Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Sok minden előzte meg ezt az utat. 2010 volt amikor utoljára kanyarodtam egy nagyobbat a GTV-vel. Azóta a megyében illetve hazalátogatás során Balatonfüredre használtam, ha nem jött a család, ja meg az AlfaCity-kbe ezzel jártam. Tizensok ezer kilométer így, áh nem a legjobb utak, bár a Földvár-Enying szakaszt mindig élvezem. Majd két hónapja merült fel bennem, hogy az öreg Alfával is kellene egy komolyabb túrát tenni, olyat mint a V6-tal többször is az utóbbi fél évben. Sajnos a veterános alfás ismerőseim túrája tolódott, majd végül beleért a nyaralásomba, így magam maradtam. Az volt a tervem, hogy kanyar per összkilóméter a legmagasabb érték legyen. Lehetőleg hétköznap, hogy a szerpentinek autómentesek legyenek. A terv szerint: Kmét, Farmos, Gyöngyös, Parád, Eger, Lillafüred, Eger, Borsodnádasd, majd vissza. Ha marad idő, többször is mennék egy-egy útvonalon. Előszülinapi ajandékként megkaptam az engedélyt az eltávra otthonról..

7.50 volt mire elindultam, tankolás, kerékfújás, boltozás. Farmosig az út egy rettenet, döcögős, forgalmas, egy kínszenvedés. A sok ballagó autós, buszos. Farmos után az út kitisztult és simává vált, az erdei szakaszon már kezdtem ráérezni, hogy mi is ez. Két óra múlva Gyöngyösön voltam. A Mátrán keresztül viszonylag zökkenőmentesen átjutottam, mindig várok egy pár perces laufot és utána indulok, nehogy valaki a tempómat megzavarja. Talán egyszer kellett újra megállnom, amikor utolértem egy utazós csapatot. Völgymenetben egy buszt kellett kerüljek, meg tán még egy autót is. A parádi szakasz forgalmasabb volt. Mindenki kényelmesen 60-70-es tempóban közlekedett. Csak egy ültetett, széles felnis kocka Lada veretett a Mátra felé, ő is talán aznap szabadult ki, mint én. Eger előtt egy VW Pheaton döcögott 70-nel míg utol nem értem, pont a kanyargós szakasz elején. Rosszat sejtettem, éreztem, hogy ő el fogja rontani a mókát. És tényleg, percekig kísértem, nyilván érzékelte, hogy utolértem és más tempóban mennék. Ahol tudtam volna előzni ott úgy begyorsított, hogy megakadályozta azt. Kösssz. Oké, tudom az jobban megy, ha akarod, de nem akartad, úgyhogy nyugi. Értem én szép és gyors autó az a VW. Fél perc múlva nagy kegyesen nem lépett a gázpedálra és mehettem. De a legjobb rész odalett eddigre. Kár.

A Bükk még itt-ott nyirkos volt a reggeli eső miatt. Ráadásul nehéz összekeverni az árnyékot a nedves úttal, főleg a vadi új sötét aszfalton. Két-három megállással el is jutottam Lillafüredig. Sajna mindig bennem volt a félsz, hogy mikor lesz annyira vizes, hogy baj lehet, így azért nem volt akkora élmény. Volt is egy hely ahol a vezetéstechnikai tréning anyagát újra vettem. Hoppá. Vigyázzunk. Egerbe vissza hasonló volt az út, pár utolérés előfordult. Volt még 10-15 liter a tankban, így sietve Borsodnádasd felé kanyarodtam. Kellett vagy 25 km-t utazni mire a szerpentinhez érkeztem. Előtte pont befogtam egy kis szürke autót. Na ő is megmutatta, hogy az övé is jól megy. Hadd menjen, megálltam, vártam 3 percet. Aztán egy-kettő-három-kettő-három-kettő-egy-kettő stb. Ez az aszfalt most is csúszik, de ez az autó nem túrta az orrát mint a V6, ez hátul kapart diffizár nélkül, de így is táncolt. A hágón megyehatár van, ott vált az útminőség, lefelé már nagyszemcsés durva aszfalt van. Az jobban fogta. Balaton felé vissza négy egyeses kanyar van a hegytetőig. Még nem mentem olyan úton ezzel az autóval, ahol dupla-kuplung és fék gázfröccs egyszerre és szúrni kell az egyet. Hát ez is megvan. Balaton faluszélén első kapubejárónál hátraarc, namégegyszer. A harmadikra már nem vállalkoztam, a benzin mennyisége aggasztóan kevés lett.

Egerben tankoltam, kimostam a fékeket, amik addigra idegesítően sokat csikorogtak. 14.30 volt. Akkor még egy bükki kanyar beleférhet. Majd meglátom hol fordulok meg. És jó döntésnek bizonyult. Az út száraz és üres, hibátlan autózás volt. Saját tempóban közel sem olyan szögletesen mint elsőnek, nem is kínoztam a gépet annyira, semmi meleg helyzet, a gumik csikorogtak de fogták, az ülés meg engem. Kellett a balatoni szakaszon a gyakorlás, hogy újra rendesen ki tudjam autózni. (régen volt már az a Kakucsring tavaly ősszel). Visszafelé összeakadtam azzal, aki addig tötyögött, majd látva engem megtáltosodott, de még így is aggatott. Miért rontod el a mókát, öreg. Én elengednélek téged, mint ahogy többen tették, te miért nem? Na végül megelőztem. Két kanyar után eltűnt. Most akkor miért?

Egerbaktáig vonatoztam a szerpentinen, már addigra eleget gépészkedtem, meg az út is elég vacak ott.

A Mátrán lefelé a fékek újra elkezdtek csikorogni, de ahogy hűlt, abbamaradt. Úgyhogy kapott szegény, de azért van. Gyöngyösön újra kimostam. Igaz, a 16 éves Ferrodo alap cucc már csereérett lehet a kora miatt. De nem puhult fel, végül is akkor jó ez így.

Hazafelé Farmosig jót autóztam. Az utolsó 50km kínszenvedés, reggel óta ez sem kapott új aszfaltot…

648km. Nettó 11 óra. 1 óra egyéb. Öt liter víz, két túrós batyu, négy zabszelet, egy alma, másfél tank benzin, meg sok év munka az autón.

Újra a lista tetején a kis GTV.

Megigazítottam pár dolgot. Gyújtáselosztó alatti O gyűrű bekerült a helyére. Rájöttem, hogy mi a módja.. Motorfedél kitámasztó is újra működik. A rögzítőféket is beállítottam. A lista egyre rövidebb. Felkészítettem egy egész napos túrára. Kmét-Mátra-Bükk-Bodrognádasd-Eger-Kmét a terv.

AR 110 alkalmából elővettem. Óriasi volt: fékezős gázfröccs+ dupla kuplung kettőbe. Páratlan. Olyan élénk, közvetlen, csupa gépészkedés, hörgés, gázfröccs, kormánybakapaszkodás.
Utána gurultam egy kicsit a v6-tal is. Az is nagyon jó, de az öreg most többet adott. Csodálatos masinák...

Már egy ideje foglalkoztatott a kérdés, hogy a modern benzin illetve a hengerfej síkolás és főtengely vonalfúrás miatt némileg növelt sűrìtési viszonyhoz jó-e a gyújtás beállítás.
Elterveztem, hogy stopperrel kimegyek a kerekegyházi bekötő útra és utánajárok a dolognak. 4. sebességben 80-tól kb.155-ig, majd kesőbb finomítottam a távon és csak kb.145-ig hajtottam időt mérve teligázzal, persze a tavolság volt mindig ugyanaz. Ez kb. 3000-től 5500 (pontosan nem tudom, de ki lehetne számolni, a légyeg, hogy utcai hasznalathoz ez tűnt jónak. a ford. mérő alábecsül és nagy a hiszterézise is ezert a seb. mérőt használtam és szigorúan alulról közelítve a 80-at, egyebkent 100-nál 100 a valós, 100-130 között pontos, kisebb sebessegnél nagyon alá mutat)
Három mérés után látszott, hogy kicsi a szórás, így folytattam a dolgot. Gyári statikus beállítás szerint mértem hármat. Majd adtam 3-4 fok többlet előgyújtást. Nem csörgött, de .4 mp-cel rosszabb lett a táv ideje. (?!) 18,5-ről 18,9-re romlott egy keveset. Megnéztem volna ugyanennyi utógyújtásal is, de nem járt el alapjáraton, így hagytam a dolgot. A mérés közben a hőmérseklet kb. 24 fokról 30-ra emelkedett, magas volt a páratartalom (éjjel sok eső, utána du.-n zivatarok)
A lényeg, hogy nagy csoda nincs, a gyari beállítás tűnik még mindig a legjobbnak. Most gyári plusz 1 fok előgyújtáson van. Ezzel is mentem egy ellenőrzö kört, rendben van.

Váltó, difi olajszint ellenőrizve, feltöltve szintre.
Általános átvizsgálás.

Cegléden volt dolgom, család nem jött. Naná hogy a gtv előkerült. Amúgy a világ egyik legrosszabb útja. Egyenes, néhol nyomvályús, bitang forgalom még este fél hétkor is. Visszafelé már sikerült kikormolni. Jobban esett volna egy ceredi szerpentinezés, de ez van. Ennek is örülök...
Kmét-Cegléd-Kmét, ~80km.

Megmozgattam a vasat az Izsák-Páhi szakaszon háromszor oda-vissza. Kb. 100km.

A nagy kipolírozási láz elérte a gtv-t is. Nincs egy nagyon szép fényezése az autónak, de a lakkozás feldobja. Valószínűleg 2003-ban kapott egy gyors átfestést vagy csak lakkozást az autó a Luzzagonál mielőtt hozzám került. A lakk teljesen karcmentes volt akkoriban ezért gondolom így. Annak ellenére, hogy mindig kézzel mostam, és volt olyan szezon, hogy csak egyszer az évek alatt kicsit megkarcosodott. Miután a fehér és sötétkék Alfáimat is polízoztam következett ez. Volt egy régi bibi is. Mindkét sárvédőre felfúrták az Mk2 oldal indexét, amit jópár éve levettem. A lyukat bezártam, lefestettem. Sajna a kitt megrepedt. Most vettem (2019 októberében) egy újabb fogást rajra. Bázis+lakk megoldással lefestettem helyileg majd összepolíroztam. A jobb oldalon kicsit elkotáztam az összedolgozást és ezért a sárvédő első felét újra kellett lakkozni (2020.04.06). Minden össze lett dolgozva, pöttyözve és vállalható állapotra került. Még a designo di bertone felirat is kapott egy kis felújítást és arany színt. A kék felirat talán egyszer elkeszül. Tető, motorfedél polír még hátra van.

Kiástam a garázs mélyéről és megforrósítottam az olajat. A szokásos Kmét-Kiskőrös útvonalon, pár extra fordulóval az Izsák-Páhi kanyargós szakaszon. Az esemény különlegessége, hogy alfista78rg barátom is egy 1.8 Bertone gt-vel jött. Igaz a két Alfa kupé között 40 év van.

A berlina 1750 első szeriáról származó pajzson egy apró átalakítást kellett csinálni, hogy a helyére kerüljön és így azonos legyen a kupééval. 16 és fél év után ez is elkészült. A lista egyre rövidebb.