Blog >> giulia
A Giuliával úgy éreztem, hogy el kell jönnöm a Halesz által meghirdetett közepes sebességű tréningre. A műgyantás tréninget korábban a 159-cel kipróbáltam, nem is kérdés, hogy mennyire hasznos egy ilyen alkalom, amikor profi instruktorokkal, veszély nélkül kipróbálhatók a határhelyzetek.
Ha már adott volt a lehetőség, ki is használtam, és minden szituációban megpróbáltam "elmenni a falig", amire buzdították is a résztvevőket. Nagyon megérte, még egy félig megölt gumi árán is. Nem sajnáltam se gumit, se bóját, akartam tudni, hogy mit tudunk együtt a Giuliával.
A tréning remekül volt felépítve, nagyon sokat adott. Egy kettes memórián eltárolt normális üléspozíciót pl. XD
Elsőre a pályabejáráskor ez a hangvilla gyakorlat rendesen félelmetesnek tűnt, nagyon szűk helyen kellett viszonylag gyorsan sávot váltani. Ahogy szoktuk a dolgot, úgy nehezedtek a feladatok, és lényegében mindenki meg is tudta oldani őket, szóval nagyon jól az átlag sofőr tudásának a határa körül feszegettük a dolgokat. Néha repült a bólya, néha nem, tényleg lehetett ízlelgetni, hogy meddig lehet elmenni. Külön tanulság a kívülről/sofőr szemszögből látvány közti különbség. Bent sokkal drámaibbnak tűnik az egész, mint ahogy az kívülről látszik.
A mi csapatunkban volt 4C, Giulietta QV, 166, GIulia Q4/Super és Stelvio is. Mindegyik volt olyan erős és jó, hogy kb. a gumin és a sofőrön múlt a legtöbb. És szerintem mire oda kerültünk, hogy körözzünk párat a versenypályán, kb. egy szintre is hozták a feladatokkal a csapatot, élmény volt nézni a többieket, látszott, hogy ami a gumiból kifér, azt mindenki próbálta elkérni az autójától. Néha kicsit többet is.
Fel is hangzott többször a rádióban, hogy "tiszteljük meg azt a téli gumit!". Nos ez nekem sem sikerült, lényegében vagy az eleje, vagy a hátulja állandóan úszott az autónak, de hát gyerekek ez a Giulia elképesztően jó... A "virágágyást" érintőlegesen meglátogattuk többen is :-) Valódi kicsúszás asszem nem történt.
A végén a pályán körözést nagyon élveztem. Sajnos egy kört elvett az autóm színe, mert épp feketének látta az instruktor és összekevert a valóban fekete Q4-gyel, úgyhogy egyel hamarabb levezényelt a pályáról. Mindegy, legalább valami maradt az első gumikból. Kegyetlenül dolgozott az eleje az autónak. Külön élmény volt, hogy a harmadik körben már kicsit tanulva a pályát , az elnyújtott kanyarba úgy tudtam 100 fölötti tempóról beérkezni, hogy fékre dobta a farát, és gázra befeküdt a kanyarba, pont rázókőtől rázókőig befért. Annyira jól összejött, hú de élveztem. :-)
Mindezek ellenére ez az autó egyébként nem erre való, ahhoz puha, szóval csúcs köridőt biztos nem menne, és a gumi az kegyetlenül kevés volt. A kontroll és az élmény viszont tökéletes, nekem ez az autó továbbra is a "megérkeztem" élmény. Legközelebb megpróbálok végre nem évszaknak, hanem tréningnek megfelelő gumival érkezni, ez eddig egyik tréningen sem jött össze :-)
A lenti fotók és a videó a hivatalos profi fotók és Halesz videója, én hasonlót sem tudnék :-)
Eddig halogattam, és néztem a full ferdén felgányolt rendszámkeretet. Zavart, de valahogy nem akaródzott nekiállni. Most viszont a tavasz első fuvallata szerelésre hívott :-)
Télen vettem ragasztót is, iparit, úgyhogy minden adott volt. A legtöbb időt a rendszám formára hajlogatása igényelte. Mikor nagyjából megvolt, takarítás, zsírtalanítás után jöhetett a kétoldalas ragacs. Paff fel a helyére, szemből egyenes. Oldalról meg nem. És fotón sem XD Ez ilyen, egyszerűen így bírtam odahajlogatni.
A tartósságot majd látjuk, szerintem ezerszer jobb mint volt..
Az egyik kulcsomhoz még viszonylag korán beszereztem egy gyári, piros kulcs hátlapot. Nagyon jól néz ki a színes kulcs és a fekete-piros belsővel jól is harmonizál.
Kaptam viszont egy zöldet (Montreal verde) is ajándékba, amit feltettem a pótkulcsra. Meg akkor már rátettem arra is azt a szép kulcstartót, amit szintén kaptam nemrég. Ez bármennyire is tetszik, fémből van, így a "használós" kulcsra nem merném rátenni, mert összekarcolná, koptatná a környezetét, de a pótkulcson jó helye van.
A sokküllős ékszer felnik a téli gumikkal immár az autón, a nyári gumikon már nagyon keresztbe közlekedett, nagyobb tempón is hajlamos volt erre-arra megindulni. Őszintén..én élveztem de nyilván a fékútnak nem tesz jót. Jobb a békesség :-)
Múlt héten sok egyéb tennivalóval összeszervezve elvittem az autót Budaörsre az első kötelező szervizre. Délre volt időpontom, valamivel hamarabb érkeztem. Az autót valóban kb délben bevitték a köztes olajcserekor már megismert üvegkalitkába. Olajcsere, szűrők cseréje és pollenszűrő csere történt, plusz szoftverfrissítés a kanyarkövető lámpán és a központi média egységen. Kérdezték, hogy milyen olajat kérek, hát fene tudja. Kifizettem most a Selénia felárát. Motult vajon lehet ilyen helyen kérni? :-)
Közben most is akadt beszélgetőtársam, Emil gurult arra a 2.4-gyel. Rég találkoztunk, jó volt kicsit beszélgetni. Végignéztük a sok szép gazdára váró Alfát, megtapogattuk a Tonale-t, kielemeztük a bőrök minőségét, és szívtuk magunkba az Alfa Romeok hangulatát :-)
Pár évvel ezelőtt Münchenből Verona felé autózva a tiroli részen egy hosszú 100-as korlátozásba futottam, amit betartva feltűnt, hogy nagyon keveset fogyaszt az autó: nullázás után 5-össel kezdődő számokat mutatott. Azóta tervezgettem, hogy egyszer megpróbálok lassan menni, és megmérni a fogyasztást, de az alkalom sehogy sem akart eljönni. Ebből az autóból egyszerűen árad az élni akarás, eszem ágában sincs vele hosszasan tötymörögni semmilyen körülmények között, mert nem erre született.
Sajnos úgy tűnik, hogy a hatósági áras intézkedések következtében beköszöntött az üzemanyaghiány, napról napra hallani sztorikat, hogy kinek hogy nem sikerült tankolnia, így arra gondoltam, hogy morálisan helyénvaló lenne egy kicsit takarékoskodni, ami tök jó apropó a fenti kísérlet elvégzéséhez. Végre jóvá teszem azt a sok száguldozást! :)
A körülményekről: Budapest-Debrecen az M3-ason oda-vissza, volt némi város is, de szerencsére dugó nélkül. Egyedül voltam minimális csomaggal, klíma végig ment, DNA kapcsoló N állásban, a pályán tempomat 100 km/h-ra állítva. A forgalom nem volt nagy, de azért így is kellett előzgetni, ilyenkor ha a körülmények megkívánták, akkor 120-130-ra gyorsítottam, mert nem akartam feltartani a többieket. Hőmérséklet odafelé 35, másnap visszafelé 32 °C körül, ez tapasztalatom szerint jót tesz a fogyasztásnak, mert ilyenkor ritkább a levegő. Nafta sima 95-ös a MOL-tól, induláskor és érkezéskor ugyanannál a kútfőnél első kattanásig tankolva.
Eredmény: 477,7 km távon 25,44 liter fogyott, ami 5,33 liter/100km fogyasztásnak felel meg. A táv Google Maps szerint 476 km, tehát elég pontosak a számok.
Szubjektív értékelés: a benzinesek között ez egy takarékos utazóautó lehetne, a gyakorlatban azért fogyaszt mégis sokat, mert nem ösztökél takarékoskodásra. Amikor nyomod neki, akkor pedig megy, és ha megy, akkor iszik is. Hogy ez most összességében jó vagy rossz, az már amolyan világnézeti kérdés, én mindenesetre nem szívesen közlekednék úgy vele, hogy annyit fogyasszon, mint ma.
Ja, és hogy elhangozzanak az életszerű számok is: pályán 130-140 körül közlekedve 7.5-8 litert iszik, nyomulós üzemmódban 9-10-et, városban pedig nagyon használatfüggő, nekem jellemzően 12-15 között.
Azóta Giulia kigurult az aszfaltra. Merthogy Giulia "nem akar a földön járni", szárnya meg nincs.. hát kivárta. Nagyjából, mert ugyan aszfaltra gurul ki, de kijutni még csak kerülővel, földúton lehet. Így járt, legalább újra szabad. Már ideje volt, épp kezdtem olyan fölöslegesnek érezni. Bele kellett már ülni és vezetni, hogy visszahelyeződjön a vigyor az arcomra.
Közben a nyári melegben megérett a gondolat, hogy megejtem amit húzok halasztok egy ideje. Az autóban gyári újautó illat, a bőrök olyan szép hibátlan száraz tapintású matt felületek. Valahogy nem bírtam rávenni magam, hogy bőrápolózzam. Mi van, ha nem lesz ilyen többet? Ha nem mattul fel így, foltos lesz, mittudomén. Pedig bőrt az ápoltam már eleget, Zen egy fél tehéncsorda külső borítását tartalmazta. Ez ahhoz képest laza melónak ígérkezett.
Ma végre nekiálltam, Autoglym tisztítóval áttöröltem, aztán jöhetett a balzsam. Amilyen száraz tapintású volt, olyan szomjas is, nyelte, itta a bőrápoló balzsamot. Alaposan beledolgoztam, mégiscsak így lesz tartósan szép, ha megkapja a bőrápolást. Ha már itt a lehetőség a legelejétől elkezdeni...
Tényleg sétagalopp a 159-hez képest. Annyira, hogy még maradt kedvem, energiám a "buffing"-nak nevezett folyamathoz, amikor egy tiszta, száraz mikroszálas törlővel még körkörösen átdörzsölök mindent.
Naná, most még fényesebb kicsit, de meg kéne mattulnia holnapra. Az illat már nem újautó illat, hanem a régi jó ismerős, a bőrápoló illata. Igazából nagyon szerettem ezt a 159-ben is.
Végre újra. Két év szünet után az Alfa Romeo Club Magyarország újra megrendezhette a kedvenc Alfás talinkat. A legutolsó, Hollókőn is egy csúcs rendezvény volt, most is hozták a szintet a szervezők. Szarvason a Liget Hotelben volt a rajt/cél helyszín és a szállás is. Volt olyan mázlink, hogy a családi apartman amit kaptunk a színpaddal pont szemben volt, a "verandáról" néztük az eseményeket.
A verseny szép, érdekes helyeken vezetett idén is. A mentidő is kicsit talán már túlzás is volt, pláne, hogy egy 25 perces eltévedést is sikerült beiktatnuk. Ennyit számít 100 méter az itineren. A Giulia órája végig elég pontosnak bizonyult, de egy helyen és rosszkor volt egy 100m-es eltérésünk. Így egy kis mellékút helyett a 45-ös főúton haladtunk itiner szerint 60-nal bő 10 percig, nem kis útakadályt képezve. Aztán rájöttünk, hogy valami nem oké. A Google map-et hívtuk segítségül, ami még messzebb vitt minket, elfelejtett szólni, hogy forduljunk meg. Szerencsére ekkor már ment a stopper és hátul a kis metek zsenink már kalkulálta, hogy hol kb mikor kellett volna lennünk, és mennyit mentünk rossz irányba 60-nal. Közben száguldottunk vissza a 45-ösön nem lassan, hogy belül maradjunk a fél óra levonáson. Később egy több kilométeres 40-es szakaszon is trükköznünk kellett, kerek 80-nal mentem végig, így 2 percenként 1 percet visszanyerve. Megmentettük a versenyt, visszataláltunk a helyes útvonalra és 23 perc elcsúszást számoltunk, vagyis belül a max levonható fél órán!
Hullafáradtan értünk be, olyannyira, hogy már mi sem tudtuk, hogy mennyit ültünk autóban. Meg voltunk győződve róla, hogy 3ó 52p alatt értünk körbe, és az eredményhirdetésnél, amikor a szintidőtől (4:55?) való legnagyobb eltérés díját osztották, őszintén vártam, hogy mondják a nevem. Aztán sorolták a helyezetteket, mi csak tapsoltunk, örültünk a többiek nyereményeinek. Nagyon váratlanul ért amikor 8. helyezettként kihívtak minket. Ismét az első tízben! Az időnk ugyanis valójában 4:52 volt, vagyis 3 perc pontosan sikerült kimatekozni az eltévedést.
Nagyon jó érzés volt két év szünet után a régi ismerősökkel találkozni. A verseny közben is, a Satya állomás, Lajosék állomása a bejáratánál a gyönyörű 164-gyel, és a sok sok régi ismerős, akikkel így, normál esetben évente találkozunk.
Rengeteg nyereményt, felajánlást osztottak ki idén, három gyerkőccel érkezőként a Körös-Maros Nemzeti parktól kaptunk két belépőt. Ezt ezúton is köszönjük, a gyerekeknek és nekünk is nagy élmény volt a vadaspark látogatás és egy jó két órás kenuzás a holtágon.
Írhatnék még rengeteget, nagy élmény volt. Egy biztos, ha lesz Selénia Rally, megyünk!
A Giulia kényszerpihenőre megy... Az utcánkban és a szomszédos utcákban vagy 5 hete dolgoznak a munkagépek, elvileg három hét múlva jutottak volna el a kapunkig. Ma reggel arra bicikliztem vissza, hogy a kotrógép szedi a felső réteget egy négytengelyes billencsre.. a kapunk előtt. Egyelőre 10-15 centit szedtek le, holnap nekiállnak az úttükörnek. Ha nagyon akarnám még ki tudna menni az autó, de úgy döntöttem,hogy nem akarom. Egy hónap kényszerpihenő, de legalább tető alatt. Nem kockáztatok egy jégesőt, és lassan nincs is hova állni, mindenhol vagy az utcabeliek autója, vagy egy munkagép áll. Úgyhogy jó éjt Giulia, legközelebb már aszfalton gurulsz ki a kapun.
Bő két és fél hónapig vendégszerepeltek a téli kerekek, havat lényegében nem láttak, ma pedig nyári álomra hajtották szelepjeiket a gumis raktárában. Ilyesmire számítottam, a téli garnitúra sokáig ki fog tartani. Enni nem kér, viszont jöhet olyan tél még amikor több hasznát veszem.
