Valahol kifújt a kipufogó, korábban odaüthették valahova, mivel alul volt rajta egy hupli. Hidegen csattogó hangot adott. Kapott egy bontott példányt, csak párban tudtam megvenni, elvileg 7.000 km-t futottak. Cserélve csak az első lett.
Visszakerült a Wizard kipufogó.
Wizard Exhaust
Kozi’s Garage
A Wizard kipufogóval nem menne át műszaki vizsgán, ezért vettem a gyárival megegyező Imasaf középdobot és végdobot. Későbbiekben ha fontos lesz a gyári állapot, akkor még jól is jöhet.
Gyári számuk: 60676396 és 60676397
Kozi’s Garage végezte a beszerelést.
Forgalomból kivonva várja a tavaszt és a műszaki vizsgát.
...annál lényegesen jobb, mint volt. Nem véletlen, hogy március óta nem született egyetlen egy poszt sem, hisz a nálam töltött három év alatt amolyan "tojotává" forrta ki magát a 156-os. Még mielőtt vendettába kezdenek a valódi hithű Toyotások leszögezem, hogy nem véletlen az idézőjel. Csak amolyan "azéntojotám" lett a szarolasz. Jön, megy, dudál, világít, teszi a dolgát ahogy kell, de azért akadt egy pár apróság amitől egy igazi Corolla tulajdonos eret vágott volna, én viszont örömmel nyugtáztam: "ja csak ennyi"? Feltűnt például, hogy egyre kelletlenebbül dolgozik a hátsó ablaktörlőmotor, míg végül egy esős áprilisi estén úgy nem gondolta, hogy csigatempóval elvánszorog a 12 órás pozícióig, majd megáll teljesen függőlegesen. Onnan pedig se jobbra, se balra nem volt többet hajlandó kitérni.
Mivel egész jól megvagyok nélküle, így az EGR eltávolításhoz hasonlatosan ismét az autóiparban oly divatos irányzat, a súlycsökkentés áldozata lett az ehhez kapcsolódó alkatrészkupac. Kibontottam az egész miskulanciát a csomagtérajtóból, majd egy 35mm-es gumidugóval beragasztottam a helyén tátongó lyukat. Nem utolsó sorban sokkal jobban is tetszik így...
Aztán a pandémia közepén (igaz már egész régóta gyanús volt) feltűnt, hogy a McDrive-ban állva (a nagy #maradjotthon ideje alatt szinte semmi más opció nem állt rendelkezésre a szép kártya felhasználására, így be kell vallanom, hogy bizony áldoztunk néha ily módon - szigorúan este 21 óra után - az "egészséges életmód" oltárán) felmegy a vízhőfok egészen a 100-as jelig, anélkül, hogy a hűtőventillátor bekapcsolna. Másnap kiszereltem az ellenállást, s a fenti képen is látható nem túl bizalomgerjesztő látvány fogadott. Rendeltem egy újat, kicseréltem, s visszatért az 1-es fokozat - azóta klímázás közben sem ordít állandó jelleggel ki-be kapcsolgatva a 2-es fokozat.
Mivel ezeket leszámítva tényleg semmi nem jött elő a Toy...akarom mondani az Alfán, így rászántam magam egy az E39-en annó elvégzett low budget állagmegóvásra, immár tanulva az akkor elkövetett hibákból is. Leginkább a küszöbökön, és a motorháztetőn levő festékfolytonossági hiányoktól akartam megszabadulni, de elkapott a gépszíj, és festegettem még imitt-amott, amitől a végeredmény meg olyan lett, amilyen...
Első körben kaptak a rozsdás részek Brunox rozsdaátalakítót, majd cinkes rozsdagátló alapozót és jó vastagon alvázvédőt. Egy hét száradást követően erre fújtam a színt, és a lakkot. Sajnos a rücsi azon egyenetlenségeit, amiket a fekete szín jótékonyan elrejtett, azt a csillogó ezüst most kiemeli, de kellő távolságból és hunyorítva azért elfogadható. Ami viszont sokkal fontosabb, hogy van rajta anyag rendesen, s már nem a pőre lemez kapja a külső behatásokat.
A motorháztetőn kicsit fillerezni és csiszolgatni is kellett, hogy a körülményekhez képest sima legyen a fényezendő felület, ami a legvégén össze is lett polírozva, így a színeltérést leszámítva egész egységes lett a végeredmény. Szép ugyan nem lett, hisz ahhoz telibe kellett volna fényezni az egész motorháztetőt, de annál jobb, mint volt, s remélhetőleg rozsdásodni sem fog.
Mivel facelift-es modell (még ha csak másfeles is), színrefújtam az eddig fekete ködlámpakereteket, majd hogy jól megzavarjam a díszléctrollokat (az igazság persze az, hogy így sokkal jobban elrejti a felületi hibákat), az eddig színrefújt díszléceket feketére festettem, mint ahogy az a ráncfelvarrás előtti példányok esetében volt. Tartottam tőle, hogy vállalhatatlan lesz, ha az olasz designerek által megálmodott konzisztenciát megbontom, de a végeredmény meglepően jó lett.
Valahol itt kapott el a gépszíj, s ha már lúd, legyen kövér alapon lefújtam a tető első, mára teljesen lepattogzott, lakkhiányos részét is. A végeredmény annál lényegesen jobb, mint volt, de erre is igaz, ami a motorháztetőre - így részben javítva azért látszik az eltérés...
Végül előkerestem a még annak idején a Suzukira vett (hú te jó ég milyen régen volt az) kipufogóvéget. Anno túl nagy lett, de a Toyot...akarom mondani az Alfára pont passzol a 60-as vég. Kicsit kellett ugyan vágni a gyári végből, hogy kellően beüljön a lökhárító alá, de megérte, mert a végeredmény kimondottan tetszetős lett.
Ha így folytatja, akkor csak a jövő áprilisban esedékes műszaki előtt kellene a két hátsó lengéscsillapítót kicserélni - mielőtt még leszakad róluk a rugótányér - mert elég rozsdásak a kényes részen. Ettől függetlenül tudom, hogy előbb-utóbb kigyógyul a skizofréniából, s újra Alfaként fog viselkedni, kiharcolva a neki járó figyelmet...
Régi vágyam vált valóra RB cartárs jóvoltából. Eladta a 156-osát, a Supersprint rendszert pedig külön árulta. Hengerfejtől a végéig. Minden passzolt a gyári helyekre, semmit nem kellett mókolni. Ki lett cserélve a sortömítés, Reinzet kértem.
A képeken a gyári rendszer mellett látható a Supersprint.
Pénteken belevágtunk, és rendbeszedtük az első futóművet. Szinte már a vásárlás óta hurcoltam a csomagtartóban a javításhoz szükséges alkatrészeket, de csak most érett meg bennem annyira a dolog, hogy a tettek mezejére lépjünk. Két kis hitvány gumidarab cseréje miatt kinek van kedve csak úgy "ad hoc" leengedni a bölcsőt? Ettől függetlenül abszolút megérte, hisz köszönhetően végre teljesen lógás és kopogásmentes lett a futómű. Aztán ha már úgyis ennyire szét lett borítva az autó, kicseréltük a jobb alsó lengőkart is. Ez utóbbin még nem lógott semmi, de a gömbfej szakadt porvédőjét elnézve inkább múltja volt már, mint jövője. Ha már végre bekerült a műhelybe az autó, s hogy pár hónap múlva ne kelljen emiatt újra szétszedni, kicseréltük a szintén pályafutása végén járó kormos rezoncsövet is. A végén egy laza futóműállítással zártuk a napot, mert a bölcső leszerelése miatt kicsit elmászott a kormányközép, de attól tartok, hogy ezt meg kell ismételjük, mert bár minden érték "zöld lett" a monitoron, érzésre viszont nem lett százas az egyenesfutás. De ez már csak gyerekjáték lesz...
Cserélve lett a középdob mert a végét járta.
Cuccos: 16.200ft
Support: 12k
Km: 170294
Újabb pár nap pihenő után a kocsi kárpit mögötti szigetelése 100%-os végre valahára. Ezen kívül a jobb oldali tükör fekete laprésze is ki lett cserélve egy vadonatújra, erősebb gázrugók kerültek a csomagtartóba és már csak két közepes terhelésű rugó választ el attól, hogy a csomagtartó varázsütésre nyíljon ki, magától. Ezen kívül átesett az első tuningolásán is a gép, mégpedig a szelep ellenállást szüntették meg, így a kocsi most már sziszeg a váltásnál és új króm véges kipufogóvéget is kapott!
A következő nagyobb tuningra egy ideig még gyűjteni kell, de a jövő héten tervezem berakni a csomagtartó rugókat,egy szett új H1-es nightbreakert és befejezni a belső ledesítést, azaz a csomagtartóban lévő lámpákat kicserélni és a kesztyűtartóban lévőt életre hívni.
Fiat Boldizsár
Olaj, szürő, pollen, katalizátor átvizsgálás, levegő betétek cseréje.
A kipufogó tartó egyik gumibilincs elszakadt, így az zörgött. Garanciába kellett volna cserélniük, de kiszámlázták a kb. 2500 Ft-os munkát 12.000 Ft-ra.
Itt már kezdett elegem lenni a Boldizsárból..