Igazából 31.500 km-nél.
Nem bírták sokáig..
Garanciális volt ez is.
Az autó egyszer csak elkezdett hullámosan fékezni. Eleinte csak nagy tempónál, a végére már finom megállásoknál is. A márkakereskedés persze elhajtott vele, ám kiderült, hogy nem elfékezéstől lett ilyen a tárcsa. A belső hűtés lamellái repedtek meg, ami viszont garanciális probléma. Így némi utánajárással kicserélték és megspóroltam kb 80.000 Ft-ot.
Nem nevezném magam éppenségel női sofőrnek, de a felnik az elmult egy év alatt annyi padkázást szenvedtek el, mintha anyám használná a kocsit. A sunyin megbúvó parkolósorompó szigete, a parkolás közben megcsörrenő telefon, a hajnali órákban csipás szemmel való parkolás csúnya nyomokat hagyott mind a négy keréken, így már ideje olt egy felniperem javításnak. És ha már lent vannak a kerekek, legyenek kigörgőzve (a 4ből csak egyet kellett, ami meglepett, rosszabbra számítottam) és kapjon fém szelepet.
A Lariva végezte a munkát, szerencsére tudtak adni csere lemezfelnit is a javítás idejére. Ilyen csúnyának még nem láttam a kocsit :) De a végeredmény négy nullkilométeres felni lett.
És eljött a nap, mikor végre a basszus testet ad a meztelen hangoknak - beépítésre került a mélyláda is.
Ez egy másfél napos művelet volt, mert a szerkezet a gyári mélyláda helyére lett installálva, és ehhez műgyanta formát készítettek. Mivel nem túl nagy ott a hely, ezért egy lapos mélynyomót ajánlottak (Clarion PFW1051), 13 literrel beéri. Sajnos pont olyan kárpit nem volt nekik, mint a csomagtér kárpitozása, anyagban és egy-két árnyalattal elüt tőle. De ezt más úgysem látja.. :)
Az autó az igért határidőre kész lett.
Összefoglalva a hangzással nagyon elégedett vagyok, a gyári Böse rendszert simán lekőrözi. A Paradox is jól teljesített. A szakemberei szimpatikusak, nem gányolnak, a főnök pedig maximalista. És nem ijednek meg az olasz elektronikától :)
Két kicsi karcot ejtettek összesen, de külső szemlélő nem hiszem, hogy észre veszi. Én is csak azért teszem szóvá, mert a belső tér állapotára annyira allergiás vagyok, hogy minden nyomot nyilvántartok.. :)
Hifi upgradeltem a megfelelő szakemberekkel.
Alapvetően nem akartam nagyon belenyúlni a gyári hifi lelkébe, de végül szinte minden ki lett cserélve. Alapvető elvárásom volt, hogy minden gyárinak kell hogy tűnjön. Tehát fejegység marad, mégha ez a leggyengébb része is az egésznek, hangfalborítás marad, ledek, uv és ormótlan mélyláda kizárva. Valamint karcolás nem eset sehol a kárpitbontás folyamatában.
Így aztán neki láttak a Paradox szakemberei, "heggesztettek" egy RCA kimenetet a fejegységre, kiszedték az első hangszórókat és az összes kábelt. A helyére tettek egy Mac Audio Mobile Excusive 16.2 szettet és egy csomó olyan dolgot szereltek még be ami nekem kínai (jelátalakító, táp+test, ilyen kábel, olyan kábel a Connectiontól). A csomagtartó balhátsó ficakjába egy Audison SRx4 erősítő fért be, ami meglepően jól passzol a gyári müanyag elemekhez, nem is lett leburkolva.
Ezután egy hétre elköszöntünk egymástól.
Most hogy a végére érünk az Alfa Amore eddigi legteljesebb tesztjének írásához, kirázom a maradék grafomániát az ujjaimból és összefoglalom, hogy:
jó móka volt versenypályán csapatni. Igaz, az autót nem erre találták ki. Két nézőponton gondolkozom. Az egyik, hogy a dízelel versenypályázni eléggé sótlan. A másik szerint, ha már dízellel kell versenypályáznod, akkor a Q2 meglepően jó társ.
A pár órás teszt alatt elradíroztunk 'vagy 5000 km-t a gumikból, de mind megérte. Az viszont nem tetszett, hogy az ülés elkezdett sámlihoz hasonlóan nyikorogni a kanyarokban.
Vendégek is voltak, nekik külön köszönet: Blacky és dyRo. El kell ismernünk Halesszal, hogy mindketten jobb sofőrök nálunk, ezért kissé keresztülhúzták a várakozásunkat :)
Cikk hamarosan!
Az erdőt frissen áztatta az eső, de a fák között már a nap sütött a párán át. A falu végéből egysávos út visz föl a dombtetőn lévő átjátszó állomáshoz. A 10 perc / gombaszedő népsűrűség ideális terepet ad, hogy kipróbáljuk az első diffit.
Sok helyen pocsolya, sárátfolyás és apró szemű zuzalék tarkította az utat, meglepetés kátyú azonban sehol. A jelőlt útvonalat 30-120 közötti tempóval sikerült abszolválni. Szűk visszafordítók kettesben rükverchanggal, közepes ívek hármasban kavicssercegéssel. Közös bennük a nagy gáz, ugyanis ekkor úgy tépi be maga alá az aszfaltot az autó, mintha nem érdekelné, hogy éppen jobbról, vagy netán balról jön a ív - kiegyenesíti. Az ASR bekapcsolva maradt, de az erőltetett hegymenet alatt egyszer sem szólt be, mindent megoldott nélküle a futómű és a torsen.
Egy benzin motor üvöltése és egy hosszabb kettes erősen hiányzott, de így is jött az adrenalin - hang nélkül. Mintegy tájfutó fujtatása és kavicscsikorgása a hajrában.
Kicserélték a benzines műszerfalat a belevaló dízelesre. Garanciális, természetesen.
Km-óra állás maradt, de akármennyit beleírhattak volna.
Az utolsó benzines emlékeim is hamarosan szertefoszlanak.. :)
Megvolt a biztonsági olajcsere.