15 év után, immár a negyedik Alfámmal ugyanazon a helyszínen jártam 2018 első napján, Alsóörsön! Hogy telik az idő és mennyi minden változik... Egy örök: az Alfa Romeo szeretete! :)
Két dolog motivált, mikor belefogtam:
1. Családilag fázósak vagyunk, és ez a régi dízel nem túl gyorsan melegszik be reggelente. Valami megoldás kellene, hogy hamarabb fűtsön.
2. Ha már belekukkantottunk a motorba és kiderült, hogy mennyire újszerű a blokk, illene meg is óvni. Köztudottan a hidegindítás okozza a legnagyobb kopásokat.
Már a jtd-nél felmerült, hogy be kéne építeni egy elektromos motor előmelegítőt, mert nagyon hasznos, a fenti két problémán hatékonyan segít. Valahogy mégsem valósítottam meg. Most került elő a téma újra, végre bele is fogtam. Remélem sikerül...
Az alap felállás az volt, hogy beszéltem a Defa (és Calix) forgalmazóval és kiderült, hogy az Alfa Romeo 146 TD-hez nincs egyik gyártónak sem szettje. Univerzális szett van, aminek a bekötését magamnak kell kitalálni. A fűtő egység 63e Ft, hozzá a kábel közel 20e. Nos ezt átgondoltam kicsit.
Felhívtam Hetényi Lászlót (http://dieselelomelegito.hu/), kicsit tájékozódtam, majd rendeltem tőle egy általa gyártott vízmelegítőt. 600W-osat kértem, a TD vízkör térfogatához elvileg elegendő. Miután megérkezett, elkezdtem összeállítani egy szettet.
Kezdtem a kozollal és a melegítő egység helyének kitalálásával. A kis kék bojler az akkumulátor alá fog kerülni, a fűtőradiátor szintje alá. A fűtőradiátorból a hengerfejbe menő 16mm-es csőszakasz lesz megszakítva. Ehhez gyári csövet sem kell vágni, mert a hengerfej mellett egy fémcső jön előre, aminek a végén egy 10cm-es gumicső kanyarodik vissza a hengerfejbe. Ezt a csövet leveszem és a két felszabaduló csonk közé kerül a fűtőegység.
A konzol összerakása után elsétáltam a közeli bontóba. Kértem 16-os vízcsövet. Mutattak egy Ducato-t, aminek a hátulja dugig volt mindenféle csővel. Tessék, válassz. Turkáltam kicsit, aztán ami a kezembe akadt két megfelelő átmérőjű cső, azt elhoztam. Nem sokat gondolkoztam a formájukon, gondoltam legyen benne kanyar, aztán majd kiadja. Ahogy szokott lenni, a megfelelő alkatrészek bújtak elő, tökéletesen megoldható velük a bekötés, szépen kikerüli az előremenő cső az intercooler csöveket. És még gumi távtartó is volt rajtuk, ami szintén jól jön.
Bepróbálás után jött az elektromos csatlakozás kigondolása. Két dolgot nem akartam. Konnektor dugót a motortérbe (és minden reggel nyitogatni a géptetőt) és szétfúrkálni a lökhárítót. 1-2 órahossza elment vele, mire kitaláltam a megoldást. Terveztem egy "ördöglakatot", amit az első vonószemre lehet ráfordítani. Pont olyan méretű, hogy csak bizonyos szögben lehet bebújtatni a vonószembe, majd elfordítva masszívan rögzül. Ezt is bepróbáltam, tökéletesen működik az elgondolás :-)
Emiatt a megoldás miatt a motortérben is oldhatónak kell lenni a 230-as kábelnek, úgyhogy gyártottam egy kábel szettet. Közben szépen kialakult a színkód is. Az előfűtőhöz tartozó alkatrészek a kék színnel jelölik, hogy mihez tartoznak. Maga a fűtő kék, így a vezetéket is kék védőcsőbe húztam, kéken jelölt bilincseket kaptak a csövek, és a vízmentes Weipu csatlakozók is fekete-kék színűek. Ez csak azért, mert így elegáns :-)
Előkerült a fiókomból egy 10 éve nem használt időkapcsoló is. Kipróbáltam, működik. Így mára elkészült a szett. Úgy gondolom ér annyit, mint a Defa-féle univerzális, és harmadába se került az egész.
A konzol már pár napja állja a mechanikai próbát az autóban, a többi alkatrész pedig a beépítésre vár. Elvileg innen már nem nagy munka, csak a helyére kell illeszteni, feltölteni vízzel és lelégteleníteni. Végeredmény, tapasztalatok hamarosan!
UPDATE 2017.12.16.
Ma beépítettem a helyére úgy, hogy a vízcsövek még nincsenek bekötve. Az aknán, hűtővíz leengedés után fog menni, mert az egyik bilincshez nem lehet hozzáférni, kicsit bontani kell hozzá. Szóval egyelőre mechanika tesztelés, ha valami meg akar lazulni, most szóljon, míg nincs víz a rendszerben.
És igen, ezt a különleges Kilométeróra állást is megörökíthettem! :)
Elérkezett az idő, hogy a gyári szivargyújtót száműzzem az utastérből. Egy USB-ről töltendő készülék már kevés volt (telefon a navinak + fedélzeti eseménykamera), így rendeltem Csájnából piros LED-es dupla USB töltőt.
A gyárit kissé nehézkes volt kiszerelni, úgy értem a gyári fém hüvelyt előbb kihúzni a műanyag tégelyből (1. kép), hogy utána ki lehessen buktatni a hamutartóból a világítása konzoljával.... Ehhez egy binder csipesz volt segítségül (2. kép) A kínai USB-s cuccot vízálló motorcsónak USB aljzatként árulták, arról a gumi zárókupakot lehagytam, betekertem a gyári műanyag anyával (amiből faragni kellett, mert a GT szivargyújtójában nem fért el 1 mm híján) (3. kép)
Végül bekerült, szép, összhangban az egésszel! :) (4. - 5. kép)
Pénteken (Odometer ~ 130 000 Km) elvittem az autót műszaki vizsgára. 30 perc alatt kész lett, de kb. 20 perc volt még a papírmunka...
Mióta bejelentették, hogy megszűnik a környezetvédelmi besorolást jelző matrica, rettegtem, vajon nekem is összekapirgálják-e majd csiszolóvászonnal, mint egyeseknél a rendszámot vagy sem? Nos, letörölték vegyszerrel, de kicsit szétkenték és ott maradt a nyoma is. Ráadásul a betűk fekete részéből is 'kiradíroztak' egy picit :(
Otthon neki láttam féktisztítóval, de az óriási melegben azonnal elpárolgott, ahogy elhúztam felette. A mindenre alkalmas csodaszer, a WD40 viszont nem hagyott cserben! :)
Képek a műszaki vizsga után, előtte - utána.
És nem a szó "fizikai munkát" jelentő értelmében. Számomra is hatalmas meglepetés, de így az első közös 10 000km-en túl azt a konklúziót kell levonjam az Alfáról, hogy nagyságrendekkel kevesebb munkát ad, mint eddig bármelyik BMW-m. Az persze árnyalja a képet, hogy míg a bajorok amolyan hobbyjármű státuszban voltak nálam, addig a 156-os abszolút használati eszközként kezdte pályafutását. S ez pont amiatt, hogy mindezt a lehető legkevesebb törődést kérve tette ezidáig, megváltozni látszik. Kezdettől fogva szerettem, de ennyire "hálás" tényleg csak egy ilyen "menhelyi kutya" tud lenni, így előbb utóbb nekem is foglalkoznom kell vele a kötelező menetbiztonságon felüli dolgokon kívül is, mert egyszerűen megérdemli. Májusban sikeres műszaki vizsgát tett, minden probléma nélkül ment a dolog, de ez nem is volt kérdés. Ekkor került rá egy utángyártott motorburkolat a szanaszét törött gyári helyett, mely sokszor már menet közben is leért az aszfaltra. Ellentétben az E39-hez vásárolt darabbal, ez meglepően jól passzol, minden csavar helye meg, és hellyel közzel ott is van rajta, ahol lennie kell. A legidegesítőbb jelenség a tetőablak beázása volt, melynek a vége az lett, hogy amolyan igazi falusi mód "körbeszilóztuk" az üveget, és kivettem a biztosítékát, hogy még véletlen se nyomkodhassa senki a jövőben. Aki ismer tudja, hogy távol áll tőlem az effajta igénytelenség, s erre már csak amiatt kellett ráfanyalodjak, mert figyelembe véve az autó vételárát, egyáltalán nem volt gazdaságosan javítható a hiba. Mentségemre legyen mondva amit tudtam, azért megtettem, hogy maradhasson a tetőablak, mint működő extra - első körben a tetőkárpitot folyton átázó részen lebontva lokalizáltam (legalábbis ekkor még úgy gondoltam) a víz forrását. Úgy tűnt, hogy a bal "A-oszlopban" lefutó vízelvezető cső tetőablakhoz csatlakozó részénél szivárog a víz, melyre egy awab bilincset téve sikerült egy pofont adnom a szarnak - mondanom sem kell, ugyanúgy beázott. Ekkor felmerült, hogy mi van, ha a túloldalon a szélvédő alatti esővályúban nem tud elfolyni a víz, melytől megtelik a cső, s emiatt csepeg felül a tetőkárpit mögé. Mint az alábbi képeken jól látszik, az elmélet megállta volna a helyét, mert egy zsák virágföldet sikerült eltávolítanom innen, de azon felül, hogy végre tiszta lett a csatorna, s le tudott folyni az esővíz, mindösszesen annyi haszna volt a dolognak, hogy megtudtam, az átmeneti szérián már a kesztyűtartó mögött van a pollenszűrő, és nem itt. Ha már megvolt a helye cseréltem pollenszűrőt, és kifertőtlenítettem a klímát, de a beázás maradt. Elkezdtünk állítgatni a mechanikán, hogy jobban álljon az üveg, melynek annyi gyakorlati haszna lett, hogy sikerült szintbe hozni a tetőlemezzel, s ezzel minimalizáltuk az addig elég jól észrevehető szélzajt, de az első eső alkalmával jobban beázott, mint eddig bármikor. Ekkor vált világossá, hogy új gumitömítés nélkül a régi napszítta kemény vacakkal sosem lesz ez jó, de annak az autó vételárának 15-20%-át is meghaladó értéke miatt egyszerűen nem éri meg tovább küzdeni, s meg kellett lépjük a fentiekben már említett legköltséghatékonyabb megoldást. Üvegtető természetesen maradt, napsütéses téli napokon jól fog jönni, de a nyithatóságot feláldoztuk az inkontinencia megszüntetésének oltárán... Apránként a nagyszerviz is megtörtént az autón, kapott új levegő és üzemanyagszűrőt, s egy új levegőcsövet a régi toldozott-foldozott szar helyett az intercooler és a szívósor közé. Evvel megszűnt a hosszabb menet után álló helyzetben érezhető égett olajszag az utastérben, ugyanakkor sikerült előidéznünk egy eddig meg nem levő - s talán az első valódi hibát a 10 000km alatt - az autón. Történt ugyanis, hogy egyszer csak hibalámpát gyújtott az autó, s teljesen elerőtlenedett. Másnap kiolvasva a turbónyomás (MAP - szívócsőnyomás) érzékelő szakadásával összefüggő hibakód volt a befecskendező számítógép hibamemóriájában. Ezt egy utángyártott ERA gyártmányúra cserélve (tudom nem a legjobb, de szombat délelőtt csak az volt helyben polcon) meg is oldódott a probléma. Végül megtörtént a vásárlás óta halogatott olajcsere is (Mobil 5W-40 Super 3000), melynek keretében kicseréltük a turbó és az intercooler közti gumicsövet is - legyen már új az is címszóval. Ugyanekkor megejtettük a már szintén kezdetek óta esedékes kárpittisztítást is - ég és föld a különbség, szinte másik autó lett belülről. Jelenlegi élethelyzetemből fakadóan szerintem maradni fog egy darabig az Alfa, s emiatt ha továbbra is ilyen hűséges társam lesz, megérdemel egy kis kényeztetést is. Az első futómű még mindig kopog egy kicsit, melyhez megvan minden alkatrész a csomagtartóban, de a bölcső leszereléséhez még hiányzik a kellő elszántság, de előbb utóbb meg kell ejtsük. Tél előtt kapni fog egy alvázvédelmet, s ha esetleg van valami probléma az alján, az javítva lesz. Jövőre mindenképp vezérlést kell rajta cserélni, valamint szeretném a lehetőségekhez képest vállalhatóvá tenni a külsejét is - tetőt, motorháztetőt, s a két lökhárítót ha meg tudom oldani jó áron, akkor újrafényztetem - s akkor kéne rá négy alufelni. Aztán ha tart a lendület ki kéne javíttatni a vezetőülés oldaltámaszának megrogyott töméseit is, hogy ismét úgy tartson, mint újkorában. Na majd meglátjuk...
Bár klubos esemény, ide írom le, itt van alkalmas blogmotor. Szóval a verseny... Nagyon vártuk, a gyerekek is nagy izgalommal készültek, híresztelték az óvodában, iskolában, hogy autóversenyre megyünk :-)
A rajt Várpalotán a Thury várban volt, a szállásunktól egy szűk órányi autózásra. Kicsit késve szedtük össze magunkat, úgyhogy elég tempósan száguldottunk a helyszínre. Nem is maradt sok időnk tenni-venni, már indulhattunk is a Selénia állomásra.
Idén először nem én vezettem. Még annak idején a Hercegkúton az én vezetési stílusom a haradik helyre volt jó, aztán pár évre rá egy 7. majd egy 10. hely is összejött, de egyre csak hátrébb kerülünk. Úgyhogy idén taktikát váltottunk, Kinga vezet. Nem volt önbizalma, már a Selénia ponton át akarta adni nekem az ügyességi feladatot. Na mondom ne már... aki szebben parkol nálam, az simán megold egy ilyen kötél körbevezetős feladatot. És így is lett, szerintem életünk legjobb Selénia állomásos pontszámát hoztuk össze. Beleszámolva az egész jól sikerült Selénia totót is Csöriéknél.
Az itinert az első kanyarnál elrontottuk, de sebaj, mert aztán helyre került minden. Később már csak apróbb malőrök csúsztak be, a mi számlálónkhoz képest nagyon csúszkáltak az itiner szerinti jelzések. Forgalom alig volt, Kinga szépen vitte a kis autót, bár utólag kiderült, hogy ennyire nem kellett volna szigorúan értelmezni a KRESZ szabályokat :-) A kanyarokat fűzte rendesen, gyorsak is lettünk idén is.
Gyönyörű utakat jártunk be, szokatlan kényelemben. A kis TD szinte meg sem érezte a patchwork szerű bakonyi utakat. Meglátogattuk Öskün a kerektemplomot, Zircen az apátságot, Bakonybélen a kálváriát, testközelből megnéztünk egy hatalmas szélturbinát... szép volt és érdekes
A Thury várban is könnyen telt a beérkezés után az idő. Mindig mondogatjuk, hogy "idén megnyerjük", pedig igazából nem is a nyerés hajt minket. Ez egy igazi örömautózás, egy jó kaland. Volt már jobb helyezésünk, de jobb kalandunk talán még nem. Nagyon jó választás volt az öreg 21 éves autó, ez így nagyon kerek volt, kicsit kiszakított a mindennapokból. Köszönjük a szervezőknek a rengeteg munkát amit beletettek. Ha lesz jövőre is Selénia Rally, mi biztosan ott leszünk!
Lyukas volt már egy ideje a flexibilis cső a kipufogómban, amitől fura visszhangot kapott az 1.9 Mjet. Külön, univerzális flexi csövet is lehet kapni, de azt el kell vinni kipufogóshoz, aki vagy húzza a száját vagy nem, vagy megégeti az alvázvédőmet vagy sem, de hogy em ingyen vágja ki és varrja a régi helyére, az biztos! Akkor inkább megvettem az egész darabot egyben (1. kép), a munkadíjat megspóroltam, meg a rettegést és beszereltem saját maga. Igazából az egész munka megvolt egy fél óra alatt, sőt még cink spary-vel körbe is fújtam az utángyártottat (2. kép), hogy a hegesztéseknél se kezdje ki hamar a rozsda, miután hallomásból rémtörténetekkel álmodtam :D Kapott előre / hátra új tömítéseket is.
Ezzel a darabbal most kifejezetten jobb lett a (ki)"nézése, meg a járása" is halkabb! ;)
(3. kép)
Úgy döntöttem, hogy lecserélem a gyári szatén (alumínium színű) tükör borítást a GT-men. Meg is rendeltem házhoz szállítással a Prasco márkájú krómozott tükörborításokat (1. kép) Megjegyzés: az Alfa 147 és a GT ugyanazt a borítást használja, tehát mindkét típusra tökéletesen jó!
Biztonság kedvéért egy pokrócot a küszöb alá tettem, de a tükörlapot a fűtőszál vezetékei egyébként is megfogják. A tükörlapot a motorral úgy állítottam, hogy alul a lehető legnagyobb rést hagyja, alá két kárpitleszedővel befeszítve egy idő után elengedi a tükörlap hátulján a beakadt pöcköket. Utána csak a vezetékek saruit kell lehúzni (2. kép) és a tükörlapot biztos helyre tenni.
A gyári borítás levétele nem volt bonyolult vagy időigényes feladat, egy kárpit leszedő készlettel 25 perc alatt megvolt a két oldal! (3. kép) A gyári szatén, vagy színre fújt dísz tükörborítás 4 füllel és pár pozícionálóval, valamint a tetején egy fél körívvel "kapaszkodik" a tükörházba (4. kép). Kárpitleszedővel befeszítve egy idő után megindul és aztán le is pattan, anélkül, hogy bármely fül letörne. Nem kell a negyedik miatt lebontani a fél tükröt, anélkül is elengedi, ha felülről indítjátok a bontást!
Egy fotót készítettem a gyári alus és az utángyártott krómos tükörborítás közti különbség érzékeltetésére (5. kép)
Az utángyártott nem fog egyszerűen a helyére menni, az alsó nagyon csorba és miatta el is állt az alja, mert megfeszítette a házban. Ezért újra levettem és fém körömreszelővel laposabbra reszeltem a felületét.
Az összes fület bekentem gépzsírral és így egy-két tenyérrel nyomással a helyére pattant minden fül. Letakarítottam a házat, az autót lemosta és lefotóztam. Nagyon feldobja a kocsit, gyakorlatilag érthetetlen ez a szatén (alu) gyári borítás, főleg, hogy a faceliftes GT-k elején minden krómozott, kivéve persze a Q2-esekét :)
Sokkal jobban néz ki az autó, mobilos fotók nem tudják visszaadni azt a csillogást, amit az életben nyújt!
Amivel vettem lökös már gyorskötözővel volt hozzáfogva, és rendkívül ocsmány volt. Sikerült egy orros beállásnál leszakítanom sajna. (hülye is voltam meg nem is, bőven elfért volna, csak az a tákolt lökösnek lógott az alja és beleakadt a padkába) Volt lökhárítósnál aki visszarakta, de megint balek voltam. Ezúttal már beszereztem egy tökéletes állapotú faceliftes lököst, ami színre volt fújva. Felraktuk, most fasza, és már odafigyelek, hogy csak fenékkel állok be mindenhova. :) Pofásabb is így az autó, majd hátulra is be fogok szerezni egyet.
Az első féktárcsákat lefestettem pirosra, ez is sokat dob rajta. :)
