vezetés közben, azóta volt két enyhe tél, biztosan csalódást okozna. Szerencsére pont én kaptam pirost Szarvaskő felett az építkezésnél, úgyhogy a vonatozás végéről hirtelen első pozícióba kerültem. Mónosbélig tudtam is saját tempóban menni az új úton. Balatonnál most csak két kört mentem, hogy kicsit ráérezzek az autóra, de akkora az útmenti bozót, hogy szinte semmi rosszalkodásra nincs lehetőség.

Ózdon feltöltöttem a tankot és kieszeltem, hogy most kihagyom a határon túli gömöri dombokat és kanyarokat, Aggteleken keresztül megyek Rozsnyó irányába. Mindig tetszett a Kelemér-Zádorfalva út, nem bántam meg. Ragálynál elkapott a hév és ugyan nézzük meg a régi nagy kedvenc utacskát, a Ragály-Imola-Kánót. Aztán eszembe jutott, hogy az Aggtelek-Jósvafő is mennyire ennek az autónak való, hát hajrá.

Majd Hosszúszó, Pelsőc, Rozsnyó. A tankot megint feltöltöttem, irány a hegy. Krasznahorkaváraljáról fel a hágóra, aztán még egyszer, pompás kis út. Egyből Szomolnok után Stósz felé két versengő skodás került elém, hagytam hadd bosszantsák egymást, leálltam egy-két percre. Három hágó-Stósz részt mentem, megakaszás nélkül, nagyon jól jött ki a lépés, vasárnap dél volt. Sajnos van itt is elvétve egy-két kátyú, amire lehet haragudni, ha beletalál az ember, de messze az egyik legjobb szakasz, amit ismerek ehhez az autóhoz. Ahogy legutóbb is írtam, lehet - sőt kell is – a pedálokon lépkedni a sűrű váltások miatt. Marhára tetszik a pedáljáték, fékesgázfröccs, duplakuplung, ballábfék, mikor mi jön. Ezt az autót ilyen használatra gondolták annak idején a megalkotói. Van annyi ereje és fékje, hogy bőven élvezetes ilyen utakon menni vele. Kicsike, ügyes az úton, kezelni öröm, minden kézre áll, a hangja állati jó, a vékony gumik is adnak néha feladatot. Egyszóval a benzinvérűeknek készült.

Majd Szepesremete, Szepespatak. Ez egy jobbára nyílt terepen futó, kanyargós, dimbes-dombos út, itt sem lehet unatkozni. Forgalom alig volt egészen Szepespatakig, ahol megint vonatozáson találtam magam. Egy újabb építkezési lámpánál önként vállaltam a pirost, így Igló felé le a hegyről tudtam menni, de visszafordultam, mert hamar elfogytak a kanyarok. Visszafelé csak a 549-es útig volt forgalom, utána a szerpentines részen szinte Imrikfalváig tudtam jót menni. Az 533 ezen szakasza új, az 535 pedig egy őrület, ilyen tekervényes hullámvasutat, ahol az útfelület is domborúról homorúra tud váltani, ritkán tud autózni az ember.

Gyors felfrissülés a hűvös tóban Imrikfalván, hunytam egy negyed órát még, próbáltam feszesen tartani az ütemtervet, nem jó Jászapáti után gyertyafénnyel utazni.

Megint az örültet 535, majd Nyilas után le a hegyről. Egy autós kollégát udvariasan háromszor is utolértem, félperces megállások után, de nem értette a célzást, nem volt kedves elengedni, majd versenyzésbe kezdett volna. Menjél…A hegy lábánál visszafordultam, mentem még egy teljes oda-visszát, tisztán, saját tempóban, hát ez is egy kiemelt rész, azt kell mondjam.

Jól álltam az idővel, fél négy lehetett, akkor még forgattam a gondolatot, hogy Turcsok-Szirk, Rákos-Kövi beleférhet, de inkább Rozsnyó felé mentem. Mi lehet vajon a Bükkben?

Ózdra már alig lötyögött valami a tankban, kis szusszanás a benzinkútnál. Balatonnál egypár búcsúkanyar a csúszóson a hegy alján a belátható részen, aztán kikönyöklős vonatozás teljesen kifordított elefántfüllel Egerig, amit nem bántam, volt kanyar már bőven.

Szerencsére az időzítés tökéletes volt a Bükkben. Gondolom a csillagda hatkor bezárt, páran jöttek lefelé, de fel egészen a bükkszentkereszti elágazóig lehetett menni. Vissza szintén. Valóban, vannak már gyenge részek, de összességében nagy élmény volt, egyáltalán nem bántam meg.

A nap zárásaként óriási élmény volt, hogy még világosban nagyot tudtunk lépni egy Alfa 33 1.7-tel a Jászapáti-M4 közötti vonalon. Innen is üdv a kartársnak és a vele utazó kartársnőnek.

Ugyan nem sikerült még világosban hazaérni, de kilenc után nem sokkal befutottam. Nagy túra volt, tele autós gyöngyszem utakkal. Ez egy jó útvonal. Azt még nem értem, hogy tisztán egy órával kevesebbet ültem az autóban mint legutóbb, de szinte ugyanannyi a méter.

A járgány egy őrület, nem lehet megunni. Autózós autó, ennyi.



837km

41824km

A Zöld zöld háttérben Jósvafő felett
Stósz és a hágó után Szomolnok felé
Fékpor
Borsod és Heves határán Balaton felett a hágón
A Bükk lábánál

Mekkora marhaság hőségriadó idején egésznapos autóstúrába fogni egy klíma nélküli járművel!
De akit ez a műfaj egyszer beszippantott, valahogy megtalálja a módját a nem túl kedvező körülmények ellenére. A csillagok kezdtek jó helyen állni, nem volt türelmem kivárni egy jelentősebb lehűlést. Attól vált meggyőzőve a terv, hogy a kedvenc útvonalaktól nem messze van egy nagyobbacska tó, ott biztosan lehet egyet-kettőt fürödni. Másodjára Laci barátomnak is megtetszett a gondolat, eljött ő is.
Négykor sikerült indulnom, két órára rá Eger Jászapátin keresztül, hét körül már a balatoni csúszóson ízlelgettem az autót. Érződött a hosszú kihagyás. Ózdon tankolás, majd Levárt-Deresk-Rákos. Ez még mindig az egyik kedvenc. Figyeltem, Kövi-Rákos között egy pillanatra sem állt meg a kormánykerék, hozzá jött még a hullámvasút. Négyszer-ötször bejártam, mintegy pótolva az elmúlt három hónap kiesést. Páratlan.
Szirk-Turcsok nagyszerű mint mindig.
Ránéztem az órára és változtattam a terven. Két órára beszéltük meg Lacival a találkozót Imrikfalván. Addig simán belefér a Krasznahorkaváralja-Stósz.
Rozsnyón teletank, majd a vár fölött fel a hegyre. Ez milyen klassz kis út! A hágón visszafordultam, de egy perc után pont egy rönkszállító penderült ki elém az erdőből. Míg leér, csinálok pár képet a keleti oldalon. Tavaly óta Dénes felett kapott az út végig korlátot, sajnos elvesz a képek értékéből.
Csak lementem a várig, aztán Dénes felett is megálltam kicsit fényképezni.
Igazából a Szomolnok-Stósz részen éreztem, hogy igen, újra belejöttem. Minden öt-nyolc másodpercben váltani kell, 3-4-3-4-3-2 stb. Fékezős gázfröccs, duplakuplung, motorhörgés, kormányba kapaszodás, azannnyát, de nagy móka... mentem is vagy ötször. Az egyik kör során még egy kis zápor is elért.
Majd Szomolnok-Svedlér-Nyilas-Imrikfalva.
Két óra pihi, fürdés, beszélgetés.
Hazafelé Turcsok-Szirk, Rákos-Kövi kétszer.
Tankolás Tornalján, majd Balaton, Eger, Jászapáti, Kecskemét. Még aznap hazaérkeztem.
Őrület. Nem lehet megunni ezt a jargányt!
870km.

Kép1 Abony előtt
Kép2 Balaton felett a hágón
Kép3 ugyanott
Kép4 Deresk előtt
Kép5 valahol Deresk és Kövi között
Kép6 Dénes felett
Kép7-10 közvetlenül Dénes felett
Kép11-12 Imrikfalva határában

Nem az autót, inkább magamat kellett tesztelni. Elmegy.

Kecskemét-Izsák-Orgovány-Bugac (Aranymonostor)-Orgovány-Izsák-Kecskemét

~130km

Hőség, letekert ablak.

Átléptük a negyedik közös tízezret.

40074km

Használgatom az autót, óvatosan kerülőúton a munkahelyre.
Észrevettem, hogy picit köhécsel nagyon vékony gázon. Vezetékek jók, csak a megszakító lehet.
Kikaptam az elosztót, megdolgoztam a megszakitó felületét, nem a nagykönyv szerinti smirgli papírral. Utána egy írólap darabbal megtisztítom (ha nem, rosszabb is lehet a helyzet). Ezzel a megszakitó hézag beesett az előírt tartományba (~.35mm). Másnap próba, igen, rátapintottam. Fain lett.
Miután a hézag rendben, 4 fok utógyújtást mértem az előírthoz képest, statikus előgyújtást igy beigazítottam (3 fok fhe).
Eszembe jutott, hogy egyszer már vettem egy optikai izét, hogy ne kelljen ezzel játszani, de így az igazi. Ez egy ilyen "sport", ehhez jár ez a 3000 kilométerenkénti precízkedés. Azok a 60-as évek automobiljai...
39753km

A fenéklemezek felületét vakszolajjal bekentem. Sajnos már hámlik a gyári vagy nullkilométeres vastag bitumenszerű védőréteg. A víz útját próbálom elzárni a felületen. Szárazjegezni kellene....

Letekert ablak, itáliai meleg, öreg Alfa GTV.

Kecskemét-Izsák-Orgovány-Jakabszállás-Kecskemét

70km
39654km

Ideje volt megjáratni. Munkából hazafelé szaladtunk egyet Izsák felé. Mindig oda lyukadok ki, hogy milyen f@sza kis autó.

40km

Nemrég vettem a fáradtságot és lebontottam a kuplung főhengert borító lemezt, hogy ránézzek mi újság arrafelé. (1970 előtt a 105-ös Alfák álló pedálosak a féknél és a kuplungnál). Ugyanis lassú kuplung felengedésnél kis csúszvasúrlódó hangokat hallottam. Ez még kimaradt a nagy elasztomer csere kampányomból 2022-2023-ban. Miután szilikonzsírral már betömtem a peremen a réseket, megkentem a rudazatot, csapokat, egyebeket vettem észre, hogy a gumiharmonika fent a ficakban bizony szakadt.

Összeraktam, mondván majd rendelek gyorsan egy javító kittet abban van gumiharmonika is. Sajnos csak komplett főhengert találtam, aztán bevillant, hogy a régi leszerelt fékfőhengeren hasonló izé van. Talált, süllyed.

Por és víz kizárva - átmenetileg. Mehet.

Egy hete már felkészítettem egy nagy túrára, de a csillagok nem állnak a megfelelő helyen még.

Most csak Kecskemét-Izsák-Kecskemét.

~50km

Nem lehet megunni. Egyszerűen nagyszerű. A legőszintébb vigyor az ábrázatomon. Van ennél jobb autó?