Tagok >> liusz >> 1750 GT Veloce Mk1 >> Blog
- Típus:1750 GT Veloce Mk1
Mindent erről a típusról
Tagok, akik birtokolják a típust - Évjárat:1968
- Színe:fenyőzöld AR216
Hosszúra nyúlt a tél, két hete még sótól porzó utakról kaptam hírt a kiválasztott útvonalon. Mostanra viszont az esők már lemoshatták. A következő egy hétben semmi esélyt nem láttam az indulásra, így hirtelen döntöttem és sikerült összehozni a túrát. Az ősszel a V6-tal már jártam erre, a tapasztalatok alapján igazítottam az útvonalterven.
Farmosig az út rettenet, sőt még rosszabb mint eddig, mert majd egy óra alatt értem át Nagykőrösre az útépítés miatt.
Farmos után egy korábban elkerült passzátos izgett-mozgott mögöttem, hogy ő is menne, de aztán lemaradt az erdei szakaszon. Traktor megfogott egy hosszú kanyar előtt és utolért, kigyorsításkor sem bírta a tempót valahogy. Őszintén csodálkoztam ezen, de jólesett. Előfordul, hogy alábecsülik a zöld autócskát.
Balatonnál a keleti csúszós oldalon kitapogattam a tapadási határokat. Mire belejöttem és tetszett már a kanyarvétel mikéntje, az ötödik és hatodik körben a búcsúkanyarban pont jöttek szemben, így kellett menni egy hetediket is.
Ózdnál feltöltöttem a tankot és siettem Bánréve felé. Bátka, Ratkó felé közelítettem meg Szirket. Ez az út igencsak felejthető, az aszfalt annyira szétfagyott, hogy élvezhetetlen. Kerülendő.
Node, Szirktől kezdődött valami egészen más. Az az út az, amin a magamfajta szeret autózni. Sima aszfalt, hullámvasút, erdő, kormánygépészkedés, pedálpöcögtetés, gumikoptatás, 2-3-4-3-2 stb. egészen Lubényig. Utána eggyel nagyobb útra váltottam, Jolsvánál balra, majd egészen Veszverésig haladtam, kiváló utak, élvezet rajtuk autózni. A második kiemelt szakasz a Veszverés-Nyilas, fel a hegyre kicsit gyorsabb mint a Szirk-Turcsok, de nagyon nagyot lehet ott is menni, folyamatosan 2-3-4-3-2. A bércen haladtam egy uzsonnázó helyig (Sedlo Grajnár), gyors evés, közben járt a szemem körbe-körbe nem jön-e mackó. Egyedül voltam az ebédemmel, tipikus életterében a medvének. A hegyről lefelé kicsit vacak az út, kár, mert jók a kanyarok, de csak pár kilométer egészen Szepespatakig. Svedlér előtt őzek futottak át előttem -kár lenne az Mk1 lökhárítóért-, egészen Szomolnokig igen jó a szélesebb hegyi út. Onnan átugrottam majdnem Mecenzéfig, ez a rész ősszel is nagyon emlékezetes volt. Jól vehető éles kanyarokkal teli rész, itt is kopik a gumi rendesen. Vissza Szomolnokig, majd megnéztem elkészült-e az út Rozsnyó felé át a hegyen. Igen, Dénes alatt ugyan van még egy pár száz méter, ami építés alatt volt, de fel a hágóra nagyon szép a keskeny út, kiváló új aszfaltcsíkkal. Húzós az emelkedő, nem száguldott a kis autó. A délnyugati oldal nagyon megtetszett, viszonylag jól belátható út, kibójázva, autózásra a legjobbak között van, kell az ülés oldaltartás ott is. Hamar Krasznahorkaváralján voltam. Az idő nagyon elrohant, ezért eredeti tervemmel ellentétben nem mentem vissza Nyilas felé, hanem levágtam az utat Veszverés érintésével Jolsva felé. Turcsok-Szirk visszafelé is csodajó, az alacsonyan járó Nap a fák között kicsit zavaró volt. Próbáltam elkerülni a bátkai döcögést, ezért kipróbáltam a Kövi-Gömörfalva-Tornalja utat. Pompás, jobb nem is lehetne, csak egy vadászó macskával találkoztam Deresk előtt.
Majd a szokott útvonal, Ózd-Balaton-Eger-Heves-Jászberény-Farmos-Kecskemét.
Kicsit sportos volt, csak uzsonnakor meg tankoláskor állt a motor, de érdemes elmenni. A szervó nélküli kormány kezelése volt a fókuszban, főleg a visszafordító kanyarokban. Sok múlik rajta, ha ügyesen csinálja az ember.
Nagyot ment a kis Alfa újra, lehetetlen megunni. Ez az ő terepe.
761km
kép1 és 2 itt uzsonnáztam Nyilas és Szepespatak között
kép3 Dénes a hegyoldalról
kép4 az út ugyanitt
kép5 Deresk előtt a macskával
55 éve, 1968 március 27-én helyezte forgalomba az autót egy derék olasz ember Mario Roma, valahol PEscara környékén, legalábbis a régi rendszámból ez derül ki. Míg használatban volt, számos tulajdonos birtokolta, voltak olyanok is akik csak hónapokig, de akadt köztük olyan, aki hét évig. 1985-ben kivonták a forgalomból. 2003-ig valahol pihent, ekkor jutott hozzám. Októberben lesz ennek is 20 éve. Repül az idő. Megmaradt, pedig annyira nem is vigyázhattak rá. 1985-ben, 17 éves korában is egy szép kis autó lehetett, amit sajnáltak a prés alá küldeni, de már senki nem akarta hajtani. Inkább őrizgették a mechanikailag lehajtott és elfáradt GTV-t. A karosszériát egyszer kívülről átfújták, gondolom mikor a jobb eleje és bal hátulja koccos lett. Egy tenyérnyi folt is került a jobb küszöbre, a küszöbvégek voltak picit igazítva, amit színezett rücsivel diszkréten eltakartak, de az összes eredeti ponthegesztés még megvan. A rozsda alig rágta meg ennyi év alatt, az alján ott van a gyári alvázvédelem. Két évig dolgozgattam rajta, hogy megbízhatóan működjön az úton és teljes állagmegóvó konzerválást kapott. Ekkor lekerült róla az Mk2-es első lökhárító és indexbúrák. Majd évekkel később a belsejében is típusazonossá vált, galambszürke szőnyeget kapott a megfelelő szabással és a fekete műanyag kormányközép váltotta a fát. A motortér és a hajtáslánc is évjáratazonos lett idővel. A tetőkárpit, az első és hátsó szélvédő és a hátsó híd nem volt a kezemben eddig, minden mást már legalább egyszer javítottam rajta. Legjobb tudásom szerint a külső tükör csak a két évvel későbbi modelleken voltak, tehát erre az autóra nem lenne kötelező felszerelni, illetve az évjáratazonos de Duetto dísztárcsák, amik nem rá valók.
Ez egy szerencsésen elég jól megmaradt és általam mechanikailag szinte teljesen újjáépített és életben tartott öreg autó.
Hosszú életet minden egyes Alfa Romeonak!
Munka utan kis kerülőt vettem hazafelé.
Meglepett, hogy a Jakabszállás-Izsák szakasz milyen jó és milyen közel is van valójában. Mindig kiesett, nagyon régen jártam arra. Már új az út, jók a kanyarok.
Gázra mindig rendesen harapott ahogy kell, jót ment. Nem lehet megunni.
Kecskemét-Jakabszállás--Izsák-Kecskemét
67km
Leellenőriztem, hogy nincsenek-e eltömődve. Kis torpanást éreztem párszor alacsony fordulat utáni gázpöccintesnél a legutóbbi próbakörön.
Korábban megfigyeltem, hogy a kettes torok fölé ér be a kartervisszavezetés és az kicsit beköpködi a 0.35-ös furatot még ha szélárnyékban is van.
Látszólag rendben volt mind, de puha fogkefe sörtével áttakarítottam.
Ránéztem a légszűrő betétre is. Maradhat.
Úgy döntöttem miután találtam még egy alsó karter tömítést, hogy ránézek mennyire iszapos az olajteknő és mennyire tömődött el az olajszivattyú kosara.
Az olajszűrő betét visszaépítése egy zsonglőrködés. Az olajteknő teteje és az olajszűrő betét háza között igen kevés hely van, mellette meg közel van a generátor, közben egy rugót kell helyesen beilleszteni vigyázva, hogy az alatta lévő alátét is ott maradjon. Nem lehetetlen, de ügyeskedni kell. Persze a szűrőbe előre betöltött friss olaj egy része meg közben kifolyik.
Az alsó karter öntvény lecsavarozása után látszott, hogy az olaj iszaposodás nem volt jellemző, a kosáron egy ötforintosnyi helyen volt eltömődés. Lehajlítottam a rács füleit, leszedtem és kitisztítottam.
Mekkora karter, elképesztő. És ezek a járatok, hogy a visszahulló meleg olaj járja be az útját és hűljön le mielőtt az olajszivattyú újra beküldi a motorba, nem tudom ilyen megoldás van-e még. Most volt az első alkalom és megnéztem mennyi olaj tűnik el a betöltőn max jelig. 7.6 liter. Mennyit kérhet egy Big Block?! Érdekes, hogy az eredeti Alfa szervízleírás 6000g olajról beszél, a járatok feltöltésére meg 500g-ot ad meg. 0.85-ös sűrűséggel kiadódik ez a ~7.6 liter, amit mértem. A pontosság kedvéért megjegyzem, hogy a vezérműtengelyek alatt 1-2 dl olaj biztosan megbújt, az most nem takarítottam ki, ezt csak úgy hozzásaccoltam.
A tömítés szerencsére ragasztócsíkos volt (nem korhű), nem kellett pasztázni, aminek egy része ugye a szivattyúkosáron köthet ki. Sima tömítés mindig szivárog, az sem olyan jó.
Nagy találmány a hűtővíz-olaj hőcserélő. Hamar felmelegíti az olajat, utána meg hűti. Ebben az öreg járgányban meg kell várni míg ez a sok olaj tisztességesen megmelegszik, akkor lehet hajtani az autót és persze jó sok olajat kell beletölteni, hogy legyen ideje nyáron lehűlni. Gyárilag 20w-40 az előírt, az bizony 5-10fok alatt már elég sűrű. Ezekbe a gépekbe manapság mindenki 20w-50-et tesz.
Nyáron is 15-25 fokos olajhőmérséklet mellett a beindítás után alapjáraton 7 bar az olajnyomás (8 bar a nyomáshatároló beállítási értéke), aztán szépen ahogy melegszik az olaj, lecsökken. Nyáron üzemmelegen 3500-as fordulaton 4.5 bar-t mutat a műszer, nagyobb fordulaton csak ici-picit több. Ez a gyári érték, mindenkitől ezt hallom, ez ilyen. Mielőtt 2010-ben a motorgenerált megcsináltam, a hajtókarok már a klasszikus módon kopogtak enyhe terhelésen, akkor volt ez épp 4 bar alatt. Most alapjáraton, üzemmelegen valahol lent van a mutató 1 és 2 bar környékén.
33312km
20 km kellett mire az olajnyomásmérő jelezte, hogy az olaj elég meleg, lehet haladni. Eltelt egy kis idő míg a kanyardőlést újra megszoktam. A motor ordított, a szélzaj nagy volt. Igen jól ment, mindig élmény. Gépészkedés, kormányba kapaszkodás, fékezősgázfröccs, duplakuplungolás, motorhörgés, durrogás. Pompás kis autó.
Kecskemét-Kerekegyháza-Fülöpháza-Ágasegyháza-Kecskemét
68km
Már régen felfigyelem arra, hogy a vezető oldalon sokkal több a hely oldalirányban. Legutóbb mikor kiszereltem a középkonzolt méricskéltem is. Tovább vizsgáltam a dolgot és a fenéklemez méretezésből kiderült, hogy 24mm-rel jobbra tolták a kardánalagutat a 105-ös Alfákban. Ez nem jó hír a jobbkormányos kivitel tulajdonosainak, de nekünk 48 mm-rel több a lábtér, több a hely az ajtónál. És persze a tömegközéppont is kedvezőbb helyre kerül az egyszemélyes autózás során. Most, hogy az aknában megnéztem a hajtásláncot, látszik, hogy a főtengely 24-30mm-rel van jobbra az autó közepétől. Szemből nézve a motor döntött, a hengerfej már balra húz 5mm-t. Az olajteknő teljesen szimmetrikus, az olajleeresztő csavar középen van. A váltóharangon látszik a jelentős jobbra húzás a bölcsőhöz képest. Ehhez jön még a sebességváltó előtéttengelyének további jobbra húzása még 25-30mm-rel. A kardántengely a főtengely vonalában indul és felülnézetben törés nélkül éri el a hátsó hidat.
Ezt az autót elsősorban a balkormányos piacra tervezték, nem vitás.
Összeraktam. Jópár éve sokat foglalkoztam mérnöki szemmel személyautó belső konstrukciókkal, meg párszor már kiszereltem ezt is, de ennél az autónál nem jöttem rá mi is a gyári szerelési sorrend. Rettenetesen időrabló lehetett a soron ennek az autónak a műszerfalát beszerelni, a vezetékeket, egyebeket összecsatolni és azt sem tudom elképzelni hogyan lehettett egyáltalán megúszni hanyattfekvés nélkül. Elképesztő. Bizonyára voltak viták a szakszervezettel ez ügyben.
Tehát, amit kicseréltem:
4 db hűtéscső
2 db fűtéscső
fűtés zárószelep
termosztát
vízszivattyú
ékszíj
hűtőfolyadék
benzinszűrő
A villamos vezetékeket átvizsgáltam, rögzítésükön javítottam.
Ja, és a generátor feszszabályzó 20 év után kapott egy új szigszalag tömítő csíkot, sárgát, olyan való oda.