Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Nemrég elértük a 25000 km-t, ezért úgy döntöttem, hogy biztos, ami biztos alapon elviszem egy futómű beállításra. Én magam nem éreztem olyasmit, ami indokolná, de néha elkap az ember egy kátyút, meg lassan 3 éves lesz az autó. Eléggé ki van hegyezve, szóval nem árt időnként ránézni mindenre.

Elvittem itt helyben az egyik szervizbe, ahol egy modern gép van. Mondta a tulaj, hogy 1 hónapja frissítették le a szoftverét, benne vannak most az adatbázisban még az újabb autók is. Viszont ahogy felálltam az aknára, jött is egyből a fejvakarás. Hát, ennek jól le van burkolva az alja... A hátsókkal kell mindig kezdeni, de ahhoz nem lehet hozzáférni. Le kellett bontani az alját, de vagy 30 csavar fogja. Köztük néhány akkora torx fejű is, amilyet eddig csak a készletben láttak, de még használniuk sosem kellett.

Végül nem kellett teljesen leszedni az alját. Az alsó lengőkar bekötésénél az excenteres csavart el lehetett érni. Mondtam neki, hogy az lesz az, mert ott elvileg egy csavar van, amit állítani lehet. A szaki szerint a gép kettőt mutatott neki, de nem nagyon látta, hogy hol van a másik. Én még előtte pár hónappal megbeszéltem denpettel, aki akkor vitte el egy "neves" BP-i szervizbe az autót, ahol saját bevallásuk szerint "nagyon komoly gépeket szoktak csinálni, ilyen is többször járt náluk". Ott azt mondták, hogy hátul csak egy excenteres csavar van, azzal lehet állítani mindent.

Így mondtam is a szakinak, hogy én úgy tudom, hogy ott csak egy csavar van, azt lehet csak állítani (kell nekem beleszólnom abba, amihez nem értek). Vakargatta a fejét, de már így is másfél órát töltött az autó alatt, miközben ez normál esetben 20 perces munka, hát beállította a kerékösszetartást hátul, majd aztán elöl is és visszacsavarozta az alsó burkolatot. Igen ám, csak hogy a jobb hátsó kerék dőlése így durván kimászott az elfogadható tartományból a pozitív irányba. Azaz a gyári dőlés -1,5° körül van (negatív, tehát befelé dől), így meg -0,5°környéke lett (4. kép).

Mivel előtte egy csomót olvastam futóműbeállításokról és hogy a jobb kanyarsebességekhez minél inkább befelé dőlő kerekek kellenek, ez eléggé elkezdte csípni a szemem és nem hagyott nyugodni. Felhívtam Petit, hogy megtárgyaljuk a dolgot és arra jutottunk, hogy ennek utána kell menni. Gép elé ültünk mindketten, aztán egy-két órán át intenzíven túrtuk a netet az info-k után. Nem is volt eredménytelen a dolog. Találtunk egy szervizes útmutatót is arról, hogy kell csinálni (5-6. kép).

Tehát a hátsó kereknél először azzal az excenteres csavarral, amiről tudtunk, be kell állítani a dőlést, mert az arra van. Csak az viszi az összetartást is. Ezért dőlés után az alső lengőkar elejénél van egy másik csavar, amivel az összetartást utána kell állítani... Na, hogy csessze meg, Peti is elég mérges lett, hogy akkor az övét is jól megcsinálhatták a múltkor...

Vissza is hívtam a szerelőt, akinél voltam, hogy hát utánanéztem és nem egészen jó ez így mégsem. Rendben, menjek majd be. De ha tudom, akkor szedjem már le előtte az alsó burkolatot. Jó, de nem tudom. Akkor hívjam később, mert nézni kell időpontot, hogy úgy menjek, hogy legyen szabad csápos emelő, hogy előtte kényelmesebben le tudják venni.

Oda is gurultam a megbeszélt időpontra. Rálltam a csáposra, felemeltük... és bamm: az emelőbakot körbeöleli az alsó burkolat, szóval hiába szednék ki a csavarokat, az úgy nem jönne le. Már láttam, hogy kezd a szaki a komfortzónáján kívülre kerülni :D
Jól van, akkor álljak át az aknára, leszedi megint ott. Szó se róla, nekilátott tisztességesen, le is kapta egy 20 perc alatt teljesen, mert megnéztük, hogy az összetartás állító csavarhoz nem lát más módot, hogy hozzáférjen.
Szerencsére lejött komplikációmentesen az alja, minden hozzáférhető volt és gyönyörűen be lehetett állítani a gyári értékeket. A két alkalom volt együtt körülbelül 3,5 óra. Ennyi idő alatt sok autót meg tudott volna csinálni, de ahhoz képest nem kért el nagy pénzt, összesen 34k-t fizettem. Azt mondta, hogy ha jön másik ilyen autó azt már nem vállalja el vagy csak, ha az alsó burkolat nélkül jön :D

Egyébként nem volt egy rossz szava sem az autóra, sőt, elismerőleg nyilatkozott róla, csak beismerte, hogy olaszokkal nem nagyon van tapasztalatuk és azt más mérnöki észjárás szerint tervezik. Emiatt nekik annyira nem nagy biznisz, főleg ilyen spéci gépeket csinálni, mint az enyém. De a hozzáállása nagyon korrekt volt, amit elvállalt, azt ha sok kínnal is, de tisztességesen megcsinálta, úgyhogy respect neki.

Ennél az autónál nem arról kell írni, hogy az épp aktuális téli/nyári gumicsere megtörtént, hanem a rendesen kb. 1 szezont bíró Corsa-k aktuális szezonra való cseréje kész :D

Alaphelyzet az volt, hogy a gyári elsőket kb. fél életüknél le kellett dobnom egy sérülés miatt, így utána - az egyébként kb. ugyanolyan élettartamú - első és hátsó gumik mindig egy fél élettartamnyi eltolásban voltak, így hol az eleje viselkedett gyengébben hol a hátulja. Na, ezt untam meg és azt mondtam, hogy akkor most a hátsókat is ledobom fél életüknél és legyen most már egyszerre jó mindenhol :)

A szokásos paksi gumisom adott szereléssel együtt egy 640k-s ajánlatot. Közben a Giulia fb csoportban egy szekszárdi gumis is jelezte, hogy van neki az autóra homologizált P Zero Corsa-ja. Mondtam neki egy árat, amivel nekem már megéri ezért átmenni Szekszárdra és megegyeztünk.

A művelet azonban nem volt komplikáció-mentes. Bár a szakiról alapvetően nem tudok rosszat mondani, nagyon lelkiismeretesen végezte a munkát - a kerékagyakról lesikálta a rozsdaport, a felnikről letakarította az előző centrírozásokból ottmaradt ragacsot és súlyt is csak annyit tett fel, amennyit feltétlenül szükséges - az első alkalommal az elülső abroncsokat nem sikerült áttenni. Kb. 3 óra kínlódás után is az lett a vége, hogy az elülső abroncsok nem pattantak át a felni külső oldalán lévő bordán, pedig már 5 bar-ig meg lett nyomva (1-3. kép). Már elég késő volt, a Pirelli-s szakembert nem tudtuk elérni, a Conti-s pedig azt mondta, hogy 4,5 bar-ig szabad nyomni.

Abban maradtunk, hogy másnap reggel egyből keresi a Pirelli-t, hogy mit kell ezzel kezdeni. A Pirelli kapcsolattartója a következő állásfoglalást adta írásban:

"A Pirelli versenyabroncs-technikusai megerősítették, hogy a tapasztalatuk szerint a Giulia első felnijeinél - azok kialakítása miatt - sokszor 8 bar ültetőnyomás szükséges. Ez fokozottan érvényes az utcai abroncsoknál merevebb szerkezetű félversenyabroncs esetén, mint amilyen a PZero Corsa is."

Hát jó, akkor csak nem voltunk elég bátrak. A következő alkalommal már nem volt finomkodás. Menjen bele a levegő, amíg ki nem pattan. Végül aztán 6 bar körüli nyomás már elég volt neki.

Hazafelé a német autópályán (:DDD) meg is küldtem 200 fölé egy próbának... Hát, régen éreztem már ezt, hogy minden rezonancia nélkül úgy siklik, mint ha vajon csúsznék. Legutóbb, kb. mikor új volt az autó. Azóta vagy elöl vagy hátul mindig volt már valami deformációja az abroncsoknak vagy a centrír mászott el és volt egy kis remegés nagyobb sebességen. De most újra tökéletes. Már csak ezért megérte!

Még tavaly észrevettem a fólián egy-két helyen, főleg a beömlők "körbeölelésénél", hogy volt, ahol egy kis kosz tudott a fólia alá menni. Így az elvált kicsit és nem is volt annyira esztétikus. Kb. mint a kosz a köröm alatt.

Amikor láttam, hogy lesz időm, felcsörgettem Szabolcsot (Ceramic Pro), hogy begurulnék egy kis karbantartásra. Jelezte, hogy persze, mehetek bármikor.

Meg is érkeztem, megmutogattam, hogy hol látom a problémákat. Nekilátott és 15 perc alatt helyretette mindet, plusz még amiket ő a szakértő szemmel észrevett, azokat is kezelte. A végén még pénzt sem kért érte, pedig ez már a 2. ilyen beavatkozás volt 3 év alatt :) Szóval, meleg szívvel ajánlom a műhelyét mindenkinek: Ceramic Pro - Nagytarcsa

Ebbe beleszaladtam rendesen. Szerbiából a belgrádi Rammstein koncetről tartottunk haza. Egy jó órát álltunk a határon. Mikor végre megindulhattunk, túlságosan is megörültem.

A Tompát elkerülő útnak van egy szakasza, amire "rálóg" a település és egy rövid szakaszon ott, természetesen, 50 a megengedett. Előttem egy zöld rendszámos Dacia-s (halmozottan hátrányos helyzetű) körülbelül 30-ig fékezett, többször is ráállva a fékre, ráadásul ide-oda tette az autót nem csak a sávon belül, hanem még azt átlépve is.

Nem nagyon értettem mi baja van, de kellően felidegesített így egy közepes gázfröccsel átugrottam. Utána nem léptem a fékbe csak hagytam kigurulni. Sajnos a kanyar után ott állt a jelöletlen fehér furgon, amiben láttam is a traffi-t. Na, basszus vajon meddig lassultam vissza?

Mikor már a 3. héten sem kaptam csekket, kezdtem megörülni. Azért a végére csak ideért... Legalább megtudtam, hogy 104 km/h-ig lassultam: 117 ezer. Nézzük a jó oldalát, ha 2 km/h-val gyorsabban megyek, akkor 169 ezer lett volna. Meg hogy ez még csak a 2. és már 13 hónappal ezelőtt kaptam az elsőt.

Már tavaly is tervezgettük denpet-tel, hogy el kéne menni egy rendes pályaoktatásra, ahol nem csak úgy magunktól próbálgatjuk az autót, hanem instrukciókat is kapunk, hogyan is kéne csinálni. A tavalyi Tempo Tréning egy jó tapasztalat volt, de az inkább vezetéstechnikai gyakorlatokról szólt, nem a hegyes menés mikéntjéről.
Ezért, amikor Zselé jelezte, hogy lesz tavasszal egy Giulia pályatréning, gyorsan lecsaptunk a szabad helyekre.

Itt is vezetéstechnikai gyakorlatokkal kezdődött a nap: vészfékezés (már halál unalmas), valamint a jávorszarvas teszt, amit hivatalosan kettős elkerülésnek neveznek. Az utóbbi során már komolyabb tempónál kellett megrángatni az autót, ami fontos tanulságokkal bírt a határhelyzetben való viselkedésről. Két lényeges dolgot tanulhattunk:

1. Gázt ne vedd el, mert elmászik a súlyeloszlás (előre terhel) és nem fog olyan stabilan manőverezni.
2. Oda nézz, ahova menni akarsz. Ergo ne megúszni, elkerülni akarj valamit, mint mikor próbálsz valamit ellökni magadtól, amihez hozzáérni sem nagyon akarsz. Hanem azon legyél fejben, hogy hova akarsz menekülni, hova akarsz érkezni és akkor eleve aszerint irányítod az autót, hogy az általad elképzelt nyomvonalon haladjon. Előbbi esetben lehet, hogy elkerülöd azt, amit megúszni akarsz, cserébe belecsattansz majd másba, amire addig nem figyeltél.

Ezek viszont nem tartottak sokáig. Utána egyből következett egy kis elméleti oktatás ideális ívről, kanyarvételről, fékezésről, stb. Ezt demostrálandó, az oktató mögött mentünk pár kört, aki mutatta az elmélet gyakorlati megvalósítását. Itt be tudtuk gyakorolni a dolgokat.

Ez után következett a szabad pályázás, ahol összerakhattuk az addig tanultakat, meghajthattuk rendesen az autót az új tudással felvértezve. Ez a része volt szerintem a csúcsa a dolognak. A "kiképzés" után ugyanis bátran, a határáin autózva hajthattuk a gépet és magabiztosan próbálgathattuk mit tud. Anélkül, hogy attól kellene rettegni, hogy mi van, ha elmérek valamit. Közúton biztos nem mertem volna ezt gyakorolni. Így viszont ezt a tudást már a napi vezetésbe is át tudom vinni, sokkal jobban ismerem az autó viselkedését és határait. Amit közúton nem mertem volna magamtól próbálgatni, tesztelgetni, azt itt megtehettem és most már magambiztosabban hajthatom a gépet máshol is.

Így utólag visszanézve, talán egy ilyen tréninggel kellett volna kezdeni. Voltam már néhány vezetéstechnikai tréningen, de magasan ez volt a leghasznosabb.

A napot egy köridő méréses versennyel zártuk. Álló rajtból indultunk, ami kicsit furcsa volt, hisz azt nem gyakoroltuk. De azért sikerült megcsípni a 3. helyet.

Még márciusban foglaltam időpontot a márkaszervizbe, hogy ha bármi probléma előjön az autóval kapcsolatban, akkor azonnal tudjak menni. Érzetre végül semmi gond nem volt, de ha már megvolt az időpont begurultam egy átnézésre. A kedvenc szerelőm, Csaba, át is vette az autót és együtt megnéztük. Örömmel konstatáltam, hogy még egy pici olajfolyást sem találtunk sehol.

Mikor fóliáztattam és kerámiáztattam az autót '21 augusztusában, kaptam ajándékba egy kerámiabevonat ápolót. Elvileg ez segít visszaadni a hidrofób, víztaszító hatást, ha már kezdene csökkenni. Bár a szakember szerint ez utóbbi egyébként nem jelenti a kerámiabevonat romlását vagy eltűnését.

Sokáig halogattam a dolgot, mert azt hittem, hogy egy hosszú, macerás munka lesz, mint mondjuk egy wax-olás, de néztem róla pár videót és rájöttem, hogy nincs itt különösebb hókuszpókusz. Csak át kell törölni vele az autót.

Az eredeti célom az volt, hogy szezon kezdete előtt még megcsináljam ezt az autón, így magabiztosan estem neki a műveletnek. Tényleg nem volt egy nagy tehetséget igénylő dolog. Hogy tényleg hatékony volt-e, az még nem derült ki teljesen, mert egyből el is raktam a garázsba az autót. Mindenesetre elsőre ránézésre jónak tűnt az eredmény.

Sikerült úgy megállnom, mikor októberben szereltem fel a dobbetét-védőt és a kocsi kerekeinél matattam, hogy egy csavarnak, mely a hátsó abroncsba fúródott, pont látszott a feje. Ki tudja, mióta lehetett ott... (vagyis aug. közepénél biztos nem régebben, mert akkor rakattam fel azokat a gumikat). Nem eresztett, így mivel már épp leraktam a kocsit a télre és már nem terveztem utat sehova, nem nagyon idegeskedtem rajta.

Beszéltem a gumissal és mondta, hogy majd csörögjek rá és guruljak oda, megnézi mit lehet tenni. Idén kicsit korábban érkezett a hideg, így október végétől már eléggé be volt táblázva a gumicserékkel. Időpontot kb. másfél hétre tudott adni, viszont én csak jó időben, szárazon gurultam volna oda. Esőben, de főleg hóban, latyakban nem. Az időjárást pedig másfél hétre előre nem lehet kiszámítani. Erre rájött, hogy a november és a december is elég csapadékos lett, így végül újév első hetében jutottunk oda, hogy meglátogassam.

Sikerült is kapásból úgy leparkolni, hogy a csavar pont látszódott. A gumis egy fogóval megmozgatta kicsit, egyből elkezdett sziszegni. Oké, akkor ez átment rajta...

Lekapta az abroncsot a felniről és kiszedte a csavart. Kiderült, hogy egy viszonylag kisebb facsavar és egyenesen ment keresztül a futófelületen, tehát szerencsém van, könnyen javítható.

Persze kicsit aggasztott, hogy mennyire biztonságos így a gumi, hisz azért be szoktak figyelni 250 km/h feletti sebességek is. Megnyugtatott, hogy ezzel nem lesz gond, mivel egyenesen ment rajta keresztül, nem nagyon roncsolta a teherviselő szöveteket. Ennél jóval nagyobb lyukat is javított már egy X6M abroncsán, ami mégiscsak bő 20%-kal nagyobb teljesítményű és jó 50%-kal nagyobb tömegű autó, mint a Giulia Q. És az elfutott vele addig, amíg le nem kopott róla a gumi.

Hát jó. Az enyémbe végül a legkisebb, 3 mm-es gomba is majdnem nagy lett. Így aztán, hogy végignéztem a javítás menetét is, megnyugodtam, hogy nem lesz itt gond, ennek bírnia kell.

Egy új abroncs 150 ezerbe került volna, így megúsztam 7 ezerből :D

Ismert tervezési hiányosság a Giuliánál, hogy az első kerekek mögött a filc dobbetét előbb-utóbb beszakad a küszöb felett, mert a esős időben, nagyobb sebességnél az oda zúduló víz nyomását nem bírja el.

A probléma kiküszöbölésére merev védő elemeket kell helyezni a dobbetét veszélyeztetett pontjára. Ezek 3D nyomtatóval, PETG-ből készültek. Felhelyezésük nagyon egyszerű. A patent kiszedve tökéletesen passzolnak a küszöbhöz és elég ugyanazt a patentet visszahelyezni, az meg is fogja.

Egy gonddal kevesebb.

Elértük a 20k km-t, ehhez 26 hónap kellett. Épp elhagytuk Tevelt és az országúton fordult át a számláló.

Ahogy az előző posztban említettem, kiderült, hogy a hátsó abroncsok már szinte használhatatlanra koptak. Az előző hétvégi pályanapozásra már nem érkeztek meg az új abroncsok, így a régieket még inkább nullára redukáltam.

Ma viszont felkerültek az újak. Újra gyári szerelésű, Alfa homologizációval rendelkező Pirelli P Zero Corsa Asimmetrico 2 abroncsokat rendeltettem be. Nem egyszerű hozzájutni, de ügyes gumisom van, tudja honnan kell beszerezni.
Most már újra maximális tapadás mellett lehet használni a hátsó tengelyre adott nyomatékot.